Megyei Tükör, 1969. november (2. évfolyam, 98-102. szám)
1969-11-08 / 99. szám
Nem szeretnél, Tamás Mária minapi riportjával vitába szállni, de a kovásznál posztóval is úgy vagyunk, mint a juhászaitól. Avagy a két probléma egy? A hagyomány nagy Iincs, a posztónál is, a juhászainál is, de csak úgy, ha ujjal, maival tudjuk telíteni. A kovásznál posztót is a hagyománykívánás hívta megint életre de kiderült, senkinek sem kell. Azaz úgy nem kell, ahogyan évtizedekkél ezelőtt csinálták. „Pettyezve“ viszont már igen! A juhászat nagy hagyománya és az ijesztő külterjessége sehogy sem illeszkedne be a mai, nagyüzemi juhtenyésztési felfogásba. Igaz, ma már tudjuk, a túlzott merinósítás is kudarccal fenyeget. Maradna tehát járható útnak a pettyezése, a nem is finom, de nem is durva gyapjú keresése. Amit hol megtalálnál,, hol nem... Az idei év szerencsés év arany gyapjút nem is találtak volt. Ha gyapjút igenis a gyapjú aranyat ér. Márcsak azért is, mert akár a nemesfémet, grammokban mérik. Megyei például az idén juhonként egy szinten deka plusz gyapjúval számoltak. Hát nem kincs akkor ennek a tizenegyszeresét megtalálni ? De bizony igen. S lám a grammokból is tonna lesz. F. fontos állattenyésztési termék egyike azon tételeknek ,ahol megyei szinten is túlteljesítették a szerződéseket. A kérdés csupán az: nem az aranyásó szerencséje-e ez a siker ? Találnak e jövőre is elérve ? Elérik a juhonkénti két kiló gyapjúhozamot. Mert grammozás ide. (franonozás oda, a juhtenyésztés értelme valahol a két kilón felüli átlaggal kezdődik. S hogy nem olyan ördöngösen magas ez a mérce, bizonyítja, hogy két tucat szövetkezet túl is lépte. Tizenkét gazdaságban azonban a megyei szintet, az egy kiló hetvenöt dekát is soknak találták. Erdővidék talán perspektívában is a juhászat, egyik központja lehetne. És íme. Szárazajta 1.24. Nagyajta 1.48. Barát 1.40. Bardóc 1.46. Köper 1.70. Bibarcfalva 1.67 kilogrammos nyírási átlagot valósított meg. Vajon nem tájgazdálkodási problémaként vetődik fel az itteni juhászat dilemmája ? Tudom, a szakirányító szervek ezer bizonyítékot hoznak fel arra, hogy nem. Én hinni szeretném azt, hogy a szakembereknek van igazuk. Hanyagság, nemtörődömség, a hiányos takarmányozás nem kedvez az aranygyapjú-keresőknek. De kétes, hogy e tájegységben egyáltalán az aranygyapjút keresik-e ? Itt van például Bardóc 7 400 juházat. Több mint egy farm, egy valóságos juhászati központ. Azaz az lehetne, ha nem a gyenge eredményekkel hívná fel magára a figyelmet.. Lehet-e, szabad-e vajon bardóci juhászaiot a mechanikus átlaagolás alapján kezelni ? Nem. Az itteni létszám a megyei sűrűség 10—11 százalékát képviseli. Következésképpen, bármennyire is szép> az, hogy Árkoson 2,33 kiló gyapjút érnek el, ha alacsony a létszám Keveset nyom a latban a gelencei 2,23 kiló is, akár a szentléleki 258 deka, hiszen 1 400—7 500 juhval számolnak.Hat kellene tehát találni az erdővidéki és ezen belül a bardóci juhászat talpraállításához. Azért is, mert kell ,nagyon kell a nyersanyag. De azért is mert Bardóc egyike a gyengén fejlett szövetkezeteknek. A árutermelő profil talán segítené a szövetkezetet a mielőbbi talpra állásban. Persze, a külterjes juhászat, és általában a hagyománynak az a része, amit majd mindenhol átmentettek, az a tejelő jelleg. Valahogyan úgy alakult eddig a helyzet, hogy az ICIL volt a juhászat fő finanszírozója. Nem vitás, hogy kell a sajt, az orda, és hogy a juhtejkérdés sem mellékes. Már csak azért sem, hiszen meglepetésre az idei év komoly deficittel zárul. Az előirányzott 15 234 hektoliter tejjel szemben csak 14 340 hektolitert értékesítettek. Lemaradás, amit már nem lehet behozni. Csernáton 224 hektoliter tejjel maradt adós (a nyáron az itteni juhászat bemutatására tapasztalt cserét szerveztek). Mártonfalva 55,Bibarcfalva 27 hektoliter tejjel maradt el. A bardczi többlet csak látszólagos siker, hiszen egy ilyen nagy juhászattól 1700 hektoliter tej kevés. Dehát nem is szeretnénk most a tejkérdésben túlságosan elmélyedni De addig is, amíg a javadalmazás mércéjét elsődlegesen a tejtermeléshez igazítják, addig a gyapjúkérdés még sokáig probléma lesz. Nem is beszélve arról, hogy a juhászat új hasznosítási formája a gyors hizlalás, a hízóbárányok export-értékesítése közvetve befolyásolja a tejelést. Megnyitott viszont egy új utat is, amelyben nincs hagyomány, de van remény. A bárányhús-szerep növekedését. Új helyzetet teremtett, s még inkább a jövedelmezőség irányába billenti el a mérleget. S ha az illetékes szakszervek kétes értékű dicséretnek is veszik, talán éppen a báránykérdésben nyújtottak legtöbb segítséget a gazdaságoknak. Vajon nem remélhetjük-e hogy a juhtenyésztésre jövőben az idei év néhány villám-ellenőrzés sugallta tapasztalata alapján koncentrálnak. Folytathatnánk a DCA-val. Pontosabban azzal, hogy a megye szövetkezetei sajnálatosan magas részaránnyal járultak hozzá a DCA bérbegyűjtési tervének valóra váltásához. 6 800 juh pusztult el háromnegyed év alatt. s év végéig minden bizonnyal kijön a tízszázalékos veszteség. Ami meglepő, hogy mindezek mellett nincs probléma létszámtervvel. Azt jelenti-e ez, hogy a a tízszázalékos veszteséget bekalkulálták? Nem hiszem. Mert ha koncepciós meggondolásból a hetvenötezres létszámot maximumnak tekintik, akkor is van mód a fölösleget értékesíteni. Gondoljuk csak el, hogy mnnyi húst jelentett volna a 6000 juh! Avagy többet fizet így az ADAS ? Sok más probléma, gond sürget megoldást. Az a tény például, hogy tizenkét gazdaságban ezernél kevesebb a létszám, kétségessé teszi, komoly-e e helyeken a juhászkodás ? Akárcsak az, hogy csak tizenkét egység rendelkezik kétezernél magasabb állománnyal. Az állomány-koncentráció természetesen nem öncél. Nem azért indokolt a szakosítás irányát meghaladni, mert így kívánja a divat. De szakszerű tenyésztői munka csak a helyi feltételekhez idomított, valóban nagyüzemi juhászat mellett képzelhető el. Ott ahol nem a tehenészet és a sertéstenyésztés után következő harmadik üzemág a juhászat, hanem egyenrangú hasznosítási ág. S ahol a pénzzel és a figyelemmel is ennek megfelelően támogatják a juhászatot. Flóra Gábor hol az aranygyapjú ? 5 megyei TÜKÖR KÖZLEMÉNY Kovászna megye néptanácsának végrehajtó bizottsága határozatot hozott, melynek értelmében a mezőgazdasági dolgozók — MTSZ-tagok és egyéni gazdálkodók — családi szükségletre a CFR és DATA járművein burgonyát szállíthatnak. A szállításra a megyei néptanács kereskedelmi igazgatósága ad ki engedélyt. NEM ELÉG AZ ÍGÉRET A TEHÉNNEK Hogy ezzel az időjárással mindig mennyi baj van ! — A múlt évben nem volt eső, azért nem volt takarmány, az idén igen sok eső esett, az is hiba. Ez mind igaz, de azért nem jelenti azt, hogy minden baj forrását a kedvezőtlen időjárásban kell keresni. Mert takarmány ez évben lett elég. Ha nem is beszélhetünk rekordtermésről, azért lényegesen több takarmányt gyűjtöttek be termelőszövetkezeteink, mint a múlt évben. Sikerült begyűjteni — úgy ahogy — a réti szénát, betakarítottuk a lóherét és a lucernát. A mintalegelők visszafizették a rájuk fordítstott takarítást és zást, nagy fűtermést műtrágyaadtak, több parcellát meg kellett kaszni Nyújtódon és Illyefalván is .Jó módszernek bizonyult a résébe kiadott szénacsinálás. Ott, ahol vigyáztak, hogy az elosztás részrehajlás nélkül történjék, sikerült megfelelő minőségű szénát tárolni az MTSZ takarmányos kertjében, így aztán elmondhatjuk, hogy jutott széna mindenkinek. Van az MTSZ-nek is (Zabolán például először fordul elő az MTSZ történetében, hogy a szénás kertben 100 vagon szalastakarmány legyen, a csü vökbe pedig jó minőségű jó her ) ugyanakkor a tagságnál is van szénája kellő mennyiségben. Még eladó széna is van az MTSZ-ekben. Zabolán több v. gon réti x*1 ®» d“«»6; gvason is a „karósbugly” (csík szép számban) eladási a A minőség viszont bog, ne legyen üröm nélkül — nem mindenütt megfelelő. Igen sok helyen elvénült lóherét kaszáltak. Bár mindenki tudja, hogy a legmagasabb takarmányértéke a bimbózás kezdetén van, ott vénültek el lábon a szebbnél szebb heretáblák, kizárólag a rossz munkaszervezés miatt. A minőség természetesen távolról sem közelíti meg a kívántat, ezt jobb munkaszervezéssel lehetett volna biztosítani. Tény, hogy a huzamos esőzések miatt sok here feketedett meg mezőn ,de ahogy a csernátoa niak tudtak herét silózni az esős időben is — ha már jó szénát nem is de legalább jó silótakarmányt készítsenek a heréből — ugyanúgy sok más MTSZ követhette volna példájukat. Annál is inkább, mert erre egyenes utasítást kaptunk. Örvendetes az a tény, hogy az idén a szalmabegyűjtés ,,nógatás nélkül“, sokkal gyorsabb ütemben és nagyobb mennyiségben történt, mint más években. Szépen sikerültek általában a karórépák és még a silókukoricák is, bár történtek mulasztások a betakarításnál. Vargyason a silókukorica egy részét a hóharmat lábon kapta, így aztán szárazon került a silóba. Áztatással próbálkoztak segíteni a minőségen. Baróton egy hatalmas felületi silót pedig kb. két hétig „töltögettek“. Ha még az is rendesen fog erjedni ? ! Summázva a dolgokat — minden bajt és hiányosságot beleszámítva — mégiscsak lényegesen több az idén a takarmány, s így az állattenyésztésben is derűlátóbb a tél elé nézés. De... Ha már van takarmányunk, jobban kell rá vigyázni. Ha már megtermett, és sikerült — úgy ahogy — betakarítani, akkor legalább az utolsó szálig kerüljön az állatok jászlába, olyan körülmények között, hogy abból a lehető legmagasabb termelés (fej, hús stb.) legyen a visszafizetés. Hogy mik történnek ? Egy beszélgetés töredékeit idézzük az esztelneki udvaráról. Szereplők : MTSZ egy hajtó, a mérlegkezelő, mások. — Here kell a lovaknak — így a hajtó — nincs, aki kiadja. Lengyel Zolti bácsi ma sincs bent (de. 11 óra), nekem nincs időm várni. — Menjen luftra, rakjon egy szekérrel — volt az útbaigazítás, hozza elő, én megmérem. Tehát a heréből önkiszolgálás. A tehenek ? Fent legelnek a hegyen, az árpatarlón — így az elnök — tudja, olyan jól felverte a burján, van mit egyenek. Tehát van burján, nem kell a herét sajnálni (!). Ami pedig a takarmányfelelős, Lengyel Zoltán ottlétét illeti, nem újság, ha nem megy be az MTSZ-be, és ha be is megy, tőle akkor is az viheti a takarmányt, aki akarja, mert ő a takarmányt „nem vette át" — nem is hajlandó. „Ö nem fog felelni a takarmányért !“. Micsoda komoly, belső munkafegyelem ? Egy beszélgetés töredéke a zabolai MTSZ elnökével : — Gondoltuk — így az elnök — egy pár kiló herét kiosztunk munkanapra. Úgy is több van, mint tavaly. Hát hogy több van, az igaz, de annyi azért még sincs, hog a takarmánymérleg szerint többlet mutatkozna, pont lóheréből ! És még valami. Nem tudom, hogy erre a hereosztásra mennyire van szüksége a tagság háztáji gazdaságainak, tudván azt, hogy Zabolán a szénafélék — még a here is — részébe voltak kiadva betakarításra, tehát a tagság szükséglete biztosítva van. A többletet pedig — minden valószínűség szerint — áruba bocsátja. Majd tavasszal. Nincs ennek egy kicsit „kupecség“ szaga ? Mintha. Ha már van takarmányunk, azzal úgy kell gazdálkodnunk, hogy minden kilójából több termelést érjünk el. Az MTSZ- ekben most készülnek a takarmánymérlegek. Nagyon fontos munkálat, nagy jelentőségű, hiszen ez a kulcsa az elkövetkezendő időszak termelésének, termelési lehetőségeinek. Az állapotok nem is olyan rózsásak. Igen sok a gyenge minőségű széna, sok lesz a gyenge siló, későn jön be a répafej egy része, a répaszelet pedig nem lehet alaptakarmány. A sertések takarmányozásába is szépséghiba csúszott. Az Európa-szerte rossz krurplátermés minket sem került ki. Ilyen körülmények között krumpli nem jöhet szóba a fej takarmányozása disznókkal, tehát ezt helyettesíteni kell lucernaliszttel stb. Még fontosabbnak tartjuk a takarmánymérlegek elkészítésénél, annak gyakorlatba ültetését és szigorú betartását! És egyáltalán a legszigorúbb takarmánygazdálkodást minden részlegen. A takarmány előkészítőket „üzembe kell helyezni“. Az a sok elvénült, vastagszárú here, úgyszintén a szalma is, az utolsó szálig legyen előbb megszecskázva, áztatva, keverve. Egyszóval mindent el kell követni, hogy a tápértékét minél nagyobb mértékben tegyük felhasználhatóvá. Hisz nem is szakmai tanácsokra van szükség. Tudja azt mindenki nagyon jól, hogyan lehet ésszerűen takarmányozni. Nem a tudás fog hiányozni. Arra kell törekednünk mindannyian, hogy azokat a fejadagokat, melyeket a takarmánymérlegek megengednek és előirányoznak, az állataink meg is kapják, méghozzá jó körülmények között. A tehén nem a takarmánymérlegtől fog tejet adni, hanem a herétől és a lucernától ! A végén pedig mégiscsak az számít, hogy mennyit jövedelmezett. Ahhoz pedig az ígért fejadagot oda is kell adni. Az ígéret nem elég a tehénnek. Nem bizony. Nekünk sem. Pakuts Sándor II. évfolyam 99. szám