Hargita Népe, 1991. október (3. évfolyam, 190-212. szám)
1991-10-31 / 212. szám
aregonTBk groft&iL okmagar Az utóbbi időben a humanitárius segítőszándék nem véletlenül fedezte fel a gyermekotthonokat; gyakran érkeztek segélyszállítmányok Csíksomlyóra is. A nyár elején egy svájci csoport üzleti ügyben járt a megyeszékhelyen, s csak úgy nézelődés-ismerkedés közben tekintette meg a somlyói gyermekotthont. Véletlenül cseppentem a társaságba akkor, most petsig üzentek: újból itt vannak W. Heiniger úrék Bützbergből, de most csomagokat, gyermekjátékokat és cipőket hoztak az otthon gyerekeinek. Az történt ugyanis, hogy a svájciak ugyancsak üzleti ügyben kerekedtek útra, ezúttal Bukarest volt az úticéljuk, csakhogy a fővárosi cégnek hozott tizenkét autóbusz útba ejtette Csíkszeredát is a somlyói gyermekotthonnak hozott ajándék okán. Ismerős vendégekkel találkozhattam tehát a csíksomlyói gyemeltotthon udvarán, mint ahogy nemrég egy másik gyermekotthon udvarán is ismerősökkel találkoztam... No de annak, hogy egy ismeretlen gyermekotthon udvarán ismerősökkel találkozom, története van. Ami azzal kezdődik, hogy Debrecen és Nyíregyháza közt félúton, Magyarország legfiatalabb városában, Tégláson ismerkedem a hellyel. Nos, itt van a Degenfeld kastély, ahol megfordult diákvendégként Csokonai Vitéz Mihály is, kovácsoltvas oszlopaivá vák Kazinczy Ferenc tekintetes urat is. Gyönyörködöm a kastélyban és a kastélyparkban, amely évek óta a József Attila nevelőotthon birodalma. Mint tenni szokott, itt is sok az árva vagy félárva gyermek, nem ritka az antiszociális családi háttér, ami indokolttá teszi a gyermekek állami gondozását, nevelését. Az idéntől egész napos tevékenységet vezettek be az intézetbe, hogy a sokrétű hatás fokozza a pedagógus tevékenység hatékonyságát. A nevelőotthonban tucatnyi kör működik, varrás, rajz, elektrotechnika, népi tánc, bábfészítés stb., ezen kívül biztosítják az olyan öntevékeny foglalkozásokon való részvételt, mint a dísznövényes gombatermesztés, konyhai, háztartási ismeretek, fa- és fémmunka. Hanem itt meg is állnék az intézmény bemutatásában, s maradnék az öntevékeny foglalatosságoknál, például a kosárkötésnél. Nos, a vesszőfonás mesterségét és művészetét a téglád Degenföld kastélyban jónéhány hete a siménfalvi Forgács Sándoréktól lehet eltanulni. Mert jól fog a svájci vendég is, de a siménfalvi segítség sem megvetendő, ahol kicsit is adnak a dologra. Lehet, hogy a tucatnyi foglalkozás közül csak két-három gyerek szereti meg a mesterséget, de már az is nyereség. Miről is van szó tehát? A nevelőotthon igazgatója fonta be a siménfalvi kosarasokat, az intézet ugyanis anyagot és szállást biztosít a számukra, s annak fejében Forgács Sándor fiával és menyével kosarat fonni tanítja a gyermekeket. Hajnaltól estig dolgoznak, és a nevelőotthon gyermekei ott ülnek mellettük, lesik-tanulják, miként kell bánni a fűzfavesszővel. Persze, a Forgács család nemcsak a mesterséget, hanem azt a tapasztalatot is magával vitte, ami igazolja, hogy a cigányság is a munka révért integrálódhat a társadalomba. Mert mi is történt voltaképpen? A Nyikó menti fiatal füzesek veszszőjéből megalapozták az életüket aménfalvi kosárfonók, szakítva nyugtalan rokonaikkal letelepedtek, takaros házakat építettek, gyermekeiket iskolába járatták. Forgács Sándor senki elől sem veszi el a munkalehetőséget, sőt, időleges tartózkodása során munkalehetőséget kínál. Közben meséli, hogy haza is kéne menni, mert a két kisebb gyermek otthon jár iskolába, egyik Udvarhelyen szakiskolás, a másik Görgényszentimrén járja az erdészetit. S kell a pénz, mert pénzbe kerül az iskoláztatás. Szóval a gyermekotthonok életébe belefér, beleférhet a svájci és a siménfalvi vendégeskedés, látogatás is. Mondjuk, svájci cipő van a gyerek lábán, és így tanulja az egyik vagy a másik mesterséget. És ez ellen bizonyára Celestin Freinet francia pedagógusnak sem lehet kifogása, sőt a dolog egyezik az ő módszerével.. FERENCZ IMRE Gyermekotthonok vendégei Újabb tiltakozások (Folytatás az oldalról) vében a következő ellenzéki személyiségek ellen: Doina Cornea, Tőkés László, Szőcs Géza, Kolumbán Gábor, Katona Ádám. Ezzel szemben a Maros megyei NMF vezetőségének fenti javaslatát az RMDSZ Udvarhelyszéki Választmánya elutasítja, mert «szégyenteljesnek és törvénytelennek tartja. (...)“ Az RMDSZ Gyergyó Területi Szervezete megdöbbenéssel és felháborodással vette tudomásul azokat az uszító, rágalmazó vádaskodásokat, amelyeket a romániai magyarság és az RMDSZ ellen irányítottak, és amelyek az október 17-i jelentés felolvasásában, valamint az ezt követő vitában csúcsosodtak ki. „Tiltakozunk az 1089. december 22-i székelyföldi események kapcsán mesterségesen felszított hangulatkeltés ellen, amelynek célja az itt élő magyarság befeketítése, vád alá helyezése, és az RMDSZ-nek a politikai életből való kiszorítása. Azok a nacionalista, soviniszta erők, amelyek az ilyen akciók, mögött állanak, a román demokrácia kibontakozását is visszafogják, ugyanakkor el akarják terelni a közvélemény figyelmét az ország gazdasági, társadalmi nehézségeiről, bűnbaknak téve meg a magyarság egészét. Tiltakozunk az ellen, hogy a Jelentés a decemberi forradalom Hargita és Kovászna megyei eseményeit kiragadja az egész Romániában lezajlott társadalmi folyamatból és románellenes cselekedetnek tünteti fel. (...)“ Törvényes visszaélés sokat lehetne, és kellene is. Vitatkozni arról, hogy jelenlegi törvényrendszerünk menynyire helyezte vissza az egyént az őt megillető demokratikus emberi jogaiba, menynyire biztosítja az egyén szabad döntéshozatalát és cselekvését. Mert sajnos a valóság az, hogy jelenlegi egyes törvényes jogszabályozásaink most is magukon viselik a kommunista törvénykezés sajátos jegyeit, melyek révén e szabályozások belegázolnak emberi jogainkba, mivoltunkba. Ez alkalommal vizsgáljunk meg csupán egyetlen idevágó példát. A családtervezés mindenkor az egyén alapvető emberi jogát képezte. A családok természetes nagysága szoros összefüggésben volt, és ma is így van, egy adott társadalmi rendszer biztosította anyagi, társadalmi feltételekkel. Nálunk éppen ezért kirívó volt az,hogy a kommunista diktatúra időszakában többletadóval büntették a gyerektelen személyeket. De ami külön felháborító, hogy új kormá- nyunk is tovább ápolja ezt a kommunista hagyományt, bizonyítandó, hogy a gyerektelen személyektől jelenleg is mintegy 20 százalékkal több fizetési adót vonnak le, mint a gyermekesektől. És ezt teszik minden megkülönböztetés nélkül, nem tartva szem előtt például az egyének korát, vagy azt, hogy sok személynek fiziológiai vagy betegségi okok miatt nem lehet gyereke. Az államnak mindez nem lényeges, számára egyetlen dolog fontos: minél több pénz gyűljön az állampénztárba a honpolgár zsebéből! És történik mindez Európa legszegényebb, krónikus élelmiszerhiánnyal küzdő országában! E téma kapcsán jogosan tehet fel bárki egy másik kérdést is: mivel ösztönzi államunk a természetes népszaporulatot? Mert azzal semmiképpen sem, hogy például az anyák napokon át járják az üzleteket gyerekeknek szükséges tejporért, vagy hogy sóvárgó szemekkel nézik az üzletek kirakataiban a 300 lejes banánt és a 350 lejes narancsot, miközben keserűen számolgatják pénzüket: vajon futja-e 1 kiló 40 lejes almára? BARTHA ALBERT Ahol a hidegsarki hőmérsékleteket mérik — a gyergyóalfalusi Meteorológiai Állomás. (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) Vörösbegy Megfázott, didergő kismadarat enged szabadon a tenyér a szobában, s a félénk, ártatlan vörösbegy lihegve megállapodik a hangos parlamenten, illetve a televízió tetején Az elüldözöttekről folyik a vita, hát ne menjen el senki aki valahol otthon érzi magát, éljen szabadon, boldogan, de erőszakkal se kényszeresen senki senkit sem ott maradni, ahonnan elkívánkozik. De legyen tisztességes az ember, és ne hazudja, hogy azért maradt mert megkötötték, vagy azért távozott, mert elüldözték. Hanem amikor az elüldözöttek névsorában meghallom annak az egyénnek a nevét, akiről pár évvel ezelőtt megírtam, miszerint elvárja, sőt megköveteli, hogy beosztottjai felállva, kaptákba vágva köszöntsék őt! — méla undorral gondolok a kis diktátorra. . Hanem közben a kis madár már megmelegedett, s kint is enyhült az idő. Kinyitom az az erkélyajtót, hogy ha akarj hát repüljön... FERENCZ IMRE Egy palackért emberségünket ? Gond, nagy gerula gázpalackcsere Gyergyószentmiklóson. Még akkor is, ha a polgármester személyesen utazik beszerezni, Ploieşti-re, még akkor is, ha ígéretek százai hangzanak el. Örtállás, füzetbe vezetett névsorok, veszekedés ,ideges hangulat jellemzi a cserélőhelyek légkörét. A nincs türelmetlenséget szül. Sokszor akkorát, hogy emberségünkből is kivetkőzünk. Előllegelöl a 100 palack érkezését néhány mozgássérült is várja. Beteg, súlyos beteg valamennyi. Törvény szerint ők külön kiszolgálásban kellene részesüljenek. Igen, de a törvényt manapság mindenki saját arcaira formálja. Mert lehet, sőt biztos, hogy igaza van annak is, aki a 98. helyen várakozik, otthon kicsi gyermeke várja a meleg ételt és nem kap palackot, mert azt szerinte, egy minden alkalommal cserélő mozgássérült kapja meg. Csúnya, embertelen veszekedés az eredmény. Emberek vetkőznek ki magukból olyanért, amit egyszerűen meg lehetne oldani: a mozgássérülteknek külön, könyvecskéjük alapján osszák a palackot. Amikor elkerülhető lenne az amúgy is érzékeny emberek sértegetése, fájdalmuk fokozása. Mert azt senki nem vitatja, hogy jogúlz van a soron kívüli cserére. Csak azt kifogásolják, hogy van aki viszszaél betegségével. BAJNA GYÖRGY Szakemberként nem helyeslem (Folytatás az 1.,oldalról) rájöttem arra, hogy ezt, — talán így — mindenhol el kell végezni, mert addig nem csillapodnak a kedélyek. Miért nem értek egyet saját magammal sem? Egyszerűen azért, mert ez a fajta parcellázási módszer évekre visszaveti a mezőgazdaságot. Egyre kizárt a lehetősége a tagosításnak. Mindenki a magáét követeli, ott, s azon a helyen. Amire a törvény is egyébként lehetőséget ad. Az emberek is kényszerítenek a lehetetlenségre, pedig jól látom, hogy a hagyományos módszerekkel, s ilyen körülmények közöttfelkészületlenül) nem lehet intenzív gazdálkodást folytatni. Rengeteg fizikai munkával, s pénz nélkül csupán nyomort kényszerít magára a gazdálkodó. Egy újabb generációra lesz szükség, olyan gazdálkodókra, akik hisznek a gépekben, s a tagosítás előnyeiben. Egyelőre a társasági formáktól is rettegnek a szépvíziek. Mindössze egy családi társaság, na meg egy másik van alakulóban, s ebbe is csak olyanok állanak be, akik idősek, munkaképtelenek. • Néhányan a már eddig kimért területeiken sem végeztek a betakarítással. Szóljon pár szót az önök módszeréről... — Én nem nevezném módszernek. Abból kellett kiindulni, hogy a törvény alkalmazását nem előzte meg komoly előkészítő munka. Mert azáltal, hogy a földkönyvekből kiszedték, s kifüggesztették az ajtóra, hogy kinek mennyi terület jár vissza, ezzel még nem oldottak meg mindent A terep egészen mást mutat. Ezért folyamodtam ahhoz, hogy Saját magam készítettem egy kimutatást, névre szólóan minden jövendő tulajdonos helyzetéről, velük és szomszédaikkal is tisztázva, hogy melyik dűlőben, hol, mennyi jár. Sajnos nem egyszer tapasztaltam azt is, hogy az emberek nem őszinték, s kompromisszumokra sem hajlandóak. Menetközben megoldásokat is javasoltam a kimérésre vonatkozóan. Vannak olyan telületek, melyeket érdemtelen — mérnöki szemmel nézve is — hasogatni, egy tagban lehetne hagyni. Viszont erre nem hajlandóak. Ha nem, akkor parcelláztunk. Előnyünkre volt a terepen az, hogy előzetesen már az irodában tisztáztam mindenkivel területeit, s azt is, hogy hol és hogyan kapható meg. Ezért persze rengeteget jártam a határt, s tanulmányoztam azt, hogyan lehet azt okosan parcellázni... Egy másik nehézséggel is számolnunk kellett, azzal, hogy 47 ha a kísérleti állomáshoz tartozik, ugyanannyi területen pedig a víztározó épült. Az ideeső területek volt tulajdonosainak is igazságot kell Szolgáltatni Úgy határoztunk, hogy minden egy hektáron felül területtel rendelkező falubeli lemond a visszajönő 10 százalékáról Ebbe viszont a borzsovaiak nem akarnak beleegyezni... — Egész konkrétan, mit sikerült eddig tisztázni, s végezni a törvény alkalmazásában? — Felmértünk (parcelláztunk) 100 hektárt a Lokcsérén, 35 hektárt Olorémában. Kiosztottunk már 20 ideiglenes birtoklevelet. A munka továbbfolyik...