Megyei Tükör, 1971. május (4. évfolyam, 316-341. szám)

1971-05-05 / 319. szám

Király Károly elvtárs beszéde (folytatás az első oldalról) remista mozgalomba ágyazódik, s a munkásság osztályöntudatának növeke­dését, azt az elhatározását bizonyítja, hogy jelentős részt vállal a burzsoá­ földesúri rendszer felszámolásában. „Ez a haza a miénk lesz — mutat rá egy ko­rabeli brosúra,­­amelyet a kommunisták Sepsiszentgyörgyön terjesztettek — ha eltávolítjuk éléről a szélhámos, bandita uralkodót, Carolt, a véreskezű, a legna­gyobb kapitalistát és földbirtokost, együtt a hóhér tisztekkel, gyárosokkal, banká­rokkal, földbirtokosokkal, és mi, mun­kások, parasztok, katonák a Román Kom­munista Párt vezetésével forradalmi úton megalakítjuk a munkás-paraszt kor­mányt. " Egyidőben a kizsákmányolás növekedé­sével, az életszínvonal és a munkakörül­mények leromlásával megyénk s­átusa lendületes tevékenységbe proleta­kezd. 1920. október 23—24-én a sepsiszentgyör­gyi cigarettagyár és szövőgyár munkásai, a társadalmi igazságtalanságok elleni til­takozásul, a munka- és életkörülmények javítását követelve, abbahagyják­ a mun­kát. Ugyanabban a hónapban a kovásznál Fürst fűrészgyár munkásainak felmonda­nak szervezkedésük miatt. Arapatak, E­­lőp­lak, Bodzavám és­­ Bodzaszita paraszt­jai a munkásmozgalmak hatására erdő- és legelőpusztítással fejezték ki elégedet­lenségüket, rámutatva arra, hogy ha az állam nem biztosítja jogaikat, ők maguk hajtják végre a földreformot. Megyénk proletariátusának politikai öntudatáról tanúskodik, hogy 1921. má­jus 1-én a sepsiszentgyörgyi munkások zászlókkal vonultak ki a város főterére és jelszavakat kiáltottak. A sepsiszent­györgyi kommunista sejtek tevékenysége erősödött, a burzsoá-földesúri rendszer pedig megtorló intézkedésekkel válaszolt. Forradalmi tevékenységükért Daragics György, Székely Géza — a kommunista párt városi titkára — Joós János, Klein Sándor — az ifjúsági szervezet vezetője —, Bușan Gheorghe kommunisták laká­sán házkutatást tartottak, néhányat kö­zülük letartóztattak. Az illegalitás éveiben az RKP által ve­zetett munkások megyénk területén több sztrájkot­ szerveznek. Sepsiszentgyörgyön 1926. június 20-án kitört a cigarettagyár dolgozóinak sztrájkja. Noha az állami ér­dekeltségű gyárakban megvonták sztrájkjogot, a munkások az igazgatóság a munkásellenes megnyilvánulásai miatt sztrájkba léptek. A munkások küldöttsé­get indítottak Bukarestbe, a Munkaügyi Minisztériumba a munkaviszályok oldása érdekében, de ezek továbbra még­is megoldatlanok maradtak. Annak elle­nére, hogy a munkások üldöztetése foly­tatódik, nem tudják megakadályozni az 1929-es sztrájkmozgalmak megszervezé­sét, így 1929. március 10-én megalakul a cigarettagyár munkásainak szakszer­vezete, azzal a céllal, hogy megvédje és képviselje a dolgozók érdekeit. Az­­ 1929—1930-as hatalmas sztrájksoro­zat érezteti hatását a sepsiszentgyörgyi, a baróti, a köpeci és a komandói munká­sok soraiban. Az igazságtalan munkaszerződések, a leromló életkörülmények és a kapitalisták visszaélései arra kényszerítették a köpeci bányászokat, hogy 1929. február 23-án sztrájkba lépjenek. Nagy befolyást gya­koroltak rájuk a Lupényből érkező hírek. A köpeci bányavállalat igazgatósága a következő levelet küldte a sepsiszent­györgyi csendőrségnek : „Tisztelettel kö­zöljük, hogy munkásaink, számbelileg 175-en, folyó év február 23-án, reggel 6 órakor beszüntették a munkát. “ A bá­nya igazgatósága aggodalmát fejezi ki a helyzettel kapcsolatosan, mivel a robba­nóanyag-raktár, a villanytelep és a bá­nya­ a munkások birtokában van. A sepsiszentgyörgyi főügyészhez inté­zett egyik levélben ez áll : „A kollektív szerződést a munkások egyoldalúan fel­bontották, s emiatt elbocsátottnak szá­mítjuk őket" . A bányászok tovább foly­tatták a harcot, annak ellenére, hogy 131 társukat elbocsátották , hogy Barótról, Nagyajtáról csendőröket, Sepsiszent­­györgyről és Brassóból katonákat és szi­­gurancaügynököket küldtek Köpecre. Ilyés József, Mayer Imre, Sebestyén Gé­­za, Kisgyörgy Tamás és sok más kommu­nista buzdította és bátorította a sztrájko­ló bányászokat. A köpeci sztrájk a bányá­szok részleges győzelmével végződött. 1929. május 23-án a sepsiszentgyörgyi szövőgyár munkásai lépnek sztrájkba és kiharcolják a fizetések emelését, a fize­tett szabadságot és az elbocsátások be­szüntetését. 1931-ben munkakonfliktus áll be a hely­beli nyomda munkásai és igazgatósága között a fizetések emelése ügyében, majd 1933 áprilisában a sepsiszentgyörgyi nyomdászok gyűlést tartanak, amelyen a résztvevők szolidaritásukat fejezik ki a grivicai sztrájkolókkal. A gyűlés több résztvevőjét letartóztatják és elítélik. A sztrájkmozgalmak 1933 után is foly­tatódnak. Több mint 650 komandói mun­kás lép sztrájkba 1936. június 3-án, s e sztrájk 34 napot tart. Noha a sztrájkok többségét leverték, ezek mégis bizonyítják a dolgozók harci egységét és azt a törekvésüket, hogy nem­zetiségi különbség nélkül védjék jogai­kat a kizsákmányolók ellen. A román burzsoá­ földesúri rendszer, valamint a m­­agyar horthy-fasiszta rendszer elleni összes osztálycsaták élén a kommunisták állottak. A Román Kommunista Párt szervezetének vezetésével Gáli Mihály, Kusztig Zoltán, Péter Gyula, Lázár Zsu­zsanna, Farkas Nagy József, Farkas Nagy Ilona, Szabó Béla, Varga Anna, Bíró Ma­tild, Szőcs Lázár, Salamon Imre, Dudás Mária, kik jelen vannak ezen az ünnepi gyűlésen, harcukkal és munkájukkal­ mind az illegalitás nehéz éveiben, mind a haza felszabadulása után hozzájárultak a párt általános politikájának megvalósításához. A megyei pártbizottság nevében mind­­annyiuknak melegen gratulálunk, egész­séget és hosszú életet kívánunk. A párt soraiból ezer és­ ezer kommunis­ta, a­­ munkásosztály ügyéért, a demokrá­ciáért és szocializmusért küzdő megfé­­lemlíthetetlen harcos esett áldozatul börtönökben és a kivégző osztagok előtt.­­ Közöttük volt a kommunista Lázár Mi­hály, aki 20 éven keresztül hűen szolgál­ta a Román Kommunista Párt ügyét, aki a párt megalakulásától kezdve aktívan részt vett a sepsiszentgyörgyi munkás­­mozgalom szervezésében és vezetésében. Lakása a kommunisták illegális találko­zóhelye, innen indulnak ki a román bur­zsoá-földesúri rendszer és a magyar horthy-fasiszta rendszer ellen a munkás­ságot forradalmi harcba hívó röpcédulák. Noha forradalmi tevékenységéért văcărești-i, a boftanai és a Tirgu Ocna-i a börtönbe zárták, s bár a szigurancán el­szenvedett kínzások folytán megbetege­dett, a kommunista Lázár Mihály — akit a sziguranca a „kommunista eszmék fa­natikus harcosának, az állambiztonságra veszélyes egyénnek" jellemez — továbbra is a sepsiszentgyörgyi kommunisták ak­ciói élén áll mindaddig, amíg 1941. júli­us 8-án a horthysta csendőrök galádul meggyilkolják a sepsiszentgyörgyi rend­őrség pincéjében. Ebben az ünnepélyes pillanatban adó­zunk hazánk mindazon fiai emlékének, akik a burzsoá-földesúri és horthy-fasisz­ta rendszer elleni harcban elestek, akik életüket áldozták a szabadság, a függet­lenség és a nép boldogsága ügyének, a szocializmus és a béke győzelméért. Elvtársak ! A mi kommunista pártunk felejthetetlen érdeme, hogy a katonai-fasiszta dikta­túra nehéz éveiben, a háború és a terror nehézségei ellenére az ország lakosai többségének ki tudta fejezni törekvéseit, maga köré tudta tömöríteni a demokra­tikus és hazafias erők legszélesebb kö­reit, megszervezte és vezette az antifa­siszta ellenállási mozgalmat, a romá­niai tömegek harcát a szovjetellenes há­ború ellen, a fasiszta rendszer megdön­téséért, az ország felszabadításáért hitlerista elnyomás alól, s így a nép ér­­­dekeinek és akaratának összesítőjévé vált. Az 1944 augusztusi fegyveres felkelés megszervezése és sikeres végrehajtása jelenti azt a történelmi pillanatot, amely felejthetetlen marad a román nép tudatá­ban mint a Román Kommunista Párt harcának és tevékenységének kifejezője. A felkeléssel egyidőben kezdődő népi for­radalom tovább fejlődik, és 1945 márciu­sában beírja első nagy győzelmét. ■ Az ország életében rendkívüli jelentő­ségű esemény volt az 1945 októberében tartott országos konferencia. A Kommunista Párt tovább vezette a Román tö­megek harcát a politikai hatalom teljes meghódításáért. E harcot 1947. december 30-án siker koronázza, kikiáltják a Ro­­­mán Népköztársaságot. A nép által rábízott feladatot teljesít­ve, a Román Kommunista Párt megnyi­totta országunk hosszú történetében legfényesebb korszakát. A román társa­a­dalom fejlődését a szocialista építés é­­veiben a mélyreható változások, a tár­sadalmi-politikai élet erős dinamizmusa, a városi és falusi dolgozók anyagi és szellemi életszínvonalának emelkedése jellemzi. Most, pártunk megalakításának 50. év­fordulóján, amikor országunkban a szo­cialista építés két nagy szakasza közötti fordulóponton állunk — az 1966—1970-es ötéves terv sikeres teljesítése, és az 1971—1975-ös új ötéves terv beindulása — alkalmunk van arra, hogy a kommunis­ták pártja vezette népünk nagy eredmé­nyeit számba vegyük a tevékenység min­den terén és pillantást vessünk azokra a fényes perspektívákra, vetkezendő időszakban amelyek az esse­megnyílnak e­­lőttünk. A következőkben a szónok átfogó képet mutatott be szocialista társadalmunk fej­lődéséről, számokkal példázva azt a ha­talmas ütemet, amelyet munkánk minden terén elértünk. Fél századdal a Román Kommunista Párt megalakulása után­­— mondotta továbbiakban a szónok — megyénk párt­a szervek és pártszervezetek vezette dol­gozói hatalmas eredményeket mutatnak fel. A megye intenzív fejlődését a mind tökéletesebb munkaeszközökkel való el­látás, a munkafolyamatok gépesítésének fokozódása, a modern technológia alkal­mazása az újonnan épülő vállalatoknál, a termelőkapacitások és az emberi erőfor­rások mind ésszerűbb kihasználása jel­lemzi. A most befejezett ötéves terv feladatait sikeresen teljesítettük, mely­nek folytán iparunk 650 millió lej értékű ipari össztermelést ért el, s az ipari össz­termelés növekedésének 72 százalékát a munkatermelékenység emelésével való­sítottuk meg. Ebben az időszakban a megye iparában új, nagy jelentőségű iparágak jelentek meg : gépgyártó, készruhagyár, élelmi­­szeripari egységek. Az 1966—1970-es ötéves terv időszaká­ban a megye gazdasági hatékonyságának növelésére az állami központosított a­­lapból 1,8 milliárd lejt ruháztak be, mely­ből az iparba 994 millió lejt. Az előző ötéves tervhez viszonyítva a beruházások volumene 2,6-szorosára növekedett. A mezőgazdasági tevékenység szerve­zési és vezetési jobbátételére irányított erőfeszítések folytán, az utóbbi évek ked­vezőtlen időjárása ellenére, a mezőgaz­dasági össztermelés az 1966—1970-es öt­éves terv időszakában 24 százalékkal nö­vekedett az 1961—1965-ös periódushoz vi­szonyítva. Az ország potenciáljának mozgósítása, a munka és anyagi erőforrásoknak a gazdaság sokoldalú fejlődésére irányítá­sa a nemzeti jövedelem, a közvagyon, a nép anyagi és szellemi jólétének gyarapo­dását vonta maga után. Kitérve részletesen azoknak az intéz­kedéseknek ismertetésére, melyeket párt vezetősége a dolgozók életkörülmé­n­­yeinek javításáért foganatosított, a szónok kihangsúlyozta azokat az ered­ményeket, melyeket népünk elért a la­kosság életszínvonalának emelésében, a tanügyi, kulturális, egészségvédelmi, iro­dalmi, művészi és tudományos tevékeny­ségben. A haza sokoldalú fejlődésének ezekbe az összefüggéseibe — hangsúlyozta szónok — illeszkedik bele Kovászna me­­­gye fejlődése is. A névleges jövedelem 1970-ben 32,1 százalékkal növekedett 1965-höz viszonyítva. A lakosság jövedel­mének növekedése megnyilvánul a vá­sárolt áruk mennyiségében, amely az öt­éves terv időszakában 45,9 százalékos nö­vekedést mutat. Jelentős erőfeszítéseket tettek az utóbbi öt évben a lakásviszo­nyok javítása érdekében is. Az több mint 2 700 lakást és a lakosok állam a­­nyagi alapjából 2 200 új házat épített, mely lehetővé tette, hogy több mint 15 000 ember új lakásba költözzék. Új la­kónegyedek épültek a megyében, s csu­pán a sepsiszentgyörgyi Szemerja lakó­negyedben annyian laknak ma, mint 1900-ban az egész városban. A tanügy is évről évre fejlődött. A­­nyagi alapja 13 új iskolával gazdagodott. Megalakult a bodzafordulói líceum, a sepsiszentgyörgyi építészeti szakiskola­csoport, valamint építészeti szaklíceum. Ma a megye minden hetedik lakosa ta­nul. Megjavult az orvosi ellátás, s míg 1965-ben 854-re, ma 720 emberre jut egy orvos. A megye szellemi élete is jelentős ha­ladást mutat. Új kulturális létesítmények épültek — a sepsiszentgyörgyi Művész filmszínház, a nyári színház stb. A me­gyei múzeum, az Állami Magyar Szín­ház, az írószövetség irodalmi köre, a Képzőművészek Szövetségének fiókja, az alkotások megyei háza, és más kultu­rális intézmények élénk tevékenységet fejtettek ki a tudomány és művészetek eredményeinek a széles tömegek körében való népszerűsítésében, a haladó hagyo­mányok ápolásában. Olyan, megyénkben született haladó személyiségek évfordulóinak megünnep­lése, mint Benedek Elek, Gábor Áron, Bod Péter, Bölöni Farkas Sándor, vala­mint Körösi Csom­a Sándor és Barabás Miklós mellszobrainak felállítása nyo­matékosan bizonyította, hogy a kommu­nisták pártja folytatója — nemzetiségre való tekintet nélkül — az összes dolgo­zók történelme leghaladóbb hagyományai­nak. (folytatása a 3. oldalon)

Next