Hargita Népe, 2006. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
2006-03-24 / 69. szám
4 HM MAGAZIN 2006. március 25. Nem véletlen, hogy megmaradt Kallós Zoltán nyolcvanéves A múlt héten néhány napig Csíkban tartózkodott Kallós Zoltán népzenekutató. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél tett látogatása alkalmával beszélgettünk. Első kérdésemre, hogy most mi mindennel foglalkozik, a válaszúti szórványkollégium gondjairól szólt: pénz kell az új épület befejezéséhez és a gyerekek ellátásához. És a zene? - A zene, az élteti az embert. Se nem isszák, se nem eszik, mégis mindenkinek tetszik - ez a találós kérdés a zenére. - Hallom, CD-k kiadásán is dolgoznak. - Az ilyen gyűjtés nem lehet öncélú, ha ráül az ember, akkor nem ér semmit. Rengeteg problémát rejt, egy újabb adat ezer elméletet megdönthet. - Melyik vidékekkel foglalkozik mostanában? - Én nem másztam bele mások területeibe. Megkezdtem a Mezőségen, Széken és környékén (az észak-mezőségi falvak a leghagyományőrzőbbek minden szempontból), továbbá Kalotaszegnek a Nádas-menti részén, aztán Moldvában, Bákó, Román környékén és a gyimesi csángóknál. Ha járok valahol, megnézem, mi van ott, és amit szövegben, dallamban érdemes, azt fel szoktam venni. Cigányt is, románt is, magyart is. Tudok cigányul. Sok érdekes dolog került elő a cigányoktól, például a válaszúti karácsonyi énekük. A téli napfordulót latinul colondának hívták. Ők is úgy mondják a karácsonynak, kolonda. Van egy karácsonyi énekük, amiben olyan párhuzam van, mint a moldvaiban: feldíszített ökrökkel, aranyekével szánt és veti a búzát. Ugyanaz a szöveg, mint a moldvai hergetésben. - Hogyan értékeli a Hargita együttesnek és a többi hivatásos együttesnek a munkáját? - Nem akarom dicsérni András Misit, mert elhiszi magát. De láttam a múltkor a Maros együttest, és nagyon elképedtem. Wass Albert emlékére mezőségi táncot jártak. Nem tudom, ki állította össze, katasztrofális volt. Semmi nem volt a Tó-vidékről, pedig Feketelak, Füzes vagy Buza vagy valamelyik másik falu benne kellett volna legyen. Mind vásárhelyi mezőségi falvak táncait járták borzalmas zenei anyagra. Egy csomó műdalra táncoltak. Meg kellene válogatni a zenei anyagot, mert van amiben válogatni. Különösen a marosszéki hangszeres népzene csodálatos, vetekedik bármelyikkel. Nem tudom, nincs zenei ismeretük? - Marosszéken nagy a román-magyar kölcsönhatás? - Ismerni kell a zenei anyagot, és akkor le lehet választani a románt a magyartól. Persze, van kölcsönhatás, de van különbség a román és magyar dallamok között. Előfordul az is, hogy ugyanarra a dallamra egyik faluban azt mondják, magyar, a másikban, hogy román. Főleg a Mezőségen, mert ott annyira összefonódott a román a magyarral. Nagy a magyar hatás. Már Kodályék is megírták, hogy a mezőségi román népzenében nagy a székely hatás. Hát nem ismerték a magyart, ezért mondták, hogy székely. Viszont van egy tanulmánya Kodálynak, A magyar és a szomszéd népek zenéje, ebben egymás alá állít szlovák, magyar, horvát, román dallamot. Többek között a Korond felett van egy homály című, gyönyörű székely dallamot. Mezőségről és Kalotaszegről is előkerült ennek a változata, és alája tett egy kendi-lónai román dallamot, szöveget. Ezek szerint azt következtethetnénk, hogy gyűjtött Kendi-Lónán, de nem hiszem. Inkább a katonaságnál jegyezte le, mert van Gyulatelkéről is gyűjtése Bartóknak és több faluból Kolozsvár környékéről. Ezek alapján ők megállapították, hogy a régi magyar verbunkos zenét a mezőségi románoknál kell keresni. De nem ismerték a magyart. Ha ő Lénán gyűjtött volna, biztosan elment volna a zenészekhez, és akkor előkerült volna ugyanaz a zenei anyag, ami Boncidán és Válaszúton van, mert ennek a három szomszédos falunak - és itt, a Szamos völgyén végig, Szamosújvárig - azonos a zenei anyaga. - A csíki, udvarhelyi, háromszéki együttesek munkájáról mi a véleménye? - Azzal, amit láttam, meg vagyok elégedve, szép dolgokat csinálnak. És hozzáértés, sőm válogatják ki a dallamokat, a viseletekben is igyekeznek eléggé autentikusan viszszaadni az eredetit. Csak sajnos, nincs pénzük. Mert ha úgy volna pénz, ahogy nincs, akkor biztos, még jobb lenne a kosztüm is. Ebben a sok értéktelen bóvlival elárasztó világban hogyan lehetne fkadni a fiataloknak aztó hatalmas kulturális kincset, amit elődeink teremtettek meg, és ami még megvan nekünk. - Ez teljesen az óvodán és az iskolán múlik. De sajnos az oktatók sem ismerik. És ha nem ismer valamit az ember, nem is szeretheti, így van az ételekkel is. Ha nem kóstoltam annak az ízét.. Nincs zenei oktatás az alsó tagozatokon. De örömünkre legyen mondva, Kolozsváron néhány iskolában, csoportokkal most már beindult. Magyarországon van néhány iskola. . .iős zenei oktatás folyik, és ennek látszik is az eredménye. -Jó néhány évvel ezelőtt egy népdalverseny zsűrijében voltam Budapesten, és elképedtem, hogy miket énekeltek, ráadásul nem is tudtak, csak két három népdalt. Most óriási ugrást tapasztaltam. Ez mindezeknek az iskoláknak és a táncházmozgalomnak tudható be. Sajnos, van egy olyan réteg - nemcsak ott, hanem itt is -, aki nem értékeli a magyar népzenét. Kimondják, hogy primitív, múzeumba való kacat, elavult. Én nem értek egyet velük, mert a magyar népdalban az élet minden mozzanatára találunk példát, és nem véletlen, hogy megmaradt napjainkig Aki ezzel foglalkozik, annak minden esetben a legszebb szöveget a legszebb dallammal kell párosítania. Mert van mondanivalója mindenkinek, és személytelenül szól mindenkihez. Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ezerszer elmondtam és most is elmondom: valahol ovastam egyiket, amely felteszi a kérdést, hogy kétezer-valamennyiben lesznek-e magyarok Európában. Hát, ha ilyen szellemi javakkal táplálkozunk, akkor biztos kibírunk még ezer évet. _________TAKÁCS ÉVA_________ Az élet fonákja Változó idők Lapunk március 13-án tudósítást közölt a Magyar Köztársaság Csíkszeredai főkonzulátusának előző napi felavatásáról. Idézte Somogyi Ferenc külügyminisztert: „A Székelyföld nagy ajándékot kapott a mai nap. ” Victor Naumescu külügyi államtitkár kiegészítette azzal, hogy a főkonzulátus beindulása a román-magyar kapcsolatokban beállott mentalitásváltás tanúsága. Azt hiszem, az intézmény mindennapi, hivatali teendőin túlmenően, ebben a megjegyzésben rejlik az esemény lényege, amely érdekeltté teszi benne nemcsak a székelyföldieket, hanem a két ország egészét. Mire utalt ugyanis a mentalitásváltás fogalma? Ezt leginkább egy régebbi esemény visszhangjaival lehet érzékeltetni. 1997. január 8-án a bukaresti sajtó részletesen idézte Ion Iliescu, a választások eredményeként államelnöki tisztségétől frissiben megvált PDSR-szenátor ingerült nyilatkozatát azzal kapcsolatban, hogy Adrian Severin, az új külügyminiszter bejelentette: egyetért a budapesti javaslattal, hogy Kolozsváron magyar, Debrecenben pedig román főkonzulátus nyíljék. Ion Iliescu reagálása: ha ez megtörténne, az a román diplomácia gyengeségének jele lesz. Adrian Severin beleegyezése érthetetlen engedmény Magyarország felé; semmi szükség még egy konzulátusra, hiszen a két ország állampolgárai vízum nélkül léphetik át a határt. De mindez csak amolyan szolgálati jellegű kifogás volt, az igazi - mert politikai - ellenérv csak a nyilatkozat végén következett: „A kolozsvári magyar konzulátus megnyitása az óvatosság hiányára utalna, amennyiben ennek a tájegységnek a lakosai érzékenyek a magyar kérdésre. ” Ugyanígy, a román sovén nacionalizmus sajtótermékei heteken át riogatták a közvéleményt, mekkora népfelkelést vonna maga után, ha Erdély szívében magyar konzulátus nyílna. Mint ismeretes, mégis megnyílt, és végzi ma is a dolgát. Lázadás nem volt, a tájegység érzékeny lelkületű lakossága a pánikszerű mozgósítás ellenére sem vonult ki utcai tüntetésre. Egyedül Gheorghe Funar polgármester tett ellenlépést, azt is a maga sajátos bohóc stílusában: híveivel lelopatta a magyar zászlót a konzulátus homlokzatáról. Még ebből sem lett földindulás. Került másik zászló a helyébe, ott lengedez most is, de Funart a lakosság nem választotta újra polgármesternek, noha jelöltette magát, és biztos volt győzelmében. Az extrémizmustól gerjesztett konzulátus-hisztéria óta csak kilenc év telt el, mégis milyen távoli emléknek tűnik! Most, hogy Csíkszeredában minden tiltakozás, minden magyarellenes kampány nélkül nyílt meg a második magyar főkonzulátus, és hogy a székhelyére fölvont magyar zászló senkiből sem váltott ki ideggörcsöt, még az sem, hogy a román kormányt az ____________ avatóünnepségen Markó Béla, az RMDSZ elnöke, mint miniszterelnök-helyettes képviselte, a kolozsvári hangulatkeltést még távolabbi múltnak érezzük. Éppen úgy, mint a Nagy-Románia Párt hetvenkedéseit, mikor főemberei az OTV-ben estéről estére dagadó erekkel, dühtől el-elcsukló hangon fogadkoztak, márpedig, akárhogy küzd érte az RMDSZ és vele Dávid Ibolya, Aradon nem lesz felállítva a Szabadság-szobor. Most mégis áll, ellenzői pedig visszavonulót fújtak. Mikor a román államtitkár Csíkszeredában a két ország kapcsolataiban beállt mentalitásváltást emlegette, sokakban ilyen emlékek keltek életre. Hogy teljesebb legyen a kép, tegyük hozzá Verestóy Attilának egy megnyilatkozását is, mert sajtónk a maga idején nemigen idézte. A kisebbségi törvénytervezet szenátusi vitáján, 2005. október 21-én az RMDSZ nevében többek között ezt mondotta: „Meggyőződésünk, hogy miután ez a törvény hatályba lép, pontosan abban a helyzetben leszünk, mint mindannyiszor, amikor némelyek azt hitték, vagy azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy egy törvényalkotási vagy intézményteremtési lépéssel az el____________ fenségeskedés magvait hintjük el románok és magyarok között. Soha nem történt így. Emlékeztetem önöket, menynyi vita és érzelemkitörés jelent meg a sajtóban a kolozsvári konzulátus megnyitása előtt. Miután a mrködésbe lépett, minden tökéletes re.m.Mm zajlik. A kétnyelvű feliratok is kezdetben sokkoltak némelyeket, emiatt gyakran letörölték, de mára már oda jutottunk, hogy az ország több mint ezer helységében hasznos, szívünknek kedves díszletet alkossanak, így lesz ezzel a törvénnyel is." Úgy érzem, a Magyar Köztársaság Kolozsvárott és Csíkszeredában hivatalosan kitűzött zászlója igazolja az ilyen derűlátó vélekedéseket. BARABÁS ISTVÁN „szívünknek kedves díszletet alkossanak”