Megyei Tükör, 1973. november (6. évfolyam, 1094-1119. szám)
1973-11-25 / 1115. szám
Csokonai fuvolája ott áll márvány-talapzatán, kezében egy érc-lant van : árva hideg szoborrá változott, és elgurult a fuvolája valahová az éjszaka füveibe, valami nádas őrzi dallama bánatát, emlékét a halk fuvolának. S bár lant csillog kezében most, antik lant, apolloli bátor — a nádastól zeng a szobor, attól a régi fuvolától ! Emelje bár bálvány kezét apollói lanttal a mester, egy fuvola kísérete játszik az érc fölött az esttel : az esti Holdnak csillagát az a régi fuvola zárja fátyolba .. . Köddé változott és elgurult a fuvolája, s ott sir mégis a lant mögött, a fuvola, ott sír az éjben, csak süketek vagytok, vakok csak a formán csüngtök kevelyen. A forma bálványa vakít meg titeket, az ércek ormán trónoltak, mint az istenek, csüngtök a forma crcbitóján, felakasztva, kéken vakon hullátokat a szél himbálja ... S ő áll márványtalapzatán, és zeng fölötte fuvolája. gulyás pál 1794 nyarána jakobinus Párizstól rettegő Bécs hirtelen lesújt a legjobb elmékre Magyarországon. Lefogják Martinovicsot és a Reformátorok Társasága négy igazgatóját : Hajnóczyt, Sigrayt, Szentmarjayt és Laczkovitsot, mielőtt a társadalomban és a szellemi életben terveiket érvényesíteni tudták volna. A börtöncelrákba — 1794 szeptembere és 1793 januárja közt — mások is követték őket: Kazinczy, Batsányi, Verseghy, Szentjóbi Szabó. Ám még így sem teljes a névsor : az összeesküvés közel száz gyanúsítottja — a kor szellemi elitjének java képviselői voltak — csuklóján kattan a bilincs. A vád : az állami rend erőszakos megdöntésétcélzó kísérlet, összeesküvés, felségsértés, hazaárulás. A korszakos per 1793. május 20-án a budai Vérmezőn ért véget. Martinovics és nagy igazgató társa fejét csapta le a hóhér. Néhány hét múlva még két rebellisét, az Özét és a Szolarcsikét. Sereg vádlott hosszú évekre szabott várbörtönt kapott. Azon a véres tavaszon Csokonai Vitéz Mihály, a debreceni kollégium megrovott magaviseletű, preceptori megbízatásától megfosztott s a rangsorban hátrább vetett diákja éppen Pesten járt, írókkal, Virág Benedekkel, Dugonics Andrással, az esztétika-professzor Schediussal ismerkedve művei megjelentetésének könnyítését remélte. Mondják, ott volt a Vérmezőn Martinovicsé!; kivételénél is. Életre szóló — s ez az élet alig további tíz esztendőre nyúlott! - megrendülést, tanulságot és hitet kapott ama nagyon gyászos órától. És egy nagy intést : azt, hogy a roppantt hatalmi nyomás alatt túlélni kell, a lábukva is teremteni, okosan, de nem önfeladóan akklimatizálódni és egy beszűkült világban is nőni, akár a növények föl fele, a fény fele. Ám egy ilyen keserű tanulságnak mindig roppant ára van. Csokonai a kedvezőtlen társadalmi helyzet s egyéni sorsa forgandósága folytán az egész magyar irodalom legszerencsétlenebb sorsú költője volt. József Attilánál is valóságosabb „szegénylegény-poéta " : kurta, harminckét éves életében egy egész írónemzedék számára is sok szenvedést vállalt magára. Alkotó életének másfél évtizede a kor és közszellem, meg nem értés és lebecsülés, éppenséggel semmibevevés ellen csatázva telt el örökös vándorlásban, nyomorlásban, éhezésben, tusakodva az ostobasággal dölyffel, ízléstelenséggel, nyelvi pallérozatlansággal. Csokonai koldusszegény, beteg ember volt. Éles elme, érzékeny lélek, szó- és növénygyűjtő. Sorsával, szivével hajolt a néphez. Félelmetes és ellenséges kora elleni védekezését, feletti fájdalmát, nagy súlyokat lepkeszárnyon emelgető bölcselmi versekben oldotta fel. A barokkos víziótól a parabolikusidillikus rokokó versekig ívelt — a hivalkodás nélküli egyszerűség klasszicista pallóin át — a tág nyílású, kecses és magas híd. Csokonai versvilága. Tulajdonképpen ő volt a költészetbe benyomult nép első magyar harsonája, töltve a nép jókedvével, gazdagon kifejező nyelvi bőségével. Irodalmi áttörése — ha hatása éppoly elkésetten is jelentkezett, mint a prózában remeklő Mikes Kelemené — korszakos jelentőségű. Egyik értékelőjének érvényes vélekedését idézzük . ..Amit Balassi tett a reneszánsz verssé nemesített katonaénekkel, amit Zrínyi az eposszá bővített énekes haditudósítással, azt tette Csokonai a diákköltészetben és kéziratos nő akönyvekben tovább bujkáló vágáns örökséggel, a virágénekkel, amikor filozofikus mozartt lírává csiszolta ... A racionalistákat olvassa, de Rousseauhoz, az elvadult, remete fűvészhez húzza szive : költészetében összeolvad a német és olasz rokokó, az angol és francia felvilágosodás, a kéziratos diákköltészet s a romantika elősejtése. Drydentól Leopárdig iveit roppant szivárványhídja. Kortársai, egy rajongó kis debreceni kör kivételével alig ismerték ... Kazinczy fiinyáskodó és Kölcsey rövidlátó kritikája után költői rangját csak a tizenkilencedik század derekán fedezték föl, európai méretével Ady nemzedéke jött tisztába. Mi jegyezzük meg, hogy Csokonai az első magyar költő, akit román nyelvre fordítottak. Előbb a Békaegérharcot, majd a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című közismert költeményét. Az összeszikráztatott gondolatokat kedvelő Ady, Csokonai halálának évfordulóján írt vitacikkében „a dal első magyar zsenijé"-nek nevezi, szellemi ősei közé sorolja s keserű dühvel fakad ki : „Lump volt, csavargó, miveletlen, durva és paraszt. Ő volt tudniillik akkor a legeurópaibb ember ebben tv, országban." Irodalmi műveltsége mellett természettudományos érdeklődését említettük. A fűvészeire barátja, Földi kapatta rá. A botanikát alaposan megtanulta. Líráját a természettel együtt lélegző, a természetet alaposan ismerő ember eszejárása, képzelete alakítgatta : rengeteg évszak- és napszak-verse van. Természetrajzi ismeretei beömlenek nyelvébe, szókincsébe is. Kötetekbe szerkesztett munkáiba sorolt verseit, a bevezetőket függelékekkel, tárgyi magyarázatokkal, szójegyzékkel látta el. Ma sem lehet a tanító szándék feletti meghatódás nélkül olvasni, amikor a „szegény betűtlen olvasónak“ például a robaj, csalogány, spirt, dúc, cölöp, rügy, kontár, csermely, nő, kondor, hölgy, kaján, harsány, kőkad, felocsúdni szavak jelentését, sőt értelmét magya- rázza. Akar még mást is, elsősorban versei megjelentetését. Hajítsunk rá követ, mert lojalitástól csöpögő, legfersebb kalendáriumba illő rigmusokkal alázatoskodott a hatalmasoknak ? Műve megjelentetéséért tette, s az eredmény azokra it, akik még a nyájasan hízelkedő szóra sem hajlottak, s nem a megkínzott, porig alázott költőre. Csokonai igen szomorú sorsához az is hozzátartozik, hogy nyomtatásban csak korábbi versei felhasználásával írt Halotti versek-et (ezeket a Lélek halhatatlansága címen szoktuk emlegetni), láthatta meg a megújhodás első remekét, a Dorottyát. Az Ódák, a Lilla-dalok, az Anakreoni dalok, minden színműve fiókban maradtak. Hol nem volt pénze, hol a cenzúra akadékoskodott. Szegény Vitéz Mihály nem vehette kézbe az 1813-ban, Márton József gondozásában megjelent, rózsaszín papírra nyomott, első ,.teljes bécsi kiadás négy, kis, tizenhatodról alakú kötetét, pedig ugyancsak örült volna rajtuk a lelke. De az örömből jutott neki a legkevesebb. Szinte semmi, csak megaláztatások, csapások, betegség, nyomorúság s élete vesszőfutás volt, s utolsó évének nagy versei felett már a végzetben való megnyugvás, a beletörődés hangulata és bölcsessége lobog. Rhédeyné temetésén felszedett hülése, súlyos tüdőgyulladása után tudta, hogy rajta immár semmi és senki nem segíthet. A kortársak szerint temetésén rengetegen voltak. Ott volt a következő korszak két irodalmi és közéleti vezére is. Kazinczy és Kölcsey. Csokonai koporsójánál találkoztak személyesen először. VERESS DÁNIEL KOR, ÉLET, MŰ 6. oldal v Vasárnapi kiadás 1 200 éve született CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY A kor egyik (s igazibb) jellemzője mindig az, ami túléli. A tizennyolcadik század végéé és a felvilágosodás magyar irodalmáé éppen Csokonai Vitéz Mihály költészete. Egyrészt ..világszeliditésének, sajátos formai eredményei és bravúrjai miatt. Azt, hogy mennyire tágította a költői nyelv határait, nála jobban nem is foglalhatnánk össze. Van egy felekezet literátorunk közül — írja a kötetbe gyűjtött Lilla-dalok hihetetlenül pontos, önfilológiának is kiváló Élőbeszédében •. kik semmi mértéket a versben eltűrni vagy töretni nem akarnak, hacsak a/ a görög metrum szerént nincs csinálva , ellenben a másik rész a legszebb szerzeményeket sem állhatja ki hacsak azokban minden sor régin szerencsére nincs hallani a rosszul úgy nevezett kádenciát. Én amphibius vagyok. Azt tartom, hogy az elsőbb fél nagyon is sokra ment : ez pedig nagyon is kevésre Nem láthatom által, miért lehetne a magyar nyelvnek gyalázatjára az, hogy mind a régi dicsőségesen elhunyt világnak, mind a mai felette igen csinos Európának mértékét, harmóniáját és ízlését egyedül ő, aki követheti. Én a mértékben vett versnemekben is gyönyörködöm, de a kádenciásokban is ha egyaránt numerosusok, sokat érzek olyat ami jólesik.“ Itt csak jelezzük, a Lilla-kötet — ami nyugodtan írhatjuk, forradalmasítja a magyar költői nyelvet és szerelmi lírát — nem talál kiadót török irodalomtörténeti veszteség, hogy Kisfaludy Himfője előbb jelenik meg ,learatva mind a babért s elfoglalva női szívekben és olvasói elmékben — a helyet, amely Lillát Csokonai remeklését illette volna meg. _ De térjünk vissza költészetének értékeire. Kalioi nyelve mellett — hiszen jól sejtette : sem a hexameter valakit Vergiliussá sem a kádencia Tassova sem a csupa folyóbeszéd Gesnerré nem csinál" — másik érdeme (bár ki tudja, lehet ez nem is érdem, minden igaz költő sajátossága — legalábbis irodalmunkban) , fokozott érzékenysége társadalmi problémákra. Csokonai sem idegenkedik semmitől, alkalmi verseiben éppúgy, mint átgondolt nagy költeményeiben, egyaránt megszólaltat olyan problémákat, amelyek előtte nemigen képezték a tiszta poézis különben becses tárgyát s olyanokat is, amelyek az előtte levő magyar költők példatárában is feltűntek. Mint minden igazi felkentje a Múzsáknak, a haladás égisze alól szórja átkait lelki és szellemi restség ellen, mondjuk az „első oskoláért a Somogyban“, vagy igazibb századok eljöveteléért. Másik kétségtelen balszerencséje : éppen akkoriban távolítják el a debreceni kollégiumból, amikor a fény századának napja leáldozóban van, s közeledik a sötétség. A vándorévek. A garabonciásról is sokat tudunk, legendák idézik alakját, a nép körében Petőfin kívül senki ilyen korlátlan népszerűségre nem tesz szert — legtöbbször vélt, csak neki tulajdonított diáktréfák, csínyek hősében is rá kell ismernünk, a garabonciás diákra —, pedig tudjuk, ez nem is eshetett meg vele, hiszen ellobbant élete harminckét esztendeje — költészetünk másik sajátossága, hogy az istenek igen-igen kevés időt adnak a költőnek beszédre — e legendák negyedének végigélésére sem lehetett volna elég. De ez csak az érem egyik oldala. A másik a tudós költő. A vidám, pajkos garalgonciás álarca mögött — a tudománynak hódoló filológus szigorú tekintete is ránk villan, köztudott érdeklődése a természettudományok és verstan iránt, tehetsége különböző nyelvekben görögtől franciáig és romántól latinig, s forírói buzgólkodása. A széphalmi vezér — különben segítőtársa és barátja — már korán felfigyel rá, érdemes itt is idézgetni egy kicsit, nem mindennapi olvasói gyönyöröket ígérő levelezésükből : „Az Úr versei igen kedvesen folynak (Az ,Úr‘ ekkor tizenkilenc esztendős), s az ideák nemesek és nem földszint csúszok. Ez pedig maga is poézist teszen, ha a szavak prosában íródnak is. Hány poétánk van az Istenekért, akiknek minden munkájuk kadentiás prosa és sermo merus. Kérem, közöljön többeket is velem az Úr és engedje meg hogy a világ elébe én vezessem az úrat. Helikoni Virágimban szándékozom ezt tenni." Még hat évet élt. S újabb balszerencse : 1802. június 11-én a fél várost elborító tűzvész martalékául kéri szerény hajlékát is. ákászadt s szőlőjét, újra otthontalanná válik. Betegsége is elhatalmasodik, moha csontboltjában — ahogy rendkívül tömören fogalmazza — ,.sarkával rugdos két halál."*. Befejezésül hadd idézzük Weöres Sándornak egy emlékét és stílusát remekbe örökítő hatsorosát: „Hajnali kertben nyíló rózsák, szirmukat angyal-könnyek mossák, míg kicsi párom sz.unnrad még. Kék szeme égi gyémántjáról, csillaga égi szikrájáról rózsalugasban álmodnék.“ BOGDÁN LÁSZLÓ Gy. Szabó Béla metszete