Hargita Népe, 1990. augusztus (2. évfolyam, 161-183. szám)
1990-08-01 / 161. szám
II. évfolyam 161. (170 ) szám 1990. AUGUSZTUS 1., SZERDA 4 oldal, ára 1 lej Első lépés a privatizálás felé Február végén Magyari Zoltán mérnök, a Csíkszeredai Sörgyár,igazgatója, Merre tovább, gazdaság? című írásában szorgalmazta — többek közt — gazdasági reformok bevezetését, s ennek kapcsán a kezdeményezéseket. (Az egy más ügy, hogy célirányon véleménycserére szólító felhívása sajnos — csak szerény visszhanggal járt.) Időközben ebben a tekintetben törvényerejű rendeletek léptek érvénybe, s újabbak képezik a törvényhozó szervek vitáinak tárgyát. De időközben a sörgyáriak is léptek... No, nem a gyár privatizálása útján, hanem kezdeményezőkészségük kamatoztatásaként valós lehetőségük javukra fordítása irányába. Mit is tettek? A vállalat közel 70 dolgozója Orizont néven társulásba tömörült és létrehozott egy kisvállalkozást. A bejegyzés, ergedélykibocsájtás megtörtént, s rövidesen megindul a tényleges tevékenység is. Amint azt Magyar Zoltán úr elmondotta, nem akarnak visszaélni sörtermelői monopolhelyzetükkel, sem pedig úgymond, kevésbé tisztességes eszközökkel nyereséget csiholni . S akkor? Hát ott van kézügyben a sörgyári borhoz, meg egyéb melléktermékek, amelyek hasznos takarmányt jelentenek. Erre alapozva kívánják bérbe vonni a zsörgödi misz-főd a szécsényi farmot, s ráállni hús- és tejtermelésre. Állami alapra történne az értékesítés, de esetleg a szabadpiacon is. Tovább vállalják hűtőberendezések karbantartását, s terveik közt szerepel a jéggyártás beindítása is (amegrendelőhöz való elezást. ■ tást is beleértve.) Nos, és ■ a sör? — kérdezhetné bárki. Hát ezzel kapcsolatosan is vannak konkrét elképzeléseik. Nevezetesen: rövidesen megkezdik az üveges sör dobozba csomagolását (a jövőben nonstop programmal). Tehát egy újfajta szolgáltatással rukkolnak ki. A hordós sör forgalmazása kiterjesztésének egyik akadályát képezte, képezi a sörfejtő készülék hiánya. Ezért is gondoltak ilyen készülék gyártásbavételére, felszerelésére, beleértve a széndioxid - palack töltését és szállítását is (e célból egyébként bérbe vettek 250 palackot). Gondoljuk ez a vállalkozás elnyeri majd a magán kis vendéglősük tetszését.. . A fogyasztókét, pedig az is, hogy a jövőben házhoz szállítanak 5, illetve 10 literes hordókban sört (aminek egyelőre akadálya a szóban forgó hordók hiánya). Másik célkitűzésük söröző megnyitása Csíkszeredában, amire előreláthatólag még az idén sor kerül. Dehát akkor mégis termékükkel akarnak üzletelni — mondhatná bárki, rácáfolva a bevezetőben áhítottakra. A kérdésfelvetés talán így nem állja a helyét, nincs szándékukban úgymond Visszaélni a már említett termelői monopolhelyzettes. Amint azt Magyar úr nyomatékolta a sors rágalmazásak elvilaszthatatlan bizonyos szolgáltatásoktól (dobozolás, szállítás), s aannak is függvénye, hogy ám utaláshoz jussanak. Igen, mert csakis így lehet törvényes és tisztességes az üzlet., És ezzel el is érkeztünk egy témán kívüli, de ahhoz közvetve kapcsolódó ügyhöz : miért problematikus a sör beszerzése, s hogyan lehetséges egyes magánvendéglősök részéről a tisztességes nyereség határát jóval túlhaladó áron való forgalmazás? Amint a vállalat által a rendelkezésünkre bocsájtott adatokból kitűnik, az idén több sört termeltek, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában, s ugyanakkor a gyár ki (Folytatás a 4. oldalon) HECSER ZOLTÁN Az együtténeklés öröme Zengett a dal vasárnap a fehéregyházi Petőfi emlékkimnépségén. A messze földön híres szászcsávási vegyeskar adta meg a hangot, aztán karmesterük intésére énekelni kezdett a tömeg is. Illően az alkalomhoz Petőfi dalok csendültek fel, előbb az Alku, aztán a Távolból, s folytatódott szebbnél-szebb népdalokkal és népdalfeldolgozásokkal. Nem kellett súgni senkinek, tökéletes maradt az ének és éneklés harmóniája. Népdalokon és Petőfi verseken felnőtt tömeg gyűlt össze Fehéregyházán (és Segesváron és Székelykeresztúron), akiknek, természetes megnyilvánulása, kifejezési formája az együtténeklés. Már az ünnepség legelején érezni, tapasztalni lehetett ezt: a többezres tömeg erőt sugalló magabiztonsággal, próba nélkül is tökéletes összeszokottsággal énekelte a protestáns imát, a Te benned bíztunk eleitől fogva című zsoltárt. Tulajdonképpen egész nap lelkesítette az egybegyűlteket az együtténeklés lehetősége. A már említett Petőfi-dalok, s a zsoltárok mellett (azért a többes szám, mert elhangzott az Erős várunk nekünk az Isten kezdetű zsoltár is), a régi és új székely himnusz előadása jelentette az örömszerzés forrását. Külön színfoltja volt a napnak a Csíkszeredai traktorgyár férfikórusának szereplése. Jól megválasztott, a szabadtéri színpadi követelményekhez igazított hangerővel előadott dalaik magukkal ragadták a közönséget. Pedig egész nap énekeltek. Velük utaztam jövet is, menet is, jóformán egy percre sem hallgatott el az autóbuszban a dal. Jókedvű, jó hangú dalosak mind, akiket barátokká tett a gyakori együtténeklés. Megérdemelnék mindenképpen a szakszerű irányítást, sok örömet szereznének még önmaguknak és a hallgatóságnak. Vasárnap valamennyiüknek Petőfi jelentette az alkalmat az együtténeklésre. Tévhiteket oszlató volt ez a fehéregyházi tisztelgő emlékezés, élő bizonyság arra, hogy Petőfit nem kell szibériai, sírokban keresni, dalai, versei, élete példája révén bennünk él örökre. BORBÉLY LÁSZLO Modell kerestetik A hazai sajtóban mostanság gyakran esik szó modellválasztásról, a társadalmi berendezkedés és gazdasági szervezés számításba jöhető változatairól. Kétségtelen, ■hogy az útkeresésben vannak ■olyan országok, amelyeket bizonyos területeken utánozni lehetne, gondoljunk csak a mezőgazdaságra, ahol a dánok, hollandok, franciák, osztrákok tapasztalatát és gazdálkodási formáit minden további nélkül át lehetne ültetni a hazai viszonyokra. Aligha lehet viszont kinézni, egy országot és rámondani, hogy ez nekünk a megfelelő, ezt a modellt kell nekünk átvennünk. A leggyakrabban emlegetett ország Svédország. Az nem isvolna rossz, ha őket utánozni tudnánk és olyan magas életszínvonalú és civilisait országot tudnánk megteremteni, mint skandináv barátainkká. De szerintem ahhoz svédek is keltenek. Minden nép sajátos viszonyok között él, sajátos szokásai, életformái vannak, ehhez vagy ahhoz van tehetsége, képessége. A német precizitás, fegyelmezettség például nem sok más népnél található meg. A japánok szorgalmát sem lehet egykönnyen elsajátítani. A Szovjetunióban például ott tévedtek, hogy egyazon modellt akartak megteremteni a balti népeknél, Közép-Ázsia köztársaságaiban, a Kaukázusban és Észak-Szibéria halász-vadász lakóinál is. Mellőzve a hagyományokat, a szokásokat, a sajátos földrajzi természeti viszonyokat. Sem az életformát, sem a gazdasági berendezkedést nem lehet általánosítani és rákényszeríteni egy más lelkületű népre. A mi modellünk csak az lehet, amelyet a román nép képes kivitelezni. Tanulni, tapasztalni lehet másoktól, de két országot, két népet egy skaptafára sem lehet felhúzni. REBENDICS JÓZSEF Történelmi lecke turistáknak lehes, hogy alkalmatlan ez a cím ahhoz a szándékhoz, amely augusztusi sorozatnak tervezett írásainkat egybefogná, de csakugyan egy huszonhárom részből álló és — remélem —, hogy izgalmas kirándulásra hívjuk meg az olvasót. Térben és időben azokra a helyekre látogatnánk el itthon, s elsősorban szűkebb pátriánkban Erdélyben (és az 1544. augusztusában összehívott tordai országgyűlés óta lényegében ide számító Tisza, manti és tiszántúli megyék némelyikében, amelyeket Partiumként, azaz Részekként szoktunk megnevezni), amelyeket egy igazi turistakalauzban emlékhelyeknek szoktak jelölni. Úgy gondoltuk, hogy nem érdektelen és tanulságos számba veni a történetem viharaival dacoló olyan emlékhelyeinket, amelyek az idők során az erdélyi közélet és politikai élet fellegvárai voltak, ahonnan valahányszor erőre és példára szükség volt, bőven meríthettünk, s amelyek e zaklatott földön az értelmes közösségi élet példái lehettek. Sok évszázad történelme, művészete, hétköznapi élete elevenedhet meg e kalandozás során. Szó lesz várakról és kastélyokról, szó lesz csatákról és életszervező töprengésekről e sokszor pusztított országrészben. Szó lesz közös életről, hiszen az eszmélés korától együtt él ebben a térben fél tucat nép és népcsoport. Megpróbálunk hasznos tanácsot is adni lehetőleg minden esetben annak az olvasónak vagy közösségnek, amely hétvégére, vakációra e helyekrekirándulást tervez. Ebben segítségünkre van a megyei szakhivatal. Tehát, ilyenformán, megpróbáljuk újrajárni — szó szerint — erdélyi útjainkat a történelem kronológiai eligazításában. Úgy gondoltam, hogy a tatárjárás (1241) után magára 1Folytatás a 1 oldalon KOSIITA ISTVÁN Falumenti találkozó Kamácson (lapunk 3. oldalán) A lendület a régi Megtartotta évi nagygyűlését a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárának gyergyószentmiklósi fiókja Fontos kérdésekben döntött az egyelőre 5700 tagot számláló társulás. Betegsége miatt a vezetőség három tagja lemondásra kényszerült, új alapszabályzat szövegét pontosították és szavazták meg, új elnököt, öt új tagot választottak a vezetőségbe (köztük a betegsége miatt visszavonuló Jakab Imre helyett, akinek eddigi tevékenységét a legmesszebbmenők elismerték.) Néhány adat tevékenységük illusztrálásaként: — taglétszám: 5560, amelyből 3664 vidéki; — pénzalap: 5 800 000 lej (forgóalap) ; — igényelt kölcsönök (1989- ben): 4 500 000 tej; — hozzájárulás gyógykezeléshez: 36 800 tej; — ajándék az öregek otthonának: 8800 lej, amiből 7000 lejt egy színes televízió árába pótoltak. Az öregek otthonának televíziója (és?) mégis állandó szóbeszéd tárgyát képezi (tk) ! — a Szabadság 1990 számlájára 10 000 lej. A beszámoló valamennyi adatának közlésétől eltekintünk, inkább néhány érdekes észrevételünkre szorítkozunk tudósításunkkal. A hozzászólások fiatalokat meghazudtoló frisseségről tanúskodtak, számos feltett kérdés közül a legfájdalmasabb a három esztendeje megtartott választásod törvénytelensége volt. Minden hozzászóló — kivéve Tóth János urat, aki egyenesen elítélte a felelősségre vonó hangnemet — mélységes felháborodását fejezte ki a mód miatt, ahogy ezelőtt három esztendővel valósággal elsöpörtéka régi vezetőséget, fentről, kitalált ürüggyel avatkozván bele a pénztár belső életébe, egy életen át becsülettel helytállló emberek telkén ütve, amint láttuk, gyógyíthatatlan sebeket. Öröm volt hallani nyugdíjasaink terveit életük megszervezéséről. Mert szerveződményük önálló, senkitől sem függő (1953-tól jogi személy). Alapját növelni okos befektetésekkel is óhajtják Kirándulni szeretnének beül- és belföldre, klubéletet élni, fekvő, szenvedő és a létminimum határán tengő nem egy társuknak sorsán könnyíteni. Lakásgondjaikat a jelenleg tönkretett csillag-blokk kijavításával, majd annak birtokbavételével jórészt megoldhatnák. Új helyiséget szeretnének, ahol szabadidejük eltöltésére változatosabb formákat kereshetnének. Mondom, fiatalokat megszégyenítő volt az a lendület, ahogy az esztendők szűrőjén megtisztult gondolatokat formába öntötték. Szekula Márton, a 64 esztendős új elnök, aki a jövő évi rendes választásokig e tisztséget betölti, van akire számítson. Idős társai nem könnyen adják meg magukat a soraikat tizedelő betegségeknek, életet hosszabbító tartalommal töltik ki telkes terveik szerint napjaikat. Orișan Dumitru úr szavait idézem: „— Nem értem sokan hova és miért futnak? Itt minden becsületes ember megfér !“ Ők és társaik, csak tudják, hiszem álmaikat tettetene váltották akkor is, amikor mása née feladta wifia a tiaeeoé. SAJNA GYÖRGY