Hargita, 1987. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)

1987-08-01 / 180. szám

1987. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Munkában a dolgozók tanácsai (Folytatás ai 1. oldalról) és az egész évi tanulmányi időszakra munkaprogramot hagytak jóvá, amelyben pon­tosan feltüntették a tanulmá­nyi formákat és meghatároz­ták az ott részvevők számát, a kurzusok időtartamát stb. Mindezeket az illetékes köz­ponti szervek is jóváhagyták, s ennek alapján történik az oktatás. Két tanulmányi for­mában vesznek részt a dolgo­zók : az egyik a szakmai to­vábbképzés, amelyet a terv szerint 233-an kell hogy elvé­gezzenek, közöttük 200 mun­kás, 15 középfokú végzettsé­gű, 10 mester és 8 felsőfokú végzettséggel rendelkező szak­ember. Ezidáig 84-en vizsgáz­tak, különösen a mesterek ér­tek el kiváló eredményt, az összes kérdésre helyesen vá­laszoltak. Megemlítjük azon­ban, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezzenek a közvetlenül termelésben dolgozó szakmun­kások továbbképzésére, hisz félév teltével a tervezett 200- ból még csak 50-en vizsgáz­tak. Igaz azonban, hogy ezen­kívül az 1-es és 2-es részleg­ről több mint 80-an végezték el a továbbképző tanfolyamot. A másik tanulási forma, a­melyre a dolgozók tanácsa rendkívüli hangsúlyt helyez­­ a polikvalifikálás. Mint aho­gyan arról Czimbalmas Lász­ló, a vállalat főmérnöke tájékoztatott, ennek elvégzé­sére csak azokat a dolgozókat javasolják, akiknek megvan legalább a 3-as kategóriájuk és egy mesterségre már minősí­tési bizonylattal rendelkeznek. Példaként említette azokat a kőműveseket, akik ezen a ta­nulmányi formán a darukeze­lés mesterségét is elsajátítják, ami a vállalat esetében igen hasznos dolognak bizonyult. Ugyanis a technológiai folya­mat idején több munkafázis­nál nincs szükség állandó jel­leggel a daru kezelésére, te­hát külön egy darus igénybe­vétele nem gazdaságos, mert az más munkával nem foglal­kozik. Természetesen, itt már nagyobbak a követelmé­nyek, a vizsgáztatást is az er­re szakosított brassói szakvál­lalat végzi. E tanulmányi for­mát mostanig 20-an végezték el, s tervükben van, hogy a második félévben is legalább ugyanennyi dolgozót polikva­­lifikálnak. Mindezekből kitűnik, hogy e vállalatnál törődnek a dol­gozók továbbképzésével, ami a gyakorlatban is megmutat­kozik, hiszen egyre jobb mi­nőségű és változatos terméke­ket gyártanak, ami végül is az itt dolgozók szakmai tudá­sára vall. z iskola nyara a csend. Mindig így volt ez, — és hogy így van —, a nyárba nyúló hosszú tanév mozgalmassága után ráfér a pihentető csend a pedagógu­sokra, a diákokra. Megilletné a csend talán még az épüle­tet is, de hát erre nincs mód, nyáron javítják, meszelik az osztályokat, folyosókat, hogy ősszel felfrissült, új­szagú ter­mekben kezdődhessen elölről a munka, így aztán sohasem teljes nyáron sem a csend az iskolákban. És nemcsak a fes­tők létracsoszogtatása töri meg, rendszerint nem hiány­zik a szolgálatot teljesítő tan­erő sem, s amennyiben kedve van hozzá s kis szerencséje, a vakációs klubnak előlépte­tett osztályterem sem marad üresen. El szokott menni u­­gyanis egy-két gyermek nyá­ron is az iskolába, nem merő megszokásból, hanem mert pingpongozni kerekedett ked­ve, labdázni kívánt, avagy egyszerűen csak jól ki akarta beszélgetni magát társaival. Ha fellapozzuk, nyomban láthatjuk, nagy változatossá­got mutatnak a vakációs ter­vek. Ragadjunk ki néhányat a heti programból. Csíkpálfal­­ván találkozót tartanak a me­gyei pionírfórum részvevőivel, Madéfalván a sportpálya rend­betételénél dolgoznak a ta­nulók, Balánbányán gyógy­növényeket gyűjtenek, Gyer­­gyócsomafalván újraértékesít­hető anyagokat. És még nem is említettem a különféle magvas tartalmú előadásokat, melyek nyár közepén sem fe­ledkeznek meg a gyermekek­ neveléséről. Kitetszik mindebből, hogy nincsenek híján a találékony­ságnak iskoláink házatáján, ha kell, hát nem fogynak ki a hasznosabbnál hasznosabb ötletekből. Csak éppen való­sítsák is meg azokat. Minden jóakarat mellett ez már ne­hezebb dió. Mint már említet­tem, egy-két gyermek szinte naponta elmegy az iskolába, nagyobb tömegeket megmoz­gatni viszont már jóval prob­lémásabb. És talán fölösleges is, a vakációnak megvan a maga szerepe, a maga jól ki­alakult rendje, pedagógia-el­lenes lenne nyáron is nap mint nap iskolába kényszerí­teni, avagy édesgetni, teljesen egyremegy, a gyermekeket. Hagyni kell hadd játsszanak kedvükre, fürödjenek, szedje­nek epret, málnát, üljenek be a könyvtárba, szóval, ki-ki töltse kedve szerint a nyarat. Ebbe a gyermek­ tervezte nyár­ba azért beleférhet a munka is,­­ különösen a mezőgaz­daságban fog jól a tanulók segítsége —, s egészen biztos, a jól megtervezett, átgondolt közös vakációs programoktól sem húzódoznak. Mert különb­ség van program és program között. A gyermekek a gyalog­túrákat, a kirándulásokat, tá­­ ji iskola nyara borozásokat és expedíciókat ré­szesítik előnyben, egy-egy jól sikerült közös út életreszóló élményekkel ajándékozza meg a részvevőket. Ezekkel a for­mákkal kellene bátrabban él­ni iskoláinkban, feladat letu­dó kiruccanások helyett a fel­fedezés lehetőségét ígérő ter­mészetjárásokat lehetne na­gyobb számban szervezni. Nem feltétlenül megye- és or­szágjáró utakra gondolok, a közvetlen környék bejárása is élményszámba mehet az unat­kozó városi gyermeknek. Az ilyen utak is beletartoznak a vakációs klub programjába, a benti foglalkozásokat az e­­sős napokra ajánlatos tartalé­kolni. Milyen hát idén az iskola nyara ? Semmi rendhagyót nem tapasztalni, dominál a jótékony csend, amíg a köte­lesség nem szólítja ismét isko­lába a diákokat és pedagógu­sokat. Gyűjtsék addig az erőt a folytatáshoz, csak gyűjtsék. A nyár pihentető csendjén múlik az újrakezdés sikere. BORBÉLY LÁSZLÓ Sokan keresik fel ezekben a napokban is megyénk egyik közkedvelt fürdőhelyét, a vlahicai strandot, a medencét övező kis házikók ritkán vannak gazda nélkül. Ha a jú­lius végi meleg tovább tart , a hét végén minden bizonnyal megint telt ház lesz Vlahicán. T­ örténelmi évforduló acé­lozta meg erőnket az el­múlt hónapban : meg­emlékeztünk a Román Kom­munista Párt IX. kongresszu­sa 22. évfordulójáról, a kom­munisták magas fórumáról, a­­mely azáltal, hogy az egész nép egységes akaratából a párt élére választotta Nicolae Ceauşescu elvtársat, a láng­lelkű hazafit és forradalmárt, és jóváhagyta az országépítés merész irányvonalait, új, e­­redményekben rendkívül gaz­dag korszakot nyitott meg a hazai szocialista építés törté­netében, amit messzevilágító­­an fémjelez szeretett pártfő­titkárunk neve és tevékeny­sége. Ugyancsak feladataink példás elvégzésére ösztönzött a politikai-társadalmi életünk más fontos eseményeire, a politikai nevelés és szocialis­ta kultúra III. kongresszusára, felszabadulásunk augusztusi ünnepére, a párt decemberi országos konferenciájára, va­lamint a köztársaság kikiál­tásának 40. évfordulójára va­ló készülődés. Az ipar, a­ mezőgazdaság, társadalmi életünk időszerű feladatait vitatták meg az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának Nicolae Ceauşescu elvtárs elnökleté­vel megtartott júliusi ülései. Július 3-án megvizsgálták az első félévi eredményeket és jóváhagyták az egész évi elő­irányzatok megvalósítását szolgáló intézkedéseket, meg­vitatták és jóváhagyták az idei abszolvensek termelésben való elhelyezkedésére vonat­kozó jelentést és elfogadták az augusztus 23-i ünnepségek­re vonatkozó intézkedési ter­vet ; július 10-én határoztak az export terén mutatkozó le­maradások behozásáról és az egész évi kiviteli terv hiány­talan teljesítését, a külkeres­kedelmi tevékenység további tökéletesítését szavatoló in­tézkedésekről. Az Államta­nács Törvényerejű Rendelete újabb ösztönzést jelent az ex­porttevékenység javításában. Nicolae Ceauşescu elvtárs az elmúlt hónapban is to­vább folytatta gyümölcsöző helyszíni munkadialógusát az anyagi és szellemi javak ter­melőivel. Az időszak sajátos feladataiból kiindulva ezúttal a mezőgazdasági egységeket részesítette előnyben: 10-én Ilfov mezőgazdasági kerület­ben, 15-én és 17-én Konstan­­ca megyei mezőgazdasági egyégekben tett munkalátoga­tást, hogy a szakemberekkel tanácskozva hatásos útmuta­tásokat adjon a termés vesz­teségmentes betakarítására, a mezőgazdasági gép­ek és be­rendezések, mindenekelőtt pedig a termőföld jó kihasz­nálására vonatkozóan. A hó­nap vége felé, július 29-én a cernavodai atomerőmű építő­telepén tett munkalátogatást pártunk főtikára, ahol felkér­te az építőket, fokozzák erő­feszítéseiket, hogy a megsza­bott időre elkészüljenek az or­szág első atomerőművével. Július 30-án ismét Kons­­tanca megyében tett munka­látogatást pártunk főtitkára, ez alkalommal a midiai pet­rolkémiai kombinátot és a palasi állattenyésztési kutató­állomást kereste fel. Külpolitikai vonatkozásban is rendkívül mozgalmas tevé­kenységet fejtett ki júliusban Nicolae Ceauşescu elvtárs­­ július 9-én baráti munkaláto­gatást tett a Lengyel Népköz­­társaságban ; július 22—24 között több ízben találkozott és véleménycserét folytatott Bosko Krunics elvtárssal, a JKSZ KB Elnökségének elnö­kével, aki pártfőtitkárunk meghívására a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége kül­döttségének élén ebben az idő­szakban hivatalos baráti lá­togatást tett hazánkban ; jú­lius 27-én pedig Andreasz Pa­­pandreuval, a Hellén Köztár­saság miniszterelnökével foly­tatott tárgyalásokat. A gö­rög miniszterelnök Nicolae Ceauşescu elvtárs, az RSZK elnöke meghívására tett ba­ráti látogatást országunkban. Politikai-társadalmi életünk kiemelkedő eseményeitől lel­kesítve, Hargita megye dolgo­zói is nagy igyekezettel láttak hozzá második félévi tervelő­irányzataik teljesítéséhez. A tennivalók tudatosításához, a rendelkezésünkre álló anyagi és szellemi erők maximális hatékonyságú hasznosításához értékesen járultak hozzá a po­litikai nevelés és szocialista kultúra municípiumi, városi és községi tanácsainak tevé­kenységét elemző bővített ple­náris ülések, illetve a politi­kai nevelés és szocialista kul­túra megyei konferenciája, a­­mely a megyénket képviselő kongresszusi küldöttek meg­választása mellett intézkedé­seket dolgozott ki a politikai­nevelő tevékenység megjaví­tására, a dolgozók forradalmi, hazafias szellemű nevelésének fokozására. Megkezdődtek a dolgozók félévi közgyűlései is július­ban, mely alkalomból kitün­tetéseket adtak át a szocia­lista versenyben élenjáró egységeknek, többek között a székelyudvarhelyi Vegyipari Pótalkatrész- és Matricagyár­nak, a balánbányai Bányavál­lalatnak és a toplicai kórház­nak. Júliusban teljes erővel bontakozott ki az aratás me­gyénkben, az árpa aratásának befejezése után jelenleg a bú­za betakarítására összponto­sítunk. A­ mezőgazdaságnál maradva, július 7—8-án a burgonya zöld napjai jeligé­vel rangos tudományos szim­póziumra került sor Csíksze­redában, július 10-én p­edig Zetelakán megtartották a ka­szásverseny megyei döntőjét. Kulturális életünk rangos eseményeként a megyénkbeli műkedvelők részére is meg­kezdődtek a Megéneklünk, Románia fesztivál országos döntői: a központi zsűri előtt előbb a kórusok, utána a tánc­csoportok, majd a szatirikus és vidám jeleneteket bemuta­tó együttesek, a könnyűzene­­énekesek, a színjátszók, a bá­bosok és a versmondók léptek színpadra Csíkszeredában. Másik fontos kulturális ese­ménye a hónapnak a fiatal képzőművészek gyergyószár­­hegyi alkotótáborának meg­nyitása. Országos sportesemény szín­helye volt Csíkszereda: a lo­vasnapok keretében itt ren­dezték meg a Románia Kupa küzdelmeit a legjobb lovasok és versenylovak részvételével. SZÁNTÓ MIKLÓS Júliusi számvetés ------- VILLANÁSOK ------­OTT HELYBEN ... A fáradt olaj visszanyerése nemzetgazdasági érdek, hisz másodlagos erőforrást jelent. Erre vonatkozóan a gazdasá­gi egységeknek tervfeladataik is vannak, a személygépko­csi tulajdonosoknak is köte­lezettsége ez. Köztudott, hogy a fáradt olaj az olajcserénél „kerül ki“ a gépkocsiból. Kö­vetkezésképpen indokolt, cél­szerű lenne, ha ott helyben kerülne sor értékesítésére. Vagyis a szervizeknél. Amint a Csíkszeredai Dacia szerviz­től értesültünk, lenne is he­lyiség gépolaj-forgalmazó részleg nyitására, amit az il­letékes vállalat rendelkezésé­re bocsátanának. Tehát az „üzlet“ jónak ígérkezik a Kő­olajipari Termékeket Forgal­mazó Vállalat szempontjából is. Élni kellene a lehetőség­gel... (Hecser Zoltán) SAKKASZTAL Estébe nyúló sakkcsaták zajlanak a tömbházak tövé­ben a Csíkszeredai Tudor la­kótelep egyik utcácskájában. Sakkasztalt barkácsoltak a la­kók, két padot meséje, s mindjárt meg is kezdték a házi bajnokságot. Egyidőben több táblán zajlik a küzde­lem, mondani sem kell, népes közönség előtt. Alaposan ki­elemzik a partikat, ki-ki el­mondja, hol, melyik lépésnél hibázott a vesztes, mikor dön­tötte el a maga javára a par­tit az újabb egy pont boldog tulajdonosa. Megisszák a po­hár sört is a csíki kánikulá­ban a győztes egészségére, a vesztes vigasztalására. Lehet, későn kezdték el ezt a baj­nokságot, sorra mások arat­ják le a babért a világbajnoki zónadöntőkön, az viszont biz­tos, hogy kedvükre szórakoz­nak valamennyien, hasznosan töltik a sakkasztal mellett szabadidejüket. (Borbély Lász­ló) KANÁLISTETŐK Haragszom a kanálistetők­re, persze, nem akkor, amikor bugyog mellettük a szennyvíz. Arról nem tehetnek szegé­nyek. A dugulás mindig ob­jektív és szubjekktív tényezők véletlenszerű összjátéka. De haragszom rájuk, mint autós, mert az útburkolat javítása­kor az úttest állandóan emel­kedik, de a kanálistetők ala­csony szinten maradnak, kész a gödör, zsuppsz bele, kiment a dió. Haragszom rájuk, mint gyalogos, mert olykor, mivel rosszul „passzolnak“, billeg­nek, minap is majd beestem... S haragszom rájuk, mint bé­késen alvó polgár, mert az iménti okból valahányszor egy autó rájuk hajt, akkor a legmélyebb álmomból is fel­kelt csattogásuk. S kérdez­ném, nem lehetne egy kis alá­téttel megoldani a kanálistető bajokat. De nem kérdem, mert amire­ akire haragszom, azzal nem tárgyalok. Jóllehet, tulajdonképpen nem is azokra a fémtetőkre neheztelek... (Bálint András) LO­FS LABDA Rég nem volt annyi közön­sége a csíkdánfalvi futball­­pályának, mint az elmúlt va­sárnap. Igaz, nem a helyi Új Élet sportegyesület labdarú­góinak szólt a taps, hanem az országos akadályverseny rész­vevőinek. Tuskóra helyezett labdák között bólyáztak a fo­gatok, erre fel­jegyezte meg egy dánfalvi fiatalember : „A verseny után egy focimeccset is kellett volna rendezni, biz­tos, hogy maradt volna kö­zönség ...“ Valóban , miért nem lett így ? A pályát jó fél­óra alatt rendbe lehetett vol­na tenni, s a futballmérkőzés — a közben eleredő záporeső ellenére is — szépen kiegészí­tette volna ezt a gyönyörű dánfalvi sportvasárnapot. (Bo­tos László)

Next