Megyei Tükör, 1974. március (7. évfolyam, 1196-1220. szám)

1974-03-28 / 1218. szám

Tisztelt elvtársak ! Központi Bizottságunk plenáris ülése rendkívül jelentős kérdéseket vitatott meg a párt és az állam tevékenysége, a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlődése, főként pedig egész népünk anyagi és szellemi életszínvonalának e­­me­lkedése szempontjából. Szervezési természetű határozatok el­fogadásával kezdtük. Határozatot hoz­tunk a párt Szervezeti Szabályzatának módosításáról, abból a célból, hogy biz­tosítsuk a párt- és az állami szervek jobb működését, kiküszöböljünk bizo­nyos párhuzamosságokat tevékenysé­günkből, egyszerűsítsük a szervezési felépítést. Ez minden bizonnyal pozití­van utat ki az egész vezető munkára mind párt-, mind pedig állami vonalon. Ugyanakkor az elfogadott határozatok rév­én nagyobb rendet teremtünk a plé­­riumok között, az egész tevékenység kezelését biztosító szerv, a Végrehaj­tó Bizottság szerepével kapcsolatos szervezeti szabályzati előírások tiszte­letben tartása terén, kiküszöbölve az ilyen irányban mutatkozott bizonyos hiányosságokat, párhuzamosságokat és átfedéseket. Ezek az, intézkedések két­ségtelenül növelik a Végrehajtó Bizott­ság szerepét és jelentőségét az egész p.i.e. gazdasági és állami tevékenység kin­yitásába­n. Az Állandó Büró megalakítása amely ezúttal a párt­ és az állami tevékenység alapszektorainak vezető kádereiből áll, biztosítani fogja a jobb korrelációt a különböző tevékenységi szektorok kö­zött, ezek operatív egybehangolását és eglységes irányítását, kiküszöbölve pár­huzamosságokat és felesleges üléseket. A ma elfogadott elvek alapján létesített büro feladata érdemileg javítani a ve­­z­et­ő tevékenységet, gyorsan megoldani az előttünk felmerülő sokrétű és komp­u­­y problémákat. Mindezeket az intézkedéseket az kell hogy kövesse, hogy növekedjék a párt­­ állami káderek munka iránti felelős­ége az összes tevékenységi szektorok­ban. A foganatosított szervezési intéz­kedések nyomán minden egyes párt- és állami aktivistának meg kell értenie, hogy a rá bízott tisztségben vagy tiszt­ségekben köteles a leghatározottabban, magas fokú felelősségtudattal tevékeny­kedni a párt általános irányvonalának töretlen megvalósításáért, a párttól ka­pott feladatok teljesítéséért. Mindezek­ből kiindulva, az eredmény kétségtele­nül, a párt politikai vezető szerepének még erőteljesebb növekedése kell hogy legyen minden tevékenységi területen. Mint ismeretes, mindig abból indul­tunk­­ , hogy a szervezési formák min­tsem egyszer s mindenkorra megálla­pítva, hogy azoknak meg kell felelniük is feladatoknak és a szakaszoknak, a­­m­elyekben kifejtjük a párt és az állam szervező és vezető tevékenységét. Ezért meg kell értenünk, hogy a szervezési formák, a szervezeti struktúrák és a munkamódszerek javítása állandó szük­ségesség és feladat. Mindig abból a kö­vetelményből kell kiindulnunk, hogy minél jobb körülmények között biztosí­­tanunk kell pártunk és államunk, a nép­tömegek, az egész nép erőfeszítéseit az ország sokoldalú fejlesztésére irányuló pártpolitika meg­valósításában. Ami az alkotmány­­módosítását ille­ti, mint már rámutattak, szükségessé vált az eddigi tapasztalat és gyakorlat folytán. Ily módon törvényes formát a­­dunk az élet által megkövetelt realitá­soknak, egyes olyan gyakorlatoknak, a­­melyek beigazolták hasznosságukat és szükségességüket, biztosítva államszer­vezetünk jobb működését központi szin­ten és minden szinten. A plénum úgyszintén számos intézke­dést határozott el annak érdekében, hogy a párt erőit jobban elossza a kü­­­lönböző tevékenységi szektorokban. A­­mi a miniszterelnöki tisztséget illeti, mint mai délelőtt már rámutattak, a változást az váltotta ki, hogy jóváhagyták Maurer elvtárs nyugdíjazási kérését, egészségi állapota és előrehaladott kora folytán. A ma eszközölt változtatások közül so­kat azonban az is szükségessé tett, hogy meg kellett valósítani a munka jobb át­­fogását minden szektorban — minden­képpen ezeknek meg kellett történniük. Ami a Központi Bizottság plénumának azt a határozatát illeti, hogy ajánlja a Nagy Nemzetgyűlésnek Románia Szocia­lista Köztársaság elnökévé való megvá­lasztásomat, szeretném biztosítani a plé­­numot, az egész pártot, az­ egész népet, hogy minden erőmet a szocializmus és a kommunizmus ügyének szolgálatába állítom hazánkban, népünk jóléte és boldogsága érdekeinek szolgálatába. Mindent megteszek, hogy­ hozzájáruljak az egész, munkaközösséggel, az egész Központi Bizottsággal, az­ egész párttal és néppel együtt a szocialista Románia sokoldalú fejlesztésére irányuló politi­ka megvalósításához, Románia nemzet­közi helyzetének erősítéséhez, a béke és a nemzetek közötti együttműködés ü­­gyéh­ez való hozzájárulása növeléséhez. Tisztelt­el­társak ! A plenáris ülés ma megvitatta tár­sadalmunk egyik legfontosabb törvé­nyét, mégpedig azt, amelynek szerepe új alapra helyezi a munka javadalma­zását. Mint ismeretes, csaknem hat esz­tendeje folytatjuk az új javadalmazási rendszer kikísérletezését. Ezekben az­ években számos módosítás történt, sok javításra került sor; következésképpen az eredeti terv­ezethez képest a jelenlegi javaslatok olyan elvszerű javításokat tartalmaznak, amelyek gyökeresen mó­dosították a tervezetet. Először is: a ter­vezet javasolja, hogy mondjunk le a bé­rezés fogalmáról és vezessünk be egy, az új termelési viszonyokat tükröző új fogalmat. Szükségesnek tartottuk ezt a módosítást végrehajtani, minthogy a bé­rezés fogalma tulajdonképpen a kizsák­mányolásra, a termelőeszközök magán­tulajdonának létére épülő régi termelé­si viszonyokat tükrözi. Országunkban, akárcsak az összes szocialista országok­ban, a dolgozók köztudomásúlag a ter­melőeszközök uraivá váltak, új termelé­si viszonyokat honosítottak meg. Ezt te­kintetbe kell vennnünk és olyan új fo­galmakat kell elfogadnunk, amelyek a lehetőséghez mérten tükrözik a bekö­vetkezett változásokat. Az új javadal­mazási törvénynek tükröznie kell az or­szágunkban bekövetkezett forradalmi változásokat, a dolgozók új minőségét, nevezetesen azt, hogy egyidejűleg az összes anyagi javak tulajdonosai és ter­melői. A munkajavadalmazás fogalmá­nak bevezetése nagy elvi és gyakorlati jelentőségű. E fogalomnak segédkeznie kell a társadalmi tulajdonnal, a terme­lőeszközökkel szembeni állásponttal kapcsolatos bizonyos régi mentalitások felszámolásában, amely mentalitások a régi termelési viszonyokból, a munkálta­tók és a dolgozók, a kapitalisták és a munkások közötti kapcsolatok régi rendszeréből származnak. E fogalomnak hozzá kell járulnia a társadalmi tulajdon­nal, a munkával kapcsolatos új maga­tartás fejlesztéséhez. A dolgozók, az a­­nyagi javak termelői mint a termelőesz­közök tulajdonosai figyelembe kell hogy vegyék, hogy közvetlen jövedel­meik biztosítása a termelőerők, az egész társadalom további fejlesztéséhez szük­séges pénzügyi és anyagi eszközök biz­tosításától függ. Meg kell érteni, hogy ez központi probléma minden munkakö­zösség, minden vállalat, minden dolgo­zó, hazánk minden honpolgára számára. A törvény másik fő jellemzője, hogy nyomatékosan leszögezi a munka minő­sége és mennyisége szerinti ja­vadalmazás szocialista elveit, már ele­ve törvényileg lefekteti, hogy senki sem realizálhat­ jövedelmet mások mun­kájának kizsákmányolásából, hogy az e­gyetlen jövedelmi forrás a szocialista társadalom számára hasznos és szüksé­ges munka. Ebből kiindulva, mindenkit a kifejtett munka mennyiségével és minőségével, a termelőerők fejlesztéséhez, a szocia­lista társadalom felvirágoztatásához való közvetlen hozzájárulásával arányo­­san javadalmaznak. Magától értetődő, hogy a javadalmazási alap közvetlenül hozzáfűződik az általános termeléshez, az általunk termelt anyagi jav­akhoz, a tár­sadalmi termékhez, a nemzeti jövede­lemhez, a fogyasztási alap és a fejlesz­tési alap közötti arányhoz. Mindenki javadalmazásának nagysága csakis közvetlen összefüggésben alakulhat a­­zokkal az általános alapokkal, amelyek­kel társadalmunk fejlődésének bizonyos sza­k­a­szá­b­­a­n rend­el­k­ez­ü­n­k. Ami hangsúlyozásra érdemes, az a következetesség, amellyel törekedtünk és az előterjesztett törvénytervezet­ben ez meg is valósul a minél jobb egybehangolás biztosítására a nagy jövedelmek és a kis jövedelmek között a méltányosabb javadalmazás megvaló­sítására. Ezelőtt mintegy 20 évvel, a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek közötti arány egy a húszhoz volt, 1965- ben ez az arány egy a tizenkettőhöz volt. A plénum elé terjesztett javasla­tok révén ez az arány kisebb lesz, m­int egy a hathoz. Ez ama következetes tö­rekvést mutatja, hogy megvalósítsuk az életben a X. kongresszus, az Országos Konferencia h­atározatait a nagy és a kis jövedelmek közötti méltányosabbó arány létrehozására vonatkozólag. Mint megfigyelhették, ahogy az 1973 novemberi plénumon is megvitattuk, különös figyelmet szenteltünk a kis jö­vedelmek erőteljesebb növelésére. Kü­lönösen az 1973 novemberi plénum ha­tározataival a jövedelmek közötti mél­­tányosabb arám­­ a kis jövedelmek erő­teljesebb növelésével hoztuk létre, meg­valósítva a nagy jövedelmek megfele­lő emelését, de méltányosabbb arányban. A jövedelmek növelésére vonatkozó in­tézkedésekben elsősorban a fiatalság ré­szesül, mert ő az, aki a tevékenység el­ső éveiben rendszerint a javadalmazási rendszer első fokozatait foglalja el. E­­zek az intézkedések tehát kifejezik azt a törekvést, hogy biztosítsák a fiatal­ságnak a tevékenység első éveiben a jobb anyagi körülményeket, amelyek lehetővé tegyék számára, hogy a társa­dalmunk rendelkezésére álló jelenlegi lehetőségekhez mérten kezdje meg az­ életet. Ugyanakkor, gondolom, megfigyelték azokat az intézkedéseket, amelyek ré­vén az első tervezethez viszonyítva, egyszerűsítettük a javadalmazási foko­zatokat, csökkentettünk egyes fokozato­kat, jobb egyensúlyt létesítettünk kü­lönböző kategóriák között, s ezek az in­tézkedések abból a célból történtek, hogy érdekeltebbé tegyék a dolgozókat a szakképesítés emelésére irányuló erő­feszítésben. Az érdekeltetést meghatá­rozza az a tény, hogy különböző ágak­ban elég jelentős differenciálódás érhe­tő el a kis fizetések é­s a nagy fizeté­sek között. Egy nagyobb differenciáló­dás, úgy vélem, nem ajánlatos. Legyen gondunk arra, hogy ne idézzünk elő ú­­jabb aránytalanságot a kis és nagy jö­­vedelmek között. Annak a szükségessé­géből kell kiindulnunk, hogy megőriz­zük a mai feltételek között a méltányos arányt, ne haladjuk azt meg ismét a nagy jövedelmek intenzívebb növelésé­vel. A differenciálást nem lehet úgy megvalósítani, hogy alacsony szinten tartjuk a kis jövedelmeket, és gyorsabban növeljük a nagyobbakat, mert ez meg­bontaná a kialakított arány egyensú­lyát. Tekintetbe kell azonban venni, hogy a törvény előirányozza az akkord, beleértve a globális akkord lehetőségét az összes tevékenységi szektorokban. Ez lehetővé teszi, hogy a fizikai ter­melés megvalósítása alapján, tehát a termelés növekedése eredményeként, a (folytatása a 2. oldalon) NICOLAE DEMIJESCU elvtárs beszéde az RKP KB plenáris illésén Az Alluustrims Illése 1971. március 27-én, a Köztársasági Palotában ülést tartott az Államtanács, Nicolae Ceaușșescu, az Államtanács el­nöke elnökletével. Az Államtanács megvizsgálta és egy­hangúlag magáévá tette a Románia Szo­cialista Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvénytervezetet, amelyet a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága ez év március 26-i plenáris ülésének határozatai alapján dolgoztak ki, és elhatározta, hogy ezt a tervezetet elfogadás végett terjesszék a Nagy Nemzetgyűlés elé. Ugyanakkor az­ Államtanács egyhan­gúlag magáévá tette az RKP KB plénu­mának azt a határozatát, hogy javasol­ják a Nagy Nemzetgyűlésnek Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunis­ta Párt főtitkára megválasztását Romá­nia Szocialista Köztársaság elnökévé. _ VILÁG PROLETÁRJAi egyesüljetek ! AZ RSZP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA VII. ÉVFOLYAM 1974. március 21­., CSÜTÖRTÖK 1218. szám ÁRA 30 BÁNI Ma 11.15 óra körül a rádió és a­­televízió egyenes adással közvetíti a Nagy Nemzetgyűlés Palotájából a Románia Szocialista Köztársaság elnöke megválasztásának szentelt ünnepi ülést.

Next