Hargita Népe, 1994. november (6. évfolyam, 215-236. szám)
1994-11-19 / 229. szám
37 év után először szenteltek ferences szerzetes papot 1994. november 19 "A lelkipásztornak küldetése az, hogy híveit az örök üdvösségre elvezesse" "Alig található emberi társaság, mely a tiszta élet oly sok követőjével dicsekedhetne, mely több harcost állított volna sorba a keresztény név védelmére, mely Krisztusnak több vértanút adott volna és az ég részére több embert nevelt volna, mint a ferencrend" - mondotta XIII. Leó pápa 1897-ben. Hogy csak párat említsünk a neves ferences atyák közül: Kapisztrán Szent János, a híres, 1456-ban vívott nándorfehérvári csata egyik hőse, akinek nevét viseli a magyarországi ferences provincia, Kájoni János, vagy napjainkban Paskai László bíboros-prímás. "A mi seraphicus rendünknek a szerzetét az igen jámbor Béla király e néven a negyedik, hozta be Magyarországra, összegyűjtve ezen intézmény szerzetes férfijaiból, a különböző rendtartományokból mindazokat, akik mind jámborságban, mind buzgóságban, mind a különféle erényekben igen kiválóknak mutatkoztak, akiknek részére ritka bőkezűséggel igen sok otthont létesített. Rövid idő múlva ez a szerzetes intézmény két külön tartományra oszlott: az egyik a legszentebb Megváltóról neveztetett el és 72 konventet foglal magában (...), a másik a Boldogságos Szűzről neveztetett el, 53 konventet foglal magában és 8 custodiára oszlik. Ezeknek egyike Erdélyben van és 5 konventet foglal magában (...) A Megváltóról nevezett erdélyi őrséghez 15 konvent tartozott" - írja Györffi Pál atya Az erdélyi ferences kusztódia története című munkájában. 1640-ben VIII. Orbán pápa Apostoli Brevét ad ki, amelyben "egy erdélyinek nevezett custódiát" állít fel és azt elválasztja "az egyazon rendű, a Szent Megváltóról elnevezett magyarországi provinciától." A kusztódiát (őrséget) annak kusztosa kérésére 1729-ben a rend egyetemes minisztere provincia rangra emelt. A Szent István patronátusa alatt működő erdélyi ferences provincia töretlenül élte a maga életét századunk közepéig. 1946-ban már sorozatos zaklatásoknak teszik ki a rend - akárcsak a többi szerzetesrend - tagjait. 1948-49-ben felszámolták a vajdahunyadi ferences teológiát, államosították a rend iskoláit. 1951. augusztus 20-án, a provincia védőszentjének ünnepén internálták a rend tagjait. A kétszáz szerzetest, pátert és laikus testvért a máriaradnai rendházba zsúfolták össze. A következő esztendőben a hatalom három más zárdát szemel ki lakhelyként a ferences szerzeteseknek: Kőrösbányát, Esztelneket és Dést. A rend elöljárósága, a teológiai intézet professzorai egy része, valamint a hallgatók Désre kerültek, a fiatalok itt folytathatták titokban tanulmányaikat. 1955-ben már végeztek teológusok, de felszentelésükre csak a következő esztendőben, 1956-ban kerülhetett sor, miután Márton Áron püspök szabadult a börtönből, de még nem kezdődött el palotafogsága. A következő évfolyam végzősei később kerültek Désre, társaik internálásakor ők éppen katonáskodtak, így személyazonossági igazolványukba nem került be a DO feliratú pecsét. Mivel a kényszerlakhely kötelezettsége rájuk nem vonatkozott, ők maguk kereshették fel az immár palotafogságra ítélt püspököt, aki a gyulafehérvári püspöki kápolnában szentelte őket pappá, szintén titokban. A titkos és tiltott papképzés, illetve -szentelés a későbbi koncepciós perek során súlyos vádpont volt. Az akkor felszentelt fiatal szerzetesek ma már idős atyák. Azóta ferences szerzetes papot nem szenteltek, idén november 12-ig. A csíksomlyói kegytemplom volt a nagyjelentőségű esemény színhelye. Az eseményről, annak jelentőségéről szólva dr. Jakubinyi György, az erdélyi főegyházmegye érseke a következőket mondotta: Kedves testvéreim! Mondhatjuk azt, hogy 37 éve várjuk ezt az ünnepet, mert utoljára az erdélyi egyházmegye területén, pontosabban Gyulafehérváron, akkor is titokban, a püspöki kápolnában 1957. november 24-én volt ferences papszentelés. Isten szolgája, boldog emlékű Márton Áron püspök úr öt atyát szentelt az erdélyi, Szent Istvánról nevezett provincia részére. Mind az öt, hála Istennek, életben van és majdnem mind itt vannak közöttünk is. Harminchét év után most ez a papszentelés annak a jele, hogy Isten kegyelméből Erdély földjén a ferences élet újra felvirágzik.Ez a zsenge, az új kezdet és ehhez kérjük most Isten áldását azzal, hogy a provincia négy tagját pappá szenteljük. Egyházmegyénknek egyetlen bazilika rangú temploma van, az is a csíksomlyói, Boldogságos Szűzanya tiszteletére szentelt templom, úgyhogy méltó és igazságos, hogy ezt a papszentelést most itt tartjuk meg, ahol egyházmegyénk szíve és Szent Ferenc kisded nyájának a szíve dobog, a Szűzanya lábainál. Kérjük hát Istent, a Boldogságos Szűzanya közbenjárását, hogy négy újmisésünk, Szent Ferenc stigmás kezeitől vezettetve élje meg papi életét, mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára. A felszentelendőkhöz szólva Jakubinyi érsek elmondta, hogy hármas küldetést vállaltak a papi hivatást választók. A papság a megszentelt prófétai küldetés, erre kaptak kegyelmet a felszentelési szertartásban. Ezért tanultak, erre készültek tanulmányaik alatt, az egyház tanítói hivatásának vállalására. Krisztus is 30 évig készült, hogy három évig taníthasson. Az eucharisztia a szeretet parancsára épül. A pap a szentmisén Krisztus mása - alter Christi - lesz, őáltala valósul meg az átváltozás csodája. Arra a szeretetre épül, amelyet maga Krisztus kért számon az első pápától. A harmadik küldetés a kormányzás, a pásztori hatalom vállalása abban a beosztásban, amelyet az egyházmegyében vállalnak el, az engedelmesség parancsa jegyében. A szerzetespap, a barátpap abban különbözik az egyházmegyés paptól, hogy Szent Ferenc tanítása szerint éli meg hivatását. Hogy ki a négy fiatalember, aki a szerzetespapi hivatást választotta? 28-án. A bukaresti zeneakadémián nyert zenetanári képesítést. A noviciátust Esztergomban, hittudományi főiskolai tanulmányait Gyulafehérváron és Szegeden végezte. Bevallása szerint minden tudásával és erejével az Istent és annak népét szeretné szolgálni, tovább erősíteni a hívek tudatában a máriaradnai zarándoklatok jelentőségét, a Szűzanya tiszteletét. Jelmondata: Magasztalja lelkem az Urat és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. TÍMÁR SÁNDOR, ASZTRIK ATYA Csíkszentmiklóson született 1964. június 10-én. A noviciátust Esztergomban, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, Szegeden és Esztergomban végezte. Életcélja a ferences életforma megélése Szent Ferenc regulája szerint. Szereti az embereket és minden korosztállyal szeretne foglalkozni, megismertetve velük Isten jóságát, elvezetve őket embertársaik szeretetére, amire nagy szükség van napjainkban. Jelmondata: Áldom szent nevedet hűséges szeretetedért. KIMPIÁN JÓZSEF, SÁMUEL ATYA Gyergyóhodoson született 1968. június 5-én. A noviciátust Esztergomban, a kántoriskolát Gyulafehérváron, a teológiát Gyulafehérváron, Szegeden és Esztergomban végezte. Szeretné ha az emberek valóságos testvérükként fogadnák be életükbe. Jelmondata: Elég neked az Én kegyelmem, mert az erő gyöngeségedben lesz teljessé. BAKOS KÁROLY, DAMJÁN ATYA Gyergyóremetén született 1968. szeptember 16-án. Két év teológiát Gyulafehérváron, majd a szerzetesnövendék-képzőt Esztergomban végezte, hittudományi főiskolai tanulmányait Szegeden és Esztergomban fejezte be. Mindenekelőtt Isten és az emberek szolgálatát szeretné megvalósítani Szent Ferenc szellemében, hiszen ő is a szerzetesi élet prófétai küldetéséből fakadó reménység egyik közvetítője. Jelmondata: Én vagyok az út, az igazság és az élet. A felemelő és látványos papszentelési szertartás után a rend elöljárója, P. Benedek Domokos főatya köszönte meg Jakubinyi érseknek a felszentelés kegyelmeinek közvetítését. Főméltóságú és főtisztelendő érsek atya! Ezekben a pillanatokban mindnyájunk szívéből az újonnan szentelt kedves újmisésekkel, levitákkal együtt, a Boldogságos Szűzanyának a hálaéneke tört fel a magasságok felé. Magnificat! Hála legyen a mindenható Istennek ezért a nagy napért, ezért a csodálatos nagy napért. Örvend az egész anyaszentegyház és örvend a Mater, a mi ferences rendtartományunk. Hogyne örvendene, hiszen - méltóztatott is említeni, hogy - közel negyven esztendeje ők négyen most a mi erdélyi rendtartományunknak az első hajtásai. Köszönöm mindenekelőtt főméltóságos érsek atyának a fölszentelés kegyelmeinek a közvetítését. Köszönöm, hogy ferences szeretettel szereti a mi rendünket, köszönöm, hogy olyan mélységes megértéssel van aziránt, hogy a szerzetes, a szerzetespap, az ő szerzetesi hivatásánál, jellegénél, állapotánál fogva, soha nem hagyja el az egyházmegyét, és soha nem lesz hűtlen az ő püspökéhez vagy püspökeihez. Hiszen a mindenható Isten elsősorban arra hívta, arra választotta őket, hogy ha lehet még nagyobb odaadással, hősiességgel és a legnagyobb szeretettel szolgálják Istent, szolgálják az ő anyaszentegyházukat Szent Ferenc atyánknak a meghagyása szerint, hogy szeressék az anyaszentegyházunk püspökeit és papjait. És én merem hinni és remélni, hogy most az újonnan felszenteltek, úgy mint ferences szerzetesek ezzel a hősies odaadással, ezzel az áldozatos lelkülettel akarják és fogják szolgálni Istent, anyaszentegyházunkat és fogják szeretni kegyelmes atyánkat is és a jövő püspökeit is, az első állomáshelyüktől egészen az utolsóig. S ezért az ő nevükben is szeretném ígérni, hogy velük együtt és a többi rendi testvérünkkel együtt, meleg testvéri imádságainkba foglaljuk a mi szeretett jó érsek atyánkat, kérjük a mindenható Istent és kérjük a Szeplőtelen Szűzanyát, hogy adjon erőt, adjon sok-sok kegyelmet, és jó egészséget, hogy mind a főegyházmegye számára, mind a mi rendtartományunk részére is minél több új papot szenteljen, szentelhessen. Hogy örvendjen az anyaszentegyház, és örvendezzen Isten népe, ígérjük az imádságainkat és biztosítjuk a mi szeretetünkről. Egyben engedtessék meg, hogy itt kifejezzem hálás köszönetemet a magyarországi provinciális atyának és a magyarországi testvéreknek, a Kapisztrán Szent János provincia vezetőjének, a P. Várnai Jakabnak, előzőleg pedig a kedves Kolozs atyának is, hogy a noviciátumtól fogva egészen a teológia elvégeztéig vállalták őket és annyi áldozatot hoztak értük, nagy szeretettel. Csak most látom, hogy mit is jelent tulajdonképpen ez a mindnyájunkat összekapcsoló ferences szeretet, hiszen Amerikából hazajött az egyik öreg atya, hogy itt legyen a szentelésen, jöttek Németországból, Olaszországból is vannak jelen, olyan sok helyről. És adja a mindenható Isten és adja Szent Ferenc atyánk, hogy érsek atyánkkal együtt és a magyarországi provinciával, annak minden egyes tagjával együtt valóban tudjuk dicsőíteni és magasztalni a Mindenható Istent és mindnyájan, kivétel nélkül, maradhassunk hűséges szolgái, hűséges gyermekei ha kell, egészen az életszentségig a Mindenható Istenhez. A szertartás után a négy levita egyike, Asztrik atya a Kistestvér kérdéseire válaszolva, többek között elmondotta: - Nagyon boldog vagyok. Úgy érzem, hogy az, amire tizenkét éve készülök, most beteljesedett. Habár egy papi élet sose teljesedhet be - hiszen éppen most kezdődik -, majd csak az örök boldogságban. Egyelőre annyi biztos, hogy amire vágytam és amire készültem, elértem. Ez nagy boldogsággal tölt el. Asztrik atya a csíksomlyói kegytemplomban tett egyszerű fogadalmat, örök fogadalmat, ott szentelték diakónussá, majd pappá. Hogy mit jelent számára ez a hely? ő maga mondja el: - Mint kisgyerek is nagyon szívesen jöttem ide. Számomra Csíksomlyó volt az, ahol mindig különös lelki béke töltött el. Mintha csak hazaérkeztem volna. Végezetül idézzük a boldog emlékezetű Márton Áron püspök 1944. április 1-én kelt körlevelét, amelyben a pap hitéről szólva, többek között írja: "Az élő hit kisugárzik a pap egyéniségéből lelkipásztori tevékenységére és egész életére. Szükségünk van erre a kisugárzó hitre a híveink életének élesztése és fenntartása érdekében. A lelkipásztornak küldetése az, hogy híveit az örök üdvösségre elvezesse. Ennek az örök üdvösségnek kezdete, alapja és gyökere a hit. Tehát annak a lelkipásztornak minden törekvésével ezt a hitet kell híveinek lelkében felébreszteni. Az üdvösség eszközeinek kiszolgálója, aki a kegyelmeket közvetíti az emberi lelkekhez, nem végezheti ezt a felséges misszióját élő hit nélkül. A gyakorlati élet igazolja ezt az állításomat a legerőteljesebben. Ahol a lelkipásztorokban hiányzik a kellő buzgóság, nem sok pszichológiai kutatás kell annak megállapítására, hogy a hite csak pislákoló, kormos lányhoz hasonlít. Hogyan tudott Assziszi Szent Ferenc és a többi apostolkodó szent olyan buzgósággal dolgozni Isten ügyéért, ha nem lett volna olyan nagy a hite." A kisinterjút ifj. Borsodi László készítette Az oldalt szerkesztette: SAJRÁNY ISTVÁN SANDU VALÉR, PIO ATYA Temesváron született 1957. február I