Hargita, 1988. június (21. évfolyam, 129-154. szám)

1988-06-01 / 129. szám

Az elismerés kötelez Nagy megtiszteltetésnek éreztük és érezzük mindany­­nyian — fiatal és idősebb dolgozók egyaránt —, hogy Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára, megyénk­ben tett munkalátogatása so­rán vállalatunkat is felkeres­te. Munkánk, eredményeink elismerését látjuk mi ebben, de ugyanakkor elkötelezett­séget jelent a továbbiakban, hogy ezt az elismerést to­vább erősítsük, még jobb eredmények elérésével. So­káig élni fog megyénk lakos­ságának emlékezetében a munkalátogatás minden fon­tos mozzanata, s különöskép­pen Nicolae Ceauşescu elv­társ beszéde a Miercurea- Ciuc municipiumi nagy nép­gyűlésen. „Felkerestük a Miercurea-Ciuc-i Kötöttáru Vállalatot, amely szintén jó minőségű termékeket állít elő. E vállalatban az elvtár­sak elmondták, hogy a ter­melés csaknem 80 százalékát különböző országokba expor­tálják, ami szintén azt bizo­nyítja, hogy a munkásnők és a munkások —, de a mun­kásnőkre utalok, mert a vál­lalat dolgozóinak nagy több­sége nő — minőségi termé­keket gyártanak és így ezek a világ sok országába ex­portálhatók.“ — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs a népgyűlésen, kevéssel a vál­lalatunkban tett látogatás után, s ezek a szavak kifeje­zik a Kötöttárugyár védje­gyének értékét, de ugyanak­kor mozgósító hatásúak is számunkra. Minden tevé­kenységi területen, egy bizo­nyos szint elérése után kö­vetelménnyé válik tartani, és lehetőleg emelni azt a szin­tet Érvényes ez a mi ter­melőmunkánkban is : a mi­nőségi áruinkkal szerzett jó hírnév a továbbiakban is jó munkára, kiváló minőségű termékek gyártására, szak­mai tudásunk tökéletesítésé­re kötelez. Ezt hangsúlyozta ki Nicolae Ceauşescu elvtárs többek között beszédében : ....... Növeljük erőteljeseb­ben a munkatermelékenysé­get, tegyünk meg mindent azért, hogy a román vállala­tok termékei versenyképesek lehessenek a világviszonylat­ban előállított legjobb ter­mékekkel." Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtárs­­nő megyénkben tett munka­látogatása még jobban elmé­lyítette bennünk az elhatá­rozást, hogy erőnket, szak­mai tudásunkat a párt XIII. kongresszusának és országos konferenciájának határozatai végrehajtására összpontosít­juk. Ez a gondolat kell hogy vezérelje dolgos hétköznap­jainkat. TEREZA LUNGU, a Miercurea-Ciuc­i Kötött­áru Vállalat dolgozója, KISZ-alapszervezeti titkár A munkával a munkára nevelés erős láncszeme Októberig szinte minden nap négy-öt tucatnyi fiatal népe­síti be a Belcina—Remetea-i határt, s csupán a helynév említésekor már tudni lehet: megyei ifjúsági munkatábor van itt. Amint az utóbbi esz­tendőkben történt, idén is gheorgheni-i diákok, a Sala­mon Ernő Ipari Líceum kö­zépiskolásai alkotják a bri­­gád(ok)*gerincét, 35 tagú cso­portokban váltják egymást kéthetenként ősz közepéig, a­­míg az időjárás engedi a ta­lajjavító munkát. A diákok mellett — ugyancsak egymást váltó csoportokban — 25—25 fiatal szakember, a város vál­lalatainak, intézményeinek dolgozója segítkezik a mun­katáborban. Az elvégzendő munkálatok összértéke 5 mil­lió lej ! A megyei KISZ-bizottság — a munkatábor irányítója, szer­vezője — célul tűzte ki, hogy az antifasiszta és antiimperia­­lista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom 44. évfordulója tiszteletére 75 százalékban teljesíti az ötmil­liós tervet. Ez az elhatározás — és ugyanígy az egész terv megvalósítása — egyben az országos ifjúsági munkatele­pek megalakulásának 40. év­fordulóját is köszönti. A me­gyei KISZ-bizottság így több­szörösen is hangsúlyt helyez a tevékenység megszervezésére, a megfelelő szakmai irányí­­tásra. S ebben nem kis segít­séget nyújt a Megyei Telkesí­­tők dolgozói tanácsa, szakem­bercsoportja. Ez a vállalat az előző években kitűnő közre­működőnek — pontosabban : gazdának — bizonyult (és nemcsak a Belcina — Reme­tea-i telepen), biztosította a te­vékenység folyamatosságát, a szakirányítást. A jövő mondja meg, hogy milyen felbecsülhetetlen érté­kű munkát végeztek-végeznek a Gyergyói-medence ifjai, s a tevékenység gazdasági értékén túl azonban az a két-két hét a munkával­ munkára nevelés egyik fontos és erős láncszeme az élet útján tovább induló diákok számára. FIATALOKNAK FIATALOKRÓL Diákszó »:Számunkra a zene premforral“ Rovatunkb­an már megszó­laltattunk számítógép-kezelő, sportoló, termelési gyakorla­tot végző, illetve szórakozó diákokat. Most a bălani vég­zős diákoknak adjuk át a szót, akik ... zenélnek. Az Audio­junior együttes tagjai. STOICA SÁNDOR (vokál) : Hogyan született az együttes? Játékból indult az egész. Csu­pán első koncertünkön — so­kat mondok ezzel, hogy kon­cert, egy iskolaünnepélyen va­ló fellépésről van szó — éb­redtünk rá, hogy komoly do­logba fogtunk. ORBÁN JÓZSEF (basszus­­gitár) : Én kezdtem el a játé­kot. Valamennyien tudtunk játszani, úgy, ahogy, egy-két hangszeren, és én annyiit un­szoltam a fiúkat, hogy alakít­sunk együttest, míg kötélnek álltak. Gondoltam, „ha rá tud­juk tenni a kezünket a gitár­ra, akkor miért ne tegyük rá ?“. SIMON GÁBOR (ütőhang­szerek) : Szeretem a zenét, édesapám is zenélget. Már ti­­zedikes koromban dobolni kezdtem, az Audio dobosa ta­nított meg sok ..szakmai fo­gásra". LĂCĂTUŞ SORIN (szóló­gitár, az együttes vezetője): Számomra a zene örömforrás. Már gimnazista koromban gi­­tározgattam, Orbán barátomat kísértem gitáron az iskolai ünnepségeken. Technikánkat az Audio-ék mellett tökélete­­­­sítettük. Aztán következtek a turnék, fellépések Victor Sp­­i­caciuval, két rádiófelvétel. " Úgy gondolom, munkánk — mert komoly munkáról van szó — komoly hozzáállást, nagy adag szenvedélyt és ... szerénységet követel. NUBER JÁNOS : Nem szá­mítok alapító tagnak az együt­tesben, de, gondolom, sikerült beilleszkednem a csapatmun­kába. Kísérőgitáron játszom. ORBÁN J. : A szövegeket meg a zenét is én írom, de azért a legfontosabb a csapat­munka. NUBER J.: Negyedévesek vagyunk, érettségi előtt állunk és így kevéske szabadidőnket áldozzuk szenvedélyünkre, a zenére. . STOICA S. : A diákélet és a zenészélet jól megférnek egy­mással. Mindig kellő támoga­tásban részesültünk az isko­lától is. SIMON G. : Ez a segítség meg is hozta gyümölcsét , má­sodik díj a Megéneklünk, Ro­mánia fesztivál utóbbi orszá­gos szakaszán, meg a már em­lített turnék, rádiófelvételek. STOICA S. : Szeptemberig még folytatjuk a „bulit“, az­tán előreláthatólag útjaink el­válnak. Vagy mégsem . Lejegyezte : SARANY ISTVÁN A megyeszékhely líceumainak diákjai ezekben a napok­ban nagyszabású talaj­feljavító munkálatokon vesznek részt Csucsíngeorgiu község határában. Köveket gyűjte­nek, bokrokat irtanak, egy későbbi gyümölcsös helyén tisztítják a talajfelszínt. A megyei KISZ-bizottság irá­nyításával és a Megyei Telkesítők szakmai segítségével naponta 30—40 diák vesz részt a helyi munkatábor te­vékenységében, hetente váltják egymást a csoportok. (Kép és szöveg : KÓNYA IMRE) V .­­ .. .... ........ ii -iv - , HÉ 1988. JÚNIUS 1. SZERDA 2 Előttünk egyetemisták hasz­nálta jegyzetfüzet.­­Lapozgat­juk. Oly szorosan állnak ben­ne a betűk, sorok, hogy haj­szállal sem lehetne elválaszta­ni őket... Egy sportág rövid krónikája... Nevek, dátumok, számok — megszámlálhatatlan feljegyzés, adat. Természete­sen sok-sok kérdőjel, sajnála­­latos esemény is fellelhető benne ... Éles, szúrós témák... De miért is volna másképp, hiszen a „vívásról“ van szó. Megyeszékhelyünk vívósport­jának történetéről... Könnyű dolga van a ripor­ternek, ha olyan beszélgető­partnerre akad, mint SZA­­KATS ZSUZSANNA gépész­mérnöknő, a Forrás SE vívó­szakosztályának edzője —, nincs szükség noszogatásra, harapófogóra, no meg a forró kását sem kell kerülgetni... — így bátran nosztalgiáz­hatok én is —, mikor is lépett első alkalommal pástra az ed­zőnő, leánykori nevén Olajos Zsuzsanna ? — Tizenkét, tizenhárom éve­sen, Satu Mare-n ... — Ahol nem más volt taní­tómestere, mint a hazai vivő­­sport „nagy öregje“, Csipler Sándor ... — Hát igen. Ezért is van, hogy mind a mai napig nem tudtam megválni e sporttól, ha olykor objektív okok miatt kisebb-nagyobb időszakos meg­szakítások voltak is. — Mikor ak­asztotta ver­seny tör­ét véglegesen szegre ? — 1974-ben. — És 1976-ban került a csa­lád megyeszékhelyünkre, ahol nemsokára már oktatóként következett a folytatás... — 1977 közepén Dabóczy Jenő bácsitól vettem át a sta­fétabotot ... Sajnos, rövid idő­re... Hiszen 1978-ban felszá­molódott a Sportiskola vívó­­szakosztálya... — S bizony elég sokat kel­lett várni az „újraindulásra"... — Nyolc évet. Ekkor ötlött fel egy kedves ismerősben — izzig-vérig sportbarátban — a gondolat, ha már sikerült meg­teremteni a megyeszékhelyen a lovassportot és nem is kis sikerrel, le lehetne rakni egy új sportág — az öttusa alap­jait is. De ehhez szükséges egy vívószakosztály létrehozása .„ Nahát, így alakultunk újra — és akárcsak a lovassport, mi is Adorján­ Károly, a Vízgazdál­kodási Hivatal igazgatója messzemenő támogatásának köszönhetően és ugyancsak a Forrás SE keretében. — A k­ezdet... ? — Mintegy tizenöt-húsz gye­­rekkel indultunk ... Minden felszerelés nélkül!... Még szerencse, hogy a vívás ábc­­jének, alapfogalmainak elsajá­títása — mozgás, lábtechnika, állóképesség kifejlesztése e­­nélkül is lehetséges. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, sok­sok utánajárással és ismeret­séggel sikerült a szükséges felszerelést is a vívószövetsé­­gen keresztül beszerezni, a tagdíjak és az egyesület biz­tosította anyagi feltételeknek köszönhetően. 1987 elején el­intéződött csatlakozásunk a Román Vívószövetséghez, ami azt jelentette, hogy egy év el­teltével indulhatunk hivatalos versenyeken. — Mikor került sor az első megmérettetésre ? — 1987 decemberében, a Satu Mare-n megrendezett De­cember 1 kupán —, ez termé­szetesen barátságos verseny volt, de a részvételt tekintve felért egy „mini" országos bajnoksággal, hiszen jelen volt a hazai vivósport szine-java (9—14 éves korosztály): Bucu­­ reşti, Cluj-Napoca, Oradea, Braşov, Tg. Mureş, Bistriţa, Baia Mare és természetesen a rendezők. — Milyennek sikerült a be­mutatkozás ? — ügyesen helytálltak a gyerekek, sikerült a közép (jó) mezőnyben végezni. En­nek xx)­ köszönhető a januári közös edzőtáborozás a Satu Mare-i csapattal. — Majd következett egy ko­moly verseny­sorozat... — Februárban két verseny: Braşov­ban és Satu Mare-n, márciusban: ismét Satu Ma­re-n, áprilisban: Bistritán, május első felében: Cluj- Napoca-n és Satu Mare-n. Majd május 19 és 23 között az országos bajnokság (13—15 éves korosztály) Iaşi-ban. — S az eredmény ? — Az sem maradt el. Csa­patban a nyolcadikok lettünk (14-ből), már az első találko­zón „nagy fegyvertényt“ haj­tottunk végre, hiszen a fővá­rosi Sportiskola csapatát kész­tettük „búcsú­csomagolásra"." (kieséses rendszer volt). Egyé­niben pedig párbajtőrben egyik versenyzőnk a kilencven in­dulóból a 23. helyen végzett­­, ez bármennyire semmit­mondónak tűnik, mintegy két éves edzéssel a hátunk mögött, rendkívüli eredménynek szá­mít. A már említett barátsá­gos versenyeken különben ér­tünk el hetedik, nyolcadik he­lyezéseket is... — Jelenleg hány gyerekkel foglalkozik ? — Két kezdő és egy haladó csoporttal (mintegy kilencven gyermek). —­ S a saját rendezvények? — Kettő volt: 1986 és 1987 decemberében (előbbi Decem­ber 30 kupa, utóbbi Hargita kupa néven). Az utóbbin raj­tunk kívül öt csapat volt je­len : három Satu Mare-ról és egy-egy Cluj-Na­pocáról és Constantáról. — Befejezésül kiket említe­ne, mint a Miercurea-Ciuc-i vívósport reménységeit, tehet­ségeit ? — Tamás Kinga, Ciocălău Adina, Nagy Anikó, Papp Levente, László József, Somai Péter és Csucsi Róbert. És még annyit, hogy ezúton is szeretnénk köszönetünket tol­mácsolni mind a Forrás SE, mind pedig a Matematika-Fi­zika Líceum vezetőségének, hathatós támogatásukért, vala­mint ami szintén fontos: vár­juk kilenc—tíz éves, mozgé­kony és bátor gyerekek jelent­kezését az utánpótlás biztosí­tására. FORRÓ MIKLÓS Az oldalt szerkeszti­­ BOTOS LÁSZLÓ A nagy „asszóra“várva

Next