Hargita, 1989. december (22. évfolyam, 284-305. szám - 1. évfolyam, 4-9. szám)
1989-12-01 / 284. szám
Az 1918 december 1-i Nagy Egyesülés 71. évfordulója SZABAD ÉS EGYSÉGES AKARATTAL 1918. december elsejével a néptömegek, a nép elhatározásából megalakult az egységes román nemzeti állam. Népünk ezen évszázados álmának valóra váltása új korszakot nyitott Románia fejlődésében, abban, hogy a haladás és a civilizáció újabb fokaira emelkedjék. NICOLAE CEAUŞESCU December első napjára az egész népet átsugárzó, forró lelkesedés és tevékeny hazafiság légkörében hagyományos ünnepét üli az ország: a nemzeti egység, kiteljesedésének, az egységes fermán nemzeti állam megalakulásának 71. évfordulóját. Ez alkalommal olyan történelmi eseményre emlékezünk, amely a románt nép egységre és függetlenségre való törekvésének győzelmét jelentette, és meghatározta hazánk egész politikai, gazdasági, társadalmi életét. 1918. december elseje sok évszázados harcok diadallal való lezárulását jelzi, s ugyanakkor egy új korszak nyitását is. Mérföldkő a nemzet történelmében, a megvalósult nemzeti egység, az egységes nemzeti állam keretében kedvező feltételek jöttek létre a termelőerők fejlődéséhez, a tudomány és kultúra kibontakozásához. Igen, a román nép történelemkönyvének egyik ragyogó lapját, tiszteljük ezen a napon az egységes román nemzeti állam kiteljesítésének napját.. Évszázadok harcai, törekvései öltöttek testet, ekkor, évszázadokra előremutatván. Szabad és egységes akarattal törölte el a román nép az őt kettéválasztó határokat — az Alba lulia-i Nagy Nemzetgyűlés százezernyi képviselője által — történelmi voksával mely érvényt szerzett a történelemnek. E százezernyi delegátus több millió romára akaratát hozta magával a haza valamennyi tájáról, s közfelkiáltással, kinyilvánított szavazatával fejezte : csakis az Egyesülés mellett szállhatnak síkra. így is cselekedtek, s tettükkel a román nép legmagasztosabb ünnepévé avatták december elsejét Jelen időnk fényesen igazolja a több mint hét évtizeddel ezelőtti döntést. Egész népünk termékeny munkája, az a határozottság és bizalom, amelylyel követi a pártot, élén fír titkárával, Nicolae Ceauşescu elvtárssal, akaratának és alkotó tevékenységének egységét bizonyítja most, a történelmi XIV. kongresszust követően is. Ez az egység biztosítéka annak, hogy amit 1918. december elseje elindított, s amelyet az idő fényesen, igazolt, valóra vált és válik. Biztosítéka annak, hogy amit célul tűztünk ki, az eljövendő esztendőkre,, évtizedekre, szintúgy testet, ölt,, s e célok megvalósulása, a civilizáció csúcsaira emeli E csúcsok felé vezető utat nem hunyó lobogással világítja be — többek között — ama december fénye.. Az évforduló jegyében állítottuk össze oldalunkat. VICTOR TULBURE A Nagy December Múlik minden itt a földön, de örökre megmarad már ! dicsőséged, Nagy December, s múlhatatlanul ragyog, mert kiencszáztizennyolcban hősi néped feljegyezte tűzzel, azúrral,arannyal azt a lángoló napot! Homlokukat felemelték a kárpáti büszke bércek, míg fölöttük szertefoszlott a sötétlő förgeteg, körbe álltak, hózát kezdtek, mert az ország , ország immár, közös tűzhellyel köszöntjük két dicső évezreddel. És abban az esztendőben megadta nekünk a Hőst is már a sors, ki életünknek biztos kézzel vág utat, vágyaink ma szárnyra kapnak, s álmaink valóra válnak, mert előttünk halad már, s újabb csúcsokat mutat. Egyesült Hazánk„ időtlen időkig fénylik fölötted az a csillag, soha semmi el nem tudja oltani, mert szivünkben már örökké ott dobognak halhatatlan Ősi Apulum várának hatalmas harangjai 1 SZABO MSE fordítási ION BRAD Ország Századok, jégesők vertek, Tűz neked támadt, Maradtál mégis moccanatlan. Kárpát-köböl fogant menyasszony! Ezer folyó sirt és kacag ma Hangodban, szépség, Táncos víg alkonyotok, S áthullámzik homlokodon Hős horizont, gyolcs szirmú távol. Szivünk, korunk, Béke-köszöntés, S a Duna habja ringat, e bölcső, Tenger dalol és Óceán zeng Rólad, más szirtek, tájak, terek, virágok. Piros csillag-szived Harmóniákba higgad. Csillagrendde A földön rendeződik. A virágzó fényt Kigyúlt menyasszony-arcán, Csillagoknak új, Földi rendjét, Vízesés-hullást, A szökőkút ívét Földtől az égig, A dalt, melyet sokaság Kórusa zeng föl — Híreszteljétek, énekeljétek BOKOR KATALIN Közös hazában Mert elvem egy és megingathatatlan Mert célom egy és megingathatatlan Mert hazám egy és fölcserélhetetlen Benne vagyok a közös gondolatban Benne vagyok a környező szívekben S' ereimben a Duna és a tenger S' minden nemes, célratörő törekvés S minden építő közös gondolat Talajra lelt, itt dobog a szívemben Közös hazámban így lehettem — ember Romániában hol mindenki ember Mert elvem egy : testvériség és béke Mert célom egy szolgálni hazámat híven Mert hazám egy és félezer élhetetlen , drága földön élek is: itt lehettem : ember. JR 1, PÉNTEK 1000 MtrrÉ Alba libla, 1918. december 1. „Óriási volt a lelkesedés... “ — visszaemlékezéseit — „Miután kinyomtattuk a Veniţi la Alba lulia című kiáltványunkat a Románulbare, én is felkészültem az utazásra. 29-én utaztam oda vonaton ... Nem is történt semmi fennakadás, háborgatás, szabotázs. Mindenki tiszteletben tartotta a közakaratot. Persze, a nemzetgyűlésre mindenképpen sor került volna, de így, normális körülmények között utaztunk oda s vissza, aminek nagy jelentősége volt. Amikor megérkeztem Alba Iuliára, a Nemzeti Tanácsnál _s azonnal felkerestem Vasile Goldisht kiutalta nekem a sajtó főhadiszállásául Velican doktor villáját, Velican különben Alba Iulia első román polgármestere lett. A Nemzeti Tanácsban elég sok vita folyt, de december 1-én reggelre mindenki megegyezett abban, hogy egyetlen kérdésben kell dönteniük, és ez az egyesülés ... Gheorghe Pop de Buşeşti nyitotta meg a gyűlést, de mert beteg volt és már nagyon öreg, átadta az elnökletet Ciceo-Popnak. A gyűlés lefolyása ismert a történelemből, nem részletezem, tény, hogy a küldöttek egyhangúlag megszavazták Erdély Romániával való egyesülését. Arra azonban jól emlékszem, s el is akarom mondani, hogy az ott létrehozott Kormányzótanács megalakításának az volt a célja, hogy demokratizálja az erdélyi társadalmi-politikai életet. És végig hangsúlyozták, hogy ezt nekünk, idevalósiaknak kell végrehajtanunk. A szavazás után a vezetők sorra távoztak a teremből, hogy beszédeikben a tömegnek is közvetítsék a küldöttek határozatát. Én voltam a teremben is, majd kinn a tömegben is, és végig,jegyeztem a szónokok beszédeit és saját benyomásaimat, majd rohantam a Velican-villába, ahová mások hozták az információkat. Alba Iuliára különben elhívtam a braşovi Vasie Voicut is, mert gyorsíró hírében állott ... . Aztán Aradra utaztam, egyenesen a szerkesztőségbe, hogy beszámoljak az eseményekről. Olyan fáradt voltam az Alba Iulia-i napok után, ahol mindenütt ott akartam lenni, hogy írás közben elaludtam az asztalnál, s a nyomdász ébresztett fel, hogy írjon, szerkesztő úr, írjon, mert nincs mit szedni. S akkor írtam még egy flekket. Így ment ez, míg megtelt az újság.“ (Ion Clopotel visszaemlékezése, aki riporterként vett részt Alba Iulián 1948. december 1- én. Egy év feljegyzései című könyve ma már dokumentumértékű könyvritkaság.). * „December elseje előtt egy-két héttel a tanító összegyűjtött bennünket és elmondta, hogy Alba Iulián nagy nemzeti gyűlés tesz, s előtte meg kell tanulnunk azokat a régi dalokat, amelyeket elődeink is énekeltek: Deşteaptă-te, române, Tricolorul, Pui de lei, Hora Unirii. (...) S akkor minden este összegyűltünk az iskolában, idősek, fiatalok, mindenki jött és készültünk. A tanító biztatott, hogy tanuljuk az énekeket, mert részt kell vegyünk azon a gyűlésen, ahol elhatározzák az anyaországgal való egyesülést ... Egy este a tanító■ azt mondta, hogy vasárnap reggel egész Erdély Alba luliára megy, hogy Erdélyt egyesítsék az anyaországgal ... Vasárnap volt, szépen felöltöztünk. Nagyon hideg volt, körülbelül mínusz 50ló fokra süllyedt a hőmérséklet, este eső esett, éjjel megfagyott, reggel gyengén havazott. A hó áttakarta a jeget, és nehezen haladtak az emberek ... Szülőfalumból, himbáról a fél falu elindult, öregek, fiatalok, vegyesen ... Én voltam a legfiatalabb. Gyalog jöttünk, mert közel van Alba Iulia. Vagy három kilométerre, de hosszabb utat tettünk meg, mert nem akartunk komppal átkelni a Maroson. S ahogy jöttünk, más falvak is csatlakoztak hozzánk. A mi vezetőnk és képviselőnk Bucur volt, a tanító. Amint a várba értünk, én megálltam az egyes kapunál, és néztem, amint jöttek a községek. Minden csapatnak volt egy táblája, rajta a község és a megye neve és egy nemzeti zászló, így mindenki tudta, hogy honnan jöttek az emberek. Elsem tudtam képzelni, hogy ennyi ember összegyűlhet És mennyi zászló volt. Vagy hét indulót hallottam énekelni. Aztán feljöttem az Egyesülés Terméhez, ahogy ma nevezik. Oda nem lehetett bemenni, de mindjárt elmondom, hogy mégis miként jutottam be. A tiszti kaszinót, ahol a gyűlés zajlott, fegyveres őrök, és Román Nemzetőrség tagjai vigyáztak. Köztük volt egy unokatestvérem, Popa Clement. Ő frontot járt ember volt, és most őrködött . ■. Addig könyörögtem, hogy megegyeztünk, amikor ő ott le és felsétál, nem fogja észrevenni, hogy én besurranok. A vége felé sikerült belépnem, amikor éppen az öreg Gheorghe Pop de Băseşti beszélt. Ezután a küldöttek kijöttek a teremből, és vitték a hírt a tömegbe. Vagy négy rögtönzött emelvényről beszéltek. Minden szónoklat után óriási volt a lelkesedés, az emberek feldobták a kalapjukat, kucsmájukat és énekelték a már említett indulókat. Sokan nem tudtak érzelmeiken uralkodni és sírtak örömükben. Én addig nem tudtam, hogy örömében is sírhat az ember.“ (Ion Şerdean tanító visszaemlékezése)