Megyei Tükör, 1969. március (2. évfolyam, 60-64. szám)

1969-03-29 / 64. szám

Érdekes és több okból is feltűnést keltő hírt közöltek a napokban a francia lapok és hír­­ügynökségek. Nem kisebb „szenzációról" tájé­koztatják az olvasót, mint arról, hogy Georges Pompidou volt miniszterelnököt és feleségét kapcsolatba hozták a Delon-Markovic-botrán­­­nyal Röviden arról van szó, hogy Alain Delon is­mert igen sikeres jelenő, de zavaros múltú filmszínész Markovic nevű testőrét és titkárát hónapokkal ezelőtt eddig ismeretlen tettes vagy tettesek meggyilkolták. A nyomozás szálai Stockholm és Korzika között fonódnak, s azok­ba maga Delon is alaposan belekeveredett A gyilkossággal gyanúsított Marcantoni védője azzal a kérdéssel fordult René Patard vizsgá­lóbíróhoz, hallgassa ki az ügyben a Pompidou házaspárt, lévén köztudott, hogy az eddig leg­esélyesebb gaulleista elnökutód sokszor fordult meg a Delon-féle baráti körben. Pompidou és Delon barátsága ? Hírek szerint a vizsgálóbíró még nem dön­tött, eleget tesz-e a kérésnek, Pompidou-hoz kö­zelálló körök azonban (miközben tiltakoznak a feltevés ellen, hogy a volt miniszterelnök bármilyen felvilágosítással is szolgálhatna Mar­kovic­ haláláról) nem tagadják Pompidou-ék és Delonék barátságát. Azokkal a „jól értesült" társasági szakértőkkel pedig, akik többet is tudnak a barátságról, mint az átlag párizsi pol­gár, élénken nem értenek egyet A Delon -Marko­vic botránnyal egy időben u­­gyanis, az elmúlt hetekben — enyhén szólva sok felháborodott méltatlankodását is közlik a lapok, látványos becsületsértési per lehetősé­géről is beszélnek a francia fővárosban, de azt is tovább szellőztetik, hogy a volt miniszter­elnök és felesége előszeretettel fordult és for­dul meg művésztársaságokban, hogy Delonék­­kal sem ritkán találkoztak s hogy különösen Madame Pompidou érzi jól magát az ilyen kör­nyezetben, akit az ország egyik legelegánsabb hölgyének tartanak számon a divatlapok, s a beat-zene rajongójaként ismernek a muzsiku­sok. Hivatalos pletyka — politikai céllal ? Mindent összevéve, a vád, nem konkrét. Önmagában semmit sem bizonyít sem Pompi­dou asszony eleganciája, sem az évtized ze­néje iránt érzett nagyfokú vonzalma, sőt az sem, hogy Alain Delon társaságába járt. A francia filmszínésznek nem egy francia és nem francia vezető politikus és befolyásos pénzem­ber kereste társaságát. Ennek megfelelően a lapok és a hírügynökségek sem vádolnak. De kombinálnak a vizsgálóbíróhoz érkezett ki­hallgatási kérés alapján, a Markovic-üzlet a­­lapján s az ismert társasági jelenségek fényé­ben Senki sem von le semmiféle támadható kö­vetkeztetést, s ezzel minden következtetés lehetségessé válik. Elsősorban az, hogy a tábornok volt első embere, aki legfelső ígérettel a tarsolyában vár sorsára az elnöki székért, mióta talonban van, egy kicsit kiment a divatból, hogy A BALKAN LEGYEN AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS És a béke Övezete (Folytatás az első oldalról/ előttünk. Kapcsolataink fejlesztése egyik eleme lehet e kér­dések sikeres megoldásának". Nicolae Ceaușescu elvtárs többek között hangsúlyozta : „Azzal az óhajjal érkeztünk önökhöz, hogy jobban megis­merjük egymást és nyílt véleménycserék útján felkutassuk a Románia és Törökország közötti együttműködési kapcsolatok elmélyítésének és kiterjesztésének útjait népeink érdekében, a világ összes nemzeteinek béketörekvései szellemében" — mondotta, majd a későbbiekben így folytatta : „A béke és a biztonság megszilárdítása s az államok közötti kapcsolatok normalizálása szorosan összefügg, egymást kölcsönösen fel­tételezi A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a célok csak úgy érhetők el, ha minden egyes állam a népeknek azon el­évülhetetlen jogából indul ki, hogy maga döntsön sorsáról, külső beavatkozás nélkül, ha a nemzeti függetlenség és szu­verenitás, a jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatko­zás, a kölcsönös előny elveinek tiszteletben tartásából indul ki. . . Mi abból indulunk ki, hogy a mostani helyzetben nem az agresszív erőnek, hanem a józan észnek kell érvényesül­nie a mai világ életében." Nicolae Ceaușescu elvtárs pohár­köszöntőjének egy más helyén hangsúlyozta: „Nézetünk sze­rint, országaink gyümölcsözően együttműködhetnek egy olyan fontos területen mint a Balkán légkörének javítása . * A szocialista Románia államtanácsa elnökének hivatalos törökországi útja, bizonnyal meghozza azokat az eredménye­ket, melyek jelentős lépést jelentenek a román—török kap­csolatok fejlesztésében. A tárgyalások szelleme s a kialakult kedvező légkör pedig arra enged következtetni, hogy Nicolae Ceaușescu elvtárs pohárköszön­tőjéből idézett előb­­­bi gondolat is tetté érhet, ha a térség valamennyi állama a szocialista Romániáéhoz hasonló következetességgel törekszik erre. A DELON-BOTRÁNY ÉS POMPIDOU KARRIERJE kényes­­ a. a francia, de kiváltképp a pá­rizsi E­sso-tízezer „moráljára" rendkívül jel­lem­­ő tények kerültek felszínre. A Delon-Markovic „ház“ szolgáltatása Egy bizonyos „házról" cikkeznek a lapok (és nemcsak a bulvársajtó !) egy roppant elő­kelő és roppant diszkrét találkahelyről, nem „hancur-bébik"-kel, azaz nem hölgy „alkalma­zottakkal", hanem férfiszemélyzettel. Ezt a há­zat — így mondják, így írják a párizsi lapok, s elég erőtlenül cáfolják a híreket Delonék ol­daláról — a neves filmcsillag tartotta fenn, de Markovit volt a „cégvezető". Az üzlet igen jól ment, annál is inkább, mert a vendégek, túlnyomó részt feleségek — kormánytanácsos­­néktól felfelé —, nem honorálták szűkmarkúan sem a „szolgálatokat" sem a diszkréciót. De, mint ez a Markovit megölésével kapcsolatos nyomozás során kiderült, ha a szolgálatokkal nem is, ám a diszkrécióval baj volt: Delon tit­kára nem tudni egyelőre, hogy saját szakállára vagy főnöke utasítására, a legkellemetlenebb (vagy „kellemesebb" . . .) pillanatokban folya­matosan fényképezett A képek rejtett kamerá­val készültek, s csak tetemes anyagi ellenszol­gáltatás fejében rejtette el — vagy adta el filmmel együtt — azokat a „cégvezető" vagy esetleg, a Delon-féle vállalat­i filmszínész — mondanunk sem kell — tagadja, hogy köze lett volna titkára szalonjához s a kapcsolt zsa­rolási manőverhez, pillanatnyilag azonban leg­alább annyi érv szól ellene, mint amennyit vé­dekezésül felhozhat. A párizsi lapok szerint a­­zonban a „műintézetet" nem lehet letagadni, s azt sem, hogy ott vezető politikusok, üzlet­emberek jobbára „a veszedelmes korban" lévő feleségei voltak a törzsvendégek. Mit szeret az ország legelegánsabb hölgye ? No, de mit keres az ügyben Pompidou ? Ki­­szivárgott hírek szerint, ő személy­ szerint sem­mit sem keres, de nem lehetetlen, hogy ha túl­ságosan megforgatják a nevét a Markovic-féle obszcén slamasztikában, mindent elveszít poli­tikai ambícióinak vonalán. S talán azok sem járnak távol az igazságtól, akik úgy véleked­nek, hogy Georges Pompidou potenciális el­lenfelei, a gaulleista politikai demarkációs vo­nalakon belül, azok a tábornok oldalán álló politikusok, akik nem őt tartják Charles de Gaulle egyedül üdvözítő utódának, alaposan kihasználják annak a lehetőségét, hogy a na­pokban Delon és Markovic neve mellett szalag­­címen Pompidou neve is olvasható volt a szennyes üggyel kapcsolatban. Igaz, a Pompidou-hívek és Pompidou-bará­de Gaulle árnyékában, még kormányfőként sem biztosíthatott magának elegendő töltést 1972-ig a politikai arénában maradni, s így a választás évében talán kellemetlenséget okoz­hatna olyan aktív politikus számára­,aki kön­­­nyebben biztosíthatná a gaulleizmus jogfoly­tonosságát Ismeretes, hogy — talán a feledés réme elleni védekezésül, Pompidou, római lá­togatásakor elsietett kijelentésekkel olyasmire engedett következtetni, mintha a tábornok kö­zeli visszavonulására spekulálna. Azt is tud­juk, hogy az elnök sietve és rendreutasítóan reagált Pompidou római nyilatkozatára, nyo­matékosan kijelentvén, hogy megbízatása 1972- ig szól, és egyáltalán nincs szándékában bár­kinek is átadni helyét. Ezekből kiindulva, tekintélyes nyugat-euró­pai megfigyelők a volt miniszterelnök végle­ges félreállításának előjeleit sejtik személyé­nek a Markovic-üggyel kapcsolatos ködös idé­zésében. Olyan jól időzített pletykáról van szó — olvashatjuk több párizsi lapban —, mely ha erélyes és bizonyító cáfolat nélkül marad a köztudatban, kitörölhetetlenül szug­­gerálja a mindenki által ismert Markovic név mellé a Pompidou nevet minden választó tu­datában. Ez pedig nem eredményezhet mást, mint, a politikai ambíciók kettéroppantását. Ám vannak olyanok is, akik a bizonyítást s a cáfolatot sem tartják elegendőnek Pompidou karrierje szempontjából. Véleményük szerint, tekintve Markovic „üzletének" természetét, ké­nyes kapcsolatait s a zsarolási manővert, mely­ben igen sok „hatalmas" volt érdekelt, a be­csületesen elégtételhez jutó Pompidou-ról talán még rosszabb vélemény alakulna ki a köztu­datban. Az, hogy — önvédelmi szempontokból — a Markovic-szalon törzsvendégeinek férjei mostak tisztára Hisz mióta kipattant a szalon „titka" még Pompidou neve sem kellett hozzá, hogy a párizsi polgár „biztos legyen benne" — a filmsztár állítólagos „gebinesét"­­fentről" tettek el láb alól. Az eddig kevés eredményt felmutató, vontatott, ellentmondásoktól terhes rendőri nyomozás sem segít eloszlani az átlag francia újságolvasó kételyeit. A Markovic-Delon botrány s a Pompidou­­ü­gy egyelőre tovább gyűrűzik a lapok politikai kommentárjaiban és pletykarovataiban, épp úgy, mint a rendőrnyomozók és a vizsgálóbíró munkájában. Nem hisszük, hogy tévednének, akik érdekes, váratlan fordulatokra számíta­nak Annál is inkább, mert maga de Gaulle el­nök is feltűnő és látványos gesztussal nyúlt a dologba Nem sokkal azután, hogy a vizs­gálóbíróhoz benyújtott kihallgatási kérés Ilire nyilvánosságra került a tábornok vacsorára hívta meg volt miniszterelnökét és feleségét... Völgyesi András 11 megyei TÜKÖR A NASA szakemberei az Apollo 9 sikeres útja és leszállása után nyilvánosságra hozták, milyen feladato­kat kell majd végreh­ajtaniuk a hold felszínén leeresz­kedő asztronautáknak. W. Small, a NASA egyik veze­tője egy sajtóértekezleten elmondotta, hogy az első űr­hajós, aki júniusban vagy júliusban (aszerint, hogy az eddigi jó eredmények alapján mellőzik-e vagy sem az­ Apollo—10 felbocsátását, s esetleg előbbre hozzák az Apollo-11 útját) kiszáll a hold felszínére, Edwin Ald­­rin lesz. Miután „holdat ér" az első földi lakos lába, tíz és egynéhány méterre távolodik el a „hold-komp"­­tól, elhelyez egy készüléket, mely az ún. ,napszél" in­tenzitását méri, s adatait folyamatosan a földre továbbít­ja. Ezután különleges tartályba 10—12 kg hold-talajt gyűjt, majd szeizmográfot helyez el az esetleges „hold­rengések" mérésére, ezután a megadott szempontok sze­rint ásványi mintákat vesz, s végül elhelyez egy laser­­reflektort, melynek segítségével tökéletes pontossággal mérhető a hold-föld távolság A hold-kompon vele érke­­ző társának hasonló feladatai lesznek. A feladatok végre­hajtására, a közbeiktatott pihenőidővel együtt, húsz óra áll majd az űrhajósok rendelkezésére. A tervek szerint ennyi ideig tartózkodik az első földről érkező „jármű" a holdon I» * % Érdekes esetről számol be a londoni The limes. E­­szerint a BBC vizsgálatot indított Dimbleby nevű kom­mentátorának, Nixon amerikai elnök londoni tartózko­dása idején a televízió képernyőjén elhangzott meg­jegyzései miatt. A vizsgálatra azután került sor, hogy Wilson miniszterelnök sajtóinkéra és a parlament kor­mánypárti szóvivője bekérte a televíziós adásban el­hangzott kommentár teljes szövegét. Íme, néhány rész­let Dimbleby szövegéből : Nixon ideérkezett ebben a pillanatban. Éljen­zés nincs. Hisz az itt összegyűlteknek tulajdonképpen fogalmuk sincs arról, hogy ki ez a Nixon . *­ Más­­helyütt: „ .. .amint látják Wilson mindent elkövet, hogy ellopja Nixontól a rivaldafényt, és igyekszik úgy he­lyezkedni, hogy mindenki rá figyeljen . . A Dowing Street 10. (az angol miniszterelnök hivatala) nem tekin­télyt, hanem dagályosságot áraszt A tárgyalásokról, mi, egyszerű emberek úgysem tudunk meg semmit, mert Nixon és Wilson magas fizetésű sajtófőnököket tart akiknek az a feladata, hogy eltitkolják az igazságot. " Amikor távozásakor az amerikai elnök gépe a magas­ba emelkedett, a BBC riportere a következőképpen jel­lemezte a látottakat: „Egy film, amely most visszafelé pereg Earth­a Kin egyik dalából idézhetnék talán és mi sok integettünk integettünk a zene ritmusára, amikor a cirkusz elvonul­ a városból. . ." Figyelő II. évfolyam 64. szám

Next