Hargita Népe, 2000. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
2000-07-22 / 171. szám
5 Ötszáz éve szól a déli harangszó A nándorfehérvári diadal 544. évfordulója alkalmából rendeznek megemlékezést ma a Budai Várban, a Kapisztrán téren. Az ünnepség délelőtt tíz órakor Hunyadi János szobrának megkoszorúzásával kezdődik, majd haditorna-bemutatót és ünnepi műsort tartanak a Kapisztrán téren az Abeau Historikus Táncegyüttes, a Corona Hungarica Lovagi Hagyományokért Alapítvány, valamint a Magyar Honvédség zenekara és díszalegysége közreműködésével. A déli harangszó elhangzása után helyeznek el koszorút Kapisztrán János várbeli szobránál. II. „Hódító” Mehmed török szultán seregével 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, a Bizánci Birodalom fővárosát. III. Calixtus pápa ezért 1456. június 29-én imabullát adott ki, amelyben elrendelte, hogy a reggeli és az esti harangszó mellett délben is háromszor konduljanak meg a harangok, imára szólítva minden hívőt a kereszténység védelmére, buzdítva a török ellen harcolókat. III. Calixtus pápa felhívására minden addiginál nagyobb - főként csehekből és németekből álló - keresztes had gyülekezett Bécsnél, hogy megállítsa az újabb hódító hadjáratra indult oszmán sereget. A keresztesek azonban már nem találkoztak a török seregekkel, mert azokat Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és Kapisztrán János, az itáliai ferences szerzetes, illetve az általuk toborzott zsoldosok és a környék felkelt keresztesei (parasztok, kézművesek) Nándorfehérvár falainál 1456. júliusában megállították. A Konstantinápolyt is meghódító szultánra és seregére július 22-éig, az utolsó összecsapás napján Hunyadiék súlyos vereséget mértek. A nándorfehérvári győzelem hírére a déli harangszó mindennapossá váló gyakorlata rövidesen átértelmeződött, és a köztudatban a győzelem emlékeként kezdett tovább élni. A török fölött 1456. július 22-én aratott nándorfehérvári győzelemhez kapcsolódik egy másik évforduló is, mégpedig VI. Sándor pápa 1500. augusztus 9-i rendelkezése, a déli harangzúgásról szóló 1456-os pápai imabulla megújításának 500. évfordulója VI. Sándor pápa a jubileumi Szentévben úgy rendelkezett: a harangszónak az egész keresztény világban minden délben meg kell szólalnia, jelezve azt, hogy a kereszténység védelme, az összetartás minden időben és helyen fontos kötelesség. II. Mehmed támadása Nándorfehérvár ellen. A kép középpontjában a szultán harcokkent a török sereg elvonul a vár alól. (török miniatura) Vatikáni anekdoták Vatikáni apróságok: Egy ezeréves történelem anekdotái és furcsaságai címmel jelent meg az a könyv, amelyet Mario Lo Bello, a The New York Herald Tribune Szentszékhez akkreditált, nemrég elhunyt tudósítója írt. A kötethez, amely a pápák apró gyarlóságairól lebbenti fel a fátylat, Bernardin Gantin bíboros, a testület egyik veteránja írt előszót. Kedves ajánlósorai arról biztosítják az olvasót, hogy a könyv nyomán megérti: a századok során mennyi emberséget és bölcsességet halmozott fel a Vatikán. A szórakoztató írásban a szerző tartózkodott minden komolyabb kérdés felvetésétől a Vatikánnal kapcsolatban. A nyilvánosságra hozott apró mániák valójában csak emberibbé teszik a katolikus egyház volt vezetőinek emlékét. XII. Pius (1939-1958) nagyobb célpontra érdemes kitartással üldözte a legyeket - írja Lo Bello. Emellett rettenetesen takarékos volt. Képes volt végigjárni a vatikáni termeket, hogy itt-ott leoltogassa a véleménye szerint feleslegesen égő lámpákat. Utolsó akaratáról pedig egy már használt borítékon rendelkezett. XXIII. János (1958-1963) aki a II. Vatikáni Zsinat összehívásával felpezsdítette az Egyház lassuló vérkeringését, megátalkodott dohányos volt, naponta elfüstölt egy egész doboz cigarettát. Pihenőóráiban elrejtőzött a Vatikán legmagasabban emelkedő részébe, a Szelek-tornyába, és távcsővel figyelte, hogy mi történik Róma utcáin. Ellenben soha nem tanult meg jól latinul. VI. Pál, aki 1963 és 1978 között ült a trónon, imádta a sebességet. Nem egyszer kronométerrel ellenőrizte, milyen sebességgel hajt a sofőre, és rendszerint nagyobb merészségre biztatta. Lo Bellónak nem ez az első vatikáni témájú könyve. A Vatikán belülről című kötete az USA-ban hosszú évekig bestseller volt, anélkül, hogy a Szentszék részéről a legkisebb bírálatot is kiváltotta volna. ztelnek-telegetnek temetőink csodadoktorok pácienseivel. Nem múlik el hét, hogy valamely újság ne fedezzen föl varázslót, aki szeméből, kezéből áradó sugárzással, kézrátétellel, hipnózissal, ráolvasással gyógyít (jó pénzért) bélpoklost, bénát, fehérmájúságot és impotenciát. Amit Nobel-díjas tudósok hada dollármilliárdos büdzsével nem tudott még elérni, hogy leküzdje a rákot, AIDS-et, Parkinson-kórt, azt megoldja a kuruzslóasszony útilapuval. Sajnos, besegít a sajtó is. Hogy ne menjünk messze, négy nappal ezelőtt olvastam egy bukaresti napilapban, hogy Baba Radu cigány jósnő azt javasolja, ha félünk az igézéstől, hordjunk magunkkal vékony piros fonalat. A Nagy Nemzeti Elhülyítő Kampányba újabban felzárkózott a román ortodox egyház is. Július 17-én a National egész oldalt átfogó, hatalmas szalagcímben adta a világ tudtára: „A Maros megyei Moson faluban Cristian Pomohoci pap imádsággal gyógyít gyógyíthatatlan betegségeket”. Tekintsünk el most attól a misztikumtól, hogyan lehet egy betegséget gyógyítani, ha gyógyíthatatlan, inkább nézzük meg, mivel eteti ügyfeleit a pópa és az újság. A nyárádmenti falucskában az ortodox templom előtt reggel fél 6-kor már vagy húsz asszony várakozik sorára, hogy meggyógyuljon. Mindenkinek a kezében zacskó, abban prescura (szentelt perec), egy-egy liter bor és olaj. A prescurához kézzel nem szabad hozzáérni, mert a pópa abból olvassa ki betege baját, majd elteszi magának a borral és olajjal együtt. Megtudjuk, hogy Cristian atya jámbor, gyerekarcú, ájtatos, csendes szavú, jóságos szolgája a Gondviselőnek, csak kissé fáradt, mert egész éjjel betegek ágyánál virrasztott. Egy asszony a várakozók között (gondolom, a pópa beépített reklámügynöke) fennhangon újságolja, hogy ötéves unokája fehérvérűségben szenvedett, a marosvásárhelyi Onko Inkább orvosto lógiai Klinika professzorai is lemondtak róla, de Pomohoci atya imádsága nyomán makkegészséges lett, most annyit hancúrozik, hogy nem lehet bírni vele. Közben az ország minden részéből gyűlnek a templom elé kocsik. Egy piros álomautóból kiszáll Yusan úr, aki Amerikából érkezett Mosonba, és nagy hangon kiáltozni kezd: - A feleségem meghalt, de Pomohoci atya feltámasztotta, gyertek, nézzétek meg! Az emberek rohannak és látják, hogy Valeria valóban él. Yusan (biztosan ő is reklámügynök) elmondja az álmélkodó betegeknek, hogy vacsora közben Valeria flekkensén megjelent egy arc, mégis megette, attól ----- kezdve sorvadni kezdett, az orvosok nem tudták, mi történhetett, egy vásárhelyi barát bátorítására elhozta Mosonba, és íme, a csoda megtörtént, az imádság segített. Yusan úr szeméből közben ömleni kezdenek a könnyek. Később kiderül, a pápa egyéb műfajban is tud csodát tenni (ha megfizetik): Kerekes Ildikó katolikus ugyan, de böjtöt akar rendeltetni magának a pappal, hogy megkerüljön a házából eltűnt pénz. Éjfél előtt mindenki gyertyát gyújt, a pópa fohászkodni kezd, miközben egy gyermek rondán ordítozik. Az asszonyok összesúgnak, megszállta az ördög. A szent ember kétszer felkiált: - Menj ki, menj ki! -és a gyermek elcsendesedik, nyilván, az ördög szót fogadott. Ez a történet nem a középkorban, valahol Timbuktuban játszódik, hanem az ezredforduló előtti atomkorban, egy héttel ezelőtt, Maros megyében. Az igazsághoz tartozik, hogy másnap július 18-án az Adevărul hírül adta: egy fehérvérűségben szenvedő fiatalember abbahagyta a klinikai kezelést, és besszarábiai asszony bioenergiájával gyógyíttatta magát, amíg belehalt. Szülei feljelentést tettek a rendőrségen, az Egészségügyi Minisztérium rendelete betiltott mindenfajta csodadoktori tevékenységet, illetve műkedvelő terápia csak orvosi felügyelettel végezhető. Tehát a mosoni pópához ezután két perecet, két liter bort és két liter olajat kell vinnie mindenkinek, aki gyógyulni akar, vagy ellopott pénzét visszakapni óhajtja. BARABÁS ISTVÁN AZ ÉLET FONÁKJA MAGAZIN 2000. július 22. Bara Margit önkéntes száműzetésben Több színházi és filmrendező próbálta visszacsalogatni a pályára, ám valamennyiüket kikosarazta az immár huszonkét esztendeje önkéntes száműzetésben élő színésznő, Bara Margit. Aki ilyen hosszú ideig távol van a színházi élettől, azt vagy végleg elfelejtik, vagy örök legenda marad. Bara Margit az utóbbiak közé tartozik. A Kolozsvárról áttelepült művésznő igazán a Bakaruhában című filmben lett országosan népszerű. Tizenkét éven át filmezett, utolsó filmje az Imposztorok, 1969-ben készült. Csak a bennfentes filmesek tudják, hogy ezután még egy filmben játszott, de ezt Magyarországon sohasem mutatták be. Az NDK-ban 1974-ben forgatták a Hazudós Jakab című filmet, amelyben Bara Margiton kívül Gordon Zsuzsa és Garas Dezső is szerepet kapott. A Hazudós Jakabot egyéként Oscar-díjra is felterjesztették. Ha bejön az Oscar, talán Bara Margit pályafutása is másképpen alakul... Színházban utoljára a József Attilában lépett fel 1978-ban, egy kisebb karakterszerepben. A tökéletes szépségű, királynői termetű díva egy korszak elsőszámú filmsztárja volt. A művésznő ma is vonzó szépasszony. Ő maga hervadó szépségnek nevezi ezt az állapotot, de szó sincs hervadásról. — Nehéz elhinni, hogy nem hiányzik a színház és a film egy olyan színésznőnek, aki hosszú évekig sztár volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. Visszavonulásomat némileg megkönnyítette, hogy sokan megkerestek film- és színpadi ajánlatokkal. De egyik sem volt olyan feladat, amelyet nem lehetett visszautasítani. - Mikor kapta az utolsó ajánlatot ? - Nemrég az egyik színház kért fel egy szerepre. - Miért mond nemet kitartóan mindenkinek? - Hosszú idő eltelt azóta, amióta utoljára színpadra léptem. Nem tudnám újra megszokni a színházi légkört. Meg aztán a közönség engem szépnek, fiatalnak ismert meg, illúzióromboló lenne öreg színésznőként újra kiállni. - Karády Katalin is így gondolta valamikor. Ő sem akarta, hogy a régi bálvány ledőljön. Gondolt erre? - Amikor abbahagytam, eszembe sem jutott. - Megnézi a régi filmjeit? - Igen, hiszen csodálatos emlékeket idéznek fel. - Felismerik az utcán? - Olykor igen. Mindig kérdik, mikor térek vissza. Jólesően fájó érzés, hogy mennyire szeret a közönség. - Ha egy rendező jutalomjátékot ajánlana, s ön választhatna szerepet is? - Nem vállalnám. Már késő! Volt olyan idő, amikor szívesen vettem volna. - Hogyan telnek a napjai? - Szerényen, csendesen. Legkellemesebb programom, ha vigyázhatok a kétéves unokámra. -A lánya nagyon hasonlít önre. Nem gondolt arra, hogy a színészi pálya felé irányítsa? - Ha akarta volna, akkor is lebeszélem. - Nem merült fel önben, hogy meg kellene írni élete regényét? - Biztos érdekes olvasmány lenne. De jobb nekem is, másoknak is, ha nem írom meg. KEMÉNY GYÖRGY Bara Margit Darvas Ivánnal a Bakaruhában című filmben