Hargita Népe, 1991. február (3. évfolyam, 23-40. szám)
1991-02-05 / 23. szám
III. évfolyam 23., (299.) szám 1991. FEBRUÁR 5., KEDD 4 oldal ára 3 lej A földtörvényre várva Hogyan került a kászoni határ jelentős része az állami gazdaság használatába? A kérdésre egy másik kérdés kínálkozik: papírforma szerint vagy igazából? Mert vaskos írói csomója van az ügynek, amelyet a Csíkszeredai állami gazdaságnál átlapoztam, s amelyben fentről lefelé és lentről felfelé aláírásokkal ellátott papírok nyugszanak. Ezek között van a 306/1983-as, a Hargita megyei néptanács által kibocsájtott végzés, amely mintegy 2200 hektárnyi havasi legelő (mely 1948-ban a Csíki Magán javak államosításával került az állami gazdaság használatába) elcserélését indítványozza. Mellette egy esztendő során felhalmozott os iratok, melyeken a megyei tanács alelnökátől az m.sze.netjéig, a megyei néptanács titkárától a g községi néptanács titkáráig minden illetékes aláírása; az a papír pedig, amely a jóváhagyó közgyűlés megtartásáról tanúskodik, 1984. november 14-ei dátumot őriz. Térkép is van az iratcsomóban, vagyis az iratok rendben volnának... Oyan ez, mint a kollektivizálás volt. E hegyes-dombos vidéken nem akart a lakosság úgymond beállni, de a belépési nyilatkozatok rövid idő alatt ki voltak töltve. „Egy államhatalommal nem lehet szembeszállni“, mondotta a szomszédom és aláírta a belépési nyilatkozatot. Különben is Kászonba összevont szervezőerők érkeztek (a környező falvak már mind kollektivizálva voltak). Hogy az államosított havasi legelőket 1984-ben az állami gazdaság elcserélte belső területekkel, nevezetesen a Szelye határrésszel — az iratcsomó tanúságától eltérően — elégedetlenség fogadta a medencében. Hallani lehetett, hogy a kászonállízi gazdaság elnöke, Lestyán Sándor ellenezte, és a faluban még sokan zúgolódtak. A meggyőzés így hangzott: örülnie kell a kászoni népnek azért, hogy az 1300 hektárnyi (ebből 333 hektár szántó) területet átveszi az állami gazdaság, mert ott nagyszabású be (Folytatás a 2. oldalon) FERENCZ IMRE HOLNAPI LAPSZÁMUNKBAN : egy odaszármazott hazánkfia szemével Gondok és tervek Gyergyószentmiklóson — Elmondja Dézsi Zoltán polgármester — — Örömmel semmiről sem számolhatok be. A város lakói a változásokat két-három tényezőn mérhetik le. Az egyik a közellátás, a másik az otthoni életkörülményeik, harmadik munkahelyük. Ameddig só’1 ’ 'tok, nem jó az ellátás. v'rneck.ig akadozik a meleg víz és a fűtés szolgáltatása, a köztisztaság olyan amina, ameddig rettegnek a ..inkahelyek bizonytalansága miatt, rossz tv- emberek közérzete. — Mit A Kereskedelmi V igazgató khozésieméljük e ’ venni a ke.rtit. A Köz.«xaközössége nem kinőni az elvárásokre. Náluk a munkaszer■4s akadozik. Ezt közöltem ■•'kai is, remélem megértett. De ameddig nincs konkurencia, a Közüzemek vissza fog élni monopolhelyzetével ! — Az elmaradt cukrot kiküldött várja, hogy Marosvásárhelyen rakják vagonba. Szerencsénk volt a baseli segítséggel, de akkor, ha se édességet, se befőttet nem lehet találni, nem dicsekedhetünk mi sem a cukrot illetően. — Amikor a beruházásokról kérdeznek, csak óvatosan merek válaszolni: megkezdtük az új kórház alapjainak az előkészítését. Az év vége felé iskolaépítésre is számíthatunk. Júniusig átadódik az új szülészet és gyermekkórház. Téglahiány miatt akadtak el a munkálatok egy negyedévnyit. A Marostól a vízházig — ivóvízgondok elkerülendő — megépítjük a vízvezetéket.j fedett piac építését kezdjük meg a tavaszon. Átadás előtt két óvodai terem. Katolikus kápolna épül a Bucsin negyedben; hiszem, hogy még az idén nekikezdünk kibővíteni a református templomot... folytassam ? Ha a város nem lap vissza a földtörvénnyel birtokaiból, mindezt ki is lehet radírozni. — A közellátás javítása céljából bemutató tejüzletet nyit a remetei Tejporgyár; a főtéri Expres falatozóból gazdaszszonyboltot alakítanak ki; a Hóvirág cukrászda magánvállalkozó kezébe kerül; a felszegi Szájvánnak becézett, komoly vendéglővé alakul; a Maros (Szilágyi) pedig családiasabb, diszkrétebb vendéglátóipari egységgé. Sok más irányú magánvállalkozó kérését is jóváhagytuk. — Jobban odafigyelünk a Gyilkostóra. Irodát nyitunk, március 1-től a város vezetői minden héten egy napot (felváltva) ott lesznek, állandó tisztviselő képvisel, akit versenyvizsgával választunk ki e hónap folyamán. Olyan személyre van szükségünk, aki tapasztalt és gondnoki ismeretei is vannak, nalv tényétől. Ami eddig rejtett volt, most nyáran jelentkezik. Ezért kell mindenki megbecsülje munkahelyét, hogy ne kerülhessen utcára. (Folytatás a 4. oldalon) SAJNA GYÖRGY — Valóban gond a lakás városunkban. Felnőtt az a nemzedék, amelynek családalapítás után itthon kellene életteret biztosítanunk. Terveink is lennének, de ameddig szegény a város... — Mitől félek? A munkanélküliség egyre tisztább körre Egy grafikon margójára A Washingtoni Plan-Econ Intézet kelet-európai országainak szegénységgrafikonja a nemzeti össztermék alapján hasonlítja össze 1990-ben, gazdasági szempontból pangó országainkat. Hogy a kép világos legyen, feltünteti az USA és az egyesített Németország eredményeit is. Induljunk hát innen ki: az USA 5466 milliárdos össztermelése lakosonként 22 000 dolláros nemzeti összterméknek felel meg, a német 1153 milliárd dollár, lakosonként megközelítőleg 15 000 dollárnak. A legnagyobb keleti eredmény a szovjeteké, 1466 milliárd, ami lakosonként átlag 5000 dollárnak felel meg. A volt keletnémet és cseh gazdaságok 8000 dolláros egy főre jutó eredményre értékelhetők. E mutató szempontjából utánuk Magyarország következik megközelítőleg 6300 dolláros eredménnyel. Ezzel szemben a hazai össz 69 milliárd dollár, alacsony egy főre jutó átlagot eredményez, csupán 3000 dollárt. Ezzel az eredménnyel büszkén állhatunk Albánia előtt, de meggondolkoztató az előttünk álló hoszszú sor: német, cseh, magyar. (Folytatás a 2. oldalon) CSILA CSABA Árverezésnek álcázott ajándékozások ? November folyamán szerkesztőségünk kapott egy meghívást, hogy vegyen részt a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szállítási Vállalat Csíkszeredai gépkocsitelepe által szervezett árverezésen. Eleget is tettünk a meghívásnak, megjelentünk a kitűzött időpontban. Több gépkocsi, utánfutó került kalapács alá, csak amúgy röpködtek a nagyobb és nagyobb summákat ígérő bekiáltások a levegőben. Végül csillagászati árakon keltek el bizonyos járművek, utánfutók. Például a 600 lejre értékelt és kikiáltott utánfutó 23000 lejért, a 18840 lejre értékelt terepjáró 211 000 lejért cserélt gazdát (Folytatás a 4. oldalon) SARANY ISTVÁN Magyarázkodik a tévé A költségnövekedésre való hivatkozással a tévé csökkenti adásidejét. Amint vasárnap este Razvan Teodorescu, a tévé mindenható igazgatója elmondotta, február 18-tól az eddigi 170 óra helyett 147 órát fognak sugározni, azaz 23 órával kevesebbet, ami a heti adásidő 15 százalékos csökkentését jelenti. Több érvet felhozott magyarázatként, jó néhányat akár el is fogadhatnánk közülük, ha nem lenne napnál világosabb, hogy a gazdasági nehézségekre való hivatkozással az ellenzéken s még inkább a nemzetiségieken kívánnak jó nagyot ütni. Akkor is így van ez, ha tagadja az igazgató, s a várható jogos felháborodást elhárítandó, előállt egy cinikus magyarázattal. Azzal, hogy nem csökken sem a magyar, sem a német adásidő, csupán programálásuk változik. A magyar adásnál maradva, a heti 3 órából az I. műsor ezután csak másfél órát sugároz, a többit átteszik a II. műsorra. És itt jött az igazgató felettébb cinikus magyarázata: ezzel lényegében semmit sem veszít a hazai magyarság, lévén, hogy már Bukarestben is sok magyar él, s ők továbbra is heti három órán át nézhetik az adást. Egyenesen nevetséges indoklás. A hazai magyarság döntő többsége Erdélynek olyan részein él, ahol egyelőre nem lehet fogni a tévé II. műsorát. Jól tudja ezt az igazgató, de arról már mélyen hallgatott, mit tesznek azért, hogy a közeljövőben változzék a helyzet. Valószínűleg semmit. Mint ahogy a miniszterelnök tavaszi ígérgetését sem, lehet már komolyan venni. Beszélt, hogy beszéljen, ígérgetett felelőtlenül, nemhogy a pesti műsor vételéből, lám, a II. műsorból sem lett semmi. Magyarázgatások hallgatása helyett nézzünk szembe a szomorú valósággal. A tévé hűségesen meghallgatta a ráírás (Folytatás a 2. oldalon) BORBÉLY LÁSZLÓ Szorítóban a kormányfő Mindjárt az elején hadd mondjam el, hogy imponáló volt, ahogyan a román kormányfő a nekiszegezett kérdések kereszttűzében eligazodott. Az Európa Tanács meghallgatási fordulójában meg a sajtóértekezleten is. Nem hiszem, hogy ezt élő vezető politikus ugyanúgy utána tudja csinálni. Egy kicsit még buszné is voltam. A lehangoló csak az volt, hogy aki az összefüggések ismeretében hallgatta vgig a két reprezentációt, annak nagyon sok hamis hang ütötte meg a fülét. Az egyik ilyen momentum volt a főiskolások és a bányászok viszonyának a kérdése, amelyre meghökkentő válasza volt Petre Románnak: a vizsgáló bizottság előtt a bányászok nem ismerték be, hogy erőszakoskodtak a bukaresti egyetem épületében és a műépítészeten. És ezt tudomásul vették. Néhány ártatlan laboratóriumi gépet törtek szét, számára is talány, hogy miért. Hasonló volt ehhez az a válasz, amit az ellenzékkel kapcsolatos hangulatról mondott, s érdekes volt elmélete a két igazságról: valószínű, hogy Cornea aszszony pl. és még néhányan a civilek közül képtelenek átértékelni a most Romániában kialakult viszonyokat, s így lényegében anakronizmus, amit mondott. De hát ezek csupán részletek. Fontosabb talán arra odafigyelni, s ezt sajnos nem éreztem ki a válaszokból, hogy az európai közösség csakugyan aggódik a romániai nemzetiségek helyzete miatt, az innen kiszivárgó kétértelmű vagy rossz hírek miatt, hogy kiemelt jelentősége volt és van az ezekkel kapcsolatos hivatalos álláspontnak a kormány szavahihetősége elnyerésében. A német kisebbség menekülése volt a sarkalatos téma pl. a nyugati gazdasági közfigyelem középpontjában. Annak a még ittmaradt alig százezernyi szásznak és svábnak hite és reménye veszett, de vigasza lehet a német állam a túlélésre vagy továbblépésre. A magyarok és mások dolga sem egyszerű. Mi viszont más mérce szerint vagyunk érdekesek kint is, meg itthon is. A megmaradás ösztöne és szolgálata között viaskodva teher és nyűg vagyunk, mert vagyunk. Arra, hogy lesz-e megnyugvás ebben az országban, a kormányfőnek az volt a válasza, hogy: bizakodó, de nyilván csak akkor van ennek perspektívája, ha rátalálunk arra az ötvöző tényezőre, amely ezt az egymással haladást ösztönözni is tudja. A múltban szerinte ilyen volt a diktatúra elleni titkolt, de bensőnkben megvívott közösségi harc. Jól hangzó válasz, sajnos mi másképp éreztük akkor is, de ezt kinek magyarázhatnánk meg? Az egyidejű történések itthon merőben az ellenkezőjét sugallnák. S nemcsak a tévéműsorra utalnék. Mégis optimista lennék: az Európa Parlamentbe beülő hat képviselő között talán lesz olyan is, akit az ellenzék jelölhet ki. A választási arányok szerint: KOSZTA ISTVÁN