Megyei Tükör, 1971. november (4. évfolyam, 475-499. szám)

1971-11-02 / 475. szám

TERVEZET TÖRVÉNY «1 taka i*ns«V n­­yolc termesztéséről és ésszerű felhasználásáról AZ RKP KB VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK 1971. OK­TÓBER 19-I HATÁROZATA alapján a MEZŐGAZDA­SÁGI, ÉLELMISZERIPARI, ERDŐGAZDÁLKODÁSI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM Által kidolgozott, TAKARMÁNYOK TERMESZ­­­TÉSÉRŐL, ÉS ÉSSZERŰ FEL­HASZNÁL A SARDE SZÓ­LÓ TÖRVÉNYTERVEZETET NYILVÁNOS MEGVITATÁS­NAK VETIK ALÁ, HOGY E TERMELÉSI ÁG SZAKEM­BEREI, AZ ÖSSZES DOLGO­ Szocialista mezőgazdaságunk belterjes és sokoldalú fejlesz­tése keretében az állatte­nyésztés, a termelés szerkeze­tében és a jövedelem megosz­lásában rájutó részarány, va­lamint a lakosság nagy tápér­tékű élelmiszerekkel való el­látása miatt, fontos helyet fog­lal el. Az állattenyésztés fejlesztésé­nek, és az állati eredetű ter­melés növelésének az 1970— 1980 közötti évekre szóló or­szágos programja, amelyet a párt dolgozott ki, a zootechni­­ka állandó fejlesztésének tör­ténelmi jelentőségű dokumen­tuma. E dokumentum újabb lendületet adott az állatte­nyésztésben kifejtett tevékeny­ségnek. Kijelölte azokat az irányvonalakat, utakat és esz­közöket, amelyek szükségesek országunk természeti, társa­dalmi és gazdasági feltételei­nek e területen való haszno­sításához. Mint ismeretes, ezek az adottságok az állattenyész­tésnek rendkívül kedveznek. Az állatok genetikai poten­ciálja kihasználásának döntő tényezője a takarmányozás, a­­mely az állati eredetű terme­lés színvonalát, minőségét és hatékonyságát közvetlenül be­folyásolja. A mezőgazdasági egységek szakemberei és az összes ál­lattenyésztők hozzáértéssel fel­használva takarmánytermesz­tési hagyományaikat és tapasz­talataikat,­­ alkotó módon al­kalmazva hazánk sajátos adott­ságai között a nemzetközi tu­domány és a gyakorlat a ta­karmányozásban elért vívmá­nyait, figyelmüket az összta­­karmányszükséglet fedezésére kell hogy összpontosítsák, ak­ciókat kell szervezniük a szán­tóföldi takarmánytermesztés­ NÓK RÉSZT VEHESSENEK VÉGLEGESÍTÉSÉBEN. A TÖRVÉNYTERVEZETTEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTE­LEKET, JAVASLATOKAT ÉS INDÍTVÁNYOKAT A MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI, ÉLELMI­­SZERIPARI, ERDŐGAZDÁL­­KODÁSI ÉS VÍZÜGYI IGAZ­GATÓSÁGOKNAK, A MEZŐ­­GAZD­ASÁGI, ÉLELMISZER­­IPARI, ERDŐG­AZDÁLKODÁ­­SI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉ­RIUMNAK, A KÖZPONTI ÉS HELYI SAJTÓNAK KELL BENYÚJTANI. növelésére, valamint a lege­lők és a rétek hozamának fo­kozására. A sok ter­més takarmány, a­­mit évről évre előállítunk, a szarvasmarhák és a juhok ta­karmányozásának jelentős for­rását kínálja. Rendkívüli kedvező feltéte­lek kínálkoznak a takarmá­nyok választékának bővítésére, mégpedig a takarmánytök és takarmányrépa termesztésének kiterjesztésével, a zöldtakar­­mány-szemcsézés iparának fej­lesztésével, az­ ipari moslékok s a répaszelet szárításával és szemcsézésével, a konzervgyá­ri, étkezdei hulladékok stb. felhasználásáva­l. A termékekkénti fajlagos ab­rakfogyasztás állandó csökken­tése, ésszerű felhasználása ré­vén (elsősorban kombinált ta­karmányok és takarmányke­verékek adagolásával), teljes mértékben megfelel a gazda­ság érdekeinek, ez az állati eredetű termelés növelésének, kiadásai csökkentésének fő eszköze. A Mezőgazdaság- és Erdő­gazdálkodástudományi Akadé­mia által eltervezett akciók végrehajtásában nagy szerepe van mind az olyan, egyre job­ban korszerűsödő takarmányo­zási módszereknek és techno­lógiai eljárásoknak, amelyek lehetővé nyomásban teszik a takarmá­számításba jöhető összes takarmányforrások hasznosítását, mind pedig az új takarmánynövényfajták és hibridek előállítását s a ter­mesztési technológiák kidolgo­zását. E célkitűzés elérése végett ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NAGY NEM­ZETGYŰLÉSE elfogadja a je­len törvényt, mely a jelen törvény szerves részét alkotja. 3. szakasz. — A második szakaszban előirányzott összes takarmánycsoportokból tevődik össze, függetlenül attól, hogy milyen szektorban termelik ő­­ket az országos takarmány­alap : a Mezőgazdasági, É­­lelmiszeripari, Erdőgazdálko­dási és Vízügyi Minisztérium-4. szakasz. — A Mezőgaz­dasági, Élelmiszeripari, Erdő­gazdálkodási és Vízügyi Mi­nisztérium felel az egész állat­­állomány etetéséhez szükséges összes takarmányok termeszté­sének megszervezéséért. Az állattartók kötelesek a tulajdonukban lévő, az átadott, de még le nem szállított vagy a szállítás közben lévő álla­tok takarmányáról gondoskod­ni, hogy termelőképességüket teljesen kihasználhassák, meg­­védhessék egészségüket. 5. szakasz. — A termelés ál­landó növelése és a szükséges takarmányok választékának bővítése érdekében a takar­mánytermesztési területek, folyamatos kultúráknak szánt a területek, a termesztés vagy mesterséges gyepterületek hasz­nálóinak a következő intézke­déseket kell tenniök : a) a növénykultúrák kedvező szerkezetét kell kialakítani ; bőven termő, tápanyagban gaz­dag fajokat és fajtákat kell termeszteni, hogy a sajátos ég­hajlati és talajviszonyok kö­zepette a hektáronkénti táp­anyagtermelés maximális és a legjobb minőségű legyen ; b) az öss­­s agrotechnikai munkákat végezzék a legjobb minőségben, kedvező határ­idők között, minden növény sajátos igényeitől, rendelteté­sétől, a talaj- és éghajlati öve­zettől függően ; c) a takarmányalap megte­remtésére szükséges szántóte­rület legalább 60 százalékán pillangós növényeket és évelő pázsitfűféléket kell termeszte­ni ; d) minden szocialista mező­gazdasági egység vagy más te­rülethasználó takarmányter­mesztésre fenntartott földjén ki kell terjeszteni az öntözést, elsősorban­ a helyi öntözési le­hetőségeket kell kihasználni. e) rendszeresen trágyázni kell a takarmánytermesztési területeket, valamint a ter­mészetes és mesterséges pázsi­tokat ; f) növelni kell a szántóföldi takarmánytermesztésben, a ter­mészetes és mesterséges gye­pes területeken végzett mun­kák gépesítésének fokát. A Gépipari Minisztérium és a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálkodási és Vízügyi Minisztérium felel a takarmá­nyok termesztésében, betaka­rításában, tárolásában, szállí­tásában és feldolgozásában használatos gépek tökéletesíté­séért és állandó diverszifiká­­lásáért. Személyes gazdaság­ra, mint a szocialista egységek összes takarmányforrásai mér­legének felelős tényezőjére há­rul az a kötelezettség, hogy megszervezze a takarmányok hatékony felhasználását el­osztás útján a szektorok és a termelés gazdasági szükségle­teitől függően, természetes ál­lapotban vagy feldolgozás után­­nal rendelkező állattenyésztők számára kis kapacitású gépe­ket és felszereléseket gyárta­nak. 6. szakasz. — A Mezőgazda­­sági, Élelmiszeripari, Erdőgaz­dálkodási és Vízügyi Minisz­térium, a megyei, muntcípiumi, városi és községi néptanácsok felelnek az összes takarmány­fajták termesztéséhez, vala­mint a természetes gyepterü­letek bevetéséhez való egész vetőmagmennyiség előállításá­hoz szükséges vetőmagtermesz­tő parcellák megszervezéséért. A takarmányvetőmagvak ter­mesztését minden egyes mező­gazdasági egység szintjén, szö­vetkezetközi tanácsok szerint szervezik meg oly módon, hogy bizonyos mezőgazdasági egysé­geket szakosítanak, valamint vetőmagtermesztő parcellákat létesítenek a megyei vállala­tok keretében a gyepterület feljavítási és kihasználási munkálatok végrehajtására, hogy az egész szükséges vető­magmennyiséget minden egyes megyén belül biztosítsák. A Mezőgazdaság- és Erdő­gazdálkodástudományi Akadé­mia köteles a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálko­dási és Vízügyi Minisztérium kérésére összeállított kutatási programok és a termelési gya­korlat alapján feljavítani a meglévő egyéves ,­és évelő ta­karmánynövény- fajtákat, to­vábbá újabb, bő hozamú és fehérjedús fajtákat és hibride­ket kinemesíteni. A Mezőgazdaság- és Erdő­­gazdálkodástudományi Akadé­mia felelősséggel tartozik azért, hogy megszervezze az el­itvető­­mag termesztését az összes ta­karmánynövények számára megfelelő mennyiségben. 7. szakasz: — Az egész állat­­állomány számára — függetle­nül attól, hogy kihez tartozik — szükséges takarmány termesz­tésének biztosítása céljából a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálkodási és Vízügyi Minisztérium, a megyei, mu­nicipium­i, néptanácsok városi és községi felelnek azért, hogy a takarmánytermesztésre előirányzott összes területeket, beleértve a folyamatos ter­mesztésre szánt területeket, valamint a mesterséges vagy természetes gyepterületeket is, csakis takarmány előállítására használják, mégpedig a legha­tékonyabb fajtákból. Az em­lített földeken elért termést kizárólag takarmányozásra sza­bad felhasználni. A takarmánytermesztésre szolgáló területek és a takar­­mány-összhozamok az állami terv mutatói közé tartoznak. II. FEJEZET A takarmánytermesztés megszervezése I. FEJEZET Általános rendelkezések 1. szakasz. — Jelen törvény értelmében tekinthetők az takarmányoknak összes olyan növényi, állati, ásványi és szintetikus eredetű termékek, amelyek az állatok tápláléká­ul szolgálnak, s biztosítják az életfunkciókat, az állatok ter­melőképességének hasznosítá­sát. 2 2 2. szakasz. — jellegzetességeik és Táplálkozási eredetük szerint a takarmányokat a kö­vetkezők szerint osztályozzák : a) szálastakarmányok cso­portja ; b) nedvdústakarmányok cso­portja ; c) ter­més takarmányok cso­portja ; d) abraktakarmányok cso­portja ; e) ipari erőtakarmányok cso­portja ; f) ásványi anyagok csoport­ja ; ■ g) kiegészítő anyagok cso­portja ; h) takarmánykészítmények csoportja. A takarmányok csoportok szerinti besorolását az első szá­mú melléklet szemlélteti, a­ III. FEJEZET A takarmányfélék ésszerű felhasználása 8. szakasz. — A takarmány­forrásokkal rendelkezők köte­lesek megszervezni az összes takarmányfélék, illetve a takarmánytermeléshez nyers­anyagként felhasználható ter­mékek egész mennyiségének legjobb körülmények között történő betakarítását, tárolását és feldolgozását, hogy ezek teljes egészében mennyiségi és minőségi szempontból egy­aránt megőrizzék tápanyagtar­talmukat.­­E­ célból kötelesek biztosítani maguknak a szük­séges berendezéseket, gépeket és felszerelést. A Mezőgazdaság- és Erdő­gazdálkodástudományi Akadé­mia felel a termesztett takar­mányfélék korszerű betakarí­tási, tárolási és felhasználási technológiáinak kutatásáért, il­letve kidolgozásáért, hogy nö­vekedjék az­ összes takarmá­nyok és elsősorban a tömegta­­karmányfélék emészthetősége és táplálkozási értéke. 0. szakasz. — A megyei, municípiumi, városi és közsé­gi néptanácsok, az állami és szövetkezeti mezőgazdasági egységek vezetőségei, a műsza­ki-szakmai szervek, valamint az összes természetes és ve­tett gyepterületekkel rendel­kezők kötelesek az egész zöld­tömeg-termelést hasznosítani s e célból igénybe kell venniök a leghatékonyabb felhasználá­si módszereket és eljárásokat. 10. szakasz. — A Mezőgazda­­sági, Élelmiszeripari, Erdőgaz­dálkodási és Vízügyi Miniszté­rium, a megyei, muntcípiumi, városi és községi néptanácsok kötelesek szakmai szerveik út­ján ellenőrizni a takarmány­termelés előállításának, rak­tározásának és felhasználásá­nak módját és intézkedni a je­len törvény előirányzatainak alkalmazásában tapasztalt hi­ányosságok felszámolásáról. 11. szakasz. — Az állatállo­mánnyal rendelkező egységek vezetőségei és műszaki káderei kötelesek takarmányelőkészítő gépekkel, berendezésekkel és felszereléssel ellátott takar­mánykonyhákat létesíteni, hogy növekedjék az összes felhasz­nált takarmányfajták táplál­kozási értéke és kihasználási foka az állatfajtáktól és -cso­portoktól függően." 12. szakasz. — Az összes szarvasmarha-, juhfajták és -csoportok számára az alap­(folytatása a 3. oldalon)

Next