Hargita Népe, 2006. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

2006-01-24 / 18. szám

kedd A politizálás kockázatai­ r. Nincs csend egy napig sem a politikában. Sem nálunk, sem a J.­­ nagyvilágban. Itthon a hirtelen meggazdagodott politikusok keresik a nagynéniket gyanús körülmények között szerzett vagyo­nuk eredetének igazolására, miközben ujjal mutogatnak vádlóik­ra, hogy ők sem jobbak a Deákné vásznánál. Tőlünk egy lépéssel nyugatabbra, Magyarországon teljes gőzzel beindult a választási kampány, a két nagy párt frontemberei versengenek, ki tudja job­ban b­efeketíteni a másikat. Tágítva a kört, megemlítek egy kira­gadott példát a forrongó nagyvilágból: Irán nagyhatalmi vágyai, atomprogramja újraindítása közös fellépésre (ellenlépésre?) kény­szeríti, kötelezi a máskor egymással nehezebben szót értő orszá­gok politikusait. Csak egy kérdés maradt nyitott: milyen lesz az el­lenlépés? Sorolni lehetne a példákat tovább, de ennyi elég annak érzékelteté­sére, hogy nehéz eligazodni a politika világában. Nemcsak a polgá­roknak, a politikusoknak sem könnyű, vállalniuk kell a politizálás kockázatait. Mert kockázattal jár minden megnyilvánulásuk, jóhi­szeműen is követhetnek el közösségükre nézve káros cselekedeteket. Kisebbségi sorban élő, dolgozó politikusok részéről még nagyobb a kockázat. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) el­nöke fejtegette ezt lapunknak -------------------------------------------­adott interjújában. Az általá­nosítás szándéka nélkül dél­vidéki példákat említett, de következtetéseket, akár tanul­ságokat máshol is levonhat­nak hasonló körülmények között tevékenykedő politikusok. Délvidé­ken megosztott a magyarság nincs együttműködés politikai szervező­déseik között. Meglátása szerint a széthúzást egyfelől az anyaországi politikusok, másfelől a szerbiai háttérpolitikai erők gerjesztik, kezdve a titkosszolgálattal, folytatva különböző érdekcsoportokkal. A VMSZ ellenében fellépők anyaországi pénzekből, a szerb titkosszolgálat fenntartásával működnek. Kasza József nyilvánvalóan óvakodott attól, hogy párhuzamot vonjon a délvidéki és az erdélyi helyzet között, de abból kiindulva, hogy az egymásnak feszülés, a marakodás jellemző minden magyar­lakta területre, nem tűnik erőltetettnek a hasonlóságok keresése. Ta­pasztalhatjuk, a mi társadalmunk sem mentes az ilyen bajoktól. Fö­lösleges bizonygatni, mennyire káros, megosztja az erőket, eltereli a­­ftel 02 időszerű tennivalókról. Ha így van, márpedig így van, minden a többségiek akarata, elvárása, a titkosszolgálatok általáno­san alkalmazott, jól összehangolt forgatókönyve szerint történik. Nem ezt, nem így akarják az egymással viaskodók, de akarva-aka­­ratlanul eszközemberré válnak a magyarellenes, de semmiképpen sem magyarbarát erők kezében. Utóbbiaknak tenni sem kell ezért semmit, megteszik maguktól politikusaink. Ha netán mégsem men­ne simán, találnak más eszközöket, más módszereket is. Gondoljunk csak a tavalyi kémbotrányra, nagyon naivnak kellene lennünk ah­hoz, hogy egyedi esetnek tekintsük a történteket. Megalkuvók lennének, ha szót értenének egymással, ha össze­hangolnák cselekedeteiket a kisebbségi sorsban tevékenykedő ma­gyar politikusok? Semmiképpen sem, a kompromisszumkészség józanságra, bölcsességre vall, nem jelent behódolást, gyávaságot, amennyiben nem mondanak le alapvető nemzetiségi jogaink köve­teléséről. Márpedig tudtommal ilyen politikusunk nincs. Nyilat­kozataik alapján biztosan nincs. Akkor hát? Ha továbbra is egy­mással vannak elfoglalva, nyilvánvalóan a másik fél, a többségi­ek malmára hajtják a vizet. Játékszereivé válnak a ravaszabbul politizálóknak. Okos embereknek tartják egytől egyig magukat, ne kockáztassanak hát közösségi érdekeket öncélú, önmagukért való politizálásukkal. BORBÉLY LÁSZLÓ „nehéz eligazodni a politika világában” Méray-díj 2006 Méray Tibor Párizsban élő író és újságíró, az Irodalmi Úját” főszerkesztője 1995 augusztusában azzal a céllal alapított díjat, hogy az erdé­lyi magyar írott sajtó jövőjét szolgálja. A díj évente márci­us 15-én kerül kiosztásra Ko­lozsváron. Olyan tehetséges fiatal újságíró kaphatja meg, aki valamelyik napi- vagy he­tilap munkatársa, és a jövő­ben is az erdélyi magyar saj­tóban kíván tevékenykedni. A díj segítségével a nyertes három hónapot dolgozhat az egyik nagy budapesti napi­lap szerkesztőségében, ahol az újságírói mesterséggel be­hatóbban megismerkedhet. Ezt az időtartamot megszakí­tás nélkül Budapesten kell töltenie, és belső munkatársi fegyelemmel kell részt ven­nie az általa választott szer­kesztőség munkájában és életében. A díj összege az idén 250 ezer Ft, a nyertes ezt három havi részletben (90-80-80 ezer) kapja kézhez. Odaítéléséről az alapító által felkért három­tagú bizottság dönt. A tizenegyedik alkalommal meghirdetett díjra személye­sen lehet pályázni, de szer­kesztőségek és közéleti sze­mélyiségek is javasolhatnak a díjra érdemes fiatalokat. A pályázathoz (javaslathoz) szak­mai (ön)életrajzot és legalább öt, tavaly megjelent írást kell mellékelni. Beküldési határ­idő (postabélyegző dátuma): 2006. február 20. Postacím: Tibori Szabó Zoltán, 400690 Cluj Napoca, Str. Aurel Vlaicu nr. 2/56. Eredetmonda táncban (Folytatás az 1. oldalról) közeget, amelyben egy régi mítosz megelevenedhet. - Hogyan kapcsolódik mind­ez a Szarvas-regéhez a mostani előadásban? - A 2001-ben született Szar­vas-rege a magyarság legrégeb­bi eredetmondáját, a csodaszar­vas mítoszát dolgozza fel. A Tu­rul műsorunk, ahogy címe is mutatja, a másik totemállatot, a turult idézi meg, főleg Ano­nymus Gestájára hivatkoz­va, ugyanis ő az, aki leírja Emese álmát. Ezt próbáljuk va­lamilyen szinten megidézni. Mindkettő a magyarság eredek mítosza, és mindkettő a gyöke­reinkhez vezet vissza. Aki nem ismeri a gyökereit, hogy fog gyümölcsöt enni a fáról? - A Szarvas-rege bemutatója előtt mesélték, hogy a táncosok olyan izmaikat is használták, melyekről addig nem is tudtak. Most is ilyen nehéz feladat elé állítja őket? - Természetesen. Ha meg­próbálunk régmúlt időkbe visszaevezni, ott kutatni, ak­kor nemcsak mai mozgásfor­mákat használhatunk, hanem kikísérletezhetünk olyanokat is, amelyeknek az íze, a hoza­­déka, az érzülete visszautalhat az ősi múltba. Igen, vannak olyan újszerű mozdulatok, új kombinációk, amiket a Kár­pát-medencei néptáncokra ala­pozva, de kizárólag ennek a műsornak kapcsán alkalma­zunk, így aztán természetes, hogy új izomcsoportok lépnek működésbe, tehát újszerű izom­láz-érzet is fölléphet. De azon már túlvagyunk. - Hogyan fogadják a tánco­sok ezeket a témákat? Mennyi­re áll közel hozzájuk, hiszen ezek az előadások a néptánc­nál már sokkal többet jelente­nek? - Ki-ki a maga módján. El­lenkezést nem érzek. Inkább csak diszkrét kérdések fogal­mazódnak meg számukra. Bár­mennyire tiszteljük és szeret­jük a hagyományos táncformá­kat, ha csak azokkal foglalkoz­nánk, egy idő után kiürülné­nek. Tehát egy-egy ilyen elka­landozás a messzi múltba vagy akár a jövőbe - egy más műsor kapcsán - izgalmas le­het, és feltölthet más érzések­kel, amikkel aztán gazdagít­hatjuk néptáncainkat. Van, aki naponta 5-6 ötlettel áll elő. Gyakorlatilag együtt al­kotjuk a műsorokat. - Az eddigi műsorokban - akár rejtve, akár nyilvánvaló­an - jelen volt a humor. Most is számíthatunk rá? - A téma nem igazán enge­di meg a humort, legalábbis nem nagy adagban. Szeretem a humort, de sosem hangsze­relem a műsort szándékosan az irányába. Ha belülről faka­dóan eljutunk hozzá, az a leg­jobb, mert akkor nincs erőlte­­tettség kiagyaltság, körmön­­fontság. Valószínű, hogy eb­ben az előadásban is lesz egy-két olyan pillanat, amikor megfeledkezünk a szakrális áldozatról. Kíváncsian várom a közönség reagálását. Gyergyószentmiklós Szent Antal kenyere __________BAJNA GYÖRGY__________ A gyergyószentmiklósi sze­­retetkonyhán naponta 84 rá­szoruló jut meleg, tartalmas ebédhez. A főzést a Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet asszo­nyai biztosítják a Caritas, a helyi plébániahivatal, alkalmi adakozók, illetve állandó tá­mogatók jóvoltából. Hajdó István főesperes ar­ról tájékoztatott, hogy a Szent Antal-szobor lábánál a lelki­­ségi csoportok vezetőinek ajánlata alapján a ferences ba­rátoknál meghonosodott Szent Antal kenyere szokást meg­próbálják a plébánián is meg­honosítani. Ennek érdekében minden hónap első keddjén 9 és 12 óra között kosarakat helyeznek el a Szent Antal­­szobor lábánál a lelkiségi cso­portok vezetői, és ott fogad­ják a kenyér- vagy tartós élelemből álló adományokat, amelyeket átadnak a szeretet­­konyhának. KORKÉP BENKEI ILDIKÓ RÁDIÓRIPORTER, a Magyar Rádió Vasárnapi Új­ság című műsorának munkatársa volt a Corvina Könyvesház teg­nap esti vendége. Interjúköteteinek egyik alanya, Farkas Árpád költő (középen), valamint Oláh-Gál Elvira, a Magyar Rádió tudósí­tója is részt vett a találkozón. Folytatódik a gyem­ekösszeírás Január 31-ig kell a városi iskoláknak összeírniuk a körzetükbe tartozó, 6-7 éves gyerekeket. A munka nagy részét már elvégezték a pedagógusok, ám sok helyen a szülők bizalmatlanok, nem tudnak az összeírásról. heti 18 órában elsajátítják mindazt, amit az elemi iskolá­ban kellett volna megtanulni­uk. Jelenleg 40 személy tanul magyar nyelven Menaságon, de a második félévtől Csík­­szentdomokoson, Székelyke­­resztúron, Székelyudvarhelyen is indulnak csoportok, és van igény rá Csíkszeredában és Ko­­rondon is. Ugyanakkor ismertették az alternatív oktatási módszerek helyzetét Hargita megyében. Jelenleg két óvodai Waldorf­­csoport működik, és 29 step by step csoport. A 31 óvodai csoportból 11 román és 21 magyar nyelvű. Iskolában már csak a step by step módszert találjuk, a 32 elemi osztályból 12 román és 20 magyar nyel­vű, az V-VIII. osztályoknál az arány a román osztályok javá­ra tolódik el: 12 román és 8 magyar osztályban tanítanak step by step módszerrel. TAKÁCS ÉVA A helyes beiskolázási terv elkészítéséhez szükség van az iskolába induló gyerekek létszámának felmérésére. Az iskolák kötelesek beírni a körzetükbe tartozó gyerme­keket, a szülőknek pedig jo­gukban áll - az üresen ma­radt helyek függvényében - iskolát választani. A tanfelügyelőség tegnapi sajtótájékoztatóján Porsche Éva tanfelügyelő elmondta, hogy a Phare-program kereté­ben megindult a beiskolázási korhatárt túlhaladott, de isko­lából kimaradt fiatalok, fel­nőttek oktatása. A Második esély program keretében Har­gita megyében öt csoportban folyik az írás-olvasás tanítása. 18-27 év közötti fiatalok je­lentkeztek a nappali, esti vagy sűrített programmal működő oktatásra, hogy két év alatt.

Next