Hargita, 1988. április (21. évfolyam, 77-102. szám)

1988-04-01 / 77. szám

O­ rszágunk dolgozói fe­gyelmezett, odaadó munkájukkal jó ered­ményeket értek el az eszten­dő harmadik hónapjában a gazdasági-társadalmi élet va­lamennyi területén, úgy­hogy megvalósításaik, ha nincsenek is mindig a terv szintjén, az I. évnegyed vonatkozásában jóval­ számottevőbbek a tava­lyi év hasonló időszakában felmutatottnál. A Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa és az or­szágos pártkonferencia hatá­rozatainak valóra váltásáért kifejtett munkánkban hatal­mas dinamizáló erőt jelentett a néptanácselnökök március 3—4-én megtartott IV. orszá­gos konferenciája, Nicolae Ceauşescu elvtársnak, pár­tunk főtitkárának, köztársa­ságunk elnökének ott elhang­zott, az egész néptanácsi mun­kát betájoló, az összes dolgo­zók erőfeszítéseinek irányt szabó program értékű beszé­de. Forradalmi munkásdemok­ráciánk e magas fóruma mél­tán fogadta el egyöntetűen progra­mdokumentumként ezt a rendkívüli elvi és gyakorla­ti jelentőségű beszédet, mely biztos alapul szolgál az ál­lamhatalom helyi szerveinek a pártszervek és -szervezetek vezetésével kifejtett egész gazdasági-társadalmi­ tevé­kenységéhez, ragyogóan kije­löli a néptanácsok, az egész nép cselekvésirányait. Lénye­gében ezt tükrözi a néptanács­elnökök országos konferenciá­jának határozata is, mely hozzásegíti a néptanácsokat, hogy magasabb szinten tölt­sék be feladatkörüket, folyto­nosan tökéletesítsék munka­stílusukat és­­módszereiket, erősítsék tömegkapcsolataikat. Gazdasági életünk, vala­mint a pártmunka egész sor fontos kérdése szerepelt a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága március 28—29-én megtartott plenáris ülésének napirendjén. A ple­num, amelyen pártunk főtitká­­ra, Nicolae Ceauşescu elvtárs nagyfontosságú beszédet mon­dott, határozatokat fogadott el a politikai­ szervező és a gazdasági-társadalmi tevé­kenység tökéletesítésére, az 1988. évi terv előirányzatainak példás teljesítésére. A plenáris a gazdasági kérdések mellett (ezekről részletesebben szólunk a la­punk első oldalán közölt ve­zércikkben) megvizsgálta a párt 1987. december 31-i ösz­­szetételét, s megállapította, hogy több mint 3 700 000 ta­got számláló erős és fiatal pártunk van, melynek jó a társadalmi és nemzeti össze­tétele, s amely a nemzet él­tető központjaként eredmé­nyesen szervezi és vezeti a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom romániai megte­remtéséért kifejtett munkán­kat. A plenáris hasonlóképpen megvizsgálta a párt káderpo­litikájáért kifejtett 1987. évi tevékenységet, a dolgozók ja­vaslatainak megoldásáról ké­szített jelentést és jóváhagy­ta a párt­ és az állam külpo­­litikáját. Az ütemes tervteljesítés és az időszerű gazdasági kérdé­sek elemzése szerepelt az RKP KB Politikai Végrehaj­tó Bizottsága márciusi ülé­seinek napirendjén, amikor is pártunk főtitkára számos ér­tékes útmutatással szolgált a különböző tevékenységi terü­leteken megnyilvánult hiá­nyosságok felszámolásához, a gazdasági egységek pártszer­vei és­­szervezetei, a dolgo­zói tanácsok munkastílusának és­­módszereinek tökéletesí­téséhez. Nicolae Ceauşescu elvtárs jelenlétében március 30-án megtartották a Nagy Nemzet­gyűlés soros ülésszakának munkálatait, ahol jóváhagyták a gazdasági-pénzügyi mecha­nizmusnak az árképzési rend­szer javítása révén történő tökéletesítésére, a javadalma­zási rendszernek az exportter­melés és az export ösztön­zése céljából történő tökélete­sítésére és a gazdasági szer­ződések megkötésére és vég­rehajtására vonatkozó törvé­nyeket és megvizsgálták az I. negyedévi terv teljesítéséről, a bűnözés 1987-i helyzetéről, a vagyoneredet ellenőrzéséről szóló jelentéseket. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnővel együtt nagy nemzetközi vissz­hangot kiváltó barátsági és békeküldetésen járt Afriká­ban — március 7—15 között hivatalos baráti látogatást tett Ghána Köztársaságban, Li­béria Köztársaságban, Guinea Köztársaságban és Mauritánia Iszlám Köztársaságban. Az ország egész népéhez hasonlóan megyénk dolgozói is eredményes munkát fejtet­tek ki március hónap folya­mán az idei és az egész öt­éves tervi feladataik jó kö­rülmények közti teljesítéséért. Ezt a lendületes, többre és jobbra törő igyekezetét tük­rözik a megye ipari, építke­zési,­ szállítási és kereskedel­mi, valamint mezőgazdasági dolgozóinak vállalásai, ame­lyeket valamennyiük nevében az RKP Hargita Megyei Bi­zottsága fogalmazott meg vá­laszként Argeş és Bihar, il­letve Giurgiu megye és Ilfov mezőgazdasági szektor párt­­szervezetének szocialista ver­senyfelhívására. Ugyanez a törekvés olvasható ki a­­ me­gyei pártbizottság ipari és mezőgazdasági aktívával tar­tott március 18-i plenáris ü­­lésének dokumentumaiból, a­­kárcsak az állattenyésztési aktívával tartott március 11-i tanácskozás anyagaiból. Eredményesen szolgálták az új agrárforradalom célkitűzé­seinek megvalósítását, a ta­vaszi mezőgazdasági idény­munkák gondos előkészítését és jó körülmények közti le­bonyolítását a politikai-ideo­lógiai oktatás falvakon meg­tartott összefoglaló megbeszé­lései. A Megéneklünk, Románia országos fesztivál égisze alatt márciusban élénk kulturális­­nevelő munka bontakozott ki a megye művelődési intézmé­nyeiben a dolgozók forradal­mi, hazafias nevelésének meg­­élénkítéséért. Március ugyan már tavaszi hónapnak számít, mégis itt kell megemlítenünk a megye legnagyobb téli sportrendez­vényét, a símaratont, amelyet a megyei lapok és a sportta­nács szervezésével idén is nagy sikerrel tartottak meg Csíkszeredában. SZÁNTÓ MIKLÓS Márciusi számvetés OKTATÁS-NEVELÉS Iskola az egész világ... Sok igazság, vélt­ igazság, megállapítás — köztük jóindu­latú is — hangzik el egy-egy vasúti kocsiban, autóbuszban, hosszabb-rövidebb távú uta­záskor. Alkalmi útitársaim, három, az életet a becsületes helytállás oldaláról megköze­lítő, vizsgáló férfi is, okos, ér­telmes beszélgetéssel töltötték a mintegy másfél órányi időt, míg végre az éjszakai műszak után hazatérhettek. A halknál hangosabb beszélgetés témái: munkahelyi problémák, ottho­ni munka, a falu élete, de szó­ba kerültek az ingázó gyerme­kek, az ingázás értelme is. Ennek kapcsán hangzott el, hogy „az bizony nem sokat ér, mert ezek az iskolában csak szivarozni tanulnak meg". S bár kell a napi né­hány lej — kiflire, egy kis édesség megvásárlására —, „azt ezek a gyermekek szivar­ra költik“ ..., „s az apjuk azt sem tudja, hogy hol járnak“. Gondolom magamban, van igazság a dologban, de azért némi kiigazításra szorul a megállapítás, nemcsak az is­kola védelme érdekében, ha­nem a teljesség kedvéért. A tanuló­ ingázás napjaink valósága egyelőre kiiktatha­­tatlan. Családi problémákat (az iskoláztatás vonatkozásá­ban) megoldó, ugyanakkor — a család és iskola számára — problémákat okozó jelenség. A hazulról autóbusszal, vonat­tal utazgató gyermekek nagy része sikeresen (szülők és ne­velők örömére) birkózik a helyzettel, azokkal a külső kö­rülményekkel, melyeket az ingázás mint nem kívánatos lehetőségeket „felkínál" : az iskolába­ és a hazatérés pon­tatlansága, a várótermekben való elidőzés, az üzletekben való céltalan ődöngés, a fel­nőttek gyakran nem éppen jó­ra ösztönző példái stb. Mon­dom, nagy részük számára használ a család és iskola in­tő, meggyőző szava és „immu­­nisak" a fentiekkel szemben. Kis számban, kisebb százalék­ban azonban útitársaim meg­figyelése helyénvaló. De az általánosítás már kevésbé, és főként ha a dohányzásról van szó, nem ! Mert tudjuk, hogy az egészségügyi nevelés, az is­kola, a sajtó felvilágosító tö­rekvése, sokszor az orvos til­tó szava is — sajnos — ered­ménytelen vagy alig eredmé­nyes. S ez világjelenség. Még?­ Az antinikotinista­ propa­­ganda az iskola egyik alap­vető­­ kötelessége — szóban és tettben (ellenőrzés, tettenérés, esetén felvilágosítás, elmarasz­talás) egyaránt. De amikor az új nemzedék, fiataljaink ne­veléséről van szó, akkor isko­lává szélesedik annak köze­lebbi és távolabbi környéke, tanteremmé lesz váróterem, a vasúti fülke, az autóbusz utastere is (kis túlzással te­hát : iskola az egész világ), a­­hol a felnőttek negatív pél­daadása elég gyakran színre­­lép. Mert tilos ugyan a do­hányzás, de rágyújtanak, al­koholos üvegeket dugnak ki és isznak, az utóbbi hatására „vagy csak úgy“ minősíthetet­lenül beszélnek, nőkkel, idő­sebbekkel szemben figyelmet­lenek (nem ritkán durvák) és még sorolhatnánk. Köztudott, hogy a cigaretta és az alkohol használata az állampolgár magánügye, de az életkor és mennyiség függvé­nyében, hatásaik elkerülhetet­len érvényesülése és megnyil­vánulásai figyelembe vételével közösségi is. Ezekkel élni a tudatosodás igen kezdeti stá­diumában, amikor még bioló­giai és erkölcsi vonatkozásban éppen formálódik — nem vol­na szabad, hisz egészségileg is káros. Mindannyiunk aggo­dalma innen fakad. Jóérzésű ember szemét, fülét, ízlését, társadalmi felelősségét sértik az ifjúság negatív megnyilvá­nulásai. Az intézményesített nevelési formáknak, a sajátos módszereknek, a magánember mindig kéznél levő, nem ke­vésbé jelentős nevelési eszkö­zeinek — a jó példa gyakorlá­sának — egyaránt fontos sze­repe van. E tekintetben u­­gyanis mindannyian nevelők vagyunk ! BORSODI LÁSZLÓ Vonzó formák a hazafias nevelésben (Folytatás az 1. oldalról) hogy még erősebb, harmoni­kusabb legyen ez a szövetség. A Salamon Ernő költészetébe átpoétizált gyergyói elődök éle­te jut eszembe, nos, az isko­lákban, vagy éppenséggel a Famunkás klubban, ha iroda­lomról van szó, kinek a sza­va lenne a leghitelesebb, mint a mártír költőé, aki a gyer­gyói munkások szülőföld-sze­­retetét, munkához és igazság­hoz való hűségét megénekel­te ? Igen, Salamon Ernő köl­tészete mindig eleven táplá­lója marad a hazafiság érzé­sének, mint ahogy a munkás­sors, a gyergyói élet változá­sai ugyancsak élénkítik, erősí­tik a hazafiasság érzését. Hisz ha valahol beteljesedett a köl­tő által emlegetett „gyönyörű sors", — ebben a városban, ebben a medencében igen. A hajdani renkterek helyén ma már korszerű üzemek találha­tók, bútorgyár, bútorszövet-gyár, mechanikai vállalat stb., a hajdani barakkok helyett pedig városnegyedek, a sáros utcák helyett pedig aszfalto­zott sétányok, utak láthatók. Emberöltönyi idő alatt történ­tek mindazok a változások, amelyek csakis a hazafiság, a szeretet és a hála érzését erő­síthetik minden józanul ítélő, gondolkodó városlakóban. A hajdani munkásmozgalom te­nyeres-talpas dolgozóinak szü­­lőföldszeretete kell hogy to­vább kamatozzon, éljen min­denkiben itt, a megújult és ál­landóan gyarapodó szülőföl­dön. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a lokálpat­riótákból lesz a patrióta, vagy­is, mindenki előbb szőkébb környezetét ismeri és szereti meg, aztán „veszi birtokába“ az országot, a hazát. Ilyen szempontból a gyergyószent­­miklósi Szakszervezeti Műve­lődési Háznak van mire építe­nie, akár értelmi, akár érzel­mi síkon igyekszik tágítani a kört, gyarapítva az ismerete­ket, gazdagítva az érzelmeket. A tudományos előadások ke­retében a román nép dicső történelmének megismertetése jelentős helyet foglal el, az irodalmi előadások, versműso­rok, évfordulós rendezvények, összeállítások, kiállítások, ve­títések stb. változatos és von­zó formákat kínálnak a per­manens hazafias neveléshez. Tulajdonképpen — mondot­ta az intézmény igazgatónője — nincs olyan tevékenysé­günk, amelyet elválaszthat­nánk a hazafiság érzésének az ápolásától, fejlesztésétől. És, hogy ez az érzés egyre inkább megmutatkozzon, megnyilvá­nuljon az élet valamennyi te­rületén — méginkább el kell mélyítenünk a munkát, hogy valóban tájaink emberének a legerőteljesebb vonása legyen a hazafiasság. Ami végső so­ron a legértékesebb tulajdon­ságokat összegezi... Visszatekintve (Folytatás az 1. oldalról) mosították a korongozást, ami nagy könnyebbséget jelent. Jelenleg 15 korongos dolgozik. Bodor Jánossal ketten va­gyunk a legrégebbi korongo­­zók, a többi viszonylag fiatal. Az agyagot is géppel készítik elő, már három kemencében lehet égetni, s ha jól összeszá­molom, hét helyisége van je­len pillanatban részlegünknek. Körülbelül kétszáz szimbólu­­ m megtett útra... mát készítünk, főleg dísztár­gyakat. Magam is terveztem öt-hat darabot évente ... Végigsétálunk a műhelye­ken, elnézem, amint két-há­­rom perc alatt a nyers agyag­darabból karcsú váza formá­lódik, amint hihetetlen gyor­sasággal alakul a minta az asszonyok keze nyomán, a raktárban pedig polcokra rak­va sorjáznak a minőségileg kifogástalan vázák, tányérok. Az udvaron egy teherautó, rajta konténerek, tele a töré­keny fekete kerámiával. Ki­nek szállítják, akarom felten­ni a kérdést, de csak a szán­dékkal maradok, hisz nem is ez a lényeg. A fontos az, hogy ez a kis munkaközösség (128- an dolgoznak itt, amiből több mint száz nő), ha nem is kü­­lön-külön, név szerint, de már ismertté váltak az ország kü­lönböző részeiben, a határon túl is — munkájuk által. S a darabok szétviszik a hírét egy olyan községnek, mely nem­csak a kerámiaműhelye révén tart lépést a fejlődéssel... Hisz nem messze a műhely­től ott az új művelődési ott­hon, a 16 lakásos tömbház, s a lakóházaknak is közel 70 százaléka az utóbbi két évti­zed alatt épült. Szinte minden háztetőn tévéantenna, csak­­­nem minden lakásba bevezet­ve a víz. Csak az utóbbi két évtized beruházása közel 22 millió lej. Nemrég épült a pékség is, melynek napi kapa­citása 2,5 tonna. De­­ a rész­letezés helyett bátran kijelent­hetjük, hogy nincs a község életében olyan tevékenységi terület, mely ne a megújho­dásról tanúskodna, ne hordoz­ná az új életminőség jegyeit, újabb lépcsőfokokat megtéve a fejlődés útján, mint ahogy azt kiválóan szemlélteti a ke­rámiarészleg gyarapodása, fel­ívelése is. 1988. ÁPRILIS L. FENTEK 2 Dánfalva művelődési otthona. Homlokzatán : a falu szülött­jének, Zsigmond Márton képzőművésznek a mozaikja

Next