Megyei Tükör, 1974. április (7. évfolyam, 1222-1246. szám)
1974-04-20 / 1238. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA április 20., SZOMBAT vii. Évfolyam ARA 30 BÁMI 1238. sz. 1974. Az év magasztos eseményeihez mért«» sikerekkel köszöntjük május 1-ét A komárulói fakitermelők teljesítették ötéves tervüket A sepsiszentgyörgyi bútorgyár ötéves exporttervének teljesítése után tehát egy újabb munkaközösség írja be nevét Kovászna megye megvalósításainak aranykönyvébe . A komádói kitermelő egység dolgozói jogos büszkeséggel jelenthetik, hogy május elsejét megelőző napokban, a pártszervezet vezetésével, 028 nappal határidő előtt teljesítették ötéves össztermelési tervüket. Ez a rendkívüli eredmény tanúskodik a komandói faipari dolgozók önfeláldozó, lehetetlent nem ismerő munkájáról, melynek révén nap mint nap újabb és újabb munkasikerekkel köszöntik az év kiemelkedő politikai eseményét, a felszabadulás 30. évfordulóját és az RKP XI. kongresszusát. E kiemelkedő siker eléréséhez hozzájárult a kitermelés korszerűsítése, a koronástól való kitermelés technikájának kiterjesztése, az egység műszaki-anyagi alapjának állandó bővítése, a faanyag magasabb szintű értékesítése. Az eredmény nemcsak egyszerűen egy újabb siker a komandói famunkások eddigi sikersorozatában, de egyúttal jelentős hozzájárulás, hogy megyénk 185 nappal határidő előtt teljesítse ötéves tervét. Hadd említsük meg ezúttal Janó Imre, Torcea Mircea. lőerőin Itarbu, Kiss léla fakitermelő mesterek, Ighioabá Dragomir és Pálosán Damian brigád vezetők neveit, akik sok más komandói famunkással együtt évről évre, dacolva a sokszor kíméletlen időjárással, derekasan megállták helyüket az idővel való versenyfutásban, a feladatok elvégzésében. Az ötéves terv végéig komandói kitermelő egység a munkaközössége 15 millió lejjel teljesíti túl ipari össztermelési tervét, jelentős mennyiségű, elsőrendűen fontos faipari terméket ad a nemzetgazdaságnak, (g) - 25 éves <i kovásznás luilorjjvár Negyedszázados fiatalság Ünnepre készülnek ma Kovásznén. Negyed évszázad munkájának megünneplésére, fejlődésének Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg a kovásznai bútorgyár, a város ma is legjelentősebb ipari egysége. Az a kovásznai üzem ünnepli megalakulásának negyedszázados évfordulóját, mely együtt fejlődött az országgal. Dolgozói — az immár messze földön, bel- és külföldön egyaránt ismert és elismert asztalosok — együtt fejlődtek az egyre növekvő igényekkel az egyre bővülő lehetőségekés kel- Most, amikor a megalakulás óta eltelt 25 esztendőre tekintenek vissza, az ország felszabadulásának 30. évfordulója és a párt XI. kongresszusa előestéjén, büszkén vehetik számba elért eredményeiket, az országgal való együttfejlődésük szakaszát. gajzAgó marton (folytatása a 3. oldalon) Bölönben is előbbre kell lépni az állattenyésztés fejlesztésével Az elmúlt év őszén lapunkban többször elismeréssel cikkeztünk a bölöni téesztagok szorgos munkájáról, az állatállomány teleltetéséhez szükséges takarmánymennyiség előállításáért. Fotóriporterünk pedig nemegyszer örökítette meg az istállók tájékán levő jó minőségű szálastakarmány-kazlak sorait , a tavasz beköszöntésével a gazdaság tagsága — legalábbis ilyen vonatkozásban — azt nyugtázhatja, hogy a téli hónapokra a tervezett mennyiség elegendő volt. Igaz, hogy ez csak a szálasokra vonatkozik. Az állati termékek, elsősorban a tejtermelés tervmutatóinak alacsony szintje, kellő nedvdús és abraktakaramány hiányának tudható be. Éppen ezért az ez évi termelési terv összeállításánál azt tartották szem előtt, DARÓCZI FERENC (folytatása a 3. oldalon) ombali sejjjyel A gesztenyék alatt Lám, lám milyen hamar megbosszulja magát, ha az ember túlságosan hajlamos a meghatódásra. S még azért is szidom magam itt a csöndben, hogy más emberfia rovására lázongtam.. . Úgy volt, hogy az elmúlt hét egyik szép tavaszi napján (de hamar elfeledtette őket ez a hó!) A gesztenyesoron sétáltunk a barátommal, emlékezgettünk hajdani diákkorunkra (az is behavazódott már) figyelgettük gesztenye selyem rügyeit s a béke meg a tavasz fölötti több szükséges voltáról mondtunk egymásnak szépeket — már ahogy az lenni szokott a legfrissebb kiadású tavaisi napokon. És hogy az a zsánerkép ugyancsak teljes legyen, buszon valahány éves kicsi asszonykával találkoztunk, csipkés terítő alatt hozta ölben a maga tavaszát é i egyhetes fiúgyermekét, azz ő áprilisi rügyecskéjét. Egy kicsit sápadt volt, egy kicsit boldog (meglátszik az arcon, és azon is megismerszik, ahogy tartja azt a pólyácskát) s úgy libeg végig a gesztenyesoron. — Na, de hol a férje - ágaskodott bennem az a kidobni való indulat — hiszen a férjnek illett volna hazzavinnie az asszonyt! — így morfondíroztam magamban, és már szidtam is azt az embert aki engedi egyedül hazamenni a kórházból a gyengécske asszonyt. Hát itt bosszulta meg magát az, hogy egy ismeretlen emberben távollétében hibát kerestem a magam kénye szerint... Mert történt ugyanis, hogy ismerősökkel találkozott a kicsi asszony, sok simogatást kapott mindkét arcára, megmutatta a kicsi fiát a csipkés pólyában, s a nagy ujjongást nekünk is hallani kellett : megtudtuk, hogy három és fél kilós, azt is megtudtuk, hogy Andornak hívják ... — És István hol van ? kérdi a barátnő, s én rögvest igyekeztem magamnak igazat adni: lámcsak. ő is a férjet keresi, hát hol is van ? ! — Jaj, nem tudja hogy megyünk haza mondja a kicsi asszony — meg is fog szidni, hogy egyedül elindultam de tudod, meglepetést akarok szerezni neki. Képzeld el, ő csak holnapra vár és mikor hazajön a munkából, akkor otthon talál minket, otthon fogja várni a fia. Iát nem lesz szép ? Valóban szép lesz, valóban jól tette, hogy hazament csupán én szégyelltem magam, hogy rosszat tételeztem fel a férjéről. S hogy gondolatban elnézést kérjek tőle, ide irtam ezt a tavaszi sétát — hátha holnap nem fogok ennyire rostollkodni, ha mindent bevallottam ebben a néhány sorban. Az építők felelősségérzete A sepsiszengyörgyi építők helytállásáról és teljesítményeiről szinte naponta szó esett a lap hasábjain. Több mint hat esztendei megfeszített munkájuk bizonyítékait nem kell „keresgélnünk” az építői mesterség és hivatás legszebb vonása, hogy minden mozdulatul, szemmel látható nyítékokban örökül meg. bizonz építőt lehet dicsérni, vagy elmarasztalni n hősiesnek lehet rácsodál kozmondható munkájáért, lehet szidni a minőség szépséghibáiért és a néha elhúzódó határidőkért — de túl mindezen, mégiscsak az ő kezük munkájának, az ő szorgalmuknak, szakmai hozzáértésüknek köszönhető, hogy ez a város, ez a megye immár szünet nélkül új lakóházakkal, egész városrésznyi negyedekkel, új középületekkel gazdagodik. A megyei építő-szerelő vállalat feladatai esztendőről esztendőre szinte növekednek. Ez a ugrásszerűen pedig egyszersmind növekedés az erőfeszítések hallatlan mértékű fokozását is megköveteli. A vállalat igazgatójától és író tömökétől egészen a földmunkát végző szakképzőten alkalmazottig, mindenki teljes munkaképességét kell hogy nyújtsa a beruházások zavartalan és gyors megvalósításáért. Hat egyetlen láncszem hiányzik műszaki, adminisztratív vagy a a fizikai kivitelező tevékenységből, munkájuk ritmustalanná, zilálttá, esetlegessé válhat. A vállalat az utóbbi hónapokban komoly szervezési intézkedéseket foganatosított a beruházási terv maradéktalan megvalósítása érdekében. Újra bevezették a nyújtott műszakot, és ahol csak lehetett, általánosították az éjszakai váltást. Ez az intézkedés, nyilván, nemcsak a kétkezi dolgozót érinti, hanem az egész műszaki-adminisztrációs személyzet felelősségét is fokozta, részükről ugyanolyan erőfeszítéseket követel, mint a munkálatok közvetlen kivitelezőitől. Feltétlenül pozitíven kell értékelnünk, hogy a vállalat összes mazottai egy emberként alkalaz új szervezési forma mellé állottak, s a legjobb csoportok és brigádok példamutatása jelentős hatóerővé válhatott a munkaközösség tevékenységének javulásában. Az éjszakai váltás, nyilván, jóval nagyobb erőfeszítést követel, nehezebb, mint a nappali. De a többleterőfeszítés árán ugyanolyan jó munkát lehet végezni, akárcsak az első váltásban, ha van hozzá szakértelem és lelkesedés. Ezt értették meg első pillanattól a vállalat legkiválóbb csoportjai, s említsük meg itt név szerint a Fadgyas Józsefét és az Ábrahám Jánosét, akik a példamutatásban talán legtöbbet vállaltak. Az egyik csoport egy szeniorjai tömbház alapozását végzi, éjt nappallá téve — s ezúttal a szó igazi értelmében — , a másik az új kórház munkatelepén vállalt éjszakai váltást Azt is mondhatnánk, természetes ez így, nincs miért külön beszámolni róla. A tény maga valóban természetes, de elvégzett munkájuk kiváló minősége kétszeresen is példamutatóvá teszi magatartásukat. VARGYASI MIKLÓS