Hargita, 1988. december (21. évfolyam, 285-311. szám)

1988-12-01 / 285. szám

­Folytatás az 1. ajánlzat) t­. A ROMÁN NÉP ÉVEZREDES TÖRTÉNETE : TÖRETLEN HARC SAJÁT LÉNYÜNK ÉRVÉNYESÜLÉSÉÉRT, A TÁRSADALMI ÉS NEMZETI SZABADSÁGÉRT, A FÜGGETLENSÉGÉRT ÉS EGYSÉGÉRT 1. A román nép kialakulása, létének kontinuitása az ősi földön 2. A munkásmozgalom jelentkezése — magasabb rendű szakasz a román nép forradalmi harcában a társadalmi és nemzeti felszabadulásért III. A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÉVEINEK MÉLYREHATÓ FORRADALMI ÁTALAKULÁSAI; AZ ÚJ TÁRSADALMI REND ÉPÍTÉSI ÉS FEJLESZTÉSI FOLYAMATÁNAK SZAKASZAI ROMÁNIÁBAN 1. Románia a demokratikus fejlődés, az imperialista uralom teljes felszámolása útján Tisztelt elvtársak ! A román nép évezredes története, akárcsak az összes népek története, a termelőerők fejlődésének, a munkaesz­közök létrehozásának és tökéletesítésé­nek, az elnyomók és az elnyomottak közötti osztályharcnak, az emberek csoportokba és államalakulatokba szerveződésének és egyesülésének, a szüntelen gazdasági, társadalmi fejlő­désnek, minden fejlődési szakaszban a tudomány és a megismerés vívmányai alapján való előrehaladásának a törté­nete. A távoli történelem, az írásos emlé­kek és a régészeti kutatások a tagad­­hatalan tények erejével bizonyítják, hogy elődeink évezredekkel ezelőtt ha­zánk mai területén éltek és fejlődtek. Miként jól tudjuk, az időszámításunk előtti II. évszázadban a trákok és a dákok fejlett civilizációval erőteljes népességet alkottak, 2060 évvel ezelőtt pedig Burébista vezetésével létrejött a dákok, miként Hérodotosz jellemezte őket, „a trákok között a legvitézebbek és legigazságosabbak" első központosí­tott állama. Burébista és a legendás hírű Decebal vezetése alatt a dákok központosított állama nagy jelentőségű szerepet játszott az ókori civilizáció történetében. A Római Birodalommal vívott hosszas harcok után és miután ezek Traianus idején győzelmet arat­tak, a dákok és a rómaiak hosszas együttélése következett, megkezdődött egy új nép — a román nép kialakulása, amely örökölte és továbbfejlesztette a két nép legnemesebb erényeit, különös­képpen a munka, az igazság, a sza­badság, az igazságosság és a független­ség szere­tetét, valamint a más népek­kel való együttműködés és barátság szellemét, azt az akaratot, hogy sorsá­nak teljes ura legyen, az elhatározást, hogy senkinek sem engedi meg az ügyeibe való beavatkozást. (Hatalmas, hosszas taps.) Nehezek voltak a történelmi körül­mények. A különböző törzsek és népes­ségek vándorlása, a számos idegen beö­­zönlés századokon át feltartóztatta a rom­án nép fejlődését. A vitathatatlan tudományos, írott és régészeti bizonyítékok erőteljesen ta­núsítják, hogy a századok folyamán hazánk területének lakosai megszer­vezték saját gazdasági és politikai éle­tüket, vitézül harcoltak létük, az ősi nyelv és rög megőrzéséért, ugyanakkor együttmunkálkodtak és békésen együtt éltek más népekkel, különösképpen szomszédaikkal. A tudományos, történelmi igazság szellemében ki kell mondanunk, hogy a trákidári civilizáció léte hazánk mai területén erőteljes befolyást gyakorolt ebben a térségben, a maguk során pedig erre a civilizációra hatottak azok a nagy civilizációk, amelyek egymást követték a világnak ezen a részén. Úgyszintén jól ismert igazság, hogy a magasabb rendű dák—római civilizá­ció, majd a román nép civilizációja rányomta bélyegét a vándorló népek életmódjára, melyek letelepedtek eze­ken a tájakon, azoknak a nemzetisé­geknek a fejlődésére, melyek az idők során együtt éltek a románokkal eze­ken a tájakon. Az elmúlt évezred végén és a máso­dik évezred kezdetén a kis román ál­lamalakulatoknak már meg volt szer­vezve az önálló életük. Bár nehéz kö­rülmények között — amelyek néhány száz évig tartottak — ezek az alakula­tok egyesültek és nagy történelmi je­lentőséggel bíró erőteljesebb államala­kulatokat hoztak létre. Elmondhatjuk, hogy a XIII. és a XIV. század döntő időszak a román nép fejlődésében és érvényesülésében. A kis államalakulatok, a vajdaságok egyesülése és Havasalföld Fejedelem­ségének, Moldva, valamint Erdély Fe­jedelemségek megalakulása történelmi Tisztelt elvtársak ! A XIX. század közepén mindhárom Román Fejedelemségben — Havasal­­földön, Moldvában és Erdélyben — megkezdődött a tőkés forma kifejlődé­se és ezzel egyidejűleg a történelem küzdőterére lépett a munkásosztály ; úgyszintén jelentkezett a burzsoázia, jelentőségű mozzanatot képezett a ro­mán nép újjászületésében, fejlődésé­ből és egységes népbe, majd később a román nemzetbe történt egyesülésében. (Hatalmas taps és éljenzés ; hosszasan ismétlik: „Ceauşescu és a nép !“) A dák—latin kultúra megőrzése és fejlesztése jelentős szerepet töltött be a román kultúrában és nyelvben, amely a dák—római civilizáció szimbiózisára, a sokoldalú latin civilizációra alapozó­dik, meghatározva népünk létét, szoká­sait, gondolkodás- és életmódját. A társadalmi és politikai szempont­ból e hosszas időszakban hazánk mai területén különböző formában egymást váltották az összes társadalmi rendsze­rek — az ősközösségi társadalom, a rabszolgatartó társadalom, a feudaliz­mus — majd azután a kapitalista tár­sadalom, jelenleg pedig a szocialista társadalom magasabb szakaszában va­gyunk. (Élénk taps.) Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ebben az időszakban léteztek a szabadparasztok, kézművesek és más társadalmi rétegek, amelyek jelentős szerepet töltöttek be a román nép gaz­dasági és társadalmi fejlődésében. Hazánk egész fejlődésének dialekti­kus materialista elemzése a tagadha­tatlan tények erejével bizonyítja, hogy népünk, a nemzet fejlődésében és kia­lakulásában döntő szerepe volt a nép­tömegeknek. Maga a nép az, mely munkájával és harcával megteremtette saját anyagi alapját, kultúráját, nyel­vét, szabad életét és biztosította a ro­mán nemzet, majd az egységes román nemzeti állam kialakulását. (Erőteljes taps és éljenzés , hosszasan visszhang­zik : „Ceausescu és a nép!", „Ceauşescu — RKP !“) Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell minden szakasz haladó erőinek, a fel­világosult személyiségeknek a szerepét, akik mindenek fölé helyezték a nép ál­talános érdekeit és jelentősen hozzájá­rultak a román nép és a román nem­zet fejlődéséhez és kialakulásához — Basarab és Bogdan, Mircea cel Mare, Ştefan cel Mare, Hunyadi János, Mihai Viteazul, Brîncoveanu, Vlad Ţepeş, Petru Rareş és mások — akik tettek­kel és áldozatokkal írták be nevüket Románia aranytörténetébe. (Hatalmas, hosszas taps.) Havasalföld, Moldva és Erdély egye­sítésének megvalósítása a 16. század végén, Mihai Viteazul uralkodása ide­jén a románok első egységes államá­nak megteremtése — bár rövid ideig állott fenn — népünk korszakos győzel­mét jelentette, az egész emberiség szá­mára bizonyította a román nép erejét, óhaját, hogy egységes, független állam­ban egyesüljön. (Élénk és erőteljes taps.) Ugyanakkor hazánk történetének könyvébe mindörökre beíródtak a job­bágyok, a parasztok és más haladó erők harcai — a bolíniai forradalom, Horea, Cloşca és Crişan forradalma, a Tudor Vladimirescu vezette 1821-es forradalom a társadalmi és nemzeti felszabadításért, a gazdasági és társa­dalmi haladásért vívott harcok más fontos mozzanatai. Az egész történelem erőteljesen iga­zolja, hogy a Román , Fejedelemségek és a román nemzeti állam, maga a nemzet kialakulásának megkésése az idegen uralom és fennhatóság, később pedig a három nagyhatalomtól — az Oszmán Birodalomtól, a cári biroda­lomtól, az Osztrák—Magyar Birodalom­tól — elszenvedett kizsákmányolás és elnyomás okozta. Az élet, a valóság — az igazi ítélőbíró — bizonyítja, hogy mindez nem akadályozhatta meg a ro­mán nép, a román nemzet, az egysé­ges nemzeti állam kialakulását, nem akadályozhatta meg Románia, népünk fejlődését a haladás és a civilizáció útján. (Hatalmas taps és­ éljenzés; hosszasan ismétlik: „Ceauşescu és a nép!“) amelyre az a történelmi szerep hárult, hogy biztosítsa a termelőerők fejlődé­sét országunkban. Az 1848-as polgári-demokratikus forra­dalom erőteljesen kidomborította, hogy — Havasalföld, Moldva és Erdély fe­jedelemségekben — erős demokratikus polgári és népi társadalmi erők létez­tek, amelyek síkraszálltak a feudális társadalmi rend felszámolásáért és egy magasabb rendű társadalmi rend meg­teremtéséért. Az 1848-as polgári-demokratikus for­radalom bukása, ami az idegen biro­dalmak­­közbelépése nyomán követke­zett be, megakadályozta hazánk de­mokratikus fejlesztési célkitűzéseinek valóra váltását és erősen befolyásolta az egész továbbá fejlődést. Mégis, mint köztudomású, a múlt század második felében a termelőerők számottevően fejlődtek tőkés alapokon, ám ugyanakkor még erős maradt a feudális tulajdon minden befolyásával együtt. Népünk egész fejlődésében fontos szerepet töltött be a fejedelemségek — Havasalföld és Moldva — Cuza veze­tésével 1859-ben történt egyesülése és a román állam megalakulása, mely az egységes nemzeti állam magvát ké­pezte. Ebisen a mozgalmas időszakban nagy jelentőségű volt az 1877. évi független­ségi háború, az állami függetlenség ki­kiáltása, ami jobb feltételeket biztosí­tott a termelőerők, az egész gazdasági­társadalmi tevékenység fejlődéséhez. Úgyszintén hangsúlyozni kell, hogy a munkásosztály jelentkezésével egy­idejűleg létrejöttek ennek első szerve­zett alakulatai is — szocialista alaku­latok —, megjelent a szocialista jellegű sajtó és egyéb munkák, amelyek jelen­tős szerepet töltöttek be Románia tár­sadalmi-gazdasági életében, egész fej­lődésében. Érdemes külön megjegyezni a mun­kásosztály első pártjának, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártjának megalakulását 1893-ban. Ebben az egész időszakban a néptö­megek, a parasztság nagy harcokat folytatott. Közülük külön kell hangsú­lyozni az 1907-es parasztfelkelést, a­­mely rávilágított a parasztságnak, mint alapvető romániai társadalmi osztály­nak az erejére, arra, hogy a parasztság — amely különlegesen fontos szerepet kapott a haza egész fejlődésében — teljes gazdasági és politikai jogfosztott­­ságában élt és továbbra is elnyomták a földesurak, a tőkés-földesúri osztályok. Az első imperialista világháború a szomszédos birodalmak — a cári biro­dalom, az Osztrák—Magyar Birodalom — összeomlásához vezetett és megte­remtette a feltételeket a románok ál­mának megvalósításához, hogy egyet­­­len államban egyesüljenek, mint ahogy feltételeket teremtett más független ál­lamok létrejöttéhez Közép-Európában. így 1918. december 1-jén a néptöme­gek, a nép elhatározásából Erdély egyesült Romániával, megalakult az egységes román nemzeti állam. Népünk ezen évszázados álmának valóra válá­sa új korszakot nyitott Románia fej­lődésében, abban, hogy a haladás és a civilizáció újabb fokaira emelkedjék. (Hatalmas, szűnni nem akaró taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik : „Ceausescu­ és a nép !“) Jobb feltételek jöttek létre a terme­lőerők, az ipar és a többi szektor átfo­gó fejlődéséhez, demokratikus társadal­mi reformok megvalósításához. Ennek ellenére, nyíltan meg kell mondanunk, hogy a román gazdaságot már a múlt század második felétől megkaparintotta az idegen tőke, ké­sőbb pedig az imperialista monopóliu­mok. Ebben az időszakban, 1921-ben ala­kult meg a Román Kommunista Párt, amely magasabb szintre emelte a mun­kásosztály, a forradalmi és demokrati­kus erők harcát. Köztudomású a Ro­mán Kommunista Párt tevékenysége a nagy osztálycsaták vezetésében, a há­ború és a fasizmus ellen vívott harc­ban, a munkásosztály egységének és a demokratikus erők egységének megte­remtéséért a háború és a fasizmus el­len. Köztudomásúak az 1929-es bá­nyászharcok, a kőolajmunkások és a vasúti munkások 1933-as harcai, a Népfront megalakulása, az 1939. május 1-jei nagy háborúellenes és antifasiszta tüntetés, amelyek során erőteljesen megnyilatkozott a munkásosztály, kom­­munista pártunk és a többi demokra­tikus erő azon képessége, hogy új po­litikát határozzon meg Románia éle­tében. Tisztelt elvtársak ! Közvetlenül az antifasiszta és antiim­perialista, társadalmi és nemzeti fel­szabadító forradalom győzelme után Románia egész katonai és gazdasági erejével részt vett a Szovjetunió és a Érdemes hangsúlyozni, a kommunis­ta párt, a munkásmozgalom, más haza­fias erők határozott állásfoglalását a fasiszta diktatúrával, a bécsi diktátum­mal szemben, azzal szemben, hogy Ro­mániát belesodorják a hitleri Német­országnak a Szovjetunió ellen folyta­tott háborújába. A Román Kommunista Pártra hárult a megtisztelő küldetés, hogy a legaktí­vabb nemzeti erőt képviselje a Mun­kásegységfront megvalósításában, a de­mokratikus erők egybefogásában a háború ellen, a fasiszta és a hitlerista hadigépezet szabotálásáért, az 1944. au­gusztus 23-i történelmi aktus, az an­tifasiszta és antiimperialista, társadal­mi és nemzeti felszabadító forradalom megszervezésében és végrehajtásában. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik : „Ceauşescu — RKP !") Teljes joggal állíthatjuk, hogy az 1944. augusztus 23-i történelmi aktus egyszer s mindenkorra véget vetett az idegen imperialista uralomnak, meg­nyitotta nagy forradalmi átalakítások megvalósításának és annak az útját, hogy Románia rátérjen a szocializmus építésére. Az ezt követő egész forradalmi folya­mat jobb megértése céljából ismer­nünk kell Románia helyzetét 1945-ben. Társadalmi szempontból országunk pol­gári-demokratikus rendszerű állam volt erős feudális maradványokkal. Gazda­sági szempontból gyengén fejlett or­szág, íme, néhány számadat ennek ér­zékeltetésére : Az ipari termelés volumene — 1948. évi összehasonlító árakban számítva — csupán 10 milliárd lejt tett ki. A me­zőgazdasági termelés körülbelül 15 mil­liárd lej volt. A nemzeti összjövede­lem mintegy 20 milliárd lejt képezett. Az ipari termelés a nemzeti jövedelem csaknem egyharmadát, a mezőgazda­ság és a többi szektor több mint két­harmadát szolgáltatta. Az ország lakosságának körülbelül 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. Ez a helyzet — mint már említettem — abból adódott, hogy népünk két év­ezreden át igen nehéz körülmények között fejlődött. Több mint négy évszázadon át né­pünk adót fizetett idegen birodalmak­nak, ami csaknem 4 milliárd aranylej­re, körülbelül 1200 tonna aranyra e­melkedik. A tőkés fejlődésre történt rá­téréssel és az állami függetlenség kikiáltásával egyidejűleg — mint már mondottam — a román gazdaságba erőteljesen beha­tolt az idegen tőke és az imperialista monopóliumok. A román ipar több mint 60 százalé­ka idegen társaságok, imperialista mo­nopóliumok kezén volt. A kőolajjal, országunk egyik nagy kincsével az ak­kori időkben, 80 százalékban idegen társaságok rendelkeztek. Nem teljes a­­datok szerint körülbelül 80 év alatt, 1860-tól 1940-ig az idegen társaságok és imperialista monopóliumok több mint 100 milliárd dollártól fosztották meg a román népet. Ehhez még hozzá kell számítani a náci Németország általi fosztogatást a háború idején és a hitleri Németország oldalán a háborúban való részvétel okozta veszteségeket. Az élet, a puszta valóság erőteljesen bizonyítja, hogy az idegen társaságok és imperialista monopóliumok nemcsak hogy nem segítették a termelőerők fej­lődését, Románia gazdasági-társadalmi, akár kapitalista fejlődését, hanem el­lenkezőleg — mint ahogyan egyébként a többi gyarmaton vagy függő ország­ban is eljárták — kiforgatták az orszá­got kincseiből és leszegényítették az egész népet, aminek következtében Ro­mánia 1944-ben a gyengén fejlett or­szág helyzetében volt. Az évszázados idegen uralom és el­nyomás különböző formái akadályoz­ták népünk gazdasági-társadalmi hala­dását, de megtanítottak arra, hogy csakis önerőből és teljes szabadságban, függetlenségben biztosítható a nép gaz­dasági-társadalmi fejlődése, jóléte és boldogsága. (Hatalmas taps és éljenzés, ütemesen visszhangzik: „Ceauşescu és a nép!") szövetségesek oldalán folytatott hábo­rúban Románia egész területének, a még horthysta-hitlerista uralom alatt álló Észak-Erdélynek a teljes felszaba­dításában, majd Magyarország, Cseta­(Folytatás a 3. oldalon)

Next