Megyei Tükör, 1969. február (2. évfolyam, 55-59. szám)
1969-02-01 / 55. szám
o Vii.AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! TÜKÖR ki RKP Kovászna megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács lapja II. ÉVFOLYAM, 55. SAINÍ ARA 50 BANI 1969. FEBRUÁR 1., SZOMBAT A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE TANÁCSÁNAK PLENÁRIS ÜLÉSE Január 27-én és 28-án tartották meg a fővárosban a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának plenáris ülését. A PLENÁRIS ÜLÉSEN elemezték a szövetkezeti szövetségek tevékenységét, a megalakulásuk óta eltelt három év eredményeit az MTSZ-ek gazdasági és szervezeti megerősítése, valamint a nemzetgazdaság fejlődésében vállalt szerepük alapján. A megbeszélések során elhangzott javaslatok több olyan intézkedést vázoltak, amelynek célja az Országos Szövetség és megyei szövetségesek tevékenységének megjavítása és tökéleeesítése, az MTSZ-ek irányításának és támogatásának fejlesztése, az összes tartalékok ésszerű és hatékony kihasználása, valamint a termelés gazdaságossága érdekében. Javaslatokat tettek a 1969-es tervfeladatok teljes és idejében történő megvalósítására. A január 28-i ülésen részt vettek Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaraş, Chivu Stoica, Paul Niculescu Mizil, Virgil Trofin, Manea Manescu, Iosif Banc, (Sere Mihály, Dumitru Popescu elvtársak, a Központi Bizottság és a kormány tagjai. Élénk és hosszan tartó tarzssal fogadták Nicolae Ceauşescu elvtárs beszédét NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE Tibzteli elvtársaik ! A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége Tanácsának plenáris ülése széleskörűen megvitatta a mezőgazdaság szövetkezeti szektorának 1968. évi tevékenységét. Kiemelték a pozitív eredményeket, elhangzottak egyes jogos bírálatok is, számos értékes javaslatot tett Mezőgazdasági Fórum V .nak és a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége Tanácsának egyaránt feladata tanulmányozni a javaslatokat, figyelembe venni az elhangzott bírálatokat és további intézkedéseket tenni az országunk mezőgazdaságában folyó tevékenység javítására. Önök abban az évben ültek össze, amikor 20 éve lesz annak, hogya párt Központi bizottságának 1949. márciusi plenáris ülése elfogadta a mezőgazdaság szocialista átalakításáról szóló határozatoké. Ilyen értelemben azt mondhatnánk, hogy ez egyben ünnepi ülés, amely, megvonja az egész szövetkezdésitési folyamat, az új mezőgazdaságunkban eddig elért nagy sikerek mérlegét. Ebből az alkalomból gratulálni kívánok az országos szövetség tanácsának, az összes szövetkezeti tagoknak, hazánk szocialista mezőgazdasága minden dolgozójának. E húsz esztendő mérlege rendkívül sokatmondó. Arról tanúskodik, hogy a kommunista pártnak a parasztság mezőgazdasági szövetkezetekben való egyesítésére, parasztságunk anyagi erőfeszítései és munkája egyesítésére kijelölt irányvonala jó eredményeket hozott. Ma jogos büszkeséggel elmondhatjuk, hogy mezőgazdaságunk a húsz év alatt megtette a történelmi időszakot a kisgazdaságtól , amely nem biztosította sem a parasztság élete javításának lehetőségét, sem a nemzetgazdaság fejlesztését — a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságig, amely bebizonyította, hogy biztosítani tudja a parasztság jólétéinek növekedését, fokozoltabban hozzá tud járulni a nemzeti vagyon fejlődéséhez, Romániának a szocializmus útján való előrehaladásához. Az utóbbi három esztendőnek, a jelenlegi ötéves terv első három esztendejének eredményeiről szólva, megállapíthatjuk, hogy minden tevékenységi területen sikeresen valósul meg a haza sokoldalú fejlesztésének a párt által kidolgozott programja. Amint az állami terv teljesítéséről a sajtóban ma megjelent közleményből kitűnik, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az összes mezőgazdasági dolgozók, az értelmiség odaadó munkája biztosítja a szocialista gazdaságegyre gyorsabb fejlődését, s ennek alapján a városi és falusi lakosság életszínvonalának, emelkedései, hazánk anyagi és szellemi civilizációja fokának növekedését. Románia fejlesztésének véges tapasztalata ismételten bejeniFolytatása a 3. oldalom) A IVI Ötven évvel ezelőtt is ilyen tél volt, mint ez amostani, s százét múlva is ilyen lesz ilyenkor, bizonyára. Ötven évvel ezelőtt, egy ilyen télben halt meg egy költő, s száz év múlva is meghal egy ügyieket. Nagyon buta dolog, hogy meghalnak a költők, akiket halhatatlanságra szántunk azzal, hogy bennük álmodtuk meg magunkat jobbnak, teljesebbnek, bátrabbnak, szabadabbnak, mintegy bizonyítására annak, hogy mégsem vagyunk annyira végesek, mint azt silány húsunk törvényei kiszabták. Simogatnivalóan naivak és megmosolyogtatóan büszkék vagyunk, mi emberek, mert azt kívánjuk, hogy emlékezzenek ránk. Tudom, életünk bizonyságáért, értelméért kívánjuk, könyörögjük holtunkban a ránk emlékezést. De ne áltassuk magunkat, arcunkat, hangunkat, betegségeinket, de vágyainkat, álmainkat is hamar elfelejtik, s csak az marad meg, amit házunk falába építettünk, fába, kőbe faragtunk, papírra írtunk, az, amit kézzel megfoghatnak utódaink. Bizonyosságra van szükségük, hogy hihessenek bennünk. S abban is, hogy majd bennük is hisznek. Ady Endre erre példa. Talán sosem-lesz magunkat érezzük benne, bizonyosságát annak, hogy mik lehetnénk, mire vagyunk képesek. Ady verseit hallgatom a színház emlékestjén, s a tapsokat. Magunkat ünnepeljük, úgy hiszem, a magunk csodálatát. Olyan nagyon tudjuk érezni, hogy emberek vagyunk, ha kicsinek érezzük magunkat. És Ady csak úgy maradhat meg nekünk Adynak, ha nagyobb, igazabb, bátrabb nálunk: olyan amilyenek mi lehetnénk, ha jobbak volnánk, ha magunk lehetnénk. Bátor az ember, sokat hisz magáról, s el tudja felejteni, hogy szétomlik egyszer a húsa. És vele együtt romlanak a vágyai is, ha nem szilárdította, örökítette őket földbe, vasba, falba, egyenes beszédbe Ady annyi nekünk — külön-külön, és másként mindannyiunknak —, amennyit érezni, tudni tudunk belőle. S ha harcát ellene is kell megvívnunk sokszor — így leszünk emberebbek, ady-ibbak. Ady emberségünk bizonysága De úgy látszik, mindig, ötvenévvel ezelőtt, most és száz év múlva is minden percben szüksége van az emberiségnek arra, hogy létét bizonyító, létét iglatoló álmokat álmodjon újra valakiben, valaki által. Csíki László véeé . NÖVEKVŐ IGÉNYESSÉG JEGYÉBEN Válaszok az ölt textilüfűvek felhívására 14. oldal MIRE MEG VÉNÜLJNK (11) Riportunk a 7. oldalon ..TÖRJ A VÁSÁRÁTÓL" AZ IPARI NEGYEDIG 13. oldal Tegnap tartották meg Sepsiszentgyörgyön a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szövetsége megyei tanácsának plenáris ülését. Az ülésen jelen voltak termelőszövetkezeti tagok, a megye MTSZ-einek elnökei, mérnökök, technikusok, állatorvosok, mezőgazdasági gépészek, a központi szervek kiküldöttei, a mezőgazdasági bank képviselői és meghívottak. Részt vettek a megbeszéléseken a megyei pártbizottság bárójának tagjai. A plenáris ülésen elemző szellemben vitatták meg az MTSZ-ek múlt évi tevékenységét, az elért eredményeket, de legfőképpen a még meglévő hiányosságokat. Széles körű tevékenységi tervet dolgoztak ki, és ennek megfelelően határozatot fogadtak el az egész gazdasági tevékenység és a szervezés magjavítására az ez évi tervfeladatok teljesítése érdekében. A plenáris ülés elfogadta a Központi Bizottsághoz és személyesen NicolaeCeauşescu elvtárshoz intézett távirat szövegét. A plenáris munkálatainak befejezésekor beszédet mondott Király Károly elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei néptanács elnöke. KIRÁLY KÁROLY elvtárs beszéde a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei szövetségének plenáris ülésén Tisztelt elvtársak! A megyei pártbizottság tevékenységének középpontjába helyezte a mezőgazdaságnak, mint a legfontosabb problémák egyikének irányítását, azzal a céllal hogy a gyakorlatba ültesse pártunknak a mezőgazdaságra vonatkozó irányelveit. Az elmúlt év folyamán a mezőgazdaság kérdése szerepelt a megyei pártbizottság egyik plenáris ülésén. Hasonlóképpen megvitatásra kerültek a mezőgazdaság egyes kérdései a büroüléseken, miamnd a titkárság ülésein. Amint tudják, a megyei pártbizottság bárójának határozata, valamint a megyei néptanács végrehajtó bizottságának decemberi végzése arra irányult, hogy magasabb szintre emelje megyénk mezőgazdaságát. Ahogy kitűnt a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének plenáris ilésén, különösen Nicolae Ceauşescu elvtárs sokoldalú és mélyen elemző beszédéből (Folytatása a 10. oldalon)