Megyei Tükör, 1970. január (3. évfolyam, 108-111. szám)
1970-01-10 / 108. szám
VIJJAG PROLETÁRJAI, EGYiS.;IüLJETI«C 'ZOTTö TÜKOR AZ RKI’ KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1970. JANUÁR 10., ÁRA 50 BANI III. ÉVFOLYAM 108. SZÁM DOLGOS ESZTENDŐ Szilveszter éjszakáján megyénk lakosai is külüöilték a televízió- és rádiókészülékeket, s nagy érdeklődéssel hallgatták pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak közvetlen, meleg hangú újévi beszédét. Az esztendő, amit magunk mögött hagytunk, igen gazdag volt eseményekben. Ezek közül kétségtelenül a X. kongresszus volt a legjelentősebb, hiszen olyan fontos dokumentumokat dolgozott ki, amelyek évekkel előre meghatározzák hazánk sokoldalú haladását a szocializmus építésének útján. A párt legmagasabb lómma a megvitatott és jóváhagyott irányelvek határozzák majd meg éveken át húszmillió román állampolgár tennivalóit, munka- és életprogramját, ezekhez az irányelvekhez igazodik hazánk összes gazdasági egységeinek termelő tevékenysége, kutatóintézeteink, kulturális, oktatási, művészeti intézményeink munkája. Az elmúlt esztendőben ünnepeltük hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóját. Kiváló alkalom volt ez a szocialistatársadalom szerkezetében, a nép életében végbement gyökeres változások számbavételére, újabb tennivalóink felmérésére a társadalmi élet minden területén. Az elmúlt esztendő igen sok változást hozott a gazdasági élet átszervezésében, újabb erőforrások és tartalékok feltárásában. Az egész ország területén újabb gyárak, üzemek, iskolák, szociális, egészségügyi, kulturális intézmények é - lakásal, épültek. •A ' ' ‘ ' bizottság közvetlen vezetésével a mi megválik is ■ sokat gazdagodott az elmúlt esztendőben anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Gondoljunk csak az üzembe helyezett készruhagyárra, a különböző termelőegységek kibővítésére és modernizálására, a nagyarányú lakásépítkezésre, az új filmszínházra, a központi fűtés és a vízellátás kibővítésére, új kereskedelmi egységek létesítésére. És minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy sokat gazdagodtunk szellemiekben is. A megyei pártbizottság irányításával, és nemegyszer javaslatára olyan nagyszabású kulturális, művészeti rendezvényekre, évfordulók megélésére került sor, amelyek haladó hagyományaink ápolása mellett szélesítették megyénk dolgozóinak szellemi-érzelmi világát. Gondolunk itt a múzeum 90 éves és a volt Mikó kollégium, a mai I. számú líceum 110 éves fennállásának megünneplésére és más színvonalas rendezvényekre. Már tíz napot magunk mögött hagytunk az új esztendőből is. Minden reményünk megvan, hogy 1070 is nagy jelentőségű lesz, az egész ország és megyénk előrehaladásában. Annál is inkább, mivel 1970 az ötéves terv utolsó esztendeje. , ,,Az a feladat áll előttünk." — mondotta Nicolae Ceaușescu elvtárs újévi beszédében —, hogy még magasabb szinten hasznosítsuk a társadalom anyagi és emberi erőforrásait, s még nagyobb odaadással dolgozva tovább vigyük a szocialista építés művét a nép jólétének emelése, a haza sokoldalú felvirágoztatása érdekében. Előrehaladásunk a fejlődés és a civilizáció útján nagy erőfeszítéseket igényel minden egyes honpolgárunk részéről. A legcsekélyebb kétség sem férhet azonban hozzá, hogy hősies munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, nemzetiségre való különbség nélkül valamennyi dolgozó mély hazafiságtól, a szocializmus ügye iránti határtalan odaadástól fűtve — újabb győzelmeket vív ki a párt vezetésével folytatott nagysorú műben, teljesíti és túlszárnyalja 1970-nek — az "ötéves terv utolsó esztendejének tervét, megteremtve ezzel a feltételeket a kongresszuson kijelölt program valóra váltásához." ' 7 ' : ■' i ' * ^ gyárat kell a pi fenj l’orján, a bennük is bővíteni kell. A megyében több mint ezer új lakás, két nagy szálloda, Sepsiszentgyörgyön új művelődési ház, egy nyolcosztályos iskola, háromszáz férőhelyes bentlakás épül. Meg kellene oldani ebben az évben a megyeszékhely kanalizálását, Bálványos és Élőpatak vízellátásért, nem beszélve a mezőgazdasági építkezésekről, főjavításokról és más városrendészeti munkálatokból. Van tehát tennivaló bőven. Kitartó munkát igényel ebben az esztendőben is a termelési tervek összes mutatóinak a teljesítése. Az új év sok változást kell hozzon a megye mezőgazdaságában, kitartó munkát, még ésszerűbb gazdálkodást követel dolgozó parasztságunktól a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének konferenciáján elfogadott határozat életre hívása. Dolgos esztendő lesz 1970. Ez fogja széppé tenni. Bízunk abban, hogy közös erőfeszítéseinket, az ország és megyénk továbbjutásáért kifejtett tevékenységünket 1970 bőkezűen fogja megfizetni. Ennek a reményében köszönjük pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak meleg hangú, újévi jókívánságán. Megyénk építői, munkásai, termelőszövetkezeti tagságunk és értelmiségi dolgozóink nem egyszer bizonyították be, hogy termelő- és alkotó munkájukkal a szocialista építést, egész társadalmunk előrehaladását szolgálják. Akárcsak az egész ország dolgozóira, így megyénk lakosságára is megsokszorozott feladatok hárulnak. Ebben az esztendőben át kell adni a termelésnek a keményítőgyárat és nagyvonalakban el kell készülni a csavargyárral, el kell kezdeni a kéz KOHTNYIK GYÖRGY felvételt# ÚJ ÉV — ÚJ FELADATOK Társadalmi életünk egyik legtöbbet vitatott kérdését képezték —• és képezik még sok esetben ma is — a hosszúra nyúló, sablonszerűen lezajló, időt rabló gyűlések, melyeknek kiinduló pontja — a vezetőség véleménye — tökéletesen megegyezik a végkövetkeztetéssel, anélkül, hogy a hozzászólóik vajmi kevés újjal módosítottak volna leegalább a kérdés felvetésén. Nyílt titok, hogy a vezetésben és irányításban hosszú időn keresztül érvényesülő túlzott kompentráció, a felettes szervek határozata zerűen megfogalmazott véleménye — amely már eleve kizárta a változtatás lehetőségét — volt az, ami elősegítette és indukálta a gyűléseken véleménycserében megnyilvánuló formalizmust, a vállalati demokrácia nyújtotta előnyükről való lemondást. Néhány év óta a gazdasági életünk bizonyos fokú decentralizációs folyamatának megindulása, és az ezzel szorosan összefüggő vállalati demokratizmus elmélyülése óta — gyűléseink kezdik elnyerni az őket megillető rangot, kezdenek a vállalati élet döntő fórumaivá válni; dialógussá, amely lehetőséget teremt a vezető és a végrehajtó szervek véleményének, szempontjainak, elképzeléseinek kiesztélésére, mindezt a közös érdek , a gazdasági hatékonyság növelése érdekében. A megyei textilipari kombinát pártaknyájának, vezetőségi tanácsának és adminisztratív vezetőségének tervfeldolgozó gyűlése a legteljesebb értelemben a dialógus jegyében zajló elé. Mimkauié volt Király, hatról. •más. t. megyei pártbizottság titkára és Dobromir Siblici elvtárs, a könnyűipari miniszter-helyettes a kombinát tevékenysége iránt támasztott népgazdasági igényeket és követelményeket ismertették és képviselték — tényeken alapuló érvelés formájában —, a betegség dolgában csak az orvos hivatott dönteni. De bármilyen indítéka is legyen az ilyen hosszan tartó hiányzásoknak egyetlen törvények alapján (árutermelési tevékeny- Gajzágó Márton (Folytatása a 4. oldalon) vállalat vezetői pedig számba vették a gazdasági hatékonyság növelésének lehetőségét, illetve továbbították a pártszervek és a minisztérium felé az általuk képviselt munkaközösségek igényeit. A megbeszélés központi kérdése: a gazdasági tevékenység hatékonyságának növelése, a vállalat gazdasági, technikai, pénzügyi tevékenységének javítása, valamennyi terv mutató szám túlteljesítése érdekében. 1. A kombinátot alkotó gyárak az elmúlt években feladataik szinte maradéktalan teljesítésével alapozták meg országos hírnevüket. 1969-ben és a tervfeladatok teljesítésében, illetve túlteljesítésében példás a különböző mutatók összhang. Disszonancia közötti csak egyetlen mutató vonatkozásában adódik. A munkaidő kihasználása mindössze 91,8 százalékos, ami még textilipari viszonylatban is rendkívül alacsony. Nyilvánvaló, hogy ebben az iparágban, ahol túlnyomórészt nők dolgoznak, szükségszerűen alacsonyabb munkaidő kihasználással dolgozhatnak ; a munkaidő kihasználási fokát csökkentik a szülési szabadságok. Csakhogy az Olt textilgyárján a kifizetett munkaidőnek mindössze 2,3 százalékát teszi ki a szülési szabadság, míg a betegszabadság 5 százalékot. Ez utóbbi pedig jóval magasabb a megengedettnél. A vállalat vezetői megállapították, hogy 30 alkalmazott már évek óta évnegyedenként mindössze 4—1> napot dolgozik, aztán újból szabadságolják őket. Ez pedig tíka'íisat iá CSELEKVŐ EMBERSÉG Egy vallomással tartozom: mikor a kézdivásárhelyi gyerekház ügyes-bajos dolgairól szóló riportot írtam, igyekeztem Szikáron, szárazon fogalmazni — én magam sem akartam elérzéke nyúlni. Árvákról írni mindig hálás téma, irodalom és újságírás egyaránt felhasználta, hogy biztos hatást keltsen. Mindannyiunk legegyszerűbb érzése a mások bajaival .Szemben a szánalom. Elérzékenyedünk. „Szívére veszi tervünk, gondunk, állóra venni nem bolond“ — írja József Atila. De senki semmit nem ér a mi érzékenykedésünkkel, Fart pour l’art-szánakozásunkkal, érzelmi életünk ilyen megbolydulásával, mikor is két könnycseppel és egy fájdalmas sóhajtással megtesszük a magunkét minden szenvedővel szemben, s érzelmileg a magunk számára legalábbis megsegítettük őket. Tudom, sok ember keresi is a meghaladás ilyen formáit , így él lelki életet. Csakhogy egy érzelem, egy gondolat értékei annak társadalmi hasznával mérik. S ha már itt tartunk, mondjam el azt, amit abból a riportból bizonyos okok miatt kihagytam. Azt tudniillik, hogy a kézdivásárhelyi gyerekház bajain, a gyerekeken magukon úgy tudnánk segíteni, ha például a színház, a kultúrán honok csoportjai, minden illetékes szerv és szervezet előadást rendezne javukra. Annak idején személyesen beszéltem a színház igazgatónőjével, aki lelkesedett az ölletért, s mindent kész volt megtenni, ha segítenének neki néhány adminisztratív, bürokratikus nehézség leküzdésében. (Sajnos, néha valóban azon múlik minden, hogy tudunk-e pecsétes papírt szerezni segíteni akarásunk igazolására.) Nem kegyelet adakozásról van szó ; azt is tudom : „De adhatsz-e minden szűkölködőnek Arról van szó, hogy meglódult vagy megmozdult érzelmeinknek valamilyen olyan látható formát adjunk, ami érzelmünk tárgyának is hasznára van. (Folytatása a 3. oldalon) Csíki László