Hargita Népe, 1995. február (7. évfolyam, 21-40. szám)

1995-02-01 / 21. szám

Hargita Népe KÖZÉLETI NAPILAP VII. évfolyam 21. (1312.) szám 1995. FEBRUÁR 1., SZERDA 8 OLDAL ÁRA 100 A hatalom képtelen a feszült gazdasági­társadalmi helyzet megoldására - A DEMOKRATIKUS KONVENCIÓ NYILATKOZATA - 1995. január 30-án ülésezett a De­­mokratikus Konvenció Tanácsa. Az RMDSZ képviseletében Markó Bé­la szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Bodó Barna ügy­vezető politikai alelnök és Tokay György ügyvezető alelnök, a képvi­selőházi frakció elnöke vett részt a tanácskozáson. Az ülésen az RMDSZ kezdemé­nyezésére megtárgyalták a szövet­ségünk elleni támadások nyomán kialakult politikai helyzetet. Markó Béla bevezetőjében hang­súlyozta, hogy az RMDSZ semmi­lyen új programatikus elemmel nem lépett fel az utóbbi időben a közvé­lemény előtt, tehát mindaz, amit az autonómia kérdésében megfogal­mazott, korábbi dokumentumaiban fellelhetők. Ugyanakkor az Orszá­gos Önkormányzati Tanácsról kije­lentette, hogy hasonló struktúrával más pártok is rendelkeznek, ame­lyeket senki nem kifogásolt. A tanácskozás során nyilvánvaló­­­vá vált, hogy a Demokratikus Kon­venció pártjai és politikai szerveze­tei az RMDSZ számára létfontossá­gú kérdésekben olykor igen eltérő véleményt vallanak, és szükséges elkülöníteni­­a Románia demokrati­zálódása érdekében végrehajtandó általános feladatokat (a decentrali­záció, az igazi helyi autonómia), az RMDSZ számára fontos, a kisebb­ségi kérdést rendező szabályozáso­kat, illetve az Alkotmányban meg­fogalmazott általános elveket (nem­zetállam meghatározása). A tanács­kozás részvevői arra a következte­tésre jutottak, hogy szükséges a ki­sebbségi kérdés kezelésével foglal­kozó szakbizottság felállítása, ugyanis a Demokratikus Konvenció ennek a kérdésnek a tematizálása és rendezése érdekében igen keveset tett A tanácskozás következtetéseit a De­mokratikus Konvenció Tanácsa az alábbi nyilatkozatban fogalmazta meg: 1. A Romániai Demokratikus Konvenció minden alakulata, bele­értve az RMDSZ-t, fenntartás nél­kül támogatja Románia területi in­tegritását a román állam szuvereni­tását és egységes jellegét. 2. A helyi közigazgatási autonó­mia fejlesztését azonos feltételek kö­zött az ország minden megyéje szá­mára. 3. A kisebbségek problémájának megoldását a gyulafehérvári nagy (Folytatás a 3. oldalon) Válaszoljon a kormány! Miért alkotmánysértő az RMDSZ autonómia-programja? A 1995. január 28-án Kolozsváron az Ügyvezető Elnökség tanácsko­zott a területi szervezetek elnökei­vel. A tanácskozáson részt vett Mar­kó Béla szövetségi elnök is. A területi szervezetek elnökei megütközéssel vették tudomásul, hogy bár az RMDSZ Operatív Ta­nácsának 1995. január 23-i nyilat­­kozata­ megfelelő érvekkel cáfolja a különböző politikai pártok, szerve­zetek, valamint a kormány vádjait és vádaskodásait és határozottan tilta­kozik ellenük, Románia kormánya az 1995. január 27-én kiadott köz­leményében újabb támadást intéz az RMDSZ ellen és arra szólítja fel, hogy számolja fel nemcsak az újon­nan alakult Országos Önkormány­zati Tanácsot, hanem a Szövetségi Képviselők Tanácsát is, amely két kongresszus között szervezetünk legfőbb döntéshozó testületé. A kormány ezt az újabb követelését is a szokásos érvekkel indokolja: nem tűri a román állam Alkotmányban rögzített intézményrendszerének megváltoztatására irányuló próbál­kozásokat, az egységes román nem­zetállam területi integritásának és szuverenitásának aláaknázását. Mivel az RMDSZ különböző szervei több alkalommal nyyatko­­zatokban és közleményekben meg­erősítették, hogy sem az autonómia­­programjuk, sem az Országos Ön­­kormányzati Tanács nem mond el­lent Románia Alkotmányának, nem veszélyezteti az ország területi egy­ségét és szuverenitását, ugyanakkor megfelel az európai normáknak és az európai gyakorlatnak, a területi szervezetek elnökei a következő (Folytatás a 3. oldalon) RENDŐRSÉGI KRÓNIKA Bacchus újabb áldozatai Szombaton, január 28-án este 23 óra körül, Papp Regina, a fenyédi Coop Papp Kft. bárosnője értesítette a helyi rendőröket, hogy a fent em­lített bárban gyilkosság történt. A kivizsgálás az alábbiakat állapította meg: mind a tettes, a 39 éves máré­­falvi Olosz Mihály, a székelyudvar­helyi matricagyár alkalmazottja, mind az áldozat, a szintén máréfalvi, 37 éves Simon Sándor, 2 kiskorú gyermek édesapja, a Papp-bárban poharazgatással töltötték az estét. Összeszólalkoztak, majd vereke­déssé fajult a dolog és O.M. késszú­rással oltotta kis S.S. életét. Olosz­­(Folytatás a 8. oldalon) DOBOS LÁSZLÓ Bibi ■^ieca wmnm­­p' OOORH£iU-SEC*UtE5C Hajléktalanok menhely nélkül Szomorú, de tény, hogy növekvő­ben a szociális támogatásra szorulók, elesettek száma Csíkszeredában is. A polgármesteri hivatal szociális irodá­ján már 20 olyan személyt tartanak nyilván, akik hajléktalannak számíta­nak. Esetleg időszakosan meghúzzák magukat egy-egy rokonnál, ismerős­nél, ám az effajta vendégeskedés sem tarthat míg a világ. Többen közülük várótermekben töltik az éjszakát, s némelykor a szociális konyhán ebédporcióban is részesülnek. Szo­morúbb az, amikor elhalálozásuk esetén - vagy azért, mert nem sze­reznek idejében tudomást róla, vagy mert nem is akarnak tudni a dologról - nem jelentkeznek az ismerősök, közeli rokonok. Ha meg igen, akkor a szociális hivatalt okolják azért, hogy nélkülük intézkedett az el­hunyt elhantolásáról... Szembe kell nézni immáron e gonddal, nem lehet az elesetteket eldugni a világ szeme elől, hanem valamilyen módon megoldást kell keresni az esetek orvoslására. Leg­kézenfekvőbb lenne - mint ahogy a tőlünk nyugatabbra eső országok­ban is teszik , s néhol már Románi­ában is - az éjjeli menedékhelyek létesítése. Olyan helyiségek, esetleg épület bérbe vétele, ahol felügyelet mellett tölthetnék az éjszakát az erre rászorulók, s ahol minimális ellátás­ban (mosás, étkezés) is részesülhet­nének. Szó­ se róla, foglalkoztatta az ügy a városi tanácsot, a polgármes­teri hivatalt is, azonban mindmáig nem sikerült megnyugtatóan ren­dezni az áldatlan állapotot. Kezdve azzal, hogy nem találnak olyan, a (F­olytatás a 3. oldalon) KRISTÓ TIBOR Siet a kormány a törvénykezéssel Most, amikor alig néhány nap áll a kormány rendelkezésére, hogy még "törvénykezzen", azaz kormányrendeleteket bocsátson ki, tegnap rendkívüli ülést tartott a kormány. Három kormányrende­letet hagytak jóvá. Az egyik a többségében állami tőkéjű cégek szerkezetváltoztatásá­ra vonatkozik, s a pénzügyi fegye­lem megszilárdításával, az elszámo­lások meggyorsításával, az Állami Vagyonalap által nyújtandó támo­gatásokkal kapcsolatos intézkedé­seket tartalmazza. Egy másik rendezni próbálja a lí­zingelésekkel kapcsolatos vámrend­szert (erre vonatkozóan már létezett egy kormányrendelet). A harmadik különleges alapok létrehozására vo­natkozik bizonyos építkezési tevé­kenységek serkentése érdekében. Nyilvánosság lapunk 4. oldalán J kedves barátom nemrégiben meg­me­­sélte el, hogy volt egy varrónő ismerőse, aki kevés iskolája ellenére nagy műveltségre tett szert, ugyanis egész életében a varrás közben hall­gatta a rádiót. Azóta bizserget a kér­dés, hogy vajon rendszeres ismere­teket, sín, általános műveltséget te­h­et-e szerezni csupán az elektroni­kus média útján. Jelen eszmefuttatá­somat csupán gondolatébresztőnek szánom, az igazság kisajá- -----------­tításának a leghalványabb szándéka nélkül. Művelődésünket, tájé­kozódásunkat a nagyvilág­ _____ ban valahogy úgy kezdjük el, hogy sorra elődeink élettapasz­talatait szívjuk magunkba. Ezekre majd ráépítjük a nap mint nap meg­­élteket, megtapasztaltakat. A mű­veltség tehát sokrétű, de feltételezet­­ten letisztult fogalmak birtoklása. Ez nem egy inaktív, mozdulatlan va­gyonunk, de egyféle gondolkodás­módot, elkötelezettséget, viselke­désmódot határoz meg. Tehát felté­telez egy bizonyos rendet az állan­dóan halmozódó ismeretek raktárá­ban. Ezekből válogatjuk ki a nekünk tetszőt, a ránkszabottat, azt, ami legjobban megfelel egyéniségünk­nek, amihez leginkább vonzódunk és végső soron ez szabja meg vélemé­nyünket, de cselekvésünket is, így leszünk egyéniségek, műveltségünk­kel együtt, attól nem elválasztható módon. A könyv, mint a műveltség forrása - bár régi keletű - mégis alapvető. Adódik ez abból, hogy aláhúzható, visszaforgatható, megtanulható, ki­jegyzetelhető, s akár évek után is elővehető. Az olvasás rend­szeresíthető, lehet az célzott, körül­járandó egy témát. Az olvasmány preferencia szerint megválasztható. Egy nekünk tetsző írótól számtalan művet elolvashatunk, elgondolkod­hatunk rajta, megbeszélhetjük má­sokkal, idézhetünk belőle s nem utolsó sorban a kezünkben tarthat­juk. Végül megőrizhetjük könyv­tárunk valamelyik polcán. A rádióban hallottak, a televízió­ban látottak-hallottak bár színeseb­bek, olykor érzékletesebben tálalva, mégis a múlandóság, az elillanás pe­csétjét viselik magukon. A rövid idő alatt összefüggéseikből sokszor kira­gadott ismeretekről van szó, melyeket hirtelen nem is tudjuk hova tenni. Nem láttam jegyzetfüzettel a tévé előtt ülő nézőt, rádióhallgatót is ke­veset. Létrejön óhatatlanul egy ún. mozaikműveltség, mely széteső, nem koherens gondolatvilágot eredmé­nyezhet, bár amikor rárakódik egy szelektálni már képes rendszeres alapműveltségre felgazdagítja, ár­nyalhatja azt. De helyettesítheti-e a könyvek univerzumát? Valószínű, mint nagyon sokszor, az arany kö­zépút­a járható. Talán kitérővel szólnék a gyer­mekek tévémohóságáról. A sokcsa­tornás képcsillogások ért­hetetlen káoszában mit rendszerezhet a gyermek­­i ész, a gyermeki logika. ^___ Mire rakja rá vagy mihez köti a gyermek a rázúduló kép- és hanghalmazt. Hogyan sike­rül rendet teremteni ebben a káosz­ban. Megtalálhatja-e azt a logikai ve­zérfonalat, amire felfűzheti azokat? Helyettesítheti ez az információá­ramlás a korra szabott olvasmányo­kat, a meséket, történeteket a könyvek­ben való lapozgatás? Nem szeretnék ünneprontó lenni, de úgy érzem, hogy házat építünk fölöttébb ingatag ala­pokra, s a magok kellően elő nem készített silány talajra hullnak, pereg­nek. Hogy fognak így a gyökerek meg­kapaszkodni? Vagy a fejlődési rend­ellenességek szellemi torzszüleményei jönnek létre az évek múltával? Majd meglátjuk. Csak késő ne lenne! KERCSÓ ATTILA Könyv, rádió, televízió Mától Románia az Európai Unió társult tagja Mától hatályba lép Románia EU- társulási egyezménye. E kétségkívül fontos eseménnyel kapcsolatosan a Rompres útján a ro­mán kormány az alábbi nyilatkoza­tot tette közzé: 1995. február 1-én hatályba lép Románia EU-társulási egyezménye. E pillanat, kevéssel az esseni straté­gia elfogadása után, rendkívüli je­lentőséggel bír a román­ közösségi együttműködés jövője szempontjá­ból, ugyanis a román csatlakozási előkészületek konkrét akcióinak szakaszát jelzi. Ismételten kinyilvánítva, hogy Romániának stratégiai opciója a teljes és mielőbbi EU-integráció, a kormány az összes parlamenti pártok, az egész közvélemény támogatását élvezve megerősíti elhatározását, hogy minden szükséges intézkedést megtesz e célkitűzés megvalósításá­ért, aminek keretében kiemelt helyen szerepel a társulási egyezmény előí­rásainak pontos életbe ültetése. Románia kormánya ez alkalom­ból is kinyilvánítja politikai akara­tát, hogy folytatja és felgyorsítja a reformfolyamatot a gazdasági és társadalmi élet minden területén, biztosítva ezáltal a csatlakozás tá­masztotta feltételek teljesítését is. A kormány kidolgozza és széles körű konzultálást követően elfogad­ja saját csatlakozási és széles körű konzultálást követően elfogadja sa­ját csatlakozási stratégiánkat. A kor­mány a közeljövőben úgyszintén elő­terjeszti Románia hivatalos EU- csatlakozási kérvényét. A kormány kifejezi meggyőződé­sét, hogy a megkülönböztetett erőfe­szítést igénylő bonyolult folyamatot maga az Európai Unió és a tagor­szágok is támogatni fogják az auten­tikus partnerség keretében, amely­nek alapjául a társulási egyezmény, továbbá a közép-európai társult or­szágok EU-csatlakozását előkészítő stratégia szolgál. Románia kormánya bízik benne, hogy ilyképpen cselekedve mihama­rabb eleget tesz a csatlakozás felté­teleinek. Szép, ígéretes szavak. Baj van vi­szont az időzítéssel, hisz a még­megismétlődő magyarellenes kiro­hanások közepette vajmi kevés a va­lóságalapjuk. Bízzunk abban, hogy Európa szemét nem lehet bekötni, s a szavak után eljön az európaisá­gunkat igazoló tettek ideje. Ez lenne a társult tagság egyedüli értelme. Pangó privatizálás Múlt heti írásunkban néhány ve­­tületét taglaltuk a hazai privatizálás menetének, s perspektívák tekinte­tében új elemként jelöltük meg a vagyonjegyek nemrégiben megálla­pított magasabb értékét. Ezzel kap­csolatosan máris több olvasónk ér­deklődött. Nos, néhány pontosítás valóban szükséges. A magánosított vagyonalapok képviselői az elmúlt hét végén az Országos Privatizálási Ügynökség szakértőivel közösen elemezték a vagyonjegyek rész­vényekre való átváltási eljárását, azok újraértékelése közepette. A ja­vasolt megoldásokról a magánosí­tott vagyonalapok ügyvezető taná­csai fognak dönteni. A megbeszé­lésről kiadott közleményben utal­nak arra, hogy az új érték engedélyez­­zésénél tekintettel kell lenni a 77/1994-es törvényre (annak az alkal­mazottak és a vezetőségi tagok egye­sületére vonatkozó kitételeire) és a 114/1992-es törvényre (amely a ma­gánosított vagyonalapok keret-alap­szabályzatai jóváhagyására vonatko­zik). Úgyszintén a szakértők tárgyal­tak arról is, hogy legalább 40 állami tőkéjű cég esetében nyilvános ajánlat útján vagyonjegyek ellenében kiáru­sításra bocsátják a magánosított va­gyonalapok tőkerészesedéseit (30%). Az ezzel kapcsolatos eljárásról a (Folytatás a 3. oldalon) HECSER ZOLTÁN

Next