Megyei Tükör, 1971. április (4. évfolyam, 290-315. szám)

1971-04-08 / 296. szám

—KÜLPOLITIKA -Az SZKP XXIV. kongresszusának munkálatai MOSZKVA — A Kreml kongresszusi termében P. M. Maserovnak, az SZKP KB Politbürója póttagjának, a Beloru­­sziai KP KB első titkárának elnökletével szerdán folytatta munkáját az SZKP XXIV. kongresszusa. P. Sz. Nyeporozsnij, a Szovjetunió e­­nergetikai és villamosításügyi minisztere, a Szovjetunió 1971—1975-ös nemzetgazda­ságfejlesztési ötéves tervének irányel­veiről szóló jelentés vitája során vázolta az országnak a múlt ötéves tervben el­ért energetikai fejlődését. Jelenleg a Szovjetunió erőműveinek beszerelt tel­jesítőképessége 166 millió kilowatt. Ta­valy az erőművek 740 milliárd kilowatt­óra villamos energiát termeltek. Lendü­­letesen épülnek a Larján—Susenszkoje-i, Uszty—Ilimszk­i, nureki, toktogulszki és más vízierőművek, valamint számos nagy kapacitású hőerőmű és atomerőmű. A fel­szólaló a továbbiakban taglalta a Szovjet­unió európai része több mint 100 millió kilowattos energetikai rendszerének ki­alakítását, a falvak villamosításának ki­­terjesztését. Mint közölte, a következő 10—12 évben új energetikai kapacitások épülnek összesen 200 millió kilowatt tel­jesítőképességgel, amiből 67 millió kilo­watt a jelenlegi ötéves tervben készül el. Újabb nagyfeszültségű légvezetékek épül­nek, hozzálátnak a Szovjetunió európai része, Szibéria, Közép-Ázsia és Transz­­kaukáziai energetikai rendszereink össze­kapcsolásához, a Szovjetunió egységes energetikai rendszerének kialakításához. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa nevében felszólalt V. I. Proho­rov, az SZKT titkára. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók széles körűen megvitatták az iránytervezetet, számos értékes javas­latot terjesztettek elő, majd taglalta a szakszervezeti munkát, a szocialista ver­seny szervezésének javítását, az újítók szerepét jelentős anyagi eszközök megta­karításában, a szakszervezetek tevékeny­ségét a munkakörülmények javítása és a társadalombiztosítás terén. K. M. Geraszimov, az OSZSZSZK Mi­nisztertanácsának alelnöke, az OSZSZSZK Állami Tervbizottságának elnöke sokat­mondó számokkal példázta azokat az át­­­alakulásokat, amelyek a szövetségben a ötéves terv során végbe mentek. Az ipari termelés 1,5-szörösen, a nemzeti jövedelem több százalékkal növekedett. Üzembe helyeztek 950 új vállalatot. A munkatermelékenység növelésével bizto­sították a termelési növekedés 80 száza­lékát. Ezután a felszólaló a szövetség me­zőgazdasági eredményeiről beszélt. Ami a jövőt illeti, kifejtette, hogy a jelenlegi ötéves terv alatt az OSZSZSZK ipari ter­melése 44—47 százalékkal növekszik. Gyorsan fejlődnek majd a keleti vidékek és a szovjet Távol-Kelet. A könnyűipar eredményeiről és idősze­rű kérdéseiről N. N. Taraszov, a Szovjet­unió könnyűipari minisztere beszélt a kongresszuson. Rámutatott a készruha­­gyártásban, a kötöttáruk, a divatcikkek szektorában elért jelentős termelési nö­vekedésekre, és hangsúlyozta, hogy az ilyen áruk nem elégítik ki teljesen az igényeket, a könnyűipari termékek mi­nősége nem mindig felel meg a vevők igényeinek. A felszólaló ezután ismertet­te az iparág gyors fejlődési kilátásait a jelenlegi ötéves tervben. G. 1 Csirjajev, az SZKP jakutiai tar­tományi bizottságának első titkára a szi­bériai köztársaság gazdag ásványkincsei­ről beszélt, s rámutatott, hogy az ipari termelés az elmúlt ötéves terv során 18,8-szorosan növekedett. Ezután a fel­szólaló az északi vidékek vállalatainak maximális gépesítéséről és automatizálá­sáról, valamint arról beszélt, hogy a vállalatokat el kell látni a mostoha ég­hajlati viszonyoknak megfelelő kölönle­­ges berendezésekkel. M. A. Prokofjev, a Szovjetunió okta­tásügyi minisztere a többi között rámu­tatott, hogy a jelenlegi ötéves terv folya­mán általánosítják a középfokú oktatást. A Vili. osztály végzettjeinek 92 százaléka tovább tanul. N. K. Bajbakov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának alelnöke, az Állami Terv­bizottság elnöke, vázolta az új téves terv átfogó, tudományos előkészítő munkáját, rámutatott, hogy több tervváltozat készült el, kidomborította a terv strukturális vál­tozásait, hangsúlyozta a közfogyasztási cikkeket termelő ágazatok gyorsított üte­mű fejlődését, az egész gazdaság műszaki korszerűsítését. Mint mondotta, a két u­­tóbbi a legfontosabb előirányzat. A fel­szólaló részletesen foglalkozott a munka­termelékenység és a termelési hatékony­ság növelésének lehetőségeivel. A Kazah SZSZK dolgozói teljesítették a Vili. ötéves tervét, több mint másfél­­szeresen növelték a termelést — hangsú­lyozta B. Aszimov, a köztársasági kormány elnöke.­ Megemlítette, hogy a hatalmas kazahsztáni sztyeppen nagy ipari kombi­nátok és komplexumok épültek és épül­nek, majd rámutatott : a köztársaság a Szovjetunió egyik legfontosabb gabona­­termesztő és állattenyésztő övezete lett. Felszólalt még P. Borogyin, a moszkvai Lihacsov tehergépkocsigyár igazgatója és V. Monahova, Moszkva tartományi szov­­hozigazgató. Szerdán az alábbiak köszöntötték kongresszust: H. del Canto, a Chilei Szo­­­cialista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, Tomio Nis­izava, a Japán KP KB Elnöksége­ Állandó Bi­rójának tagja, A­­milcar Cabral, Guinea és a Zöldfoki-szi­­getek Afrikai Függetlenségi Pártjának főtitkára, Marc Drumaux, a Belgiumi KP elnöke, N. Saui a Libanoni KP KB fő­titkára, Franz Muhri, az Ausztriai KP elnöke, Aziz Mohammed, az Iraki KP KB első titkára, J. Colle, a Bolíviai KP KB első titkára, M. Wilner, az Izraeli KP KB főtitkára, E. Papajoannu, a Ciprusi Dolgozók Haladó Pártjának (AKEL) főtit­kára és Kosztasz Koliannisz, a Görögor­szági EP KB első titkára. A kongresszus jóváhagyta az irányelv­­tervezet javító és kiegészítő bizottságá­nak összetételét. Az SZKP XXIV. kongresszusa folytat­ja munkáját. A DÉL-VIETNAMI ha­zafias erők sorozatos tá­madásokat hajtottak vég­re a saigoni csapatok 5. számú tüzérségi állása ellen , megtámadták a Tan Canh-i rancsnokságot, saigoni pa­s súlyos károkat okoztak az el­lenségnek. A FELLÁZADT­ tisz­tek követelésének en­gedve, Jose Maria Ve­lasco Ibarra, Ecuador el­nöke menesztette Jorge Acosta Velasco minisztert, s ezzel hadügy­egy­­idejűleg a Garca More­no börtönből télt a múlt héten kienged­letar­tóztatott b­­ tisztet, köz­tük Lu­is Jacome Shavezt az Akadémia volt rek­torát, akinek lemonda­­tása váltotta ki a válsá­got. VARSÓBAN aláírták a Lengyel NK és a Né- mondatban metország SZK közötti árucsere 1971. évi jegy­zőkönyvét. AZ ELMÚLT 24 órában Jordániában csak vidé­ken voltak incidensek a kormánycsapatok és a palesztinai ellenállók között, a fővárosban nyu­godt a helyzet. SALVADOR ALLEN­­DE elnök nem fogadta el a kormánya radiká­lis párti minisztereinek lemondását ■ — közli a France Presse, mivel a szóban forgó miniszte­rek teljes bizalmát élve­zik, s nin­cs szándékában átszervezni a kormányt a közeljövőben. NIXON elnök kedden jóváhagyott egy tör­vénytervezetet­, amely az alaszkai benszülött la­kosságának a szövetségi kormánnyal szemb­en tá­masztott több követelé­sét rendezi. Egy A számok játéka. Az USA saigoni titkoshír-szerző központjának van egy kisméretű, ja­pán gyártmányú „nevető készüléke", amely zseblámpa-elemmel működik és 18 másodpercen át egyszerű gomb­nyomásra harsány kacagást hallat. A kis készülék beszerzésével a Pen­tagon lélekbúvárai valószínűleg ar­ra törekedtek, hogy derűs légkört teremtsenek az amerikai katonák kö­rében és felvidítsák azokat, akik a hazafias erők egyre ádázabb ellen­állása következtében mind többször kerülnek életveszélyes helyzetbe. Egy idő óta azonban, a saigoni köz­pont tisztjei akkor indítják meg a nevetőgépet, amikor összpontosít­ják az amerikai expedíciós „harctéri győzelmeiről“ szóló hadtest híre­ket. Noha a számadatok általában tük­rözik a valóságot, a kis japán készü­lék keltette „vidámság" ez alkalom­mal nyilván azt fejezi ki, hogy már az amerikai tisztek sem hisznek a saigoni „Us Command"-hoz a harcte­rekről beérkező jelentéseknek. múlt héten például a nevetés ragá­­­lyos betegségként terjedt, amikor be­jelentették, hogy Dél-V­ietnamban 1961 óta 708 644(!) „ellenséges“ ka­tonát öltek meg. A Time című ame­rikai folyóirat szerint az igazság az, hogy az amerikai titkosszolgálat az álló mennyiségi kimutatás szerint hamarosan megnyerjük a háborút" . Csakhogy azóta kilenc esztendő telt el, s az Egyesült Államok még min­dig nem nyerte meg a háborút. HÍRMAGYARÁZAT évek során soha sem közölt többet egész Indokína viszonylatában (és nem csupán Dél-Vietnamban) 650 000 „ellenséges katonánál" . Márpedig a jelenlegi adatok szerint a megölt ellenséges katonák száma oly nagy, hogy tulajdonképpen már nem volna, ki harcoljon az idegen betolakodók kiűzéséért. Ha viszont ezek a szám­adatok igazak, akkor félelmetes el­lenséges erők bevetéséről tanúskod­nak. A Kambodzsával kapcsolatosan meghamisított adatok ugyanígy vis­­­szaütöttek a saigoni USA-parancs­­nokságra. A tavalyi áprilisi invázió óta az amerikai parancsnokság 22 500 khmer hazafi elestéről számolt be .Ha minden megölt ellenséges katona után két sebesültet veszünk — írja az említett folyóirat —, a hazafiak összes vesztesége 67 500 ember lenne. Márpedig az amerikai titkosszolgá­lat adatai szerint a kambodzsai invá­zió megkezdésekor mindössze 40 000 khmer harcos létezett, s a mai e­­gész állományt 60 000 emberre becsü­lik . David Greenway, a Time haditu­dósítója, akit felháborított az ameri­kaiak indokínai „győzelmeit" bizo­nyítani hivatott számadatok ellent­mondásossága, utánanézett, hogyan változnak az hadsereg különböző szin­tű köreiben az ellenség veszteségei­ről szóló kimutatások. Jelen volt, a­­mikor egy amerikai járőr az ellen­ség csapdájába esett, s megállapítot­ta, hogy az összetűzésben az ameri­kai katonák három ellenséges kato­nát öltek meg. A zászlóalj parancs­noka, miután meghallgatta a járőr beszámolóját, 20 áldozatot jelentett feletteseinek. De amikor Da Nang-ba érkeztem — írja Greenway — az ál­dozatok száma már 32-re kerekedett. A „számok játéka" azonban nem áll itt meg. A laoszi invázió során két saigoni zászlóalj kaitonái csaknem mind odavesztek, de a US Command­­nak senki sem tett jelentést az eset­ről. A­ múlt héten Laoszban az ame­rikaiak 200 helikoptert vesztettek, de Saigonban csak 38-ról tudnak. A számok szándékos meghamisítá­sa nyomán keletkező helyzetek ne­vetséges voltán túl felmerül a kér­dés, hogy ezek a számok áldatlanul befolyásolják a politikai döntéseket is. Amint a Time írja, ezek a számok­ már túlságosan sokszor játszottak megtévesztő szerepet a vietnami há­ború történetében­ ilyen értelemben sokat mondó McNamara volt honvé­delmi miniszter egyik 1962. évi nyi­latkozata, amelyben fejlengősen kö­zölte­­ [UNK] „minden rendelkezésünkre ★ J. J. S. s. szabadságon Kétségtelen, hogy Jean Jacques Servan-Schreiber, a francia politikai élet egyik legérdekesebb figurája. Újságíró volt, csak a közelmúltban hagyta ott az újságírást és politikai pályára. Pontosabban lépett egy esztendővel ezelőtt történt : a L’Ex­­press című közismert hetilap alapító­ja búcsút mondott az igazgatói szék­nek és elfogadta a radikális párt fő­titkári tisztségét. Servan­ Schreiber az új tisztségben azt szerette volna elérni, hogy a párt „valóhbi félúton legyen" a kormány és az­ ellenzék között. Elképzelését legelőször a radikálisok tavaly decemberi orszá­gos kongresszusán próbálta keresz­tül vinni. Jean Jacques Sen­an- Schreiber, vagy röviden J.J.S-S. volt a radikális párt itt ismertetett kiált­ványának fő sugalmaz­ója és meg­szö­vegezője. A Kiáltvány szerette volna az állandóan belső ellentétekkel, sőt személyi k­val­itásokkal küszködő pártnak visszaadni a régi tekintélyét. J.J.S.S.-t megválasztották nancy-i képviselőnek, ami csak öregbítette hírnevét. S az Amerikai kihívás cí­mű könyv írója megpróbált még egy parlamenti mandátumot szerezni — amire a francia törvények szerint van mód, ha az előbbit egyik elvba­rátjának adja át — de sikertelenül. A bordeaux-i választókerületben u­­gyanis magával a miniszterelnökkel, Chaban-Delmas-val került szembe. J.J.S.S­ a bordeaux-i választási kam­pánynak mindenképpen igyekezett országos jelentőséget kölcsönözni, de mindhiába, mert a közvélemény sze­mében nem volt egyéb gladiátorharc­­nál, amelyet a radikális vezér elvesz­tett. Servan­ Schreiber politikai kar­rierje kezdett hanyatlani. Legutóbb a márciusi községi választásokon a radikálisok, s velük együtt termé­szetesen J.J.S.S. is kudarcot szenve­dett. Sen­an­ Schreiber azonban nemré­giben olyan lépésre határozta el ma­gát, amelynek folytán ismét a nem­zetközi sajtó érdeklődésének hom­lokterébe került. A radikális párt igazgatói bizottságának legutóbbi összejövetelén bejelentette, hogy az őszi pártkongresszusig szabadságot kér. A bejelentést sokféleképpen kommentálják sajtókörökben, annál is inkább, mert a párt meglehetősen zavaros időket él. Két tendencia áll szemben egymással: az egyik szerint a radikálisoknak közeledniük kell a szocialista párthoz és a republikánus intézmények konvenciójához, a má­sik szerint a főtitkár által megjelölt „reformvonalat" kell követniük. Schreiber — aki a Le Figaro sza­vaival élve a drámai fordulatok ked­velője — szeretne hasznot húzni a bejelentése körüli kavarodásból­ Egyben igyekszik azt a látszatot kel­teni, hogy szükség esetén minden ál­dozatra kész. Egyes hírmagyarázók szerint Ser­van­ Schreiber­­ „vakációja" meg­könnyíti Maurice Faure pártelnök e­­rőfeszítéseit a szocialistákkal való kapcsolatok újrafelvételé­re. Elvileg tehát a radikálisok, a szocialisták és a republikánus intézmények konven­ciója közeledését most könnyebben meg lehetne valósítani. Tény és va­ló — írja a L’Aurore —, hogy a ra­dikálisok utolérhetetlenek a gordiusi csomó elvágásában. A vezetőségi összejövetelen annyira elfoglalta ő­­ket a szocialistákkal való­ dialógus újrafelt­étele, hogy a már-már kirob­banni készülő drámai fordulat nem követ­kezett be­­­­ Más hírmagyarázók nem tartják kizártnak, hogy Servan-Schreiber „szabadsága" előjátéka lesz a párt­elnöki jelöltségnek. Megint mások feltételezik, hogy a radikálisok újabb elméleti dokumentuma kerül meg­szerkesztésre. Servan-Schreiber u­­gyanis a Kiáltvány megszerkesztése idején is szabadságot kért a L’Ex­­press-től Abban mindenki egyetért, hogy J.J.S.S. nem ok nélkül ment „sza­badságra" .

Next