Megyei Tükör, 1973. január (6. évfolyam, 837-860. szám)
1973-01-09 / 841. szám
A sepsiszentgyörgyi lOCALPROD (Február 16 utca 5/a) — öntőket — géplakatosokat — esztergályosokat — marósokat — hegesztőket — szakképzetlen munkásokat (A vállalat rövid időn belül munkahelyi kiképzést biztosít.) Részletes felvilágosítások a 113 86-os telefonon szerezhetők be. A sepsiszentgyörgyi fogyasztási szövetkezetek megyei gazdasági vállalata (A falusi szolgáltatási egységekhez) szakembereket alkalmaz Televíziókészülékek és háztartási berendezések javításához. Az érdeklődők január 13-án reggel 9 órakor jelentkezzenek a vállalat Olt utca 30 szám alatti székhelyen A sepsiszentgyörgyi szeszgyár (Olt utca, 21 szám) Telefon : 12 48« és 11581 — árukezelőt — sofőröket Felvétel a 12/1971-es MTH és javadalmazás a 914 1968-as számú MTH szerint. A legutóbbi Lapozgató, két héttel ezelőtt jutott el az olvasóhoz, azóta hihetetlenül gazdag anyag halmozódott fel. Őszintén szólva,, nem tudom, hogy a Tükör lapszámnyi terjedelme elegendő lenne-e arra, hogy a Lapozgató hiánytalanul teljesítse feladatát. Így sok minden — még a megyénket érintő — írás is óhatatlanul kimarad. ELŐRE Van, hogy kiváló, értelmes, gondolkodó emberből napok során sem tudja a riporter kicsiholni a gondolatait, érzéseit. Máskor pedig — mint ez esetben is — a többé-kevésbé hevenyészett kérdéseinkre is olyan válaszokat adnak, hogy elámulunk, nos, valahogy így járhatott a rovatban többször dicsérőleg említett KOVÁCS II. ERZSÉBET, amikor elbeszélgetett a kézdivásárhelyi keményítőgyár fiatal igazgatónőjével, RICHTER ÉVÁval (Nem tudom elfogadni a közömbösséget, december 28-i szám), akivel érdemes lett volna, szerintem mindannyiunk épülésére, nagyobb szabású, átgondoltabb interjút készíteni... Egyetlen idézet: „Úgy érzem, ebben a korban nagyon fontos (a gyári fiatalokról van szó. Szerk. megj.), hogy megértsék: a fenegyerek Ilimével hamar ki lehet érdemelni, ezért hát könnyű a siker, nem is sokat ér. A nehezebb a szerénység, a kitartás, a tudást megszerezni az embernek, s éppen ezek a komoly, életre szóló amelyek megbecsülést értékek, szereznek, és segítséget jelentenek a nehezebb helyzetekben.. .“ JAKAB MÁRTA a január 7-i számban közölt ankélja során (Mivel tölti szabad idejét a kovásznál fiatalság?) lesújtó eredményre jut. Néptelen, kifütetlen művelődési ház, kártyabarlangot idéző duhajkodók. A városi sportklub, KISZ- titkár új ember, s egyelőre még tervei se nagyon vannak. Idézet a cikkből: „Pillanatnyilag, sajnos, nem sok biztató szót mondhatok ifjú kovásznai barátaimnak, mint ahogy engem sem halmoztak el tervekkel, elképzelésekkel az illetékes szervek. . .** A cikket az ifjúsági szervezet napokban összeülő, megyei konferenciájának a figyelmébe ajánlanám. FLACARA Főleg a textilgyáriak miatt idézem az idei 2. számban megjelent beszámolót (In loc de metal, in loc de lemn — inteligentă materializată — fém helyett és fa helyett — anyaggá változtatott intelligencia, január ü-i szám.) A cikk részletesebb ismertetését mellőzöm, de amit a fővárosi kutatóintézetben előállított DURAMID- ról tudni kell: elsősorban a textilgépekhez szükséges alkatrészeket lehet belőle kiválóan előállítani: körülbelül tízszer hatásosabbnak bizonyult, mint a pótolt anyagok. 3—5 százalékos munkatermelékenység-emelkedést biztosít azonos munkaráfordítás mellett. JELENTŐSEN CSÖKKENTI És A GÉBEK ZAJAI! 1 ! Az idei első számban közzé a lap szokásos év tette régi ankétjának az eredményeit; az olvasók szerint az illető művészeti ág 1972-es legjobbját nagybetűkkel szedtük, utána a további helyezettek következnek, sorrendben Román filmszínész: CORNEL COMAN, Florin Piersic, Amiza Pellea.Román filmszínésznő: MARC,BETA POGONAT, Irina Gardescu, Marga Barbu. Külföldi filmszínész: ALAIN DELON, Jean-Paul Belmondo, Peter O’Toole.• Külföldi filmszínésznő- SOPHIA LOREN, Alice McGravy, Jane Fonda; Román him: HATALOM ÉS IGAZSÁG, Üt a félhomályban. Felix és Ottilia, Külföldi Him: LOVE STORY, A hírvivő, Baleset és A velencei névtelen, Román színművész: GEORGE CONSTANTIN, Radu Beng m, Victor Rebengiuc; Román színművésznő: MARIANA MIHUȚ, Leopoldina Bălănuță, Ilinca Tomoroveanu Román könnyűzene énekes: AURELIAN ANDREESCU, Mihai Constantinescu, Cornel Constantiniu, Román könnyűzene énekesnő: MARGARÉTA PISLARU, Dida Dragan, Anda Călugăreanu Némene énekes: BENONE SINULESCU, Ion Dolănescu, Nelu Balá^oiu; /Vép” zeneénekesnő: /RINA LOGHIN, Maria Ciobanu, a további helyezettek jelentéktelen számú szavazatot kaptak. Folytatásos tv-film: MANNIX, A betolakodók, Értelem és érzékenység,’tv-bemondó: SANDA IARANU, Cristian Topescu, Mariana Zaharescu. FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Gondolatban megrázom TŐKE CSABA kolléga kezét, amiért sajtóban is beszámolt a testvérlapunknál dolgozó ínképész kollégánk , BARTHA ÁRPÁD áldozatteljes, fáradhatatlan tevékenységéről. (A közvetlen környezetünkben dolgozó emberek nagyszerűségére — hiszen apró gyengeségeikkel is találkozunk - nem szoktunk felfigyelni. . .) Őszintén mondom, jómagam nemigen láttam még fotóriporterben ekkora szenvedélyt. Bartha Árpád szenvedélyessége annyira tiszteletreméltóan párja hogy már mosolygunk nélküli, rajta. Ahogy mosolyogni olykor szeretettel, a szoktunk gyermekünkön. Olvassák el a cikket — lehet, sokan nem is tudjuk, honnan s hogyan indult a „legismertebb újságíró“ — s mennyire elismert munkássága országos viszonylatban is. Bár igaz, hogy számos folyóiratban — többek között e hasábon — láthatjuk a képeit. És a Bartha Árpád a legékesebb, legszívesebben az ő nyelvükön szól, ad nekünk. MATEKOVICS JÁNOS KONRAD LORENZ Csók, amikor felserdült, a háztartási alkalmazottunkba lett szerelmes, aki épp akkor ment férjhez, s el is költözött az egyik szomszédos faluba, három kilométerre tőlünk. Csók alig pár nap alatt felkutatta, és nála ütötte fel tanyáját Csak aludni járt haza a mi padlásunkon levő törzshelyére. Ámde június amikor tulajdonképpen derekán, véget ér a csókák igazi nász- és költési időszaka, egyszerre csak visszatért hozzánk, sőt adoptált is egy fiókát abból a tizennégyből, amelyeket én neveltem fel a kora tavasszal. Fogadott gyerekével Csók minden tekintetben hajszálpontosan úgy bánt, ahogyan a normális csókák szoktak bánni a maguk fiókáival. Az ivadékgondozási viselkedés különféle formái magától értetődően csakis vele született funkciókörhöz tartozhatnak, hisz az ily módon nevelt madár életében először a tulajdon fiókáit látja. Ha nem ösztönszerűen bevésődött, öröklött viselkedési formákkal reagálna létükre, bizonyos, hogy ugyanúgy széttépné és felfalná őket, mint az többi, hasonló nagyságú összes élőlényt. Itt kell pótlólag megjegyeznem, hogy Csók nőstény volt, az illető fiatalasszonyban kétségtelenül a hímet látta. Viselkedése legalábbis határozottan ezt bizonyította. Az úgynevezett „ellentét-szabályról“, miszert a nőstény állatok a férfiakhoz, a hímek a nőkhöz vonzódnának, a madaraknál szó sincs, de még a papagájoknál sem, amelyekről pedig különösen sűrűn hangoztatnak ilyesmit. Egy másik, már korában vásárolt csókára felnőtt például hím létére engem tisztelt meg szerelmével, és minden szempontból úgy viselkedett velem szemben, mintha csókahölgy lettem volna. Teszem a/t. órákig igyekezett rábírni arra, hogy másszam be az általa választott költőodúba , amely alig haladta meg a néhány decimétert. Hasonlóképpen jártam egy szintén emberre beállított hím verébbel, de az a tulajdon kabátzsebembe iparkodott becsalogatni. Az említett hím csóka azonban főként azért volt módfelett idegesítő, mert szüntelenül etetni akart, mégpedig a legválogatottabb — természetesen, az ő ízlése szerint válogatott — ínyencfalatokkal. Ráadásul, akármilyen furcsa, anatómiai pontossággal „felmérte“, hogy az ember etetőnyílása a száj, és mondhatom, a végtelenségig boldoggá tudtam tenni, ha olykor — a megfelelő koldulóhang kíséretében — feléje tátottam a számat. Ez azért meglehetős önfeláldozást jelentett részemről, hiszen igazán semmi örömet nem találok abban, ha apróra csócsált, csókanyállal elegyedett lisztkukacokkal un teli a szám. Amennyiben azonban nem voltam hajlandó erre az előzékenységre — ami elég érthető, ugyebár —, akkor kellett csak igazán ügyelnem fülemre, mert ha nem vigyázatam, egy pillanat alatt meleg lisztkukackásóval volt teli az egyik hallójáratom, mégpedig egészen a dobhártyámig, mivel a csókáknak az a szokásuk, hogy az eledelt nyelvükkel begyömöszölik a fiókák, illetőleg a nőstény garatnyilásába. Ámbár meg kell hagynom, ez az etetési dühben szenvedő csókahím csupán akkor „fanyalodott“ a fülemre, ha megtagadtam tőle a számat, először ugyanis mindig ott próbálkozott. (folytatjuk)