Hargita, 1989. december (22. évfolyam, 284-305. szám - 1. évfolyam, 4-9. szám)

1989-12-01 / 284. szám

Az 1918 december 1-i Nagy Egyesülés 71. évfordulója SZABAD ÉS EGYSÉGES AKARATTAL 1918. december elsejével a néptömegek, a nép elhatározásából megalakult az egységes román nemzeti állam. Népünk ezen évszáza­­­­dos álmának valóra váltása új korszakot nyitott Románia fejlődésében, abban, hogy a haladás­­ és a civilizáció újabb fokaira emelkedjék. NICOLA­E CEAUŞESCU D­ecember első napjára az egész népet átsugárzó, forró lelkesedés és te­vékeny hazafiság légkörében hagyományos ünnepét üli az ország: a nemzeti egység, ki­teljesedésének, az egységes fer­mán nemzeti állam megalaku­lásának 71. évfordulóját. E­z alkalommal olyan történelmi eseményre emlékezünk, amely a románt nép egységre és füg­­getl­enségre való törekvésének győzelmét jelentette, és meg­határozta hazánk egész politi­kai, gazdasági, társadalmi éle­tét. 1918. december elseje sok évszázados harcok diadallal való lezárulását jelzi, s ugyan­akkor egy új korszak nyitását is. Mérföldkő a nemzet törté­nelmében, a megvalósult nem­zeti egység, az egységes nem­zeti állam keretében kedvező feltételek jöttek létre a terme­lőerők fejlődéséhez, a tudo­mány és kultúra kibontakozá­sához. Igen, a román nép tör­ténelemkönyvének egyik ra­gyogó lapját, tiszteljük ezen a napon az­ egységes román nemzeti állam kiteljesítésének napját.. Évszázadok harcai, tö­rekvései­ öltöttek testet, ekkor­­, évszázadokra előremutatv­án. Szabad és egységes akarat­tal törölte el­ a román nép az őt kettéválasztó határokat — az Alba lulia-i Nagy Nemzet­gyűlés százezernyi képviselője által — történelmi voksával mely érvényt szerzett a törté­nelemnek. E százezernyi dele­gátus több millió romára aka­ratát hozta magával­ a haza valamennyi tájáról, s közfel­kiáltással, kinyilvánított szava­zatával fejezte­­ : csakis az Egyesülés mellett szállhatnak síkra. így is cselekedtek, s tet­tükkel a román nép­ legma­­gasztosabb ünnepévé avatták december elsejét Jelen időnk fényesen igazol­ja a több mint hét évtizeddel ezelőtti döntést. Egész népünk termékeny munkája, az a ha­tározottság és bizalom, amely­­lyel követi a pártot, élén fír titkárával, Nicolae Ceauşescu elvtárssal, akaratának és alko­tó tevékenységének egységét bizonyítja most, a történelmi XIV. kongresszust követően is. Ez az egység biztosítéka an­nak, hogy amit 1918. december elseje elindított, s amelyet az idő fényesen, igazolt, valóra vált és válik. Biztosítéka an­nak, hogy amit célul tűztünk ki, az eljövendő esztendőkre,, évtizedekre, szintúgy testet, ölt,, s e célok megvalósulása, a ci­vilizáció csúcsaira emeli E csúcsok felé vezető utat nem­ hunyó lobogással világítja be — többek között — ama de­cember fénye.. Az évforduló jegyében állítottuk össze olda­lunkat. VICTOR TULBURE A Nagy December Múlik minden itt a földön, de örökre megmarad már ! dicsőséged, Nagy December, s múlhatatlanul ragyog, mert kiencszáztizennyolcban hősi néped feljegyezte tűzzel, azúrral,arannyal azt a lángoló napot! Homlokukat felemelték a kárpáti büszke bércek, míg fölöttük szertefoszlott a sötétlő förgeteg, körbe álltak, hózát kezdtek, mert az ország , ország immár,­­ közös tűzhellyel köszöntjük két dicső évezreddel. És abban az esztendőben megadta nekünk a Hőst is már a sors, ki életünknek biztos kézzel vág utat, vágyaink ma szárnyra kapnak, s álmaink valóra válnak, mert előttünk­­ halad már, s újabb csúcsokat mutat. Egyesült Hazánk„ időtlen időkig fénylik fölötted az a csillag, soha semmi el nem tudja oltani, mert szivünkben már örökké ott dobognak halhatatlan Ősi Apulum várának hatalmas harangjai 1 SZABO MSE fordítási ION BRAD Ország Századok, jégesők vertek, Tűz neked támadt, Maradtál mégis moccanatlan. Kárpát-köböl fogant menyasszony! Ezer folyó sirt és kacag ma Hangodban, szépség, Táncos víg alkonyotok, S áthullámzik homlokodon Hős horizont, gyolcs­ szirmú távol. Szivünk, korunk, Béke-köszöntés, S a Duna habja ringat, e bölcső, Tenger dalol és Óceán zeng Rólad, más szirtek, tájak, terek, virágok. Piros csillag-szived Harmóniákba higgad. Csillagrendde A földön rendeződik. A virágzó fényt Kigyúlt menyasszony-arcán, Csillagoknak új, Földi rendjét, Vízesés-hullást, A szökőkút ívét Földtől az égig, A dalt, melyet sokaság Kórusa zeng föl — Híreszteljétek, énekeljétek BOKOR KATALIN Közös hazában Mert elvem egy és megingathatatlan Mert célom egy és megingathatatlan Mert hazám egy és fölcserélhetetlen Benne vagyok a közös gondolatban Benne vagyok a környező szívekben S' ereimben a Duna és a tenger S' minden nemes, célratörő törekvés S minden építő közös gondolat Talajra lelt, itt dobog a szívemben Közös hazámban így lehettem — ember Romániában hol mindenki ember Mert elvem egy : testvériség és béke Mert célom egy szolgálni hazámat híven Mert hazám egy és félezer élhetetlen , drága földön élek is: itt lehettem : ember. JR 1, PÉNTEK 1000 Mtrr­­É Alba libla, 1918. december 1. „Óriási volt a lelkesedés... “ — visszaemlékezéseit — „Miután kinyomtattuk a Veniţi la Al­ba lulia című kiáltványunkat a Rom­á­­nulbare, én is felkészültem az utazásra. 29-én utaztam oda vonaton ... Nem is történt semmi fennakadás, háborgatás, szabotázs. Mindenki tiszteletben tartot­ta a közakaratot. Persze, a­ nemzetgyű­lésre mindenképpen sor került volna, de így, normális körülmények között utaztunk oda s vissza, aminek nagy je­lentősége volt. Amikor megérkeztem Alba Iu­liára, a Nemzeti Tanácsnál _s azonnal felkerestem Vasile Goldish­t kiutalta nekem a sajtó főhadiszállásául Velican doktor villáját, Velican külön­ben Alba Iulia első román polgármeste­re lett. A Nemzeti Tanácsban elég sok vita folyt, de december 1-én reggelre mindenki megegyezett abban, hogy e­­gyetlen kérdésben kell dönteniük, és ez az egyesülés ... Gheorghe Pop de Bu­şeşti nyitotta meg a gyűlést, de mert beteg volt és már nagyon öreg, átadta az­ elnökletet Ciceo-Popnak. A gyűlés lefolyása ismert a történelemből, nem részletezem, tény, hogy a küldöttek egy­hangúlag megszavazták Erdély Romá­niával való egyesülését. Arra­ azonban jól emlékszem, s el is akarom mondani, hogy az ott létrehozott Kormányzóta­nács megalakításának az volt a célja, hogy demokratizálja az erdélyi társa­dalmi-politikai életet. És végig hangsú­lyozták, hogy ezt nekünk, idevalósiak­nak kell végrehajtanunk. A szavazás után a vezetők sorra távoztak a terem­ből, hogy beszédeikben a tömegnek is közvetítsék a küldöttek határozatát. Én voltam a teremben is, majd kinn a tö­megben is, és végig,­jegyeztem a szóno­kok beszédeit és saját benyomásaimat, majd rohantam a Velican-villába, aho­vá mások hozták az információkat. Alba Iuliára különben elhívtam a bra­­şovi Vasie Voicut is, mert gyorsíró hí­rében állott ... . Aztán Aradra utaztam, egyenesen a szerkesztőségbe, hogy be­számoljak az eseményekről. Olyan fá­radt voltam az Alba Iulia-i napok után, ahol mindenütt ott akartam lenni, hogy írás közben elaludtam az asztalnál, s a nyomdász ébresztett fel, hogy írjon, szerkesztő úr, írjon, mert nincs mit szedni. S akkor írtam még egy flekket. Így ment ez, míg megtelt az újság.“ (Ion Clopotel visszaemlékezé­se, aki riporterként vett részt Alba Iulián 1948. december 1- én. Egy év feljegyzései­ című könyve ma már dokumentum­­értékű könyvritkaság.). * „December elseje előtt egy-két héttel a tanító összegyűjtött bennünket és el­mondta, hogy Alba Iulián nagy nemzeti gyűlés tesz, s előtte meg kell tanulnunk azokat a régi dalokat, amelyeket elő­deink is énekeltek: Deşteaptă-te, româ­ne, Tricolorul, Pui de lei, Hora Unirii. (...) S akkor minden este összegyűl­tünk az iskolában, idősek, fiatalok, min­denki jött és készültünk. A tanító biz­tatott, hogy tanuljuk az énekeket, mert részt kell vegyünk azon a gyűlésen, ahol elhatározzák az anyaországgal való egyesülést ... Egy este a tanító■ azt mondta, hogy vasárnap reggel egész Er­dély Alba luliára megy, hogy Erdélyt egyesítsék az anyaországgal ... Vasár­nap volt, szépen felöltöztünk. Nagyon hideg volt, körülbelül mínusz 50ló fok­ra süllyedt a hőmérséklet, este eső esett, éjjel megfagyott, reggel gyengén hava­zott. A hó áttakarta a jeget, és nehezen haladtak az emberek ... Szülőfalum­ból, himbáról a fél falu elindult, öre­gek, fiatalok, vegyesen ... Én voltam a legfiatalabb. Gyalog jöttünk, mert kö­zel van Alba Iulia. Vagy három kilo­méterre, de hosszabb utat tettünk meg, mert nem akartunk komppal átkelni a Maroson. S ahogy jöttünk, más falvak is csatlakoztak hozzánk. A mi vezetőnk és képviselőnk Bucur volt, a tanító. A­­mint a várba értünk, én megálltam az egyes kapunál, és néztem, amint jöttek a községek. Minden csapatnak volt egy táblája, rajta a község és a megye neve és egy nemzeti zászló, így mindenki tudta, hogy honnan jöttek az emberek. El­­sem tudtam képzelni, hogy ennyi ember összegyűlhet És mennyi zászló volt. Vagy hét indulót hallottam éne­kelni. Aztán feljöttem az Egyesülés Ter­méhez, ahogy ma nevezik. Oda nem le­hetett bemenni, de mindjárt elmondom, hogy mégis miként jutottam be. A tisz­ti kaszinót, ahol a gyűlés zajlott, fegy­veres őrök, és Román Nemzetőrség tag­jai vigyáztak. Köztük volt egy unoka­­testvérem, Popa Clement. Ő frontot járt ember volt, és most őrködött . ■. Addig könyörögtem, hogy megegyeztünk, ami­kor ő ott le és fel­sétál, nem fogja ész­revenni, hogy én besurranok. A vége fe­lé sikerült belépnem, amikor éppen az öreg Gheorghe Pop de Băseşti beszélt. Ezután a küldöttek kijöttek a terem­ből, és vitték a hírt a tömegbe. Vagy négy rögtönzött emelvényről beszéltek. Minden szónoklat után óriási volt a lelkesedés, az emberek feldobták a ka­lapjukat, kucsmájukat és énekelték a már említett indulókat. Sokan nem tud­tak érzelmeiken uralkodni és sírtak örömükben. Én addig nem tudtam, hogy örömében is sírhat az ember.“ (Ion Şerdean tanító vissza­emlékezése)

Next