Hargita Népe, 2005. január (17. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-04 / 1. szám
Szomorú-víg esztendőforduló Elbúcsúztattuk az esztendőt. Ki vígan, ki visszafogott jókedvvel: a délkelet-ázsiai természeti katasztrófa miatt gyászol a világ. Árnyaltabban fogalmazva, a világ szegényebb és gazdagabb (vagy csak tehetősebb) fele. Az áldozatok zöme szegény szigetlakó — Indiában hajdanán páriáknak nevezték az ilyeneket, kisebbik részük, de félős, hogy számlik ezrekre tehető, az egzotikumot kedvelő észak- és nyugat-európai turisták közül került ki. Emiatt aztán Stockholmban elmaradt a tűzijáték, gyászszalag került Párizsban a Champs-Elysées bulvár fényárban úszó fáira, visszafogottabb volt az esztendőforduló Londonban, de nem volt olyan sarka a földnek, ahol az ünneplő sokaság bár egy pillanatig ne gondolt volna a földrengés, a szökőár, a fenyegető járványok áldozataira. A szenvedőkért, a hajléktalanná vált milliókért imádkozott a pápa, támogatásukra kezdeményeztek gyűjtést a nemzetközi segélyszervezetek, s nincs a világnak olyan bajtól megkímélt országa, melynek kormánya ne sietett volna adományokkal a hiányt szenvedők keserveinek enyhítésére. Minket elkerültek az ázsiaihoz mérhető bajok, együttérzőnk a katasztrófa sújtotta országok lakóival, lehetőségeink szerint igyekszünk mérsékelni szenvedéseiket. Megtettük, megtesszük, amire az emberség írott és íratlan szabályai köteleznek, s ha talán nem is olyan felszabadultan, mint máskor, vigadoztunk szilveszter éjjelén. Nem bűn az, ha megpróbáltuk feledni a mások s a magunk bajait - mert abból nekünk is jut elég a hétköznapok forgatagában -, ne legyen lelkiismeret-furdalása, akinek ezen az éjszakán nem maradt ideje a szomorkodásra. Reményt fakasztó kell legyen mindig az esztendőforduló, bizakodással teli az új év fogadása. A költőhöz hasonlóan „víg esztendőre szomjas" minden ember. És valóban: szólt a zene, a nóta, bor került az asztalra, láncra perdültek idősek és fiatalok, mind-mind azzal a vágyakozással— megint a költőt idézve -, hogy „ősrégi bűnre, bajra jöhetne szép bocsánat". Szomorú víg esztendőforduló után tegnap volt 2005 első munkanapja. Nincsenek híján szép tervezgetéseknek ilyenkor az emberek, sokszor hét szűk esztendő után igazán jöhetne már a bőséget ígérő változás. Itthon az új kormány,benne négy RMDSZ-es miniszter, erre tett fogadalmat, odaát a kettős állampolgárság lehetőségének megtagadása miatti haragvásunk csillapítására vagy önnön szégyenkezésük feledtetésére szülőföld-programmal kecsegtetnek az anyaország jelenlegi hatalmasai. Az integráció, autonómia jólét hármas célkitűzését jelölte meg legfontosabb törekvéseként érdekvédelmi szövetségünk, ezt mindenben túllicitálja polgári ellenlábasa, amire nem mondhat mást a józanul mérlegelő, mint hogy várjuk ki a végét. Fogadkozásból már volt részünk bőven, választások múltán ritkán jut eszükbe a feledékenyeknek, mit is ígértek korábban. Egy biztos, ha nem is kizárólagosan, de leginkább csak magunkra számíthatunk, az Istenen kívül csak magunkban bízhatunk. Ha kiürülnek falvaink, ha tovább fogynak soraink, mit sem fog érni az autonómia. Ha több a temetés, mint a keresztelő, értelmét veszti mindenfajta politizálás. Addig kellene kezet nyújtani egymásnak, amíg van miért, van akikért. Egymásra mutogatás helyett örvendezzünk, hogy elkerült bennünket az ázsiai vész, éljünk, dolgozzunk úgy a 2005-ös esztendőben, hogy próbáljunk mindannyian boldogok lenni. BORBÉLY LÁSZLÓ KORKÉP 2005. január 4. Óévbúcsúztató a Csíki Játékszínnél December 30-án este zsúfolt nézőtér előtt került sor Csíkszereda önkormányzati színházának évzáró előadására, Szüle Mihály - Walter László - Harmath Imre Egy bolond százat csinál című zenés vígjátékával. Mielőtt elkezdődött volna a játék, egy nemrégiben látott előadáson elhangzott kérdezz-felelek jutott eszembe: Mi szükségeltetik ahhoz, hogy a néző jól érezze magát? Egy jó előadás így igaz. Rendkívül jó hangulatot teremtett a társulat, szórakozást nyújtott a javából. A sikert mi sem igazolhatta volna beszédesebben, mint az előadás végén szűnni nem akaró nyíltszíni taps. Hogy a szereplőket többször is függöny elé szólította a közönség. Jól választott a társulat. Esztendő végén lazításra, kikapcsolódásra, játékra, szórakozásra van szükségünk. Ennek igazolására, hadd idézzek Takács Istvánnak, a Pesti Magyar Hírlapban 1988-ban, e darab bemutatójáról írt soraiból: „...a színház igenis ,hét katedra, szószék, lelkünk ■pülését szolgáló, vagy épp lelkiismeret-vizsgálatra, önmagunkkal szembenézésre késztető intézmény..., emellett még számos funkciót is elláthat, sőt el is kell látnia. Például szórakoztathat... nem alpári módon, nem övön aluli viccekkel...” A Csíki Játékszín bemutatója pontosan ezt szolgálta. A szórakoztatást, a kikapcsolódást. Köszönjük a társulatnak. Dicséret mindenkinek, aki részt vett az előadás megteremtésében, színrevitelében. A színészeknek: Kozma Attila, Kosztándi Zsolt, Veress Albert, Dálnoky Csilla, Fekete Bernadett, Márton Eszter, Fülöp Zoltán, Lőrincz András Ernő, Ciugulity Csaba, Márdirosz Ágnes, Szabó Enikő, Láng László Zsolt, Giacomello Roberto, Varga Sándor. A rendezőnek: Patászka Miklós. A dramaturgnak: Budaházi Attila. Az ügyelőnek: Kedves Emőke. A súgónak: Dósa Erzsébet. A díszlettervezőnek: Gheorghiude Maria. A jelmeztervezőnek: Bakcsi Kata. A zenei munkatársnak: Adorján Attila. A zenei vezetőnek: Manfrédi Annamária. A koreográfusnak: Gabriela Tanase. Valamint a műszaknak: Bakcsi Katalin, Keresztes Zsuzsa, Bács Ildikó-Katalin, Kiss Mária, Farkas Dénes, Bálint Tibor, Becze Gábor, Gábor József-Attila, Nagy Csaba, Márton István, Sánta Lajos, Ráduly Ernő, Keresztes Lóránt, Gere Ernő, André Zsolt és Szilágyi Nóra. És amit még el kell mondani: az előadás két szerepe kettős szereposztással van megoldva: Kosztándi Zsolt és Veress Albert, valamint Fekete Bernadett és Márton Eszter. A bemutatón Veress Albert és Márton Eszter lépett színpadra. Ugyanakkor el kell mondani, hogy Kozma Attila, Lőrincz András Ernő, Giacomello Roberto és Varga Sándor két-két szerep megformálásában nyújtottak maradandó élményt társaikkal egyetemben. A darabot legközelebb pénteken, január 7-én este láthatják a Bánk bán-bérlet birtokosai. FORRÓ MIKLÓS A Csíki Játékszín társulata Milyen legyen 2005? Az esztendőforduló szokás szerint a számvetések, a tervezgeti é- getni az új évben. Reméljük, a sok ideje. Általában ezt teszi az elmúlt év eredményeire, kudarcai 2005-ös év sokkal eredményer a visszatekintő, az új esztendőben új reményeket dédelgető, minden jóra törekvő ember. Munkatársaink e szokásra alapozva kérdezték olvasóinktól, milyen tervekkel vágnak neki a 2005-ös esztendőnek, s mit remélnek az új évtől. Stelian Busuioc tanfelügyelő: Örömömre szolgál, hogy olyan multikulturális régióban élek, melynek tehetséggel megáldott lakói nem csupán őrzik a hagyományokat, de hasznosan ötvözik az újjal. Hiszem, hogy pedagógusaink továbbra sem adják alább emberségből, szakmai felkészültségük magaslatán maradnak. Hargita megyét nem véletlen választották az ország első nyolc olyan megyéje közé, melyek az EU-s integráció elveire alapozó korszerű módszereket igyekszenek meghonosítani. S mert felelősségemnek érzem szaktanárként is a román nyelv tanítását, teszem ezt oly módon, hogy a növendékek a későbbiekben ne érezzék annak hátrányát érvényesülésükben. Természetesen egymás nyelvének és hagyományainak megbecsülése, művelése e sokszínű régióban továbbra is feladatunk marad. Fülöp Kinga, Csíkszentimre alpolgármestere: Mindenképpen egy rendezettebb jobb életet szeretnénk önállósult községünkben meghonosítani. Jó együttműködést a civil szervezetekkel, egyházzal, vállalkozókkal. Az új év takarékosságra is int, mert az ez évi költségvetés nem ad keretet beruházásokra, pedig erre lenne legnagyobb szükségünk. Ezért csak apró lépésekben haladhatunk. Leghamarabb a közvilágítást tesszük rendbe, folytatjuk a külterületek tisztázását, rendezési terveket készítünk (Büdösfürdő esetében is). A gázhálózat kiépítésére szükséges pénzösszeg előteremtése kiemelt céljaink közé tartozik. Együttműködésre, a kezdeményezések támogatására, a közhangulat javítására számítunk az új esztendőben. Przibislawsky Vilmos, a Csíkszeredai Nyugdíjpénztár elnöke: Annyiszor csalódtunk mi, nyugdíjasok, hogy már hinni, is alig tudunk. De nem lennénk emberek, ha örökre elveszítenénk a reményt. Örömmel olvastuk az új kormány, főleg ránk, nyugdíjasokra vonatkozó programját. Abban írva van az is, hogy növelni fogják a nyugdíjakat. Egyelőre 30 százalékos nyugdíjemelést emlegetnek - bár ez sem az ideális szint-, mégis reménykeltő bejelentésnek tetszik. Csak éppen ne maradjon ígéret. Az ország több millió nyugdíjasának tarthatatlan állapotán föltétlen változtatni kell. Dr. Fehér István, a Székelyudvarhelyi Városi Kórház igazgatója, a tanács RMDSZ frakciójának képviselője: A 2005-ös év reménykedésre ad okot. Reméljük, hogy az új kormány pozitívabban áll az egészségügyhöz, és nagyobb lesz a költségvetésünk. Reméljük, hogy az egészségügyi reform megközelítése szakmai szempontok szerint fog történni, nem úgy, ahogy eddig történt. Bízunk abban, hogy a helyi közösség, a városi és a megyei tanácsok is fogják segíteni anyagilag a kórházakat. Orosz-Pál Levente, a Príma Rádió igazgatója, a Népi Akció (AP) pártjának színeiben mandátumot szerzett városi tanácsos. Elsődleges feladatként a bezárni kényszerült Szinfo Ifjúsági Tanácsadó Iroda, illetve a Tourinfo turisztikai iroda ügyét, valamint a városi ingyenkonyha helyzetének megoldását szeretnénk fűisebb lesz, mint a tavalyi. Szabó K. István rendező, a Tomcsa Sándor Színház megbízott igazgatója: Felemás időszakra sikeredett az elmúlt év, a januári költségvetési tárgyalások új kilátást helyeztek a színház elé, az évad végig azzal kecsegtetett, hogy önálló színházat eredményez Udvarhelyen, aminek mai napig kompromittált a létrejövése. Abban tudok reménykedni, hogy a következő évek meghozzák azt, amire ez a színház érdemes, az az öt-hat év, amit mi itt kemény munkával leróttunk, meghozza a maga gyümölcsét. Kelemen Ferenc gyergyói vállalkozó: Jobb évet várok, mint az elmúlt, s úgy érzem, nem lehetetlen e vágyam. Ha abbamarad a nemzeten, illetve a nemzettesten belüli marakodás - ez utóbbival a romániai magyarságon belüli kacolódásra gondolok -, akkor már csak az új hatalom kell betartsa ígéreteit, s azok közül főleg a korrupció megszüntetésére irányulókat. Dr. Weil Gyula mentőorvos, a Gyergyószentmiklósi Városi Tanács tagja: Mivel a tavalyi reményeim nem igazolódtak be, továbbra is türelemmel várom a jobbulást. Mentőorvosként új mentőket szeretnék, és azt, hogy az országos átlagkereset alatt fizetett mentősök ilyen téren is elnyerjék a megérdemelt elismerést. Laczkó Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere: 2005- ben is őrizte meg a község az egységes cselekvőképességét. A földtulajdon végleges rendezése immár több mint 10 esztendeje késik. Most svájci pályázat segítségével olyan céggel fogunk együttműködni, amely felgyorsítja a ritmust, s reméljük, hogy az erdős területek után a telkekről és a külterületekről is kilökhetjük a birtoklevelet. Szilveszter Udvarhelyen Éjfélkor kezdődő tűzijáték, pezsgődurranás, illetve az elmaradhatatlan petárdák zajától voltak hangosak szilveszter éjszakáján Székelyudvarhely utcái. A polgármesteri hivatal egyéb rendezvénnyel nem készült, ellenben a mintegy tizenöt perces évbúcsúztató tűzijáték nem maradt el: a Márton Áron és a Városháza téren, a Kossuth, illetve a Bethlen utcákban összesereglett többezres tömeg hangos ovációval köszöntötte az új esztendőt. Az örömbe némi üröm is vegyült, egyesek ugyanis nem elégedtek meg a tűzijátékkal, hanem a kereskedelmi egységek kirakataira, illetve az emberek közé célzott petárdáikkal próbálták felhívni magukra a figyelmet. A mentőszolgálat munkatársainak bőven akadt tennivalójuk szilveszter éjszakáján. Harminc esetben riasztották (főleg a túlzott alkoholfogyasztás okozta kómás esetek miatt) a mentőket. Székelyudvarhelyen és környékén szép számmal szilvesztereztek magyarországi turisták, a korábbi híresztelésekkel ellentétben, a helyfoglalásokat csak néhány esetben mondták le. Sokan köszöntötték az új évet a környező turistaparadicsomokban, a zerelaki víztározónál, Ivóban, illetve a Madarasi-Hargita menedékházaiban. SZÁSZ EMESE Fél év után (Folytatás az 1. oldalról) amelyet 2006 szeptemberéig szeretnénk befejezni. Ugyanakkor január elején felszólítok mindenkit, aki birtokol félbehagyott épületalapot, mint például a Petrom, vagy éppenséggel a Római Katolikus Érsekség, hogy ezeket az alapokat foglaljuk be az ANL lakásépítési programjába. Annál is inkább, mert most RMDSZ-politikus vezette tárcához tartozik az ANL. 2005-ben jelentős mértékben kívánjuk fejleszteni és bővíteni a csatornahálózatot a Szék útján, a Coşbuc, valamint a Tudor utcában. Ez egyébként egy hosszú távú fejlesztési programunk első lépése lesz. De fel akarjuk újítani a lakó egy új évről negyedi sportpályákat is. Ezek közül többre is garázsok épültek, parkolók lettek belőlük. Az előző önkormányzat jóvoltából bővült a játszóterek száma, de a sportpályák tekintetében továbbra is rosszul állunk. - Tehát lesznek garázsbontások is... - Sosem titkoltuk, hogy eltávolítjuk azokat a garázsokat, amelyek engedély nélkül épültek, illetve megváltoztatták a terület korábbi rendeltetését. Amíg ilyen sok garázs van Csíkszeredában mindenféle elképzelés nélkül, össze-vissza, addig a városnak nem lesz XX. századi elvárásnak megfelelő arculata.