Hargita, 1987. június (20. évfolyam, 128-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

1987. JÚNIUS 2., 3 Hasznos tapasztalatcsere... Székelykeresztúron vasár­nap VI. alkalommal tartották meg a fúvószenekarok talál­kozóját. Az időjárás az idén nem kedvezett a rendezvény­nek, azt nem a sóskúti sza­badtéri színpadon, hanem a város Művelődési Házában bonyolították le. A kénysze­rű helyzetnek azonban hasz­na is lett, míg az eddigi sza­badtéri találkozókon alig hallgatták meg egymást az együttesek­, most igazi ta­pasztalatcserévé válhatott a rendezvény, a fúvószenekarok vezetői, tagjai így felmérhet­ték, hol is tart a megyei fú­vós­mozgalom, s hogy ki-ki milyen színvonalat képvisel abban. Különösen, hogy az idei találkozó egyben a Meg­éneklünk, Románia országos fesztivál megyei szakaszát is jelentette a fúvózenekarok számára. S valóban, jól fel­készült együttesek léptek a közönség és a zsűri elé, meg­állapíthattuk, hogy az utób­bi időszakban tovább fejlő­dött megyei fúvósmozgal­munk. Minden együttes két kötelező és szabadon válasz­tott művet adott elő, ezúttal is kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Köllő Ferenc ve­zette Csíkszeredai szakszer­vezeti fúvószenekar, különö­sen a karmester két szerze­ménye, egy népdal-szvit és egy dzsessz-feldolgozás bi­zonyította komoly felkészült­ségüket. Sikerrel szerepelt a székelyudvarhelyi fúvósze­nekar is, megszokott színvo­nalukon mutatkoztak be a vlahicai, parajdi, gyergyó­­szentmiklósi, kápolnásfalusi, székelykeresztúri és balán­­bányai zenekarok, és fejlő­dés észlelhető a lövétei, il­letve gyergyóújfalusi együt­teseknél. Sajátos stílusával új szint hozott a két más me­gyei együttes, ám sem a ba­­rátosi (Kovászna), sem pedig a szászkézdi (Maros) együt­tes nem szárnyalhatta túl a megyénket képviselő fúvós­­zenekarokat... A gazdag és változatos mű­sor mindazonáltal egy elő­­adástechnikai kérdést is fel­vetett: néhány esetben fel­figyeltünk arra, hogy egyes zenekarok nem fordítanak kellő gondot a kísérő szóla­mok minőségi kidolgozásá­ra. Ilyenkor az első szólam és a kísérő között bizony sza­kadás érződik. Ezen a továb­biakban szakszerű próbave­zetéssel javítani lehet és kell is. Említsük meg végül: a szé­kelykeresztúri házigazdák, a szervezők mindent megtet­tek a találkozó zavartalan le­bonyolításáért. SZÉP GYULA Megéneklünk, Románia országos fesztivál L­ endületes alkotómun­kával telt el az eszten­dő ötödik hónapja is, az ország népe eredményesen munkálkodott az idei tervfela­datok és az egész ötéves terv előirányzatainak jó körülmé­nyek közti teljesítéséért. Te­vékenységünkre ösztönzőleg hatottak az időszak kiemelke­dő jelentőségű évfordulós e­­seményei, melyek hagyomá­nyosan a szocialista verseny megélénküléséhez vezetnek, kiemelkedő munkatettekre serkentik a munkaközösségek tagjait Májusban a hónap el­ső napjának emlékezetes ün­nepe, a munka ünnepe jelen­tett ilyen ösztönző erőt, akár­csak a dicsőséges pártévfor­duló felidézése május 8-án, avagy a május 9-i mélyen ha­zafias tartalmú megemlékezés Románia állami függetlensé­ge kivívásának 110. évfordu­lójáról, illetve a fasizmus fe­lett aratott győzelemről. Gazdasági-társadalmi éle­tünk időszerű és távlati kér­déseinek tisztázásához és meg­oldásához a vizsgált időszak­ban is meghatározó módon járult hozzá Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára, szocialista köztársaságunk el­nöke, aki útmutatásaival és orientációival eredményesen segítette az ország előtt álló feladatok elvégzését a szocia­lista építés valamennyi terü­letén. Május 22-én Nicolae Ceauşescu elvtárs elnökleté­vel tartotta meg ülését az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottsága, amely egész sor je­lentést vitatott meg az első negyedévi terv teljesítéséért végzett gazdasági tevékeny­ségről. Az ülés megfelelő ha­tározatokat hagyott jóvá a gépek, berendezések és fel­szerelések kihasználásának javítására, a nyersanyag, se­gédanyag, tüzelőanyag és á­­ramfogyasztási normák szi­gorú betartására, a munka­termelékenységi terv teljesí­tésére, a termékek minőségé­nek biztosítására és megvizs­gálta a fő munkamutatóknak a javadalmazással történő összehangolását. Az ülés in­tézkedései hozzájárulnak az első negyedévben előfordult hiányosságok felszámolásá­hoz, a második negyedévi és az évi terv jó körülmények közti teljesítéséhez. Az ülésen beszédet mondott Nicolae Ceauşescu elvtárs. Az anyagi és szellemi ja­vak termelőivel folytatott rendszeres dialógusa újabb megnyilvánulásaként Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnővel együtt május 14—15-én munkaláto­gatást tett Argeş megyében, ahol több ipari és mezőgaz­dasági egységet keresett fel és beszédet mondott a Piteşti municípium főterén sorra ke­­rült nagy népgyűlésen. Május hónapban külpoliti­kai téren is rendkívül gyü­mölcsöző tevékenységet fejtett ki Nicolae Ceauşescu elvtárs: május 11-én baráti munkalá­togatást tett a Csehszlovák SZK-ban, május 27—29 kö­zött Berlinben részt vett a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Konzultatív Bizott­ságának tanácskozásán. A hó­nap kiemelkedő fontosságú, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó eseményére került sor május 25—27-én Bukarestben, amikor Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunis­ta Párt főtitkára, Románia SZK elnöke meghívására hi­vatalos baráti látogatást tett hazánkban Mihail Gorbacsov elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára. A láto­gatás során sorra került meg­beszélések hozzájárultak a két ország és párt közti nagy hagyományokra visszatekin­tő, sokrétű együttműködés fejlesztéséhez és elősegítették a kétoldalú kapcsolatok ma­gasabb szintre emelését min­den tevékenységi területen. Hargita megye ipargazda­sági egységeinek dolgozói, május hónapban újabb jelen­tős sikereket értek el terv­feladataik teljesítésében, s fegyelmezett munkájukkal hozzá­járultak az év eleji le­maradások csökkentéséhez. Nagy munkában találta a hó­nap a mezőgazdaságban dol­gozókat is, a tavaszi vetések befejezése után a növényá­polási teendők kötötték le az erőket s határozott lépések történtek a takarmányalap biztosítására. A megye időszerű gazda­sági kérdéseinek megoldásá­hoz értékes hozzájárulást je­lentett a megyei pártbizottság május 5-i rendkívüli és má­jus 29-i plenáris ülése. Május 29-én megtartotta IX. rendes ülésszakát a megyei népta­nács, amely a településrendé­szet időszerű tennivalóit vi­tatta meg. A hónap kulturális rendez­vényei közül megemlítjük a vlahicai Nárcisz-fesztivált, a fúvószenekarok székelykeresz­túri találkozóját. SZÁNTÓ MIKLÓS Májusi számvetés Figyelemre méltó (Folytatás az 1. oldalról) alapját, kereteit is kívánja biztosítani ezzel. Hogy az em­berek vérébe ivódjon, meg­győződésévé váljon a kor­parancs, miszerint csakis ki­váló termékek gyártása, a technika fejlődésének köve­telményeivel lépést tartó ál­landó tanulás, önképzés je­lenthet a munkaközösségnek kezdeményezés perspektívát az elkövetkezen­dő esztendőkre. Ezért tartjuk figyelemre­méltónak ezt az okos, jövős kezdeményezést, és szeret­nénk biztatni az említett mun­kaközösséget, hogy ne lankad­jon ennek a minőségi rend­szernek a kidolgozásában, mert szilárd meggyőződésünk, hogy valamennyiünk hasz­nára teszi. Lehet, csak akarni kell! Azért, mert gazdaságos (Folytatás az 1. oldalról) egészében alkalmas — bizo­nyos felületi munkák, mint árkolás, fa- és bokorírtás, ta­­lajegyengetés elvégzése után — arra, hogy gépesíthető szán­tó legyen. A felszakadó gyep alól kiváló talajszerkezetű föld bomlik ki, ahol már az idén jó siló terem, jövőre pe­dig burgonyát terveznek eb­ben termeszteni és folytatják tovább a gyeptörést. Ha át­alakítják ezt a nagy kiterjedé­­sű legelőt szántóvá, sokat nyer vele a gazdaság. Székelyderzsen, mint em­lítettük, még csak 10 hektár feltörése van hátra. Az igaz­sághoz tartozik, hogy már ed­dig is el lehetett volna vé­gezni a munkát, ha jobban melléállnak, mert van ahol gyepet törjenek, ennél több is. A gazdaság főmérnöke rö­vid számvetést végzett és o­­lyan adatok kerekedtek ki, hogy maga is meglepődött. A szóbanforgó terület főhoza­­ma olyan kevés, hogy alig jön számításba, viszont a feltörés és a vetés költségei, beleszá­mítva az összes munkadíja­kat és a vetőmagértéket is, mindössze 13 ezer lejbe ke­rül, tehát hektáronként 1300 lejbe. A várható hozam, ha csak szerény 20 tonnás átla­gos zöldtömeggel is számo­lunk értékben mindössze tonnánként 65 lejbe kerül, jóval kevesebbe, mint ameny­­nyi a gazdaság termelési ter­vében szerepel a zöldtömeg előállítási áraként. Ott u­­gyanis a siló tonnánkénti á­­raként 150 lejt tüntettek fel. Még vizsgáljunk meg egy számösszefüggést. Ha leg­több 4000 kiló zöldtömeget hozna ez a most legyengült gyep hektáronként akkor a termelési terv szerint 600 lej értéket hoznak létre, míg a silónövényből, még az alacso­nyabb 65 lejes értéket véve is figyelembe 1300 lej érték teremtődik, de ha 150 lejjel szorzunk, akkor a létrehozott érték már 3000 lej minden hektáron. Eddig a főmérnök által vég­zett számvetés. Persze, hogy lehet 20 tonnánál több is a zöldtömeg, hiszen a gazda­ság istállói körül még jócs­kán van istállótrágya, ame­lyet bedolgozhatnak vetés e­­lőtt a talajba. Ezzel kettős célt érnek el. Növekszik a ter­méshozam, ugyanakkor jóko­ra terület szabadul fel az is­tállók mellett, ahol silónövény termeszthető. Egyébként a költségelemeknél a főmérnök a trágya kiszórását is figye­lembe vette. Meggyőző volt, elsősorban önmaga számára, a főmérnök számvetése és ez minden bi­zonnyal a gyors cselekvésre serkenti. Június 15-ig még nem késő napraforgóval ke­vert silókukoricát vetni, így nézett ki a most feltört legelő jelentékeny hányada is. Gyomnövények, galago­nya- és kökénybokrok borít­ják a még feljavításra váró területet is. 9­­ ------- VILLANÁSOK -------­ A HÁMOR Az óriáskerék megmozdul, a bütykök megemelik a hid­raulikus kalapácsot, amely hol lassabban, hol gyorsabban lesújt, aszerint, hogy Sebők András segéd a farúddal ho­gyan nyitja vagy zárja a víz­kerekekre zuhanó víz lappan­­csát. Eger Mihály pedig a sok évtized alapozta ügyes­séggel forgatja-mozgatja a ka­lapács alatt az izzó vasat, a­­míg csak lapát, vagy más hasznos szerszám nem lesz belőle. Igen, még működik, még mindig működik a vla­­hicai vashámor, Európa e­­gyetlen hasonló ipartör­téneti kuriózuma és még működni is fog, hiszen a tervek szerint az eg­yik főtengelyt kicserélik és a há­mort továbbra is megtartják úgymond belső termelésre. És — tegyük hozzá — külső lát­ványra. Amit érdemes az ar­­rajárónak megtekinteni... (Szé­­kedi Ferenc) TÉGY JÓT s ellopják a nadrágszíjadat. Más esetben a feleségednek vásárolt ajándék­konzerve­­ket. Szóval mostanság sza­porodnak a panaszok, hogy — tisztelet a kivétel — egyes autóstopposok miközben az ember jószívvel hazacoca­­káztatja őket, szépen kirá­molják a kocsi hátsó ülésén, ablakpárkányán található ap­róságokat. A gyanútlan veze­tő pedig pirulva utasítja visz­­sza az agyongyűrt tízlejeseket, az úgynevezett „hálapénzt“, hogy „kérem nem azért áll­tam meg, a kocsi úgyis megy, szóval vegyen vele a gyerek­nek cukorkát.“ S a tyúktolvaj — elképzelem hogy vigyorog magában, mert ismét fogott egy palit. Sajnos, igaza van. . (Zöld Lajos) SZEKÉRTÁBLAK Törvény írja elő, hogy a szekereket is el kell látni a­­zonosító táblával. S jó hogy ez így van. A törvény útját járó embernek, nincsen és nem is lehet takargatni való­ja. Annak a számára kellemet­len a fogatot azonosító tábla, áld olyan helyen jár, ahol nem lenne keresnivalója, mint pél­dául a napokban az egyik Mádé­falva községi (Csicsó fa­lu) gazdának, aki kaszával felszerelve látogatott el a csíktaplocai mész kaszálójá­ra, ott lekaszált egy jó szekér­­deréknyi füvet és nyugodt lel­kiismerettel indult hazafelé. Persze a szekértáblát leszerel­te. A tilosban járót, a közva­­gyondézsmálót azért azonosí­tották, de erre nem mindig van alkalom. Ismételjük hát meg, hogy a helyi szerveknek igenis nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy az a táb­la ne hiányozzék egyetlen sze­kérről sem a közforgalomban. (Erdélyi Zsolt) SOFŐRSZOLIDARITÁS Szenterzsébet előtt az úton elakad a terepjáró, üzem­anyag dugulás miatt áll le a motor. Gépkocsivezetőnk sza­badítani próbálja az üzem­anyag útját, de hiába, órák múlva is ott türelmetlenke­dünk a kocsi körül. Ritkán jár erre gépjármű, de feltűnt az, hogy az erre járók közül egyetlen autós állt meg és ér­deklődött, hogy mi a baj. De ennél többet ő sem segített Aztán jött Sácel felől egy­ te­herszállító kisautó, vezetője kiszállt, néhány perc múlva ő is nyakig olajos lett, de a bajt neki sem sikerült orvo­solnia, bár kitűnő szakérte­lemmel látott munkához. (A hibát csak szerelőműhelyben lehetett megjavítani.) Ám nem hagyta cserben sofőrtársát, elővette a vontatórudat és gépkocsija után kötötte a jár­művet. Hiába, van sofőr,­zoli­­daritás is. (Rebendics József)

Next