Megyei Tükör, 1973. január (6. évfolyam, 837-860. szám)

1973-01-09 / 841. szám

A sepsiszentgyörgyi lOCALPROD (Február 16 utca 5/a) — öntőket — géplakatosokat — esztergályosokat — marósokat — hegesztőket — szakképzetlen munkásokat (A vállalat rövid időn belül munkahelyi kikép­zést biztosít.) Részletes felvilágosítások a 113 86-os telefonon szerezhetők be. A sepsiszentgyörgyi fogyasztási szövetkezetek megyei gazdasági vállalata (A falusi szolgáltatási egységekhez­) szakembereket alkalmaz Televíziókészülékek és háztartási berendezé­sek javításához. Az érdeklődők január 13-án reggel 9 órakor jelentkezzenek a vállalat Olt utca 30 szám alatti székhelyen A sepsiszentgyörgyi szeszgyár (Olt utca, 21 szám) Telefon : 12 48« és 11581 — árukezelőt — sofőröket Felvétel a 12/1971-es MTH és javadalmazás a 914 1968-as számú MTH szerint. A legutóbbi Lapozgató, két héttel ezelőtt jutott el az olvasóhoz, azóta hihetetle­nül gazdag anyag halmozódott fel. Őszintén szólva,, nem tu­dom, hogy a Tükör lapszámnyi terjedelme elegendő lenne-e arra, hogy a Lapozgató hiány­talanul teljesítse feladatát. Így sok minden — még a me­gyénket érintő — írás is óha­tatlanul kimarad. ELŐRE Van, hogy kiváló, értelmes, gondolkodó emberből napok so­rán sem tudja a riporter kicsi­holni a gondolatait, érzéseit. Máskor pedig — mint ez eset­ben is — a többé-kevésbé he­venyészett kérdéseinkre is olyan válaszokat adnak, hogy elámulunk, nos, valahogy így járhatott a rovatban többször dicsérőleg említett KOVÁCS II. ERZSÉBET, amikor elbeszél­getett a kézdivásárhelyi ke­ményítőgyár fiatal igazgatónő­jével, RICHTER ÉVÁval (Nem tudom elfogadni a közömbös­séget, december 28-i szám), akivel érdemes lett volna, sze­rintem mindann­yiunk épülésé­re, nagyobb szabású, átgondol­tabb interjút készíteni... Egyet­len idézet: „Úgy érzem, ebben a korban nagyon fontos (a gyári fiatalokról van szó. Szerk. megj.), hogy megértsék: a fenegyerek Ilimével hamar ki lehet érdemelni, ezért hát könnyű a siker­, nem is sokat ér. A nehezebb a szerénység, a kitartás, a tudást megszerezni az embernek, s éppen ezek a komoly, életre szóló amelyek megbecsülést értékek, szerez­nek, és segítséget jelentenek a nehezebb helyzetekben.. .“ JAKAB MÁRTA a január 7-i számban közölt ankélja so­rán (Mivel tölti szabad idejét a kovásznál fiatalság?) lesújtó eredményre jut. Néptelen, ki­­fütetlen művelődési ház, kár­­tyabarlangot idéző duhajkodók. A városi sportklub, KISZ- titkár új ember, s egyelőre még tervei se nagyon vannak. Idézet a cikkből: „Pillanatnyi­lag, sajnos, nem sok biztató szót mondhatok ifjú­ kovásznai barátaimnak, mint ahog­y en­gem sem halmoztak el tervek­kel, elképzelésekkel az illeté­kes szervek. . .** A cikket a­z ifjúsági szervezet napokban összeülő, megyei konferenciájának a figyelmébe ajánlanám. FLACARA Főleg a textilgyáriak miatt idézem az idei 2. számban megjelent beszámolót (In loc de metal, in loc de lemn — in­teligentă materializată — fém helyett és fa helyett — anyag­gá változtatott intelligencia­, január ü-i szám.) A cikk rész­letesebb ismertetését mellőzöm, de amit a fővárosi kutatóinté­zetben előállított DURAMID- ról tudni kell: elsősorban a textilgépekhez szükséges al­katrészeket lehet belőle kivá­lóan előállítani: körülbelül tíz­szer hatásosabbnak bizonyult, mint a pótolt anyagok. 3—5 százalékos munkatermelékeny­ség-emelkedést biztosít azonos munkaráfordítás mellett. JELENTŐSEN CSÖKKENTI És A GÉBEK ZAJAI! 1 ! Az idei első számban közzé a lap szokásos év tette régi ankétjának az eredményeit; az olvasók szerint az illető művé­szeti ág 1972-es legjobbját nagybetűkkel szedtük, utána a további helyezettek következ­nek, sorrendben Rom­án film­színész: CORNEL COMA­N, Florin Piersic, Amiza Pellea.­­Román filmszínésznő: MARC,­­­­BETA POGONAT, Irina Gar­­descu, Marga Barbu. Külföldi filmszínész: ALAIN DELON, Jean-Paul Belmondo, Peter O’Toole.• Külföldi filmszínész­­nő- SOPHIA LOREN, Alice McGravy, Jane Fonda; Román him: HATALOM ÉS IGAZSÁG, Üt a félhomályban. Felix és Ottilia, Külföldi Him: LOVE STORY, A hírvivő, Baleset és A velencei névtelen, Román színművész: GEORGE CON­ST­ANTIN, Radu Ben­g­ m, Victor Rebengiuc; Román színművész­nő: MARIANA MIHUȚ, Leopol­dina Bălănuță, Ilinca Tomoro­­veanu Román könnyűzene éne­­kes: AURELIAN ANDREESCU, Mihai Con­stan­tin­esc­u, Cornel Constantiniu, Román könnyű­zene énekesnő: MARGARÉTA PISLARU, Dida Dragan, Anda Călugăreanu Ném­ene énekes: BENONE SINULESCU, Ion Do­­lănescu, Nelu Balá^oiu; /Vép” zeneénekesnő: /RINA LOGHIN, Maria Ciobanu, a további he­lyezettek jelentéktelen számú szavazatot kaptak. Folytatásos tv-film: MANNIX, A betolako­dók, Értelem és érzékenység,­­’tv-bemondó: SANDA IARA­­NU, Cristian Topescu, Mariana Zaharescu. FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Gondolatban megrázom TŐ­KE CSABA kolléga kezét, amiért sajtóban is beszámolt a testvérlapunknál dolgozó í­n­­­­képész kollégánk , BAR­T­H­A ÁRPÁD áldozatteljes, fáradha­tatlan tevékenységéről. (A köz­vetlen környezetünkben dolgo­zó emberek nagyszerűségére — hiszen apró gyengeségeikkel is találkozunk - nem szoktunk felfigyelni. . .) Őszintén mon­dom, jómagam nemigen láttam még fotóriporterben ekkora szenvedélyt. Bartha Árpád­ szenvedélyessége annyira tisz­­teletreméltóan párja hogy már mosolygunk nélküli, rajta. Ahogy mosolyogni olykor szeretettel, a szoktunk gyerme­künkön. Olvassák el a cikket — lehet, sokan nem is tudjuk, honnan s hogyan indult a „leg­ismertebb újságíró“ — s men­­nyire elismert munkássága or­­szágos viszonylatban is. Bár igaz, hogy számos folyóiratban — többek között e hasáb­­­­on — láthatjuk a képeit. És a Bartha Árpád a legékesebb­­, legszívesebben az ő nyel­vükön szól, ad nekünk. MATEKOVICS JÁNOS KONRAD LORENZ Csók, amikor felserdült, a háztartási alkalmazottunkba lett szerelmes, aki épp akkor ment férjhez, s el is költözött az egyik szomszédos faluba, három kilométerre tőlünk. Csók alig pár nap alatt felku­tatta, és nála ütötte fel tanyá­ját Csak aludni járt haza a mi padlásunkon levő törzshe­lyére. Ámde június amikor tulajdonképpen derekán, véget ér a csókák igazi nász- és köl­tési időszaka, egyszerre csak visszatért hozzánk, sőt adoptált is egy fiókát abból a tizen­négyből, amelyeket én nevel­tem fel a kora tavasszal. Foga­dott gyerekével Csók minden tekintetben hajszálpontosan úgy bánt, ahogyan a normális csókák szoktak bánni a maguk fiókáival. Az­ ivadékgondozási viselkedés különféle formái magától értetődően csakis vele született funkciókörhöz tartoz­hatnak, hisz az ily módon ne­velt madár életében először a tulajdon fiókáit látja. Ha nem ösztönszerűen bevésődött, örök­lött viselkedési formákkal reagálna létükre, bizonyos, hogy ugyanúgy széttépné és felfalná őket, mint az többi, hasonló nagyságú összes élő­lényt. Itt kell pótlólag megjegyez­­­nem, hogy Csók nőstény volt, az illető fiatalasszonyban kétségtelenül a hímet látta. Viselkedése legalábbis határo­zottan ezt bizonyította. Az úgy­­nevezett „ellentét-szabályról“, miszert a nőstény állatok a fér­fiakhoz, a hímek a nőkhöz von­zódnának, a madaraknál szó sincs, de még a papagájoknál sem, amelyekről pedig különö­sen sűrűn hangoztatnak ilyes­mit. Egy másik, már korában vásárolt csókára felnőtt pél­dául hím létére engem tisztelt meg szerelmével, és minden szempontból úgy viselkedett velem szemben, mintha csóka­­hölgy lettem volna. Teszem a/t. órákig igyekezett rábírni arra, hogy másszam be az álta­la választott költőodúba , a­­mely alig haladta meg a né­hány decimétert. Hasonlókép­­pen jártam egy szintén ember­re beállított hím verébbel, de az a tulajdon kabátzsebembe iparkodott becsalogatni. Az említett hím csóka azonban főként azért volt módfelett ide­gesítő, mert szüntelenül etetni akart, mégpedig a legváloga­­tottabb — természetesen, az ő ízlése szerint válogatott — ínyencfalatokkal. Ráadásul, akármilyen furcsa, anatómiai pontossággal „felmérte“, hogy az ember etetőnyílása a száj, és mondhatom, a végtelenségig boldoggá tudtam tenni, ha oly­kor — a megfelelő koldulóhang kíséretében — feléje tátottam a számat. Ez azért meglehetős önfeláldozást jelentett részem­ről, hiszen igazán semmi örö­met nem találok abban, ha apróra csócsált, csókanyállal elegyedett lisztkukacokkal­­ un teli a szám. Amennyiben azon­ban nem voltam hajlandó erre az előzékenységre — ami elég érthető, ugyebár —, akkor kel­lett csak igazán ügyelnem fülemre, mert ha nem vigyáz­a­tam, egy pillanat alatt meleg lisztkukackásóval volt teli az egyik hallójáratom, mégpedig egészen a dobhártyámig, mi­vel a csókáknak az a szoká­suk, hogy az eledelt nyelvük­kel begyömöszölik a fiókák, illetőleg a nőstény garatnyilá­­sába. Ámbár meg kell hagy­nom, ez az etetési dühben szenvedő csókahím csupán ak­kor „fanyalodott“ a fülemre, ha megtagadtam tőle a számat, először ugyanis mindig ott próbálkozott. (folytatjuk)

Next