Hargita, 1987. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-01 / 26. szám

1987. FEBRUÁR 1., VASARNAP 3­ 3. ...abban a pillanatban Forgatom a jegyzetfüzetet, a­­melyet teleírtam a három nap alatt. Ezeket a napokat a me­gye három nagyobb városának összevont mentő-, sürgősségi- és betegfelvevő osztályain töl­töttem. Természetesen mindent le szerettem volna jegyezni, a­­mi „abban a pillanatban" tör­tént, mert itt minden pillanat­ban történik valami. . . Hogy is mondta dr. Balla Béla, a megyei mentő- és sürgősségi szolgálat vezető orvosa ? — A mi mun­kánkról akár kisregényt is le­hetne írni. Most utóbb megval­lom: igaza volt... Este 9 óra van. A tv-ben a közkedvelt filmsorozat újabb epizódja pereg. Rohan a „Sa­­nitka" - szirénázik. Hirtelen úgy tűnik nekem, mintha a fő­szereplő mentőorvos Janderától váltam volna el az imént. Any­­nyira hasonmása az általam megismert megyei mentőorvo­soknak. Még az esetek is any­­nyira hasonlatosak ... Ebben a világban minden a szemünk előtt játszódik. Vagy mégsem ? Ez az osztály a kór­házak ollója és ómegája. Az egészségügyi hálózat normális működése attól függ, hogy meny­nyire ésszerűen van megszervez­ve a mentés, és a sürgősségi szolgálat. — Országosan újításnak szá­mít az a tény, hogy egybevon­tuk a mentő, sürgősségi és be­tegfelvevő szolgálatot - mond­­ja dr. Biró Géza, a Megyei E­­gészségügyi Igazgatóság igaz­gatója. Ennek célja, hogy a helyszínre hívott mentőorvos, vagy asszisztens a beteget e­­gészen a betegágyig kísérje, így lényegesen lerövidül a betegel­látás ügyvitele, kiiktatják a be­teg fölösleges ide-oda küldöz­getését. Ahhoz, hogy gördülé­kenyen működjön ez a nagyon „ésszerű" rendszer, föltétlenül szükséges jópár alapvető sza­bály betartása. Mert még min­dig történik, hogy a körorvosok nem pontosan állítják ki a küldőcédulát (érkezett például Gyergyóalfaluból beteg olyan beutalóval, hogy azon nem volt feltüntetve a megfelelő klinikai osztály.) A betegkísérőnek jól megha­tározott helye és szerepe van a mentőkocsiban. Nem a sofőr, hanem a beteg mellett kell ül­nie. S nem pedig fordítva. Mert ilyen eset is előfordul. Mentőorvos(ok) nélkül telje­sen elképzelhetetlen az egybe­vont osztály tevékenysége. Ezért nem éppen üdvös az, hogy Gyer­­gyószentmiklóson ezt a szerep­kört a délután folyamán a szol­gálatos „gárdás" orvos tölti be. Rengeteg érdekes adatot tar­talmaznak a központi ügyeletes szobák regiszterei, úgyszintén a betegfelvevő „könyvelésében” is haszonnal lehetne búvárkod­ni. Egyszóval szociológiai fel­mérést lehetne végezni példá­ul az alkoholizmusról, az év­szakokhoz kötött megbetegedé­sek gyakoriságáról, nőgyógyá­szati esetekről stb. örvendete­sen, mintha ritkulna a munka­helyi balesetek száma . . . Most már azt is tudom, hogy a hétfői és a szombati napok a legzsúfoltabbak a sürgősségin. Csíkszeredában közel 90 ese­tet számoltam össze egy ilyen napon, Székelyudvarhelyen 65 is szerepel(t) a betegnyilvántar­tóban - mondja dr. Vofkori Jó­zsef. " Ezév első vasárnapján három oldalt írtam tele, mutat­ja Sólyom Vilma gyergyószent­miklósi asszisztensnő. És még mi mindent elmondhatnék, ami nem fér bele e rövid sorozatba. Statisztikák bizonyítják, hogy a közlekedési balesetet szen­vedettek 25 százaléka azért vá­lik súlyossá, mert a baleset szín­­helyén nem részesülnek megfe­lelő segélynyújtásban. Ehhez pedig szükséges a lakosság megfelelő felkészítése. Egyéb­ként az 1978/5-ös számú Törvény is előírja ezt. Lám csak szocia­lista államunk mekkora gondot fordít a lakosság egészségének védelmére. Állami költségvetés­ből tisztes összegeket utal át ingyenes gyógyszer­ellátásra, a rendelők, kórházak műszaki fel­szerelésének gyarapítására. A mentőállomások általában a kórházak sürgősségi osztá­lyainak a közelében vannak. A Csíkszeredáinak „szépséghibá­ja", hogy a mentőállomás a Cogbuc utcában van, azonban a kórház udvarán mindig áll ké­szenléti mentőkocsi. S azt is tudni kell, hogy nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek a men­tőállomások garázsmesterei, a mentőkocsik lehetőségek sze­rinti előmelegítéséért. S azt is tudni kell, hogy minden jelzett hívásra abban a pillanatban indulnak a mentők, még a leg­hidegebb napokon és éjszaká­kon is. Ezért hát ne éljünk visz­­sza a hívásokkal. . . . . . Rohan a „Sanitka", egy újabb baleset színhelyére, — bár ezzel véget is ér a film, de a mentőszolgálat tevékenysége sosem. Annak nincs kezdete és nincsen vége. Mindaddig, míg ember él a földön. KRISTÓ TIBOR (Folytatás az 1. oldalról) Jomból az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága levélben köszöntötte és egyben méltat­ta pártunk és államunk vezető­sége kimagasló személyiségé­nek Nicolae Ceauşescu elvtárs mellett kifejtett eredményes te­vékenységét, a hazai tudo­mány, oktatás és kultúra fej­lesztésében elért érdemeit, a jeles tudás­­ munkásságának nagy nemzetközi hírnevét és elismerését. Megyénk dolgozó­inak legjobb kívánságait fejez­te ki az a távirat is, amelyet a megyei pártbizottság intézett Elena Ceauşescu elvtársnőhöz. Január 24-én ország- és me­­gyeszerte méltó keretek között, ünnepi gyűléseken, tudomá­nyos szimpóziumokon és szá­mos más rendezvényen emlé­keztünk meg a modern román nemzeti állam alapjai leraká­sának, Moldva és Havasalföld egyesülésének 128. évforduló­járól. Az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottsága két alkalommal is ülésezett a hónap folyamán Január 13-án megvizsgálta a januári és az egész évi terv teljesítéséhez szükséges intéz­kedéseket, a január 30-i ülésén pedig megvitatta és jóváhagy­ta ez 1986. évi egységes or­szágos gazdasági-társadalmi fejlesztési terv teljesítéséről szóló jelentést és közleményt. Az ülésen felszólalt Nicolae Ceauşescu elvtárs. A testület úgy határozott, hogy e rend­kívüli elméleti és gyakorlati ér­tékű programdokumentumot e­­gész pártunk vitassa meg és a beszédben foglalt fontos tézi­sek és orientációk képezzék to­vábbi munkánk alapját a terv­feladatok teljesítéséért, a párt­­dokumentumokban foglalt cé­lok valóra váltásáért Nicolae Ceauşescu elvtárs meghívására baráti látogatást tett országunkban a Demokra­tikus Kampucsea elnöke. A két államfő véleménycserét folyta­tott egész sor közös érdekű kér­désről. Az ország lakosságával e­­gyütt, megyénk dolgozói is mindent megtettek azért, hogy már az esztendő első napjától teljesítsék feladataikat. Jó ered­ményekkel zárja januárt ipari egységeink zöme, mezőgazda­ságunk dolgozói pedig inten­zíven készülnek a tavaszi teen­dőkre. A mezőgazdaságot illetően, január 29-én plenáris­ítást tar­tott az RKP Hargita megyei bi­zottsága a mezőgazdasági ak­tívával, amelyen megvitatták a pártszervek és -szervezetek, a néptanácsok, a kollektív vezető szervek, az egységes agráripari tanácsok és a megyei szakszer­vek múlt évi tevékenységét és fontos szervezési, politikai, mű­szaki-gazdasági intézkedése­k­­ről határoztak az 1987-es álla­mi terv és a programok, vala­mint a tavaszi mezőgazdasági kampánnyal kapcsolatosan. Ugyancsak januárban került sor az RKP Hargita megyei bi­zottsága rendkívüli plenárisá­nak és a megyei néptanács rendkívüli ülésszakának együt­tes ülésére, amely szervezési kérdésekben döntött. A megyei néptanács január elején megtartott rendes ülés­szaka megvitatta és határoza­­tilag jóváhagyta a megye 1987. évi területi profilú gazdasági­­társadalmi fejlesztési tervét,, a mezőgazdasági, élelmiszeripa­ri, erdő- és vízgazdálkodási ter­vet, a költségvetést, az önigaz­gatási és önellátási programot. Ezt követően, miután a dolgozók széles rétegei hon­polgári gyűléseken megtár­gyalták településeik fejlesztési és költségvetési terveit, sor ke­rült a municípiumi, városi és községi néptanácsok üléssza­kaira, amelyeken a képviselők lakóhelységeik ez évi terveinek, a lakosság állami alaphoz tör­ténő fokozottabb hozzájárulá­sának, a helységgazdálkodás­­nak kérdéseiben ha­tároztak. Megyénkben is eredménye­sen folytatódtak az ideológiai­politikai tanfolyamok, számos művelődési és sportrendezvény­re került sor, a tegnap pedig sikerrel zárultak a Falusi Film­napok. Januári számvetés Az elfekvő készletek felszámolásáért (Folytatás az 1. oldalról) készletek növekedéséhez - nem véletlenül — hozzájárul egy bi­zonyos fajta félelem is, ami az anyagellátás rendszertelensé­géből adódik, amikor a gyár igyekszik magának „nehe­zebb időkre is“ bizonyos tarta­lékokat biztosítani. ily módon lassanként úgymond „szorítani kezdett a cipő" Top­­l­icán is és a gyár dolgozói ta­nácsa hozzálátott készleteinek a felszámolásához. Éppen ott­­jártunkkor tárgyalta a szakveze­tés azokat a lehetőségeket, a­­melyekkel a közeljövőben mini­málisra lehet csökkenteni a kész­leteket. Ami az anyagi készle­teket illeti nem volt nehéz dol­guk, mert a tavaszon sorra kerü­­lő áruk gyártásba vételekor számoltak a már raktáron levő anyagokkal és nem rendelnek újakat, amíg a készletek ki nem fogynak. Sokkal nagyobb problémákat állít a gyárvezetés elé a meg­lévő késztermékek nagy meny­­nyiségének a felszámolása. E­­zért a gyár február hónap fo­lyamán az ország valamennyi szerződéskötésén részt vesz kol­­rekcióival. A mi véleményünk szerint is sikerrel kecsegtet, te­hát maximálisan ki kell hasz­nálni ezeket a lehetőségeket. Egészen pontosan meg kell job­ban mozdulni mint eddig, s nem várni a házhoz a vevőket. Né­hány delegátus már a napok­ban útrakel az ország valameny­­ny kisipari, termelő, felvásárló és áruforgalmazási szövetke­zet lerakataihoz, jó minőségű árut, és idénycikket kínálva ide­jében a tavaszra. Persze mindezt hamarabb is meg lehetett volna tenni, de vé­leményünk szerint most sem ké­ső. Fontos azonban a tanulság megszívlelése, ami az elfekvő készletek problémáját sieti. „Szorítani kezdett a cipő" Toplicán is, de már hozzáláttak a készletek felszámolásához ------- VILLANÁSOK -----­KÖSZÖNJÜK .. . Kedves üdvözlőlapokat for­galmaztak nemrég egyik-másik iskolában. Színes gyermekrajzok voltak egytől-egyig, a tél, a téli ünnepek örömeit hirdették. Ro­mán fiú rajzolta egyiket, ame­rikai a másikat, Franciaország­ban nyomtatták az elsőt, az NSZK-ban a másodikat. Hogy minek ez a nemzetközi össze­fogás ? Hát az UNICEF forgal­mazta ezeket a képeslapokat, a bevételt az ENSZ nemzetközi gyermeksegély alapjára fordít­ják. Hamar elfogytak iskoláink­ban a képeslapok. S akkor jött a kellemes meglepetés: thank you, merci, gracias, tok, kiitos, danke, grazié, köszönjük, dzse­­kuje, mulţumesc, hvala, dank­e é­s így tovább még számos nyel­­ven­­ olvashatta a feliratot sze­rény hozzájárulása viszonzása­ként. Szép gesztus mindenkép­pen, a világ népei össze­tarto­zásának, a nemzetközi együtt­működés lehetőségének apró, de beszédes jele. (Borbély László) A TOPLICAIAKAT DICSÉRJÜK Bátran állítjuk, hogy megyénk­ben bár Toplicán hullott az i­­dei télen a legtöbb hó, mégis ott tettek a legtöbbet a járdák és utak hótalanításáért, járha­tóvá tételéért. Végig jártuk mi­­nap a marosmenti kisváros majd valamennyi utcáját,s mutatóban sem találtunk járdát, ahonnan ne takarították volna el, mégpe­dig kora reggel, a havat. Igaz, hogy kétméteres falat kellett lei­hányni egy-egy helyen, de ami fontos, a gyalogjáró is bátran közlekedhet. Sőt, a csúszós ré­szeken homokkal is felszórták a járdákat, az utakon pedig fo­lyamatosan dolgoznak a ho­mokszórók. Igaz, hogy a népta­nács a legszigorúbban ellenőrzi az utak, járdák minőségét és egy megbízott állandó jelleggel foglalkozik ezzel a kérdéssel. Eredményes a módszer, követés­re méltó a példa. (Zöld Lajos).’ TOVÁBBRA IS Hatalmas csattanás hallat­szik a vonatablakon, s egy ököl nagyságú kő esik le az ablak mellett ülők lába elé. Pozdorjá­­vá megy szét a securit üveg, ki­nek haján, kinek szempilláján csillognak az apró üvegszilán­kok. Épp érkezik a vonatvezető, s bosszúsan újságolja, hogy ha­sonló módon bevertek egy ab­­lékszemet két vagonnal előbb. S történt mindez Csíkszentdomo­­kos és Karc­falva között 22-ért este fél nyolc órakor. Egy másik eset: Szilveszter éjszakáján a Csíkszeredai 10-es számú iskolá­ban két tucat ablakszemet vet­tek be kővel. De kik ezek az il­letők ? Egyszer már nem lehet felfedni személyüket ? - mert lám csak a jelek szerint tovább­ra is büntetlenül követnek el hasonló tetteket, melyeknek tra­­gikus kimenetele is lehet. Min­denképpen vandalizmusnak ne­vezhető a cselekedet. (Kristó Tibor). Jó ÖTLET ! Nemigen van lapunknak olyan olvasója, aki ne hallotta, ne használta volna az ,,Olajos a borvíz, a sör...!“ erősebb indu­latot kifejező mondatot. Több javaslat elhangzott már a Har­gitában is ennek a ma is létező kellemetlen ügynek az orvoslá­sora. A töltedék vezetőinek vé­dekező álláspontja is többek ál­tal ismert, de ők is bevallják olykor-olykor, hogy megtörté­nik, sőt elkerülhetetlen a mu­lasztás. E fontos kérdés megol­dására egy igen jó ötletet hal­lottam valamelyik nap. Van me­gyénkben egy magas műszaki színvonalú vállalat, a székely­­udvarhelyi Matricagyár. Bizo­nyára elvállalná annak a szer­számnak az elkészítését — ter­mészetesen megrendelés alap­ján —, amellyel műanyagból le­hetne fröccsönteni az „üveget" kizárólag étolaj számára. A gon­dolat egyszerű és úgy tudom, sikerrel alkalmazzák már sok helyen. (Komoróczy György).

Next