Hargita Népe, 1990. március (2. évfolyam, 49-73. szám)
1990-03-01 / 49. szám
2 mam Hm HARGITA MEGYE SZABAD DOLGOZÓINAK DEMOKRATIKUS NAPILAPJA II. évfolyam 49. (58.) szám 1998. MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK 4 oldal ára 50 báni (Félre)magyarázások... Bizonyára már olvasóink is tudják, hogy a nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozó bizottságnak a kormányhoz intézett interpellációja megtárgyalására nem jutott idő a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsának legutóbbi ülésén. Az egy más ügy, hogy a már-már végeláthatatlannak bizonyuló „eszmecsere“ során — sokszor mellébeszéléssel és a napirenden szereplő Törvényerejű rendeletekhez nem tartozó kérdések taglalásával, telt az idő. Hát ez van. Sajnos. Az elnapolással (hogy mikor is kerül sor az interpelláció előterjesztésére, arra pontos választ nem is kaptunk) kapcsolatos kifogásra igen diplomatikus választ adott Iliescu úr, miszerint egy igen fontos és jelentős ügyről van szó, s éppen ezért ajánlaná a tanács végrehajtó bárójában való megvitatását. Enyhén szólva fura ez az álláspont, hisz tudóinkkal (a tanács feladatkörének ismeretében !) a tanács az államhatalmi szerv, s az hivatott a legfontosabb, úgynevezett nagy problémák, megtárgyalására ! Nos, ha a nemzetiségi bizottság interpellációja igen fontosnak minősül, akkor miért is kell átutalni azt a végrehajtó büró hatáskörébe ? E kérdés nem az ügyintézés formai vetületeire, hanem a lényegiekre vonatkozik ! ÍGY látjuk A tanács elmúlt heti ülésén még egy meggondolkoztató esemény történt: a Magyar Független Párt éléről okkal menesztett (köztörvényes múlt) Vincze János helyett más tagot kellett volna választani (kooptálnia) a végrehajtó büróba. Erre nem került sor. A jelek szerint ama javaslat, hogy ugyancsak magyar nemzetiségű politikus foglalja el a helyét nem sok megértésre talált. „Ott van Király Károly“ — mondották egyesek. Tudni kell, hogy a nevezett nem csupán a magyarság képviselője, hanem mindenekelőtt mint a nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozó bizottság elnöke, tagja a végrehajtó bárénak, s mint ilyen, úgymond pártatlannak kell lennie. Tehát jogos követelés egy magyar személyiség jelenléte. Dehát úgy tűnik, hogy ez kevésbé fontos. Már a látszatra se adnának ? (A gyászos múltú n.c. rendszerben legalább ezt színlelték : ott statisztált a párt- és államvezetésben 6 magyar nemzetiségű, s nem egy minisztérium, társadalmigazdasági csúcsszervben is szerepelt a nevük.) Nos, míg a fontos ügyek valahogy a tanács napirendjén háttérbe kerülnek ropognak a szavak fegyverei , a tegnapi Adevărul Harghitei-ben — hogy csak egyetlen példát említsünk — Domokos Gézát az RMDSZ elnökét teljesen megalapozatlan vád érte, s túl ezen kifogásolják a hazai magyar sajtó soviniszta hangvételét. Örvendenénk, ha valóban olvasnák tisztelt kollégáink az egész hazai magyar sajtót (tudtunkkal még csak birtokában sincsenek.) Kérdik: vajon olvassák-e a parlament tagjai a hazai magyar sajtóst? Ugyanezt kérdeznénk mi is tőlük. Hajdú sógor, mit kívánsz? - BARANGOLÁS A HAJDÚSÁGBAN — Mit is kívánhatnék ? — töröl széleset a bajuszán a hajdú, éppen a hajdúböszörményi Bocskai-szobor előtt. — Hát ismernünk kellene egymást! — Eddig csak annyit tudtunk, hogy székelyek is vannak Erdélyben, olyan katonáskodók voltak mint mink voltunk. Debrecentől nyugatra, és a Tiszáig nyújtózkodik a Hajdúság, a magyar história egyik főszereplője, az egykori marhapásztor hajdúk területe. Bocskai István fejedelem egykor hű katonái voltak a hajdúk, akik, a székelyekkel vállvetve, 1605—1606-ban Bécsig űzték a magyarságot zsaroló németet és harcuknak köszönhetően a zsitvatoroki békében a megalázott Habsburgok kénytelenek voltak magyar fejedelemnek elismerni jó Bocskai Istvánt. Meg is hálálta hűségüket a fejedelem. Nekik adományozva a Tiszántúlon lévő birtokait, oda őket szabad hajdúkként letelepítve. Hét szabad hajdú város: Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúdorog, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Polgár és Vámospércs őrzi ma az egykori vitézek emlékét. Csakúgy, mint a hét székely szék a szabadságért és emberi méltóságért vérzivataros küzdelmekben jeleskedő székelységet. Több, mint tíz esztendeje Hajdúságba szegődött unokaöcsém kalauzol engem és újdonsült hajdú barátomat a történelmünket idéző Hajdúságban. Böszörményben, először is, a hajdúkapitányok egykori székvárosában, ahol a kapitányi épület ma múzeum. A város (Folytatás a 3. oldalon) BERECZKI KAROLY Holnap : Az Erdélyi Magyar Kisebbség Szövetségének 1989. januári levele Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz interjú TŐKÉS LÁSZLÓ református lelkipásztorral Élő történelem Miért vált kényelmetlenné 1972-ben Fazakas János? — De ezzel nem ért véget a székelyföldi megmozdulás. Zavargások voltak Székelyudvarhelyen is. — így igaz. A már említett székely megye megtorpedózása, mindenekelőtt Gh. Pană ármánykodásával, sok értetlenkedést váltott ki, valamint kapkodást a vezetés részéről. Olyan megoldást kerestek, ami leginkább megfelelt romboló igyekezetüknek. Visszatérve a történtekre : a megyeszékhelyet illető döntés után Székelyudvarhelyen is megmozdulás volt. Mivel nem ismerték pontosan az előzményeket és a fejleményeket, ez, mondhatni, természetszerű volt. Úgy vélem, ha előzetesen nyilvánosságra hozzák a székely megye létesítésére vonatkozó javaslatot, mindez elkerülhető lett volna. Nos, leutaztam Székelyudvarhelyre is, ahol gyűlést szerveztünk, s végül is kiegyeztünk a municipiumi rangban. Az igazság az, hogy a.c-től jóvátételként sikerült kicsikarni bizonyos engedményeket, beruházásokat e város számára. S, ha már itt tartunk, nem érdektelen nyomatékolnom, hogy a párt iparosítási politikája soviniszta jellegű volt, s ugyancsak soviniszta törekvések nyilvánultak meg a megyék szervezésében is. Nevezetesen : a „minorizálási“ elv gyakorlatiasítása. Ezzel összhangban olyan területi-közigazgatási szervezésre került sor, amely révén kisebbségbe került a nemzetiség ott is, ahol történelmileg többségben volt. Másképpen fogalmazva, oda került, ahova sohasem tartozott. Például Maros megyéhez került Sarmás, Ludas, holott addig Kolozs megyéhez tartoztak. Vonatkozik ez Segesvárra és Dicsőszentmártonra is, amelyek valamikor Nagykükülő, illetve Kisküküllő vármegye helységei voltak. A szóbanforgó átszervezés eredményeként a legtöbb tájegységben kijött az 50—50 százalékos nemzetiségi arány. Vagy egy másik turpisság , hogy Marosvásárhely nemzetiségi összetételét meg lehessen változtatni, hozzácsatoltak 3 román lakta falut, de az Míg 3 km-re lévő magyarlakta Koránkét nem. Sajnos, ezeket a (Folytatás a 3. oldalon) HECSER ZOLTÁN Területi kórház, járásbíróság, iskolaépítés Gyergyószentmiklóson — Beszélgetés LUKÁCS TIBORRAL, a Nemzeti Szövetség Gyergyószentmiklósi Ideiglenes Tanácsának elnökével és GYÖRGY ANTALLAL, a város polgármesterével — Nemrég került sor Gyergyószentmiklós vezetőségének, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsának, és a város polgármesterének megválasztására. Interjúnk célja bemutatni a város új vezetőit, Lukács Tibort a Nemzeti Szövetség elnökét és György Antal polgármestert olvasóinknak, ugyanakkor ismertetni azokat a célkitűzéseket, amelyeknek megvalósítására, a város honpolgáraival együtt vállalkoztak. — LUKÁCS TIBOR, gyergyószentmiklósi születésű ? — Zágonban születtem, de már 35 éve itt lakom a városban, úgymond benszülötté váltam. Kiskereskedő család gyermekeként Kolozsváron a piaristáknál végeztem el a négy gimnáziumot, majd Csíkszeredában érettségiztem. Államellenes szervezkedés miatt olykor letartóztattak, így nem juthattam be az ország egyetlen főiskolájára sem. Vasúti munkásként dolgoztam, majd könyvelő lettem, huszonöt évig főkönyvelője voltam a Len és Kenderfonodának. Január 11-én meglepetésemre megválasztottak a Nemzeti Megmentési Front ideiglenes bizottsága elnökének, majd a Nemzeti Szövetség elnökének. — GYÖRGY ANTAL polgármester sorsa, ugyancsak röviden... — Gyergyóremetén születtem. Tanítóképzőt, majd jogot végeztem a Bolyai Tudományegyetemen. A szekuritátéhoz helyeztek, amit visszautasítottam. Ügyész, majd főügyész lettem Gyergyószentmiklóson. A kollektivizálás idején, mert elfogadtam néhány földműves jogos panaszát, büntetésből Maroshévízre helyeztek. 1965- ben kitettek az állásomból, miszerint magyarra nincs szükség ott. Később visszafogadtak, és 1987-ben, idő előtt, nyugdíjaztak. Kellett a helyem az akkori párttitkár egyik rokonának. Azóta faszobrok faragásával töltöttem az időmet, amíg megválasztottak polgármesternek. — Nem is kérdem, hogy nehéz-e most városvezetőnek lenni, kérem röviden arra válaszoljanak, milyen stratégiát választottak az újjáépítés során. LUKÁCS TIBOR : — Legnagyobb gondot a város ellátására fordítunk. Hogy sikerül-e ezt megoldani vagy sem, nem egészen rajtunk múlik.. Ke (Folytatás a 3 oldalon) ZÖLD LAJOS MTSZ- tagok és magántermelők nyugdíjáról — Beszélgetés FODOR MIKLÓSSAL, az mtsz-ek nyugdíjhivatalának vezetőjével — — Személyesen, telefonon, levélben számosan keresik szerkesztőségünket és érdeklődnek a mezőgazdasági termelőszövetkezeti nyugdíjazás iránt. Kérném szíveskedjék megmondani van-e változás az eddig érvényben volt nyugdíjszabályozókban! — Fogalmazásából úgy látom, mintha feltételeznék, hogy a nyugdíjszabályozók esetleg változtak. A szabályzók nem változtak, csak olyan értelemben, hogy a nyugdíjöszszegek emelkedtek, mint azt a mit önök is közölték lapjukban. — Akkor talán el kellene mondanunk, hogy az érvényben lévő szabályozók szerint ki jogosult mtsz nyugdíjra ? — Minden olyan mtsz tag, aki legkevesebb 10 évig teljesítette a közgyűlés által meghatározott legkevesebb munkamennyiséget és betöltötte a nyugdíjkorhatárt, jogosult a nyugdíjra. A korhatár nőknél 60, férfiaknál 65 év. Megtörténhet, hogy valaki nem dolgozott 10 évet az mtsz ben, de valamennyit dolgozott az állami szektorban. Ha a kettő összege kiadja a 10 évet, jogosult a nyugdíjra. — Ön előbbi válaszában kihangsúlyozta az mtsz szót. Valamilyen okkal tette ? — Igen. A törvény világos és egyértelmű. Mtsz nyugdíjra az mtsz tag jogosult. Ebből következik, hogy ha megszűnik az mtsz, akkor nincsen mtsz tag, így mtsz nyugdíjas sincs. Úgy vélem ez világos és érthető. — A nyugdíjalap létrehozásához az mtsz-ek hozzájárultak eddig Miként lesz a továbbiakban ? (Folytatás a 3. oldalon) Kérdezett BOGOS SÁNDOR