Hargita, 1989. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1989-06-01 / 128. szám

JÓL SIKERÜLT TALÁLKOZÓ ! Bensőséges hangulatú talál­kozóra került sor a napokban a Bútorszövetgyárnál, amely alkalommal­­az innen nyugdíj­ba vonultak találkoztak a volt­­munkatársakkal. Az üzemlá­togatás, a kiállítás megtekinté­se, a hozzászólások és véle­mény-nyilvánítások egyben ta­pasztalatcsere jelleget is öl­töttek. A nyugdíjas Dénes Vilma, Fazakas Rozália, Balázs Er­zsébet, Bedő Gizella és mások keresetlen szavakkal idézték a sok szép emléket és mint má­sodik otthonukról beszéltek ar­ról a vállalatról, amelynek lelkes fiatal munkaközössége ma is becsülettel teljesíti a rá­juk háruló feladatokat. A jelenlévők nagy figyelem­mel hallgatták meg az előter­jesztett tájékoztatót az üzem életéről, megvalósításairól, ter­veikről és gondjaikról. A felejthetetlen találkozó közös ebéddel zárult, amely alkalommal a művészi műsort, zenét a helyi együttes szolgál­tatta. A gyergyói nyugdíjasok pénztárának vezető tanácsa köszönetét fejezi ki a vállalat vezetőségének a jó szervezé­sért és figyelmességért Jakab Imre Gheorgheni MEDDIG ? Gyanútlanul mentem­ az odorhei-i sétatéren a sportpá­lya felé. Váratlanul egy hatal­mas kutya ugrik rám és lever a földre. Fiatal gazdája, mind­ezt nyugodtan nézi, majd egy rövid vezényszóval magához rendeli a kutyáját. Segíteni fajtám esze ágában sincsen. A közelben álldogáló ismerőseim segítenek talpraállni. Elgondol­ni is rossz, ha az eset egy gyer­mekkel történik. Különben ez a kutya és más kutyák nap mint nap itt vég­zik el szükségleteiket, növel­ve a sétatéren játszó gyerme­kek számára a kutyaféreg ve­szélyét. De ez csak egy a sétatér je­lenségeiből. Ki van írva a park bejára­tánál, hogy kerékpározni ti­los. Ezt a kerékpározók nem veszik komolyan és rohanó ke­rékpárjaikkal veszélyeztetik a békésen sétálók testi épségét. Ugyanaz az ifjúság (főleg di­ apropó ... nem szeretem, ha bárki is „lóhátról beszél“, amolyan lekezelő vállveregetéssel, ese­tünkben ír, válaszol. Történt, hogy kollegánk, még a tavasz­előn Felc­síkon, pontosabban Cirtán járt, szemrevételezni a tavaszi felfrissülést. Többek között elismerően írt arról is, hogy megújult a községköz­pont, szép parkot is létesítet­tek. S természetesen szólt ar­ról is, hogy a szemléltető pro­pagandát is fel kell frissíteni (tulajdonképpen ez volt az írás fő témája is). Válasz érkezik a községből rá két hónapra­­ — tehát jóval a megszabott tör­vényes határidő után —, mely­­ben többek között ez olvasha­tó : „A cikk írójának pedig ez­úttal üzenjük, hogy akinek gondja volt, hogy a község­központot új parkkal szebbé tegye, »segítő javaslata« nélkül te betelepítettük volna dísz­cserjével és virággal.“ Monda­nám, ne üzengessünk egymás­nak, az újságíró is a közjó ér­dekében fogott tollat és java­solt, s lehet, hogy érdemes odafigyelni szavára. Már azért is, mert egy esztendő, s az esz­tendők során egy újságíró ál­talában megfordul többször is a megye majd mindenik köz­ségében, lát, hall, tapasztal. S teszem azt, amikor írni kezd, akkor a másutt látottak is e­­szébe ötlenek, esetleg az is, hogy látott már szebb község­központot, mint mondjuk, a curtai, s lehet, hogy ezért is bátorkodik javasolni. S van az úgy, hogy javaslat közben eszébe sem jut felróni, hogy miért nem eddig, az eltelt esz­tendőkben rendezték be, tet­ték rendbe a k­özségközpont parkjait, hogy szép, ami szép, de még szebb lenne, ha már tíz vagy még több esztendővel ezelőtt kerül sor rá. De kolle­gám tulajdonképpen csak a parkkal a tavaszi megújulást akarta szemléltetni, mert tu­lajdonképpen a szemléltető propaganda volt a témája, a­­miről viszont k­ét hónap múl­tán is így fogalmaz a válasz­levél : „Ami a szemléltető pro­­paganda vitrinjét illeti, meg­van az elk­é­pzelésünk, de a je­len pillanatig még anyagi alap hiánya miatt csak folyamatban van, mivel az ifj központhoz méltó szemléltető vitrint kép­zeltünk el Biztos, nagyon szép az el­képzelés, de engedtessék meg­jegyezni, hogy két hónap alatt ki is kellett volna vitelezni az ötleteket. Mert ilyen válasz olvastán a mindennapok kró­nikásának ismételten eszébe juthat, hogy számos megyei községben nem álltak meg a szép elképzeléseknél... Másik válaszlevél a Villa­mossági Vállalattól érkezett, mint máskor is, ezúttal is pon­tos időben. Mătişeni-i olva­sónk panaszolta, hogy egy vi­har­­ következtében a fél­ falu áram nélkül maradt, s szerin­te nem javították ki operatí­van a hibát. Válasz : „A mă­­tişeni-i áramkiesést az április 30 és május 3 közötti időszak­­ban magasfeszültségű hálózati hibák okozták. Az egyik hiba­elhárítás megtörtént már má­jus 1-én, azonban a próba al­kalmával kiderült, hogy még egy hiba van az elosztó háló­zatban. Lévén, hogy ez a­­da­log már későn derült ki, ah­hoz, hogy aznap meg lehessen kapni a hibát és hogy a sö­tétben lehetetlen volt légvona­lon egy ilyen apró megszaka­dás, szigetelőrepedés észrevéte­le, a javítás másnapra, azaz május 2-ra maradt. A vállalat­­nak az egyénekkel kötött áramfogyasztási szerződése 72 óra maximális megszakítást engedélyez, tehát lévén, hogy a szóbanforgó megszakítási idő ennél kevesebb, a villamossá­gi vállalat nem hibás az ese­tért.“ Na keressük akkor a hibást, ha nincs is, persze, az adott esetben, s az adott na­pokon nem szívesen lettem volna panaszosunk — s az ott lakók — helyében. S még egy levél villanyügy­­ben a Hargita bányavállalat­tól. Szó volt már lapunkban a Hargita Büs-i áramszolgál­tatásról. Egyik levelezőnk az iskolai világítást kifogásolta. Nos, a bányavállalat az isko­lába vezető hálózatot nem ,,fe­­szültségtelenítette“ . „Az ala­csony feszültségű hálózat, a­­melynek­ »törvényes létrreikta­tása« most körvonalazódik, tűrhetetlen állapotban van életbiztonsági szempontból nézve" — írják a vállalattól, hozzátéve többek között még azt, hogy „a vállalatunktól független fogyasztók villamos­­energia-ellátásával kapcsola­tos problémák végleges, tör­vényes keretek közötti megol­dása nemcsak a bányavállala­ton múlik. Reméljük, hogy a szakvállalatok, valamint az ér­dekeltek hozzáállása lehetővé teszi a mindennki­nk által ó­­hajtott megoldást.“ Értesülé­seink szerint a múlt héten is­mét asztalhoz ültek az érdekel­­tek a municípiumi néptanács felszólítására, s a feladatok határidős kijelölése is megtör­tént. Minden bizonnyal a kér­dés napirenden tartása, s a néptanács koordinálása siette­ti az „óhajtott megoldást“, s mielőbb, még ezen a nyá­ron, ismét kigyúl a fény az in­tézményi és egyéni épületek­ben, a megyeszékhelynek ezen a neves fürdőhelyén. 1989. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK BÁLINT ANDRÁS: ákság) itt piheni ki a tanulás fáradalmait, sajnos, nem a pa­dokon, hanem a pad támláin üldögélve,­ beszennyezi a pihe­nésre szánt padokat. Orosz Lajos Odorhei HELYJEGGYEL JOBB! Nagyon megörültem, ami­kor megtudtam, hogy az új menetrend szerint a Galaţi — Timişoara — Galaţi gyorsvo­natokhoz külön vagonokat csa­toltak azok számára, akik Iaşi­­ba kívánnak utazni. Ez soka­kat érint megyénkben is, akik gyakorta utaznak Iaşi­ba, vagy onnan vissza. Az új menet­rend jelentősen lerövidíti az utazási időt. Csupán egy a bökkenő : hétfőn a megyeszék­helyi menetjegyirodában hiá­ba akartam vásárolni előre je­gyet a vonatjáratra, azt a vá­laszt kaptam, hogy nincs hely­jegye a megyének. Furcsa, mert ha Galaţi felé szándékoz­tam volna utazni, akkor vehet­tem volna helyjegyet is. Feltehetően a kezdeti bi­zonytalankodásról van szó, amin könnyen tud segíteni a szervezés. Szóvá is azért tet­tem, hogy ne felejtődjék el. Mónis György Miercurea-Ciuc „EGY KIS SÉTA...” NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL Vasárnap délután a Traktor­gyár közelében vidám gyer­­mekkacaj törte meg a csendet, tíz-húsz gyerek labdázott, szö­­kizett önfeledten ... az úttest kellős közepén. „Játszóterünk az utca* — kívánkozott ki be­lőlem a fura gondolat... Mily szerencse, hogy vasárnap lé­vén amolyan uborkaszezon volt a közlekedésben, közúti forgalomban. Sajnos, a város központja felé haladva sem javult sokat a helyzetkép, még akkor sem, ha imitt-amott, már a tömb­házak közti bekötő útszaka­szokat népesítette be a nebu­lók hancurozó csapata. Fi­­­gyelmem nemsokára három, 6—9 éves srác „akrobata mu­tatványaira “terelődik, akik egy nemrég elkészült tömbház szomszédságában lévő hőköz­pont tetejét választották játék­térül, s az építőanyag felhor­dását szolgáló felvonó mere- vitásét célzó vashuzalokon e­­reszkedtek le a földre, Tarzán módra (nem csoda, hiszen az elmúlt héten láthatták, ki tudja, hányadszor, az ismert filmet a Transilvania filmszín­házban). Lám, egy kis délutáni sétá­nak is lehetnek bőven tanulsá­gai, a távolról sem elhanya­golható mozgáson túl is. S­orró Miklós Miercurea-Ciuc SOK KIRÁNDULÁST Hányszor és hányszor olvas­hatunk a nyugdíjasok kirán­dulásairól, találkozóiról, or­szágjáró körútjairól... Há­nyan ,­és hányan köszönhetik, hogy idős fejjel jutott idejük megtekinteni hazánk különbö­ző festői tájait, műemlékeit, azokat a megvalósításokat, a­­melyeket az újságok, a rádió, televízió híradásaiból ismertek csupán. S bizony, egy ilyen kirándulás megszervezése sok utánajárást igényel: az útvo­nal kijelölése, a tagok tobor­zása, az étkezés, a szállás el­intézése stb. Nos, egy ilyen lelkes szervezőről szeretnék ez­úttal írni. Ugyanis „nyugdíj­ba vonult“ a 80 év körüli nyugdíjas Gergely István, aki 20 éven át szervezte a h­osz­­szabb és rövidebb távú orszá­gos kirándulásokat. Soha pa­nasz, reklamáció nem történt az általa szervezett kirándulá­sok során. S egy jó szervező azt is tudja, hogy nem feled­kezhet meg az utánpótlásról sem, a stafétabotot jól kell to­vábbvinnie annak, aki helyébe lép. Gergely István helyébe Gyarmati Gizella nyugdíjas tanítónő lépett, akinek május 24-én volt az első kirándulá­sa, s minden bizonnyal sike­resek lesznek a következők is, amelyeket az idén, az eljövő esztendőkben fog szervezni. Mi pedig az új szervezőnknek kívánunk sok kitartást, •­ sok kirándulást a sok-sok nyugdí­jas örömére, javára. Orbán Balázs Odorhei VÉDD A KÖRNYEZETET ! Már jól benne voltunk a ta­vaszban, amikor a felvétel ké­szült. A Nagyküküllő alsó (me­gyei) szakasza mentén lévő trágyahalmokat szemlélteti. Nyilván, a májusi nagy esők volt amit a folyóba mossanak. Bár az is lehet, hogy azóta el­hordták a víz mellett elterülő trágyakupacokat, a szomszé­dos állattenyésztő telepekről (mtsz, amv) kikerülő trágyát. Mégis aktuális marad a kép, bizonysága annak a nemtörő­dömségnek, közömbösségnek, amellyel egyesek a környezetet szemlélik. Mert nem eltakarí­tani kell a vizek mellől az is­tállótrágyát, hanem egyáltalán odahordani tilos. (Hadd emlé­keztessünk az előírásokra ! 100 méteren belül nem sza­bad szennyező anyagot tárol­ni a vizek mellett). Nem be­szélve arról, hogy mindez ter­­mőföld-pocsékolással is jár ... (Ötvös József felvétele) MMMM! JOGI TANÁCSADÓ KARÁCSONY MÁRIA Ze­­teáról nyugdíjának összegével kapcsolatban kér tanácsot. A­­mint levelében közli, az odor­hei-i Akarat kisipari szövet­kezet keretében 8 és fél évet, azelőtt 2 és fél évet a mező­gazdasági termelőszövetkezet­ben dolgozott, összesen tehát 11 évet igazol. A ledolgozott időre a Kisipari Szövetkezetek Megyei Nyugdíjhivatala meg is állapította a nyugdíjat, de no­ha ennek összegét az 1988-as évben megjelent nyugdíjeme­lési törvény értelmében, emel­­­ni kellett volna, mégsem ré­szesítették összegemelésben. Kérdésére az illetékes nyug­­díjhivataltól azt a választ kap­ta, hogy mivel nem dolgozott ugyanazon a munkahelyen legalább 10 évet, így nem ré­szesülhet emelésben. Mennyi­re helyes a válasz, kérdezi ol­vasónk. A kérdésnek a megoldása a törvény értelmében történt. Az elmúlt évben megjelent nyug­­díjösszeg emelési törvény 32 emelés első feltételeként va­lóban előírja a 10 évi munka­időt. Az említett 10 év nem ugyanazon a munkahelyen kellett ilyen értelemben letöl­tődjön, hanem ugyanabban a hálózatban. Ilyen hálózat a kisipari szövetkezeti szektor is. Ha tehát a levél írója a kisipari szövetkezetek kereté­ben dolgozott volna legkeve­sebb 10 évet, nyugdíjösszegé­­nek emelésében részesült vol­na hivatalból,­­kérés nélkül. De mivel munkaideje az em­lített hálózat keretében nincs legalább 10 esztendő, kérése nem oldható meg kedvezően. CSERGŐ ANTAL jogász ★ BEDŐ JÓZSEFNEK (Gheor­­gheni, Bucsin-negyed, B, 213 szám, B-lépcsőház, 30-as ajtó) a szerkesztőséghez intézett kérdésére közöljük, hogy az ismerősét a levelében közölt tetteiért büntetőjogilag és pol­gárság lehet felelősségre von­ni. Az ismerőse a síremlék alap­kövének a megegyezésükkel ellentétes feldarabolásával és a feldarabolásból származó e­­gyes részek eltulajdonításával a bizalommal való visszaélés (înșelăciune) bűntettét követte el (Büntetőtörvénykönyv, 215. szakasza), a síremlék két­­felső kövének az eltulajdonításával pedig a magántulajdon elleni lopásért felelős (furt în pagu­ba avutului personal, Btk. 209. szakasza). Véleményünk szerint azon­ban az ügyet bíróság előtti polgári perrel is meg lehet ol­dani. A kártérítésért indított perben ön követelheti a tet­testől az okozott kár megté­rítését, a kár összegéből azon­­­ban le kell vonnia az általa felajánlott és az ön által már elfogadott márványlap értékét. A pert az alperes lakhelye szerinti bírósághoz lehet be­adni, a bűnügyi eljárás meg­indítására pedig a bűncselek­mény elkövetési helye szerint illetékes bűnüldöző szervek (milícia, ügyészség) az illeté­kesek. SZABÓ SÁNDOR jogász

Next