Megyei Tükör, 1970. július (3. évfolyam, 133-136. szám)
1970-07-04 / 133. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK 1 o m TÜKÖR AZ RKIS KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1970. JÚLIUS 4., SZOMBAT ARA 50 BAMI III. évfolyam 133. szám A mezőgazdasági termelés és munka megszervezéséről szóló törvénytervezet margójára 3. oldal Termeljünk olcsóbban 4. oldal Bálványos 1970. 6.-7. oldal Mindenkori diákok vallomása 8. oldal A Szojuz—9 és a szovjet űrprogram 11. oldal NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS MUNKALÁTOGATÁSA ARAD MEGYÉBEN Csütörtök reggel Nicolae Ceauşescu elvtárs Gheorghe Pană, Ilie Verdeţ és Iosif Banc elvtársakkal együtt megkezdte munkalátogatását Arad megyében, hogy az ipari és mezőgazdasági egységekben megvizsgálja az ötéves terv utolsó éve konkrét feladatai teljesítésének jelenlegi helyzetét. A Maros parti város nagy örömmel fogadta a vendégeket. A repülőtéren már kilenc órakor sok ezer ember gyűlt össze. A zászlócskákat, kendőket lobogtató aradi dolgozók, karjukban virágcsokrokat tartó fiatal lányok lelkes éljenzéssel fejezték ki határtalan szeretetüket és odaadásukat a kommunista párt és a párt Központi Bizottsága iránt, élén Nicolae Ceauşescu elvtárssal, a párt főtitkárával. Az aradi tájakra érkező vezetőket Teodor Haş elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei néptanács elnöke üdvözölte meleg szavakkal. A gépkocsisor elindul a város központja felé. Az utcákon ezer és ezer román, magyar, német dolgozó köszönti lelkesen Nicolae Ceauşescu elvtársat és a többi párt és államvezetőt. Az aradiak arca ragyog a büszkeségtől, hogy a Maros vizével vívott drámai csatából győztesen kerültek ki. Arad lakossága, amely éjt nappallá téve hősiesen védte szép városát, ma épp oly egységesen és elszántan harcol a megyéjét, a nemzetgazdaságot ért veszteségek pótlásáért, az ez évre előirányzott célkitűzések példás megvalósításáért, ami előfeltétele a szocialista gazdaság új és dicsőséges ötéves fejlesztési tervének. A munkalátogatás a szocialista építés éveiben létesített esztergaüzemben kezdődött ; ezt az üzemet kiváló termékeiért országszerte és külföldön is ismerik és megbecsülik. A párt és állam vezetők, akiket az üzem bejáratánál Ion Avram gépgyártóipari miniszter fogad, sorra felkeresik a fő üzemosztályokat, elbeszélgetnek a mérnökökkel, technikusokkal és munkásokkal. Nicolae Ceauşescu elvtárs figyelmesen meghallgatja a termelési folyamat megszervezéséről adott felvilágosításokat, és javasolja a gépek és aggregátok ésszerűbb kihasználását, a termelési folyamat megszervezésének javítását, mert ez biztosítja a vállalat fokozottabb gazdasági hatékonyságát. A párt főtitkárakiemeli a (Folytatása a 2. oldalon) MEGHÍVÓ Kovászna megye néptanácsának végrehajtó bizottsága meghívja képviselőit a néptanács VII. rendes ülésszakára, amelyet 1970. július 14-15- én, 14 órai kezdettel tart Sepsiszentgyörgyön a megyei néptanács székházában. Kovászna megye néptanácsának végrehajtó bizottsága három bálványosi gondolat Új „legenda“ születésének volnánk tanúi ? Szemközt a merészen felugró várhegy ormán a századokat látott megviselt kövek, itt hat vagy hétezer ember ül, szorong, áll ama másik vár mintájára épített kőszínpad előtt. A színpadon a vár balladáját, táncolják a kézdivásárhelyiek — s ez rezdíti meg bennem a gondolatot : legenda legendát szülhet. Mait, mindennapit — de értékében csodálatosat. E könnyű zenés, sztáros világban az ős bükkösök közt hat órán át száll a százados üzenetet hordozó dallam, dobog a tánclépés, emberi szépségvágyunk gyökereiből a mai koronába indulnak el a nedvek, s kedvünk kizöldül, kivirágzik. Egyfajta új legenda ez, visszafordulás ahhoz, ami jobb és szebb volt szépre szomjazó eleinkben. Kegyelet, megtartás és továbbvitel. S jó, hogy a halványuló koronába, a lassanelsenyvedő levelekbe új nedvek szöknek. Ez lenne az első bálványosi gondolat. A tűző napon színpadra lántolt tekintettel egyelőre az élmény fogadása a fontos. Hét tájegység emberei hozták el a föld üzenetét. A Maros szelíd lankáiról jöttek, a hargitai fenyvesek mellől, Vráncsa domnás-dalos dombjairól, Arges-ból, a Szeret bákói térségeiről, bogaras szilaj-szép földjéről, s vidékünk, e tenyérnyi gyönyörű földdarab csaknem minden sarkából. Összecsendült a hóra és a csárdás, összedobbant a pontozó és a botostánc. Egymást, egymásét becsülni nem lehet ennél jobb iskola. S nem lehet jobb a magunkéval való becsületes sáfárkodásra sem, mert volt olyan idő, mi szemünkbe fújva a porát, sokszor félrenézni kényszerített arról, amit pedig égő szemmel is vigyázni illik. Ez a második gondolat lenne — megnyugtató választ adott erre a nap. Kínálja magát a kézdivásárhelyi példa. Ahol nincs, ott lehet még teremteni, ahol van, ott menteni, konzerválni szükségeltetik. A kézdiek holt vagy legalább halódó hagyományokat támasztottak fel, csipkerózsikaálmából ébredt a gyönyörű felső-háromszéki dallam, tánclépés. Ha van — s lehet — folklór-purizmus, úgy azt itt-ott rásüthetik, hogy művi elemek, stilizáltság vegyül a felbányászott őstelér közé. Igaz. De az vesse rájuk ezért az első követ, aki jelen volt, s nem mozdult vastapsra a tenyere, aki ne érezte volna, hogy átlényegítettségében is mennyire a miénk. Képi művészetünk megtartása — megőrizve, de továbbépítve is — kötelesség, emberi teljességünk kötelessége. H'S'én önismeretünk, lelkünk része ez is, igazi arcunkat mutató tükör. Ez a harmadik bálványosi gondolat. Bálványos 1970. BARTHA ÁRPÁD felvétele