Hargita, 1987. december (20. évfolyam, 284-310. szám)
1987-12-01 / 284. szám
„Az egyesülés a román nép hosszú történelmi fejlődésének természetes, törvényszerű következménye, annak a harcnak a következménye, amelyet azért a jogáért vívott, hogy szabad legyen saját hazájában . . . Az egyesülés a társadalom leghaladóbb erői, a széles néptömegek egységért vívott fáradhatatlan harcának gyümölcse, a román nép történelmi, társadalmi és nemzeti fejlődésének törvényszerű eredménye.“ NICOLAE CEAUŞESCU ÉVSZÁZADOS EGYSÉGTÖREKVÉSEK BETETŐZÉSE (Folytatás az 1. oldalról) E győzelmes csatáktól egyenes út vezetett az 1918. december elsejei Nagy Egyesüléshez. Az első világháború befejezése után, a Habsburg birodalom öszeomlásával új nemzeti államok alakultak ennek romjain. Ebbe a folyamatba tartozott az a törekvés is, amely a román nemzeti-állami egység megteremtését tűzte zászlajára. A nép valamenynyi rétegét átható forradalmi szellem megnyilvánulásaként 1918 október végén felszámolták a régi közigazgatást és létrehozták a nemzeti tanácsokat, melyek az egyesülésért vívott végső harc szervezeti kereteit képezték. A nemzeti tanácsok választották meg a küldötteket is a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlésbe. Valamennyi küldött azt kapta mandátumául, hogy az összes románok egyöntetű akaratából szavazza meg Erdély egyesülését Romániával. 1918. december 1. ... Százezernyi egybesereglett nép, Erdély lakossága döntő többsége óhajának megfelelően megszavazta a történelmi Nyilatkozatot, amely ünnepélyesen szentesítette a Nagy Egyesülést. A különböző nemzetiségek képviselői ezt követően, népgyűléseken vállalták, hogy szorosan együttműködnek a román néppel új hazájuk gazdasági-társadalmi felemelkedése érdekében. Az egységes román nemzeti állam tehát a néptömegek harcának volt az eredménye. Létrejötte új kereteket teremtett a fejlődéshez, új minőségi szintre emelkedtek a munkásmozgalmi törekvések. 1921 májusában megalakult a Román Kommunista Párt. Az a párt, amely megalakulásától kezdve zászlajára tűzte az egész nép leghaladóbb, törekvéseit, következetesen harcolt a társadalom átalakításáért, bátran kiállt a fasizmus ellen, győzelemre vezette az 1944. augusztus 23-i társadalmi és nemzeti, antifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalmat, új korszakot nyitva hazánk történelmében. A Nagy Egyesülés eredményei a szocialista építés éveiben teljesedtek ki. Megvalósításaink különösen a IX. pártkongresszust követő időszakban számottevőek, abban a termékeny periódusban, amelyet a párt és a nép nagyrabecsült vezetőjéről, a szocialista Románia megteremtőjéről, méltán nevezünk Nicolae Ceausescu korszaknak. E viszonylag rövid történelmi időszak beváltotta a néptömegek évszázados törekvéseit, országszerte hatalmas méretű gazdasági-társadalmi átalakulások mentek végbe, s a pártpolitika legfőbb célkitűzéseként folytonosan emelkedett a dolgozók anyagi és szellemi civilizációs szintje. A pártos államvezetőség, Nicolae Ceauşescu elvtárs gondoskodásának köszönhetően az egész országgal együtt a lendületes fejlődés éveit éli Hargita megye is, biztosítva nemódon nemzetiségi különbség nélkül valamennyi dolgozó számára az egyenlő munka- és életfeltételeket. A 69 évvel ezelőtti Nagy Egyesülésre emlékezve, határozottan vállaljuk e magasba ívelő, a szocializmus és kommunizmus új csúcsai felé vezető út folytatását, azt, hogy szoros egységben a párt és főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs körül, mindent megteszünk a tevékenységünkben megnyilvánuló hiányosságok felszámolásáért, hogy minden téren kiemelkedő sikerekkel köszönthessük a párt decemberi országos konferenciáját és a köztársaság kikiáltásának 40. évfordulóját. Ion Brad Felirat Egy ő siegi országnak mindenkor fiatal szívre van szüksége. A hegyek országának örökkön magas homloka kell legyen. Egy tengermosta honnak mindig a messzeségen átható tekintet kell. Egy síkság ölén ringó országnak mindörökkön hajlíthatatlan gerincre van szüksége. Románia, évezredes honom, ifjú szíved, magas homlokod, átható tekinteted apáink, szikláink, folyóink és mezőink ránkhagyta örökségként a magunk választotta Nicolae nevet viseli. Valaha Mirceának hívták, valaha Ștefannak hívták, valaha Mihainak hívták. Most összegyűjtöttük erőink az ősi nyelv egy még el nem dalolt dalába, szívünk tiszta dobbanásába, most a homlok, a tekintet — méltóság magas oszlopa — a Ceauşescu névre felel, a Nicolae névre felel. t ............................ Köszönitek hazám Mint kisded, ki az őt ölelő anyatestben megérzi rögtön a fészket, miből kiszakadt, s az ösztönök ősi s néma parancsa szerint átadja magát örömének, úgy nyíló örömökkel virágosan járom hazámat, sziklavidékét, amely a viharzó tengerek kővé dermedt mása gyanánt tör az égbe, s a déli mezőt, míg dombja kövér duzzadása nyugalmas lapályig kisimul, s szüntelen száll a dalom : szép vagy, drága hazám ! Ősi örökségünk e föld, tápunk s poraink hamuágya, s mind testvér, kit a végzete élni e tájra teremtett, fiad, hazám, mind s a szíve fáklyatüzével köszönt ma, s nem rest, hogy e korban, amelyben az ember e névre méltó lesz s tudás le nem dönthető bábeli tornyán lép az egekbe, megóvjon a régi romlástól s vasakarattal emeljen a büszke világok sorába. Ez a kívánságom, mindenem, drága hazám ! - -■...... .......... Egyesülés, melyet ma is csodálok, Mily meglepődve nézem a lombokat S Ana Biandiana Mindaz, ami természetes csoda. „Megtörtént.“ Mely himnusz teljesebb ,» * , Mint ez az egy sző? f ft V fi VII Ifi V? Haladtak a hóban .*// lyö -A hegyről alászállt Csodás árnyékú nyájaikkal ................ .......... ■A pásztorok: Csávossy György Hans Liebhardt Sióban és képben Bányák és munkanap, karcsú szonda és olajmező,, Iskola és laboratórium, trikolór és ünnepnap — a Köztársaságot dicséri. Öntözött zónák, távolba nyúló utak, Duna és Kárpátok, Bánság és Erdély — a Hazát dicséri. Ifjúság és tetterő, Augusztus és Május, Tervezés és töprengés, tűz és láng — a Pártot dicséri. Kenyér és rózsák, ház és otthon, Költészet és jószándék, Idő és óra — az Embert dicséri. Szeretet és tisztelet, tudás és akarat, Ország és ember — ma és mindig — az Elnököt dicséri. 1987. DECEMBER L. KEDD Az egyesülés Erdéllyel gazdasági, politikai és szellemi szükségszerűségként merült fel, s valósággal elhatalmasodott az össz-románság tudatán. A román nép egész élete ennek az álomnak a valóra váltására összpontosult. (...) Döntő szerepe volt akkor a Habsburg birodalomban élő népek — románok, csehek, lengyelek, szerbek, magyarok — forradalmi és nemzeti harcának. Hosszas és hősies előkészület után, 1918 őszén, amikor a csatatereken legyőzött osztrák—magyar birodalom zászlót hajtott, amikor a birodalom összes nemzetei megindították a forradalmat társadalmi és nemzeti felszabadulásukért, az erdélyi románok is erélyes forradalmi harcba kezdtek az egyesülésért. Megalakult a Román Központi Nemzeti Tanács, amelyben részt vett a Szociáldemokrata Párt román szekciója is. A Tanács Gyulafehérvárra, Horia mezejére összehívta a nagy nemzeti és népi gyűlést. „A gyulafehérvári nagy és történelmi jelentőségű nemzeti gyűlés, amelyen elhatározták Erdély hozzácsatolását az anyaországhoz — jegyezte fel Lucian Blaga a Hronicul şi cîntecul virstelor című írásában — nem igényelte a közvélemény különösebb előkészítését. Az előkészületek már évszázadok óta folyamatban voltak. December 1-én reggel, mintha csak jeladásra történt volna, az egész románság Gyulafehérvár (vagy ahogyan népiesen nevezték, Bălgrad) felé igyekezett, ki gyalogszerrel, ki pedig kocsin-szekéren.“ Minden képzeletet felülmúló lelkesedés közepette gyűlt össze több mint 100 000 román, akik közül csaknem 50 000-en munkások voltak. (...) Az 1918. december 1-i nemzetigyűlés megválasztotta a Nagy Nemzeti tanácsot, amely a gyulafehérvári vár egyik termében gyűlt össze. Meghallgatta Vasile Goldişnak, az egység régi harcosának jelentését, majd nagy lelkesültség közepette megszavazta az egyesülést Romániával. (...) Az ég szinte mozogni látszott a zászlók lobogásától. (...) Az a perc a román nép történetének egyik legfelemelőbb és legnagyszerűbb mozzanata volt. Románia felett, amely immáron a nép sziklaszilárd akarata folytán kiteljesedett, mintha szétoszladoztak volna december ködpárái, s úgy tűnt, hogy helyükben felragyog mindazoknak az arca,akik életüket a szabadságért és az egységért áldozták : Decebálé, Mirceaé, Ştefané, Mihaié, Hotiné, Balcescué, Avram láncáé, Cuza fejedelemé, Aurel Vlaicué, a Bárányka regőseié, s Eminescué, a legnagyobb költőé, aki gyalogszerrel bejárta az egész országot, s megénekelte a bánatot és örömet, a gyászt és a forró vágyódást, versbe ötvözte a nép lelkét. „Tudatunk valósággal szárnyaira emelt bennünket — írta Lucian Blaga —, hiszen egy másfajta idő alapjait teremtettük meg." A Nemzeti Tanács az egyesülés megszavazása után ideiglenes kormány jogkörével felruházott direktóriumot, igazgató tanácsot választott. Ez látta el Erdély közigazgatását egészen az új román állam központi vezetésének megteremtéséig. A Nemzeti Tanácsban részt vevő képviselők ekkor, a megbeszélések során felvetették a társadalmi élet demokratizálásának számos problémáját, mint például az agrárkérdés megoldását és az általános választójog megteremtését, beleértve a nők választójogát is. A munkások képviselői azt a véleményt nyilvánították, hogy az egyesülésnek egy román köztársaság keretében kell megvalósulnia. Ezt azonban akkor még nem lehetett véghezvinni. A vezetők azonban mégis figyelembe kellett hogy vegyék a tömegek akaratát, s az egyesülési nyilatkozatban az „egyesülés Romániával“ megfogalmazást használták, nem pedig az „egyesülés Románia királyságával“ kifejezést, ahogyan a burzsoázia szerette volna. A gyulafehérvári nemzeti gyűlés küldöttséget menesztett Bukarestbe, hogy ott a kormánynak bemutassa az egyesülési nyilatkozatot, a nagyszerű népakarat forró kifejezését. (...) Ez lenne, röviden összefoglalva, az 1918. december 1-i események története. Ezek az események összegezték és betetőzték az évszázadok során át vívott gazdasági, társadalmi, politikai, nemzeti és kulturális harcot. Két ezredév álma öltött testet bennük. (...) Erdély egyesülése Romániával, amely az évszázados egyesülési törekvések beteljesülését jelentette és az egész nép akaratát fejezte ki, történelmi jelentőségű győzelem volt a román nép nemzeti felszabadulási harcában. Ez az aktus a legszélesebb társadalmi rétegek küzdelmének eredményeként valósult meg, s véghezvitelében a döntő szerepet a néptömegek, mindenekelőtt pedig a munkásosztály, a forradalmi szocialista mozgalom játszották. Az 1918-as egyesülés az első nagy győzelem volt, „a román nép javáért", így teremtődtek meg „egy másfajta idő alapjai". (Szemelvények a szerző Hőseink örökre élnek című kötetének azonos című fejezetéből.) * Dumitru Almos Gyulafehérvár, 1918. december 1