Hargita, 1988. június (21. évfolyam, 129-154. szám)
1988-06-01 / 129. szám
Az elismerés kötelez Nagy megtiszteltetésnek éreztük és érezzük mindanynyian — fiatal és idősebb dolgozók egyaránt —, hogy Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára, megyénkben tett munkalátogatása során vállalatunkat is felkereste. Munkánk, eredményeink elismerését látjuk mi ebben, de ugyanakkor elkötelezettséget jelent a továbbiakban, hogy ezt az elismerést tovább erősítsük, még jobb eredmények elérésével. Sokáig élni fog megyénk lakosságának emlékezetében a munkalátogatás minden fontos mozzanata, s különösképpen Nicolae Ceauşescu elvtárs beszéde a Miercurea- Ciuc municipiumi nagy népgyűlésen. „Felkerestük a Miercurea-Ciuc-i Kötöttáru Vállalatot, amely szintén jó minőségű termékeket állít elő. E vállalatban az elvtársak elmondták, hogy a termelés csaknem 80 százalékát különböző országokba exportálják, ami szintén azt bizonyítja, hogy a munkásnők és a munkások —, de a munkásnőkre utalok, mert a vállalat dolgozóinak nagy többsége nő — minőségi termékeket gyártanak és így ezek a világ sok országába exportálhatók.“ — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs a népgyűlésen, kevéssel a vállalatunkban tett látogatás után, s ezek a szavak kifejezik a Kötöttárugyár védjegyének értékét, de ugyanakkor mozgósító hatásúak is számunkra. Minden tevékenységi területen, egy bizonyos szint elérése után követelménnyé válik tartani, és lehetőleg emelni azt a szintet Érvényes ez a mi termelőmunkánkban is : a minőségi áruinkkal szerzett jó hírnév a továbbiakban is jó munkára, kiváló minőségű termékek gyártására, szakmai tudásunk tökéletesítésére kötelez. Ezt hangsúlyozta ki Nicolae Ceauşescu elvtárs többek között beszédében : ....... Növeljük erőteljesebben a munkatermelékenységet, tegyünk meg mindent azért, hogy a román vállalatok termékei versenyképesek lehessenek a világviszonylatban előállított legjobb termékekkel." Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő megyénkben tett munkalátogatása még jobban elmélyítette bennünk az elhatározást, hogy erőnket, szakmai tudásunkat a párt XIII. kongresszusának és országos konferenciájának határozatai végrehajtására összpontosítjuk. Ez a gondolat kell hogy vezérelje dolgos hétköznapjainkat. TEREZA LUNGU, a Miercurea-Ciuci Kötöttáru Vállalat dolgozója, KISZ-alapszervezeti titkár A munkával a munkára nevelés erős láncszeme Októberig szinte minden nap négy-öt tucatnyi fiatal népesíti be a Belcina—Remetea-i határt, s csupán a helynév említésekor már tudni lehet: megyei ifjúsági munkatábor van itt. Amint az utóbbi esztendőkben történt, idén is gheorgheni-i diákok, a Salamon Ernő Ipari Líceum középiskolásai alkotják a brigád(ok)*gerincét, 35 tagú csoportokban váltják egymást kéthetenként ősz közepéig, amíg az időjárás engedi a talajjavító munkát. A diákok mellett — ugyancsak egymást váltó csoportokban — 25—25 fiatal szakember, a város vállalatainak, intézményeinek dolgozója segítkezik a munkatáborban. Az elvégzendő munkálatok összértéke 5 millió lej ! A megyei KISZ-bizottság — a munkatábor irányítója, szervezője — célul tűzte ki, hogy az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom 44. évfordulója tiszteletére 75 százalékban teljesíti az ötmilliós tervet. Ez az elhatározás — és ugyanígy az egész terv megvalósítása — egyben az országos ifjúsági munkatelepek megalakulásának 40. évfordulóját is köszönti. A megyei KISZ-bizottság így többszörösen is hangsúlyt helyez a tevékenység megszervezésére, a megfelelő szakmai irányításra. S ebben nem kis segítséget nyújt a Megyei Telkesítők dolgozói tanácsa, szakembercsoportja. Ez a vállalat az előző években kitűnő közreműködőnek — pontosabban : gazdának — bizonyult (és nemcsak a Belcina — Remetea-i telepen), biztosította a tevékenység folyamatosságát, a szakirányítást. A jövő mondja meg, hogy milyen felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek-végeznek a Gyergyói-medence ifjai, s a tevékenység gazdasági értékén túl azonban az a két-két hét a munkával munkára nevelés egyik fontos és erős láncszeme az élet útján tovább induló diákok számára. FIATALOKNAK FIATALOKRÓL Diákszó »:Számunkra a zene premforral“ Rovatunkban már megszólaltattunk számítógép-kezelő, sportoló, termelési gyakorlatot végző, illetve szórakozó diákokat. Most a bălani végzős diákoknak adjuk át a szót, akik ... zenélnek. Az Audiojunior együttes tagjai. STOICA SÁNDOR (vokál) : Hogyan született az együttes? Játékból indult az egész. Csupán első koncertünkön — sokat mondok ezzel, hogy koncert, egy iskolaünnepélyen való fellépésről van szó — ébredtünk rá, hogy komoly dologba fogtunk. ORBÁN JÓZSEF (basszusgitár) : Én kezdtem el a játékot. Valamennyien tudtunk játszani, úgy, ahogy, egy-két hangszeren, és én annyiit unszoltam a fiúkat, hogy alakítsunk együttest, míg kötélnek álltak. Gondoltam, „ha rá tudjuk tenni a kezünket a gitárra, akkor miért ne tegyük rá ?“. SIMON GÁBOR (ütőhangszerek) : Szeretem a zenét, édesapám is zenélget. Már tizedikes koromban dobolni kezdtem, az Audio dobosa tanított meg sok ..szakmai fogásra". LĂCĂTUŞ SORIN (szólógitár, az együttes vezetője): Számomra a zene örömforrás. Már gimnazista koromban gitározgattam, Orbán barátomat kísértem gitáron az iskolai ünnepségeken. Technikánkat az Audio-ék mellett tökéletesítettük. Aztán következtek a turnék, fellépések Victor Spicaciuval, két rádiófelvétel. " Úgy gondolom, munkánk — mert komoly munkáról van szó — komoly hozzáállást, nagy adag szenvedélyt és ... szerénységet követel. NUBER JÁNOS : Nem számítok alapító tagnak az együttesben, de, gondolom, sikerült beilleszkednem a csapatmunkába. Kísérőgitáron játszom. ORBÁN J. : A szövegeket meg a zenét is én írom, de azért a legfontosabb a csapatmunka. NUBER J.: Negyedévesek vagyunk, érettségi előtt állunk és így kevéske szabadidőnket áldozzuk szenvedélyünkre, a zenére. . STOICA S. : A diákélet és a zenészélet jól megférnek egymással. Mindig kellő támogatásban részesültünk az iskolától is. SIMON G. : Ez a segítség meg is hozta gyümölcsét , második díj a Megéneklünk, Románia fesztivál utóbbi országos szakaszán, meg a már említett turnék, rádiófelvételek. STOICA S. : Szeptemberig még folytatjuk a „bulit“, aztán előreláthatólag útjaink elválnak. Vagy mégsem . Lejegyezte : SARANY ISTVÁN A megyeszékhely líceumainak diákjai ezekben a napokban nagyszabású talajfeljavító munkálatokon vesznek részt Csucsíngeorgiu község határában. Köveket gyűjtenek, bokrokat irtanak, egy későbbi gyümölcsös helyén tisztítják a talajfelszínt. A megyei KISZ-bizottság irányításával és a Megyei Telkesítők szakmai segítségével naponta 30—40 diák vesz részt a helyi munkatábor tevékenységében, hetente váltják egymást a csoportok. (Kép és szöveg : KÓNYA IMRE) V . .. .... ........ ii -iv - , HÉ 1988. JÚNIUS 1. SZERDA 2 Előttünk egyetemisták használta jegyzetfüzet.Lapozgatjuk. Oly szorosan állnak benne a betűk, sorok, hogy hajszállal sem lehetne elválasztani őket... Egy sportág rövid krónikája... Nevek, dátumok, számok — megszámlálhatatlan feljegyzés, adat. Természetesen sok-sok kérdőjel, sajnálalatos esemény is fellelhető benne ... Éles, szúrós témák... De miért is volna másképp, hiszen a „vívásról“ van szó. Megyeszékhelyünk vívósportjának történetéről... Könnyű dolga van a riporternek, ha olyan beszélgetőpartnerre akad, mint SZAKATS ZSUZSANNA gépészmérnöknő, a Forrás SE vívószakosztályának edzője —, nincs szükség noszogatásra, harapófogóra, no meg a forró kását sem kell kerülgetni... — így bátran nosztalgiázhatok én is —, mikor is lépett első alkalommal pástra az edzőnő, leánykori nevén Olajos Zsuzsanna ? — Tizenkét, tizenhárom évesen, Satu Mare-n ... — Ahol nem más volt tanítómestere, mint a hazai vivősport „nagy öregje“, Csipler Sándor ... — Hát igen. Ezért is van, hogy mind a mai napig nem tudtam megválni e sporttól, ha olykor objektív okok miatt kisebb-nagyobb időszakos megszakítások voltak is. — Mikor akasztotta verseny törét véglegesen szegre ? — 1974-ben. — És 1976-ban került a család megyeszékhelyünkre, ahol nemsokára már oktatóként következett a folytatás... — 1977 közepén Dabóczy Jenő bácsitól vettem át a stafétabotot ... Sajnos, rövid időre... Hiszen 1978-ban felszámolódott a Sportiskola vívószakosztálya... — S bizony elég sokat kellett várni az „újraindulásra"... — Nyolc évet. Ekkor ötlött fel egy kedves ismerősben — izzig-vérig sportbarátban — a gondolat, ha már sikerült megteremteni a megyeszékhelyen a lovassportot és nem is kis sikerrel, le lehetne rakni egy új sportág — az öttusa alapjait is. De ehhez szükséges egy vívószakosztály létrehozása .„ Nahát, így alakultunk újra — és akárcsak a lovassport, mi is Adorján Károly, a Vízgazdálkodási Hivatal igazgatója messzemenő támogatásának köszönhetően és ugyancsak a Forrás SE keretében. — A kezdet... ? — Mintegy tizenöt-húsz gyerekkel indultunk ... Minden felszerelés nélkül!... Még szerencse, hogy a vívás ábcjének, alapfogalmainak elsajátítása — mozgás, lábtechnika, állóképesség kifejlesztése enélkül is lehetséges. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, soksok utánajárással és ismeretséggel sikerült a szükséges felszerelést is a vívószövetségen keresztül beszerezni, a tagdíjak és az egyesület biztosította anyagi feltételeknek köszönhetően. 1987 elején elintéződött csatlakozásunk a Román Vívószövetséghez, ami azt jelentette, hogy egy év elteltével indulhatunk hivatalos versenyeken. — Mikor került sor az első megmérettetésre ? — 1987 decemberében, a Satu Mare-n megrendezett December 1 kupán —, ez természetesen barátságos verseny volt, de a részvételt tekintve felért egy „mini" országos bajnoksággal, hiszen jelen volt a hazai vivósport szine-java (9—14 éves korosztály): Bucu reşti, Cluj-Napoca, Oradea, Braşov, Tg. Mureş, Bistriţa, Baia Mare és természetesen a rendezők. — Milyennek sikerült a bemutatkozás ? — ügyesen helytálltak a gyerekek, sikerült a közép (jó) mezőnyben végezni. Ennek xx) köszönhető a januári közös edzőtáborozás a Satu Mare-i csapattal. — Majd következett egy komoly versenysorozat... — Februárban két verseny: Braşovban és Satu Mare-n, márciusban: ismét Satu Mare-n, áprilisban: Bistritán, május első felében: Cluj- Napoca-n és Satu Mare-n. Majd május 19 és 23 között az országos bajnokság (13—15 éves korosztály) Iaşi-ban. — S az eredmény ? — Az sem maradt el. Csapatban a nyolcadikok lettünk (14-ből), már az első találkozón „nagy fegyvertényt“ hajtottunk végre, hiszen a fővárosi Sportiskola csapatát késztettük „búcsúcsomagolásra"." (kieséses rendszer volt). Egyéniben pedig párbajtőrben egyik versenyzőnk a kilencven indulóból a 23. helyen végzett, ez bármennyire semmitmondónak tűnik, mintegy két éves edzéssel a hátunk mögött, rendkívüli eredménynek számít. A már említett barátságos versenyeken különben értünk el hetedik, nyolcadik helyezéseket is... — Jelenleg hány gyerekkel foglalkozik ? — Két kezdő és egy haladó csoporttal (mintegy kilencven gyermek). — S a saját rendezvények? — Kettő volt: 1986 és 1987 decemberében (előbbi December 30 kupa, utóbbi Hargita kupa néven). Az utóbbin rajtunk kívül öt csapat volt jelen : három Satu Mare-ról és egy-egy Cluj-Napocáról és Constantáról. — Befejezésül kiket említene, mint a Miercurea-Ciuc-i vívósport reménységeit, tehetségeit ? — Tamás Kinga, Ciocălău Adina, Nagy Anikó, Papp Levente, László József, Somai Péter és Csucsi Róbert. És még annyit, hogy ezúton is szeretnénk köszönetünket tolmácsolni mind a Forrás SE, mind pedig a Matematika-Fizika Líceum vezetőségének, hathatós támogatásukért, valamint ami szintén fontos: várjuk kilenc—tíz éves, mozgékony és bátor gyerekek jelentkezését az utánpótlás biztosítására. FORRÓ MIKLÓS Az oldalt szerkeszti BOTOS LÁSZLÓ A nagy „asszóra“várva