Megyei Tükör, 1971. április (4. évfolyam, 290-315. szám)

1971-04-08 / 296. szám

A hivatal komolysága A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSÁNAK PLENÁRISA Mindannyian tudjuk i a hivatalt a­­zért hozták létre, hogy a folyó ügye­ket minél gyorsabban, minél nagyobb lelkiismeretességgel oldják meg. S tá­lén ezért is alakult ki az emberek­ben a hivatallal, mint általános foga­lommal szembeni tisztelet, az a bizo­nyos fokú, jó értelemben vett tartóz­kodás, amellyel munkájukat nyomon követjük. Társadalmunkban, természe­tesen, ezek a hivatalok az emberért vannak, őt szolgálják ki, függetlenül attól, hogy a társadalmi-gazdasági élet melyik területén működnek. Azok pe­dig, akik eme hivatalokban az ügyeket rendezik, tehát a hivatalnokok, a kül­sők szemében általában csalhatatlanok­nak, megtéveszthetetleneknek tűnnek, akik tudják, mit akarnak és azt is pontosan ismerik, mi a tennivalójuk. Nem egy hivatalnokot ismerek, aki szerénységével, odaadó munkájával, magatartásával azon igyekezett, hogy hivatala ügyfeleit a legjobban kiszol­gálja, problémáikat a lehetőségekhez és törvényekhez mérten i lehető leg­­nregnyugtatóbban megoldja. Az udva­rias, mosolyogni is tudó hivatalnok szájából az ügyfél szívesebben fogadja még a számára kedvezőtlen választ is. Az ilyen hivatalnokok nyilván közmeg­becsülésnek örvendenek, az emberek bizalommal fordulnak hozzájuk ügyes­bajos dolgaikkal. Létezik azonban közvetlen környeze­tünkben is a hivatalnokoknak egy má­sik rétege, akik úgy gondolják, náluk nélkül összedől a világ, megszűnik a hivatal. Ezek aztán ügyefeleikkel is próbálják éreztetni „hatalmasságukat", lekezelik őket, sokszor pedig nevetnek rajtuk, ha olyan dolgot nem tudnak elintézni, ami az ő. szemükben még a porszemnél is jelentéktelenebb. A takarék- és letétpénztár egyik fiókjánál szem- és fültanúja voltam, amikor egy öreg nénikének háromszor­­négyszer magyarázták meg, hogy egy számot vagy nevet hová írjon, ahe­lyett, hogy beírták volna. Nemcsak az idejüket, hanem a türelmüket sem vesztegették volna. A minap az egyik ismerősöm arra kért, járnék közbe a megyei néptanács egyik igazgatóságánál valamilyen hiva­talos ügy elintézésében, mert ő napok óta jár a nyakukra,' de mindig „majd holnap“-pal fizetik ki. Mondanom sem kell, telefonon érdeklődtem az ügyin­tézés felől, s az igazgatóság igazgatója nem éppen a legudvariasabb hangon magyarázta meg a tényállást. Helyes, igazságos volt a magyarázat, dehát ud­varias, normális hangon nem lehetett volna ezt az ügyféllel is idejében kö­zölni ? Az az ember, aki valamilyen ügyes­bajos dolgává] felkeresi ezt vagy azt a hivatalt, támogatót lát az asztal mel­lett ülőben. Ezért is van az, hogy belépve egy olyan irodába, ahol több személy is dolgozik, szívesebben kö­zeledünk annak az asztalához, aki mo­solyogva szembenéz velünk, és még a köszönésünket is fogadja, mint ahhoz, akihez esetleg az ügy tartozik, de még fejbiccenlésre sem érdemesít. És egy­két eset után minden kedvünk elmegy, hogy olyan irodába kopogtassunk be, ahöl udvariatlanul, barátságtalanul fo­gadnak. Nemrég, a Sepsiszentgyörgy városi néptanács ülésszakán valaki megemlítette a milícia útlevél-osztá­lyát, ahol általában elég hidegen fo­gadják az embereket. De a személy­azonossági osztályon, s legtöbbször az állomáson, a menetjegyirodában is morcos arcok fordulnak az érdeklő­dők felé. Mintha minden ügyfélben o­­lyan embert látnának, aki készakarva zavarja nyugalmukat. Ezek a jelenségek persze visszaélé­sek a hivatallal szemben, a hivatalt sértik, az ügyfelet pedig elriasztják, Pár nappal ezelőtt aztán a hivatali kötelezettségekkel való visszaélés olyan példájával is találkoztam. amely kirívó eset ugyan, de rávilágít egyik­­nek-másiknak a jellcmtelenségére, lel­kiismeretlenségére. A tényállás : az e­­gyik ingázó tanuló igazolást mutat a tanárnak, a következő szöveggel ; „X. Y. 1971.' III. 20-án az autóbusz késése miatt nem tudott részt venni a 8—11-ig tartandó órákon“. Alatta a szállítási vállalat pecsétje, olvashatat­lan aláírással. Kisült, hogy a diák vég­eredményben ellógta ezt a három órát — magyarázkodása szerint az orvosnál volt, de olt nem kapott igazolást —, s hogy fedni tudja magát, az autóbusz­állomás jószívű alkalmazottjához for­dult segítségért. Nyilván, ha az autóbusz késik, a ta­nárnak igazolnia kell az órát. De ezek után lehet-e hinni nemcsak az egy­szerű, de a lepecsételt papírnak is ? Mint ahogy bizonyos esetekben az or­vosi parafát is nagyon könnyen oda­nyomják a papír aljára. A tanár avagy ä vállalatvezető hisz a pecsétekben, az orvosi par: fákban. Úgy látszik azon­ban, néhány lelkiismeretlen pecsét- il­letve parafa-kezelő miatt a bizalomnak is meg kell rendülnie azokban. Pedig ennek nem szabadna bekövetkeznie ! A hivatal, a hivatás komolysága mindenekre nézve rendet, fegyelmet parancsol. Ha a munkástól, termelő­szövetkezeti tagtól elvárják a jó mi­nőségű munkát, miért ne várhatnák e] ezt a „tanult“ emberektől is ! ? Péter Sándor (lolytatás az első oldalról) zottságban betöltött tisztségéből, mi­vel a pártaktíva keretében tevékeny­kedik- ezentúl ; — Bak Elemér elvtárs felmentését a végrehajtó bizottságban betöltött tiszt­ségéből, mivel ezentúl állami megbí­zatást kap , — Kirmayer Etelka és Gheorghe Stoica elvtárs felmentését a megyei .szaktanácsban betöltött tisztségéből, mivel más megyékbe helyezték át ő­­ket ; — a végrehajtó bizottság tagságának növelését 19-ről 21-re ; — Baternai Tibor elvtárs, az RSZASZ KB tagja, kooptálá­­sát a szakszervezetek megyei tanácsába és végrehajtó bizottságába, Kisgyörgy Tibor, a megyei építő-szerelő vállalat munkása, Lőrincz Ödön, a kézdivásár­­helyi csavargyár munkása, Nagy And­rás, a faipari kombinát asztalosa, és Orbán István, a kézdivásárhelyi fo­gyasztási szövetkezetek áruszakértő­je kooptálását a végrehajtó bizottság­ba ; — Baternai Tibor megválasztását a szakszervezetek megyei tanácsa elnö­kévé, Nastasia Cojan, a tejipari vál­lalat közgazdásza és Vajda István, a köpeci bányavállalat szakszervezeti bizottsága elnökének megválasztását a megyei szaktanács alelnükévé ; — a szakszervezetek megyei tanácsa pénzügyi ellenőr kollektívájának meg­választását a következő tagokkal : Du­mitru Pop (dohánygyár) , Szekeres Bálint (Mobila) , Bene József (Poli­­prod) , Gheorghe Lungu (sepsiszent­györgyi MGV), Szentpáli Pál (a Nem­zeti Bank megyei fiókja). A második napirendi pont kereté­ben Baternai Tibor elvtárs felolvasott egy tájékoztatót és egy intézkedési tervet, amelyekhez hozzászólt Vajda István, a köpeci bányavállalat szak­­szervezeti bizottságának elnöke, Sza­bó István, a Kézdivásárhely városi szakszervezeti tanács elnöke, Bokor György, a Localprod szakszervezeti bizottságának elnöke, Gheorghe To­­hăneanu, a bodzafordulói UEIL szak­­szervezeti bizottságának elnöke, Ke­lemen Rozália, az Olt textilművek szakszervezeti bizottságának tagja, Varga Lajos, a kézdivásárhelyi faipari kombinát szakszervezeti bizottságá­nak elnöke, A megbeszélések végén felszólalt Teodor Primea és Király Károly elvtárs. A jelenlevők lelkes hangulatú táv­iratot intéztek az RKP Központi Bi­­zottságához, és személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárshoz, a párt főtitká­rához, amelyben többek között a kö­vetkezőket írták : „A Kovászna me­gyei szakszervezetek tanácsának ple­nárisa, amely annak a hatalmas lelke­sedésnek és alkotó lendületnek idősza­kában ült össze, amellyel egész népünk készül dicsőséges pártunk félszázados évfordulójának megünneplésére — mélységes jelentőségű eseménye ez a szocialista Románia történelmének — megyénk minden dolgozója, románok és magyarok, megyénk szakszervezeti tagsága nevében kifejezésre juttatja végtelen eggyéforrottságát pártunk bölcs, marxista-leninista politikájá­val, és ünnepélyesen vállalja a Köz­ponti Bizottság és személyesen Ön, szeretett Nicolae Ceauşescu elvtárs előtt, hogy mindent megtesznek az RKP X, Kongresszusán kitűzött fel­adatok példás megvalósítása érdeké­ben, a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért szeretett hazánkban. Megyénk szakszervezeti szerveinek és szervezeteinek egész tevékenysége, a szakszervezeti kongresszus doku­mentumainak életbeléptetésére fog irányulni, különös tekintettel az Ön kongresszuson tartott beszédében foglalt útmutatásokra, amely prog­­ramm-dokumentum számunka, állan­dó vezérfonala lesz egész jövőbeli te­vékenységünknek. Meggyőződve pártunk marxista- le­ninista politikájának helyességéről, mégegyszer biztosítjuk Önt, szeretett Nicolae Ceauşescu elvtárs, hogy min­den erőfeszítést megteszünk, minden munkaképességünket és hozzáértésün­ket a munkásosztály, a román nép szolgálatába állítjuk a dolgozók anya­gi és szellemi életszínvonalának állan­dó emelése, szeretett hazánk, Románia Szocialista Köztársaság haladása ér­dekében“ , SPORT = Megyei labdarúgó U«/ () bajnokság I. osztály Olasztelek—Sepsiszentgyörgyi Kárpátok 1—2 (1—1) Már a negyedik mérkőzést veszíti el Olasztelek labdarúgó együttese. A tavaszi összesített gólaránya 2-14. Nem szorul különösebb kommentárra. A szurkolók reménye, hogv legalább a negyedik fordulóban végre magára talál a csapat — füstbe ment. Ezúttal is vereséget szenvedtek. Az első gólt a vendégek szerezték meg egy ka­pu előtti kavarodás végén, de hét perc múlva (22) Sebestyén mintegi huszon­öt méterről naqv erővel küldi hálóba a labdát, beállítva ezzel a félidő e­­redményét. Szünet után, a mérkőzés 65. percében a v endégek megszerzik a vezetést s egyben a találkozó győz­tes gólját is. Utána kiegyensúlyozott játék folyik a pályán. Ilyen qólsze­­géuv csatárjáték mellett, amilyent az olasztelekiek „produkáltak", aligha fűzhetünk reményeket községünk lab­darúgó sportjának jövőjéhez. Kolumbán Csaba Mivel lapzártáig más tudósítás nem érkezett be, csak a száraz eredmé­nyeket közölhetjük : Szentkatolna — Zabola 5-3, Kilyén — Kovászna 0-2, Szotvor — Réty 0-0, Tamásfalva — Kőröspatak 4-0, Sepsiszentgyörgyi E- gyesülés — Uzon 0-0. - 1 2 3 1. Kovászna 16 12 2 2 49- 7 26 2. Bárót 15 9 4 2 44- 8 22 3. Uzon 16 9 4 3 41-16 22 4.Egyesülés 161 8 4 4 26-14 20 5.Kárpátok 165 7 4 17-15 17 6.Kőröspgtak 16 73 6 20-32 17 7.Szotyor 154 2 723-26 14 8.Réty 164 6 624-36 14 9.Olasztelek 167 0 9 23-40 14 10.Kilyén 155 2 821-24 12 11.Szentkatolna 164 2 10 21-43 10 12.Tamásfalva 153 2 10 15-29 8 13.Zabola 164 0 12 21-55 8 Ifjúsági bajnokság Szentkatolna •—- Zabola 1-3, Kilyén — Kovászna 0-3, Olasztelek — S. Kár­pátok 1-2, Szotvor — Réty 1-3, Ta­másfalva — Kőröspatak 6-0, Egyesü­lés — l/.on 1-2. 1.Kovászna 1614 1 197-11 29 2.Bárót 1513 1 1 63-12 27 3.Uzon 168 4 4 31-23 20 4.Egyesülés 16 8 35 28-33 19 5.Tamásfalva 156 4 539-28 16 6.Kárpátok 167 2 7 27-2816 7.Kőröspatak 166 3 717-39 15 8.Réty 167 1 8 30-68 15 9.Zabola 166 2 8 43-38 14 10.Kilyén 156 2 720-38 14 11.Olasztelek 163 3 10 28-33 9 12.Szotyor 152 2 11 14-41 6 13.Szentkatolna 16 2 014 10-53 4 II. osztály — I. csoport Torja — Maksa 3-2, Egerpatak — Sepsiszentgyörgyi Akarat Ó-3 (az eger­­patakiak könyveiből hiányzott az or­vosi vizsgálat pecsétje) Angyalos — Szépmező 0-3, Barátos — Csernáton 0-3, Zágon — Nagyborosnyó 0-3 (An­gyalos, Barátos, Zágon nem jelent meg a kapuviadalon, s a szakbizott­ság versenyszabályainak értelmében első hazai mérkőzésüket elveszitett­­nek nyilvánították.) 1.Szépmező 13 11 1 1 42-11 23 2.Szerese 12 9 0 3 28-17 18 3.Angyalos 13 5 4 4 31-22 14 4.S. Akarat 13 4 6 3 20-13 14 5.Csernáton 13 6 2 5 27-23 14 6.Barátos 13 5 3 5 35-28 13 7.Maksa 13 5 3 5 26-25 13 8.Nagyborosnyó 13 5 3 5 32-37 13 9.Zágon 13 5 2 6 25-26 12 10.Egerpatak 13 3 2 8 14-33 8 11.Telek 12 2 3 7 10-23 7 12.Torja 13 1 2 10 14-46 4 II. csoport Málnás — íllyefalva 2-2. Bölön — Bodok 0-3 (Bölön sem jeleni meg a kupamérkőzésen), Nagybacon — Var­gyas 1-1, Szentkirály — Nagyajta 0-3 (Szentkirály az orvosi vizsgálat­ról feledkezett meg). 1.íllyefalva 129 2 134-13 20 2.Nagyajta 12 81 3 35-15 17 3.Bocíok 128 0 3 39-17 16 4.Vargyas 127 2 319-19 16 5.Aldoboly 11 61 4 35-17 13 6.Nagybacon 12 52 514-18 12 7.Kökös 11 41 6 15-17 9 8.Málnás 123 3 613-23 9 9.Szentkirály 123 0 9 11-25 6 10.Bardóc 11 21 9 12-34 5 11.Bölön 12 21 9 10-39 5 KISPAD A szakbizottság mellett működő fe­gyelmi albizottságtól tudtuk meg, hogy Imre Sándor, szotyori játékost 4 for­dulóra letiltották, mert szidta a játék­vezetőt : Veress Dávid (Uzon), Pakuts István (Sepsiszentgyörgyi Akarat) 2-2 fordulót pihennek, mert labda he­lyett az ellenfél játékosát rugdosták; Mocsel Gyárfás (Réty), Rúzsa József (Kilyén) pedig utolsó figyelmeztetést kaptak. Szóval nem zajlanak olyan si­mán a megyei labdarúgó mérkőzé­sek. Szerkesszünk együtt Szerkesztőségünk ismételten felkéri tudósítóit, az egyesületek labdarúgó szakosztályának elnökeit, a/ iskolák testnevelő tanárait, hogy szíveskedje­nek a mérkőzést követő legközelebbi postafordultával levélben tudósítani sportrovatunkat. (áros) 2 ­­IV é 296.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék