Hargita Népe, 1991. augusztus (3. évfolyam, 147-169. szám)

1991-08-01 / 147. szám

ésisz Attestérről,, CSÜTÖRTÖK Magyar mondák és legendák „Meghalt Mátyás, oda az igazság !“ Számos olvasónk kérésére folytatjuk a magyarság történetéhez kapcsolódó mondákat. Kétszer egy hónapig közölt sorozatunkkal Mátyás király haláláig jutottunk el, a középkori Magyarország legszebb időszakáig, amikor az ország hadereje sikerrel küzdött a német és török veszedelemmel, a műveltsége közel járt a legműveltebb európai országokéhoz, az elsők között könyvet nyomtattak, szilárd volt a központi hatalom, Visegrád és Buda fényes palotái bámulatba ejtették az idegeneket is, a bárók önkényeskedéseit kordában tartotta a nagy király. 1490-ben meghalt Mátyás és vele az igazság is. A főnemesség gyengekezű, idegen uralkodót ültetett a trónra, II. Ulászlót a Jagelló-házból, a hatalom néhány gátlástalan báró és főpap kezébe került, a királyi kincstárnak annyi pénze sem maradt, hogy a konyha kiadásait fedezze. A jobbágyokat kíméletlenül sanyargatták, úgy bántak velük, mint a barmokkal, földhöz kötötték. A felgyűlt keserűség robbantja ki a Dózsaféle parasztháborút 1514-ben. Az eredetileg törökellenes harcra összegyűlt parasztok előtt Dózsa György, a székely törökverő vezér Cegléden beszédet tartott: „Polgártársai vagytok a magyar nemességnek, de nem parasztként, hanem rabszolgául tart titeket■.. A gőgös népség még nyomorult telketeket is csak azért hagyja meg, mert hasznára van hogy éltek. . . Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szőlőt, nekik neveltek nyájat és csordát , nektek csak szolgaság és ínség marad. . . Nincsen hát középút ! Vagy ki kell irtani a nemességet, vagy véretekkel és örök súlyos szolgasággal kell a gőgös ellenségnél vezekelhetek..." A megvert nemesi seregek láttán, a a végveszély ismét egy táborba gyűjtötte a nemességet. Az erdélyi vajda, Szapolyai János leverte a felkelőket. Irtózatos volt a bosszú, ezreket és ezreket húztak karóba, Dózsát tüzes trónra ültették, alvezéreivel húsát etették. Bosszút lihegett a nemesség, senki sem törődött az országgal, pedig a török veszedelem egyre félelmetesebb volt■ 1516-ban meghal II. Ulászló, helyébe trónra kerül a 10 éves II. Lajos (1516—1526). Tobzódnak az urak, féktelen a bűn, a harácsolás. A pápai követ így ír : „Ha három forint árán meg lehetne ezt az országot menteni, nem akadna három ember, aki ezt az áldozatot meghozná." – támadnak a törökök, élükön a tehetséges II. Szulimán. 1521-ben elesik az ország déli védelmi rendszerének kulcsa, Nándorfehérvár (a mai Belgrád). A franciák a törökökkel szövetkeznek Bécs ellen. Nesze neked kereszténység. Az út Magyarországon át vezet, így az ország európai ellentétek középpontjába kerül. A reformáció vallásilag is megosztja az országot, a lutheránusok megégetése ■ fontosabb volt, mint ■ az összefogás. S a török támadott. Sebtében 26 ezer főnyi sereg gyűl össze. 1526 augusztus 29-én Mohácsnál két óra alatt összeroppan a két sereg. Megbukik a független középkori Magyarország is. S még mindig nincs összefogás. A középnemesség Szapolyait választja királlyá, a főnemesek Habsburg Ferdinándot A két párt nyíltan háborúzott egymással, több tízezer az áldozata a testvérháborúnak. Ferdinánd a német császárban bízott, Szapolyai a töröknek kínálta fel az országot. Magyarország figura lett a nai fohatalmak sakktábláján. 1541-ben a török elfoglalta Budát Az ország három részre szakad. Középen a török, nyugaton a Habsburgok, keleten létrejön az önálló erdélyi fejedelemség. S folytatódnak az áldatlan harcok. A megszállt területeken rablógazdálkodás, pusztul a nép, rabszolgának hurcolják el, végvári katonának áll, elvándorol. . A virágzó városokból semmi sem marad, a budai vár könyvtárában a Corvinákat egerek rágják, a templomok feldúlva, a temetők márványlapjai utcai kereskedők asztalai lesznek, korrupció, megvesztegetés a közigazgatásban. A Balkán Magyarországra költözött Rabol a német is, ahol csak tud. Két pogány közt őrlődik az ország. Csoda, hogy van ereje még harcolni az egy hazáért- Nagy csoda, hogy egyáltalán megmaradt a népe. Lássunk tehát néhány mondát, történetet e vészterhes időkből. (Bálint András) Önálló magyar tudományegyetemet! (Folytatás az 1. oldalról) Az Elnökség megtárgyalta a Bolyai Társaság, a Magyar Pedagógusok Országos Szövetsége ideiglenes vezető tanácsának és a Kolozsvári Magyar Mákok Szövetségének közösen elfogadott álláspontját a romániai magyar felsőoktatással kapcsolatban és osztja azon véleményt, hogy a kormányzat a magyar tanárképzés ügyét ne a Babeş-Bolyaitól független tanárképző intézet felállításával oldja meg, hanem egy önálló magyar tudományegyetem visszaállításának keretében. Az Elnökség szükségesnek tartja a tanügyi szervekben való arányos képviselet megvalósítását, a tanügyminisztérumban egy megfelelő hatáskörrel és személyzettel ellátott államtitkárság létrehozását, és olyan megyei tanfelügyelőségek kialakítását, amelyek a megyék nemzetiségi összetételét tükrözik. Az Elnökség megvizsgálta és elfogadta a romániai magyar nemzetiség önismeretét szolgáló történelemoktatás bevezetéséhez szükséges tanrendtervezetet és szorgalmazta a tanügyminisztériumban a tantárgy oktatói programba iktatását az 1991/1992-es iskolai évben. Megállapította, hogy az RMDSZ által szervezett és az egyházak részéről támogatott nyári tanár-továbbképzők legtöbb helyen eredményesen működnek. Az ez évi tapasztalatok viszont azt bizonyítják, hogy a tanügy minőségi munkájának növelése érdekében a jövő évi képzés körültekintőbb szervezési munkát igényel. Az Elnökség megtárgyalta a gazdasági kérdésekkel és a belső pénzügyi fegyelemmel kapcsolatos kérdéseket és ilyen irányban intézkedéseket hozott. Tekintettel azokra az újabb anyagi terhekre, amelyek a helyi választások megszervezéséből, az árak liberalizálásából és a fizetések szintjének emeléséből adódnak, szükséges, hogy a helyi és területi szervezetek szorgalmazzák a tagdíjbeszedést és más pénzügyi források hasznosítását, valamint azok arányos befizetését az alapszabályzatban előírt alapokba. Az Országos Elnökség következő ülését augusztus 30- án, Nagyváradon tartja. Maros vita folyik... piszkosan (folytatás az 1. oldalról) a nagy mennyiségű kőzúzalék mosására, az utána visszahúzódó sár, iszap lekötésére, emiatt aztán jelentős mennyiségű salakanyag (és nem vegyszer, amint azt dr. Panigay Róbert június 1-i környezetvédelmi oldalunkban állítja) kerül a Marosba. Tisztában van ezzel a termelő, a környezetvédelmi felügyelőség is. Akárcsak a helyzet tarthatatlanságával. Hogy mégis késik az okot megszüntető intézkedés ? Egyszerű a magyarázat : nincs pénz új ülepítő (derítő) létesítésére. Emiatt döntött a HAMEROC, illetve a részlegvezetőség a technológiai folyamat módosítása mellett. Amint Török Barnabás mondotta, elképzelésüket szakaszosan viteleznék ki. Az első szakaszban, vagyis esztendő végéig egyharmadára csökkentenék a mosást, jövő esztendőben kétharmadára, mis 1993-ban teljesen kiiktatnák tevékenységükből. Mivel ez amolyan félmegoldás, főként pedig időigényes, a megyei Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója nem értett egyet vele. Már azért sem, mert amint mondotta, májusban ugyanez a vezetőség az új ülepítő mellett döntött. Akkor meg miért ez a határozat-változtatás ? A tanácskozáson arra is fény derült, a szakember szemével nézve, hogy az érvényben lévő szabványokhoz viszonyítva közepes erősségű a Maros szennyezettsége. Gyenge vigasz, mert ha a tényleges következményeket nézzük, aggasztó a helyzet. Pénzbüntetésekkel nem lehet az ügyet orvosolni. A megyei felügyelőség ezért is helyezte kilátásba, hogy amennyiben augusztus 15-ig nem változtatnak a dolgokon, bírósági eljárást indítanak, kérve az egység bezárását. H-hatszáz dolgozó kenyere és az ország egyik jelentős zúzalékkitermelőjének léte forog kockán. Meg kell menteni az egységet, ám nem kevésbé indokolt és sürgető a vízszenynyezés korlátozása, sőt megszüntetése. Legutóbb a gyergyószárhegyi és a csomafalvi polgármesteri hivatalok írásban jelezték a Maros megyei vízügyeseknek (!), hogy veszélyben az állatállomány. Ha mindehhez hozzászámítjuk a növényzet, nem utolsósorban pedig a halállomány károsodását, az ivóvíz-szűrő berendezések túlterheltségét, a gyergyói vízművek kapacitáscsökkenését, a vészharang meghúzása indokolt. A tanácskozáson ha nem is született (születhetett) végső döntés, az világosan megfogalmazódott, hogy mielőbb elfogadható megoldást kell találni a kilyénfalvi kőbánya ügyében. Csak így menthető meg a Maros. Tovább tart a benzin-láz Benzinnel borzolt idegek uralják az autósok hangulatát. Tegnap reggel a Csíkszeredai belvárosi kútnál kilenc óra körül töltötték az első tartályt, délben már keresztbe téve állt a vezeték. A város déli kijáratánál áramszünet jelölte a helyzetállást. A társaság teljes vezetőkara terepen volt, az irodák személyzetéből senki nem vállalta a saját nevében való tájékoztatást. Annyit azonban mégis megtudtunk, hogy a tegnapi rövid hír, melyben szó esett a hiányos benzinellátásról, sértette a benzinellátásban dolgozók önérzetét. A tényállás a hírt igazolta, az viszont igaz, hogy július hónapban a lakosságnak eladott benzin jóval meghaladta az eddigi havi átlagot. Az utóbbi három hétben az áremelések híre oda vezetett, hogy olyan vásárló is távozott rakományával a kúttól, aki 21 000 lejjel gazdagította a napi bevételt. Hogy mindezt miért engedte meg a vállalat vezetősége, arra egyszerű a válasz: a hónap folyamán, ellenkező esetben, sokszor megoldhatatlanná vált volna a tárolás — benzin tehát volt bőven — állítják a tisztviselők Bekövetkezik-e az áremelés? Mikor e sorok íródnak, még rejtély. Délben hatalmas a sor, idegesek az emberek. A tartálykocsi két rekeszének tartalmát reggel idehozták. 10-kor kezdték a kimérést, 20 perc múlva — „másfél órára “ elvették az áramot. A két rekeszben 8000 liter volt, maradt 6000. Most hatvanat adnak kocsinként — ez tehát 100 kocsi. Aki hajnalban 4-kor odaállt, az már benzin nélkül marad. CSIBA CSABA Lapzártakor értesültünk : Tegnap a kormány Végrehajtó Bárója döntött : a benzinjegyek augusztusban is érvényesek, az azon felül vásárolt benzin ára továbbra is 30 lej. Szeptember 1-től ±10 százalékos ármódosulás várható és a benzinjegyek megszüntetése. mi Ii i ! Drága mulatság A néni a művelődési ház felé megy, mert ugye ott lehet jegyet váltani a cigánynótaestre. Azt tervezgeti, megnézné, meghallgatná a rádióból hallott hangokat, mást már nagyon nem érdekel ez a cigánynótás előadás, az ő korosztályának találták ki, mert ők még fújták is ezeket egy-egy derűsebb pillanatában ennek a nehéz életnek. Megy a néni, nem hiszi, még nem hiszi, hogy a plakáton szereplő 100 lejes árat komolyan vette volna valaki, hisz tavalyig alig kapott többet a kollektív nyugdíjas szomszédasszonya. Megy anyóka, rég eltemetett férje is megbocsájtja, hogy ő ilyen dologra vágyik, nyolcvanévesen. Harmincéves lehetett, amikor utoljára látott színpadon igazi nótázást. Aztán volt még egy-két előadás, ahol a helyiek kedveskedtek ilyennel, de az is a hetvenes években volt, azelőtt Bokor Józsi zenekarát hallhatta néhányszor a helyi rádióból, de ilyent, hogy Pestről jöjjön az énekes, ő biza még álmodni se mert egy ideje. Megy anyóka, majd kispórolja azt a pénzt valahogy, mert a túró kétszáz, a sajt se volt ilyen árral soha, a jobb kenyér negyven lej, a húst újra elfelejti. Mindegy, már a lépcsőn Roppan lába, már ott áll az asztalnál, van hely bőven, nem nagyon veszik a jegyet. Még mosolyog is, ilyenek ezek a fiatalok, nem kell a a nóta nekik. Aztán nem hisz a fülének, mert bárhogy szeretné, 100 lejt nem engedhet meg magának ilyen dologra. Szinte sír, amikor becsukja az ajtót, nehezebb a lába is, érzi, a szíve se úgy ver, mint idejövet, dehogy nem tudta , nyugtatja magát, hogy ilyen drága az a nóta, csak megpróbálta, hátha nem jól láttak öreg szemet, hátha valaki viccből javított egyet a jegyek árán. Egyébként eddig is megvolt nótaműsor nélkül, most a drága jó embere se forog lent a sírban, ahova húsz esztendeje letették, neki is marad egy csepp túróra, sajtra ebben a hónapban is, dehogy akart a színházba menni, csak éppen erre járt. . . Csupán azt nem tudja, mit keres a temető utcájában, nem volt szándéka erre jönni, a Bökény mellett lakik ő, a város másik felében. Jaj, megnézi az ura sírját, mozdítani valamit, kitépi azt a néhány gyomot amit a tegnap nem vett észre. . . Aztán megint megnézi hazafelé azt a plakátot — bár már hallotta is, — hogy valóban 100 lej ? Mert nem akar hinni a szemének. BAJNA GYÖRGY Tábori élet az Erzsébet kútnál (Folytatás az 1. oldalról) evés után mosogatni, eltakarjiteni. Fülöp Erzsébet ás György Magdolna szakácsnők hívására ül asztalhoz a gyermeksereg és annyit elszik, amennyi jólesik. És a szabad levegőn, kirándulás-fürdés után jólesik az ebéd és vacsora. Lefekvés előtt énekelnek, nem múlik el este, hogy ne énekeljenek.. Az alvók nyugalmára az éjjeliőrök vigyáznak, első váltásban a kicsikék, a másodikban hajnalig a nagyobbak. Mindenre elszántak ezek a kis csőszök. Tréfából kérdezem az egyiktől, hogy mit csinálsz, ha jön a medve és felpofoz ? Visszapofozom — válaszolja. Péterffi Miklós táborvezető tanár mesélte el, hogy a tavaly a közelben dolgozott egy szénégető ember, nagykutyint hozott magával. A Tisza névre hallgató kutya átpártolt a gyermekekhez, éjszakánként velük kerülte a tábort. Ha gazdája kiáltotta, a gyermekek így leteltek : Tisza azt üzeni, hogy nem megy. Péterffi tanár úrtól, no meg a fedélzeti naplóból tudjuk meg, hogy 1962 óta rendszeresen táboroznak az Erzsébet kútnál. Az idén négy csoport jön ki, ez az első megkésett, mert meg kellett várni a kaszálást. A terület magántulajdonba került, gazdája így is megengedte a táborozást, de nem lehet akárhol csatangolni. Minden bizonnyal ezután is megértő lesz a kaszáló tulajdonosa, ezek az árva gyermekek megérdemlik, hogy örömet szerezzenek nekik. Evés után valakiknek mosogatniuk is kel!