Megyei Tükör, 1972. május (5. évfolyam, 629-653. szám)

1972-05-14 / 639. szám

6. oldal kitörő siker pécsi diákok vendégszerepléséről Mikor a pécsi diákok koncertjének hallgatói kiözönlöttek a sepsiszent­györgyi színházterem ajtóin, színes mo­zaikként vibrált bennük az elhangzott műsor sok apró részlete. Az egyik moz­zanat a leánykar ritka szépségű zenei élményével ragadta meg a hallgatót, a művészi kifejezés lélekbe markoló szépségével hódított; a másik a bájos szólisták kellemesen csengő hangjával, megnyerő előadásmódjával aratott ki­törő sikert; a klaviatúra szárny bonto­gatni is féltő gondossággal iparkodtak létrehozni élményviláguk és az elő­adott művek szelleme közötti kapcso­latot, míg ifjú Jandó Jenő, a fiatalon befutott művész játékában a meghitt vallomást, az igénnyel , biztonsággal is imponáló egyszerűséggel megoldott részleteket méltányolta. S e csillogó mozaik apró részecskéi, a kórussze­mok, a szólók, duettek, zongoradarabok és szavalatok ízlésesen felsorakozva gyö­nyörködtető egységes képet alkottak, melyek végül meleg, baráti és bensősé­ges zenei ünneppé avatták a pécsi Leöwey Klára gimnázium sepsiszent­györgyi vendégszereplését. Meggyőző­désünk, hogy a sepsiszentgyörgyi 1-es líceum­ népi együttesének pécsi vendég­­szereplése, s a magyarországi diákok viszontlátogatása szép hagyományt ala­poz, s szorosra fűzi a két iskola tanu­lóinak barátságát. A leánykórus bemutatkozása alapoz­ta meg a hangverseny meghitt hangu­latát. Már a kezdetben felhangzó ma­gyar népdalcsokor (Csillagom, csilla­gom ; Erdő, erdő, erdő,­ Szegény va­gyok, szegénynek születtem; Akkor szép az erdő, mikor zöld), kiváló tol­mácsolása méltán jelentett rendkívüli vonzóerőt. Jandó Jenő, az együttes mű­vészi irányítója valóban kivételes tel­jesítményt csiholt ki a leánykarból. A kórus kristálytiszta intonációjával, fel­tűnően tömör, természetes és könnyed hangzásával igen kellemes benyomást keltett. (A legnagyobb eredményt két­ségkívül az egységes tónus, az együttes hangzás megtermelésével érte el a kar­nagy.) Bárdos Lajos műveiben (Napfé­nyes utakon, Vedd észre a fényt, Ma­­gas a rutafa) az ökonomikus felépítésre, az ízléses fokozásokra, a kórus rendkí­vüli hajlékonyságára, aprólékosan ki­munkált precíz ritmusára figyeltünk fel. A kar nagy szakavatottsággal ki­dolgozott előkészítő munkájáról legki­fejezőbben a három befejező szám (Bartók Béla Legénycsúfoló, Bolyongás és Kodály Zoltán Pünkösdölő), s a né­met tagozat kamarakórusának a pro­dukciója vallott, amelyekben a kórus vezetője észrevehetően nagyon finom, cizellált és feltűnően érzékeny hangzás­ra törekedett. (Az volt az érzésünk, hogy ez a kórus hivatásos színvonalú teljesítményre is képes lenne.) Külön dicséret a kitűnő szólisták­nak, Reisz Zsuzsának, Kardos Andreá­nak, Szűcs Évának, Pálfay Zsuzsának, Csaba Zitának, Mó­ricz Zsuzsának, de különösen a feltűnő­en képzett hangú és muzikális Jóri Ju­ditnak. A két zongorista, Szabó Sándor és Szabó Zoltán Bartók, Kodály és Weiner egy­­egy darabjában (Rapszódia, Darabok a Mikrokozmoszból és Rókatánc, illetve Este a székelyeknél és Székely keser­ves), hódított — nem a neves világfiak elegáns fölényével, hanem a megadás, a szolgálat szerénységével és alázata-Val Az érett, szuggesztív és virtuóz zon­gorázás rendkívüli élményével ezúttal a fiatalon nemzetközi hírnévre szert tett pianista, ifjú Jandó Jenő (a vezető fia) ajándékozott meg, aki két héttel ezelőtt Versaille-ban a Cziffra György nemzetközi zongoraversenyen II. díjat és aranyplakettet nyert. A bu­dapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia III. éves növendéke, a két előadáson Liszt VIII. Rapszódiáját, Chopin F­ dik­ Etűd­jét (Opus 10) és Kodály Marosszéki táncok című művét adta elő. Jól tudjuk, nemzetközi versenyen rangos helyet kivívni rendkívül nehéz dolog. Az if­jú Jandó három évvel ezelőtt próbálkozott meg ezzel a feladattal. Akkor még nem került be a legjobbak közé, de ennek elérésére már akkori­ban­­minden reménye megvolt. Zongo­ratudása szilárd technikai alapon épült, megnyugtatóan biztos és mutatósan virtuóz: van érzéke az árnyalatok íz­léses kifejezéséhez. Billentésének ru­galmas sokszínűsége és az a képessége, hogy a hangulatot már az első akkord­nál megteremtse és elénk vetítse, rend­kívüli adottságú művészre vall. (Kár, hogy pianinón nem bontakozhatott ki művészete a maga teljességében.) Meg­ragadott a hiteles zenei megformálás iránti érzéke, fogékonysága. S mindezt megérezte a szólistát viharosan ünneplő sepsiszentgyörgyi közönség is. NAGYI­AL­YI­AGYI JÓZSEF Dáné Tibor öt megjelent művének címét rejtettük el a vízszintes 1, 27 és a függőle­ges 1, 17, 38. sorokban. Ezek a beküldendők. VÍZSZINTES . 13. Tudo­mánynak van. 14. Hús teszi a tűzön. 15. Műanyag. LB. Kín betűi. 19. Régen nyitotta. 20. Füzet. 22. Nem ide. 24. Lon­doni sajátosság (névelő). 25. Én és a többiek. 28. Ütemesen összehúzódik. 30. OTF. 31. Kis Enikő. 33. Két szó, becenév, orosz uralkodói cím. 35. Vég­telenül tág ! 36. ... Barbu, ha­zai színésznő. 39. végtaggal teszi, ha erősen vérzik. 41. Há­ziasszony eszköze (névelő). 43. Hazai, megyei (névelő). 46. Bi­zonyos növényi szárak. 48. El (rosszul) érzem magam. 50. Elrejtőzést segítő. 52. A végén vettem ! 55. Európai nép. 56. Vízi sportot űz. 58. LÁM. 59. Becézett Lajos. 61. Cipő része. 63. Van kelte is, nyugta is. 65. Vékony lap. 67. Fordítva ha­ladt át a Délkörön ! 69. Elüté­si. FÜGGŐLEGES : 2. Meg nem kezdett füge ! 3. Román név. 4. Ez nem szabályos (tá­madás), két szó. 5. Enyhe lejtő. 6. Fordított kétjegyű betű. 7. Hím állat. 8. TM. 9. Japán pénz. 10 Fogyassza italát. 11. Lóutód. 12. Kenyeret készített. 18. Eddig. 21. Adta, de nem egészen. 23. Anna egyik becé­zett formája. 26. Gyorsan fut. 29. Színészi fizetés. 32. Azonos a vízsz. 20-szal. 34. Nem ép­pen Reznek. 37. Ilyen villám is van. 40. Ró és amit ró. 42. Öreg megszólítása le­het. 44. Azon a helyen. 45. Zavaros hit ! 47. Bűntett mi­att keresik. 49. Beismer. 51. Petróleum, angolul. 53. Nem hajlékony. 54. (Egész) énem (tiltakozott). 57. Kis Zoltán. 60. Fohászok. 62. Kovászos tészta igéje. 64. PÁE. 66. Esett vala. 68. Fonetikus román igen. 70. Középen nem zár ! Készítette DELLY KRISZTINA A 22. számú versenyünkben Szabó Zoltán hat eddig meg­jelent művének címét rejtet­tük el. A helyes megfejtés : Énekelj csak, Simon testvér, Tisztaszemű fiúk, Két part között, Hangolnak a tücskök, Napos évszak, Osztálykönyv. Heti versenyünk győztese HA­­LAZS KÁROLY kézdivásár­­helyi előfizetőnk (Iskola utca 12), aki Szabó Zoltán egyik kötetét kapja jutalmul, részvételi szelvény v­a­s­a­r­n­a­p­i kiadás -9L VIDÁM TÁRCA — VIDÁM TÁRCA — VIDÁM TÁRCA — VIDÁM TÁRCA vannak-e a déli sarkon apácák? Annak rendje és módja szerint, feltámadt porai­ból Hacsek és Sajó. Beleilleszkedtek korunkba és úgy eltársalognak nem mindennapi élményeikről, mintha mi sem történt volna. A múltkor meghallgattam őket a vasútállomáson. Hacsek a peronon téblábolt, Sajó éppen érkezett valahonnan felmálházva mindenféle meleg holmival, lábzsákkal, hótalppal és egyebekkel. Hacsek : A, üdvözlöm, Sajókám, merre járt ? Sajó : Arrá,­rrá, rá ! Hacsek: Mi történt magával, elfelejtett beszél­ni ? És miért annyira kék a füle ? Sajó: Perfekt megtanultam antarktiszul. A Déli-Sarokról jövök. Ott ez a füldivat, indigókék, vö­rös beszűrödésekkel. Nagyon kedvelik az apácáik. Hacsek: Hallatlan. És csak úgy mim­ix-dim­ix mehetett ? Sajó: Megkérdezték, hol tölteném legszíveseb­ben a szabadságomat ? Mondtam. S akkor adtak egy Antarktiszra szóló útlevelet.­­ Hacsek : Hallatlan. És hogy telt ott, mit látott, tapasztalt ? Sajó: Jeget és havat. Nagyon üdítő volt egy ilyen hó nélküli tél után. Aztán kutatóállomások, me­gint hó és jég, na, meg fókák és röpködő madarak. Azon kívül, rengeteg apáca. Hacsek : Mit mind őrjít azokkal az apácákkal ? Én még ezt sohasem hallottam. Sajó : Na, tudja meg tőlem és ne mástól. Kicsik, az igaz, de biztosan összehúzódtak abban a hideg­ben. Csinos, palack alakú testük van, és nagyon tisz­ták, állandóan fürdenek. Ez is egy szempont, ajaj. Amikor fekete-fehér ruhájukban megpillantottam ő­­ket, szinte megvesztem értük. Csak a járásukat nem bírtam, totyogtak. Határozottan állítom, hogy ron­da és rövid a lábuk, s amikor kólólnak, kiállhatat­­lanok. Hacsek: Kotolnak ! Hogy-hogy kotolnak? Sajó : Ültek a tojásaikon, és ha közeledtem hoz­zájuk, harsányan visítoztak. Hacsek: Áh! Mondja Sajókám, maga semmit nem tanult az iskolában ? Sajó : Dehogy nem. Rengeteg nép és nyelv van a világon. Ha van, amelyik füttyel beszél, miért ne lehetne, amelyik rá-rá kiáltásokkal mindent kifejez. A végén már egészen jól megértettük egymást. Van néptörzs, amelyik a távolságot tehénbőgéssel méri, miért ne lehetne olyan, amelyik kőtől ? Tudja mi­lyen hideg van ott ? Ott nem lehet pelenkázni, meg miegymás. Bizonyára alkalmazkodtak a környezethez. Feddhetetlen erkölcsűek, ezt tarxisztáltam, de amikor a rendfőnök nem vette észre, egy báránykáját majd­nem elcsábítottam. Hacsek : Tessék ? Sajó: Na, mit csodálkozik ? Hát én sem va­gyok fából, pedig akkorákat vágott a fülemre, hogy zúgott tőle a fejem. Hacsek : Sajókám, maga sohasem hallott ping­vinről ? , Sajó : De. Csak én úgy emlékeztem, hogy azok Északon élnek. A A — rá-rá, jujj! Drága barátom, el ne mondja senkinek. TOMPA ERNŐ

Next