Hargita Népe, 1996. október (8. évfolyam, 193-215. szám)

1996-10-01 / 193. szám

MILLECENTENARIUM Magyar királyok Istvántól Mátyásig folynak a millecentenáriumi ün­nepségek. A csíksomlyói idei bú­csújárással kapcsolatban közölte a Hargita Népe, hogy Habsburg Ottó felesége - Regina -, Habsburg Mi­hály főherceggel részt vettek a bú­csún és egy régebbi ismeretség ré­vén a csíkszentmiklósi kereszttel, gyalog érkeztek Csíksomlyóra, megtéve a közel 10­ km-es utat. I­lyen közeli barátság alapján, szinte testvérvárosnak lehetne felkérni Bécset. A Duna TV szerint Reginá­ban az Árpádok vére is csörgedez. Gondoltam, utánanézek az Árpád­család nemzedékrendjének és rövi­den beszámolok a történelemköny­­vek­ben találtakról. Verecke híres útján Ady Endrét parafrazálva, Verecke híres útján jöttünk mi. Történészeink szerint a fő sereg Árpád vezérletével a Vereckei-szoroson át indult a Kár­pát-medencébe, ám egyúttal a Vereckétől délre eső szorosokon át is nyomult a kitűzött cél felé. 896-ot írtak akkor. Árpád fejedelemként uralkodott az új hazában, 907-ig, utána még 3 fejedelme volt az országnak: Zsolt, Taksony és Géza, aki 997-ben halt meg. Felesége, Sarolt az erdélyi Gyula leánya. A kereszténység már Géza idejében tért hódított a ma­gyarok körében, de amint Géza ki­jelentette: elég gazdag vagyok ah­hoz, hogy­­ Istennek áldozzak. Fia, Vajk a keresztségben az István ne­vet kapta. Alatta alakult királysággá az ország és nagyvonalakban ke­reszténnyé vált. 41 évet uralkodott, 1038-ban halt meg. Utóda, Aba Sámuel 6 évet uralkodik, majd Péter 2 évet aki leányágon jutott a trónra. Követke­zett I. Endre királysága 14 éven át, ■majd az I. Béláé 3 évig. Salamon királysága rövid életű és következik I. Géza 1077-ig, majd Szent László a király 18 éven át. Nevéhez fűző­dik többek között a kunok leverése. Magyarország területén 48 temp­lomban festették meg a kunokkal vívott csatáját, közülük 15 Székely­földön található. Utóda Kálmán 21 évig, majd II. István ,3 évig a király. Követke­zik II. vagy Vak Béla uralkodása 10 éven át, majd II. Gézáé 20 éven át. Ő telepítette a szászokat Erdélybe. II. László 1 évet uralkodik, IV. Ist­ván 2 évet, 111. István 9 évet, III. Béla 23 évet, Imre 8évek II. Endre 31 évet, IV. Béla 35 évet. Alatta tör­ténik a tatárjárás 1241-ben. Bélának 8 leánya és 2 fia volt. István nevű fiát a kun vezér lányá­val házasította, hogy szűnjön meg a kunokkal az ellentét. Sajnos, V. Ist­ván néven csak 2 évig uralkodha­tott. Fia IV. vagy Kun László 18 évet ült a trónon, majd utóda, II. Endre 11 évet. Vele kihalt az Árpádok fiúága 1301-ben. Az első visegrádi hármas szövetség A férfiág kihalása után a magyar királyok az Árpádok női ágon való származásából választódtak, így lett III. Vencel 3 évig magyar király és cseh király, kinek az anyja Habsburg Judit, II. Vencel cseh ki­rály felesége. II. Vencel IV. Béla dédunokája. Következik Ottó 3 évig, aki IV. Bé­la u­okája. 1301-ben Károly Róbert ,­ a magyar király 34 éven keresz­tül, aki IV. vagy Kun László unoká­ja és az édesanyja Habsburg Kle­­mencia. Ő teremtette meg Visegrá­­don a cseh-lengyel-magyar szövet­séget. Talán a két Habsburg-lány utó­dai között kell keresni a csíksomlyói búcsún járt Reginát. Következik Nagy Lajos király, aki 40 éven át uralkodik oly ered­ményesen, hogy Magyarországot “3 tenger mossa”. Lánya­­ Mária­­ uralkodik 3 éven keresztül, akit feleségül vesz Lu­xemburgi Zsigmond és 1387-től 1437-ig magyar király és közben német-római császár is. Utána 2 évig Albert a magyar király, aki még német császár is. Következik I. Ulászló 1444-ig, aki a várnai csatában meghal és had­vezérét, Hunyadi Jánost válasszák kormányzónak, aki 8 éven keresztül vezeti az országot király nélkül és a nándorfehérvári (ma Belgrád) győ­zelem után 1456-ban hal meg. Nagy győzelme emlékére harangoznak ma is minden délben. Következik V. László uralma 1457-ig, aki Hunyadi János na­gyobbik fiát I­ászlót­­ kivégezteti és 1458-ban választják Hunyadi Mátyást, a kisebbik fiút magyar ki­rálynak, aki 32 éven át uralkodik 1490-ig. Utolsó három évében "nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”. Bécsben halt meg. Mátyás után 26 évig uralkodik 11. Ulászló, a könnyelmű, nemtörő­döm Dobzse László, az urak intézik az államügyeket. Utána fia uralkodik 10 évig, 11. Lajos néven, akiről feljegyez­ték, hogy délben kelt fel, amikor a magyar had a török ellen indult és 1526-ban bekövetkezett a végzetes Mohács, ami után 150 évig török ura­lom volt Magyarországon, Erdély pe­dig önálló fejedelemség lett. Erdély fejedelme Szapolyai Já­nos lett 1540-ig, aki Árpád-nemzet­ségi, női ágon. A kérdés az, hogy a Hunyadiak alatt megszakadt-e az Árpád-nem­zetség folytonossága? Árpád-vér a Hunyadiakban A történelemkönyvek Hunyadi Jánost, Serbán román kenéz Vojk nevű fia és Morzsinai Erzsébet há­zasságából származtatják. Heltai Gáspár erdélyi szász szár­mazású pap, üzletember, nyomdász és könyvkiadó. 1544-ben telepedik meg Kolozsváron és megírja művét Az Hunyadi Jánosnak eredetéről és nemzetiségéről. “Igaz história” szerint ír, melyet hallott azoktól, kiknek atyjuk szolgálta régen Hu­nyadi Jánost. Szerinte mikor Zsig­mond király a török ellen indult. Déva mellett megpihent és ott “mulata egy ideig". Magához hozatta a környék szép leányát (ez­ volt Morzsinai Erzsébet). Monda Zsigmond király: "ha megterhesülsz tőlem, gondom lesz Rád és szép jószágot adok fenéked és magzatodnak, nemzetségedet is jobban megnemesítem és nagyobb méltóságra viszem. Visszajövet a harcból újra magához hozatta Morzsinai Erzsébetet, aki akkor már terhes volt. Zsigmond gyűrűt adott oda jegyül és "cédulát". Ezek után történt a férjhez menetele Vojk-hoz. A gyerek megszületett és Jánosnak keresztelték. Mikor Jánoska szép ifjúvá fejlő­dött, Zsigmond gondoskodott katonai neveltetéséről, többek között a milá­nói herceg udvarában taníttatta. Híres törökverő hadvezér lett és Magyaror­szág kormányzója. Feleségül vette Szilágyi Erzsébetet és tőle született Hunyadi László és Mátyás. Morzsinai Erzsébet szült még egy fiút, de már Vojktól, akit szin­tén Jánosnak kereszteltek. E fiú ne­veltetéséről a már hadvezér Hunya­di János (féltestvér) gondoskodott, vitéz katona lett belőle, és egyik ütközetben lelte halálát. Temetésé­ről Hunyadi János gondoskodott. Ma is látható a gyulafehérvári ró­mai katolikus székesegyházban a 3 Hunyadi-sír: a két Jánosé és a Bu­dán lefejezett Lászlóé. ERŐSS ISTVÁN ELO MULT 1996. október 1 Vandalizmus Szenterzsébeten Eőssi András fogadott fiáé volt Szenterzsébet. A Péchi Simoné. Eőssi új religiót talált fel, a székely szombatosok ügye és története mégis a Péchi Simon nevéhez fűző­dik. 1­565 és 1570 között élt, a kolozs­vári unitárius iskolában tanult, aztán iskolamester lett Szenterzsébeten, Eőssi gyermekeinek nevelője, majd fogadott fia. Aztán külföldön tanul­hat, nagy műveltségre tett szert, de 1699-től mára fejedelmi udvarban van. Kemény János szerint “okos, jó deák mind hadi, mind országos dol­gokban, s kiváltképp a teológiában igen tudós”. Politikai pályája, dip­lomáciai tevékenysége rendkívüli. 1601-ben Báthori Zsigmond fejede­lem titkára, elkíséri urát Lengyelor­szágba. 1604-ben a felkelő vezér, majd fejedelem Bocskai István tit­kára és bizalmas tanácsadója, aki “meghitt, belső­­secretariusomnak” nevezi. Szolgálatot teljesít ismét Rákóczi Zsigmond alatt, majd feje­delmi székbe juttatja - Bethlen Gá­bor közreműködésével - a fiatal Báthori Gábort. 1608-ban nősül, fe­lesége a tizenöt éves Kornis Judit, e házasság révén kerül rokonságba Erdély több vezető családjával, köztük Bethlen Gáborral. 1601-ben Báthori nevében tár­gyalást folytat II. Mátyás német-ró­mai császárral, ez az első diplomá­ciai kudarca. 1613-ban már Bethlen Gábor a fejedelem és Péchi­a taná­csosa és az ország kancellárja. Nyolc éven át Bethlen első politiku­sa, nehéz tárgyalásokon teljhatalmú megbízottja, majdnem bizalmasa. 1614-ben ismét II. Mátyás küldöt­teivel tárgyal, az 1615-ös nagy­­szombati egyezmény létrejötté­ben övé a siker: “Én uram Isten után, elfoglalt határainkat Huszttal, Kővárral egyetemben szegény hazámnak nagy sok mun­kámmal és fáradságommal vissza­hoztam...” (Jutalma 1617-ben ki­lenc falu. Később is kap hasonló jutalmakat, s hatalmas vagyonát két alkalommal is elveszti.) 1619- ben ismét a némettel alkudozik, de 1620-ban megharagszik rá a feje­delem, őt és Forgách palatínust okolják a kudarc miatt (“praktiká­ikat”). 1621-ben Bethlen Gábor kénytelen békét kötni Ferdinánd­­dal, a nikolsburgi békét. Péchit el­­fogattatja, Kővár börtönébe zárat­ja, s csak 1624-ben szabadul, le­foglalt birtokait jóakarói és rokonai lankadatlan közbenjárása és 100 ezer forintos jótállása fejében kapja vissza; kötelezik azonban rá, hogy szenterzsébeti jószágát soha el nem hagyja, közügyekkel nem foglalkozik, s ha fogadalmát meg­szegné, a fejedelem azonnal meg­veheti a jótállóktól a kezesként írt összegeket. Otthon öt vagy hat gyermekét találta, második házas­ságából származó Margit nevű le­ányának lakodalmi meghívóit Rá­kóczi Györgyné Lórántffy Zsuzsan­na küldi szét, hiszen az ő udvarhöl­gye Péchi Margit, akit Gyulai Fe­renc, a későbbi váradi kapitány vesz feleségül. Első felesége gyermekágyban halt meg 1621 januárjában, máso­dik felesége Barabási Katalin. Tőle született Margit, eltemetett egy fiú­gyermeket, talpra állította megma­radt kis gazdaságát, férjhez adta na­gyobb lányait, pert indított birtokai visszaszerzésére, és megnyerte szombatos hitének a környék falvai­nak lakosságát. Erről azonban bő­ven olvashatnak az érdeklődők a bözödújfalusi születésű Kovács András könyvében (Vallomás a székely szombatosok perében, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981), adataimat magam is onnan kölcsönzöm. Péchi Simon Psalteriuma: öt könyv, 150 zsoltár, fordításai forrásközeliek, kommen­tárral, jegyzettel, vallástani gyakor­lati útmutatásokkal aládúcolva. Imádságoskönyve is megmaradt. De az új “vallás” nagyon is szúrja I. Rákóczi György szemét, feje­delmi biztosok hallgatják ki az embereket Szenterzsébeten, a két Sólymosban, másutt is, az embe­rek gyorsan állnak vissza, unitári­usnak, még többen reformátusnak vallják magukat, katolikusnak is. 1638. június 13. a határidő, hogy saját maga védekezhessék bírái előtt. Betegségére hivatkozik, nem jelenik meg, távollétében hozzák meg hűtlenség bűnében az akkor egyetlen kiróható ítéletet: fej- és jószágvesztés. Kővárba szállítják, ingóságait elkobozzák, birtokait a fejedelmi kincstár javá­ra lefoglalják. 1639-ben Rákóczi fejedelem birtokokat, birtokrésze­ket adományoz hitvesének és roko­nainak, az adománylevelekben olyan helységnevek olvashatók, amelyekben Péchinek birtokai vol­tak: Kóród, Kóródszentmárton, Sólymos, Fületelke, Szénaverős. A szombatos perek nyomán Péchi­vagy Kornis-birtokok kerülnek a kincstár kezére - írja Kovács And­rás. Bözödújfalu, Bözöd, Kőrispa­tak, Csekefalva, Szentábrahám, Ke­resztúr, Újszékely, Szenterzsébet, a két Zsákod stb. határaiból. 1638. november 11 -én ismét ke­zesekre szorul, fogadalmat kell ten­nie, hogy istenhitében igazságos és nem képmutató lészen, nem praktikái sem titkon, sem nyilváno­san, sem szó, sem írás, üzenet, egyezség útján, soha olyasmit nem tesz, amivel gyanút ébreszthetne maga iránt, hű marad fejedelméhez, Erdélyt el nem hagyja; lefoglalt jó­szágairól a maga s utódai nevében örökre lemond. Ennek fejében visszakapta szenterzsébeti udvarházát és földje­it 53 jobbággyal, szentábrahámi részbirtokát 5 jobbággyal, a sárdit 1, a héjjasfalvit 6 job­bággyal. Kegyelmet nyert 1639. május 21-én, de már február­ban, amikor a fejedelmi bizto­sok a templomépület s az egy­ház tulajdonjogát az új helyzet­nek megfelelően rendezni meg­érkeztek, a Péchi Simon neve­s egész udvarháza az első a re­formátusok listáján. Akiket “zsidózókként” feladtak, más­nap reggelre lehetőleg maguk is átálltak, ezért aztán mint nagy többségnek, a reformátusoknak ítélték a templomot s a többi egy­házi vagyont. Nagyjából ez történt a következő napokban a két Sólymoson, Nagy­sólymoson a reformátusoké, Kissolymoson az unitáriusoké lett a templom, de csak egy évig, mert akkor a csak színleg unitáriusok reformátu­sokká lesznek, hogy elkerüljék a zaklatást, és templom s parókia reformátussá válik. Kovács András megírja Bözöd és Újfalu sorsát is könyvének 183. oldalán. És a székely szombatos­ság történetéről ma már több meg­bízható forrásból is olvashatnak, akiket érdekel. Tragikus sorsukról is a zsidódeportálás idején, s Bözödújfalu elpusztításáról nem­különben. *** Miért írtam ide mindezeket? Mert alig két éve lefényképeztet­­tem a szenterzsébeti udvarházat, amelyben téeszirodák, raktárak voltak. Amíg az átkosban még fél­tek az emberek, módjával lopogat­­tak, most azonban annyira fel­gyorsult a “privatizáció” ritmusa, hogy az egykor gyönyörű épület­ből mára már az sem maradt meg, ami a másik képen látható, hi­szen ottjártunkkor - augusztus elején - javában s fényes nappal folyt a falak bontása, a téglák “elmentése”. Egész Románia szégyene aho­gyan műemlékeivel bánik. Erdély szégyene, hogy köveit már csak itt-ott őrizheti meg az enyészettől. De a Székelyföld bűne és a me­gyei “illetékesek”, a helyhatóság (önkormányzat? áh!) megbocsát­hatatlan vétke, hogy hagyta ebek harmincadjára jutni a pár éve még talán megmenthető állagú udvarhá­­zat, hogy felelőtlenül engedte szét­hordani annak az embernek az em­lékére utaló épületet, akinek szobrot kellett volna állítani, már csak azért is, mert az ő idején nem úgy nézett ki az a vidék, az a táj, ahogyan manapság “fest”. Sok hasonló szégyenfolt van bel­ső térképünkön. Nem törli le onnan őket immár soha semmi. BÖLÖNI DOMOKOS

Next