Megyei Tükör, 1981. december (14. évfolyam, 3066-3092. szám)

1981-12-01 / 3066. szám

GAZDASZELLEM Sok kicsi sokra megy — tartja az egyre inkább időszerű mondás. Egyre világosabbá válik mindannyiunk szá­mára, hogy nem vagyunk olyan gazda­gok, mint ahogyan egy eufóriás pilla­natában hitte az emberiség. Bizony, e­­nergia- és nyersanyagforrásaink vége­sek, kimerülésük időpontját egyre in­kább emlegetik. Igaz, az egyik szakem­ber által megállapított időpontot cáfol­ja a másik tudós, de nem is az fontos, hogy pontosan melyik év melyik hó­napjában hozza fel egy kőolajszonda szivattyúja az utolsó csepp kőolajat, vagy egy csille az utolsó tonna vasér­cet. Ilyen számítást végezni lehetetlen, de fölösleges is. Elég (lenne), ha min­den ember tisztában (lenne) azzal, hogy ma már nem lehet kívülálló, kö­zömbös szemlélője a világ energiagond­jainak, hanem őneki is úgy kell(ene) élnie, hogy semmit se pazaroljon el a már felszabadított energiából, azokból az anyagokból, amelyeknek értékét még jobban megnövelte a már belefek­tetett munka és energia. Oda jutottunk, hogy ma már egyetlen konzervdobozt, borvizesüveget, vagy egy összegyűrt új­ságlapot sem dobhatunk el nyugod lelkiismerettel. Hogy mégis naponta pa­zarolunk? Ez nagyon sok írás témája lehetne, de ez alkalommal csak egy vállalatnak a takarékos gazdálkodásra irányuló törekvéséről szeretnénk beszá­molni. A sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gép­kocsialkatrészeket Gyártó Vállalat, me­gyénk legnagyobb ipari létesítménye munkaközösségének a szem előtt tar­tandó legfontosabb célkitűzéseik közé tartozik a különböző nyersanyagokkal való egyre takarékosabb gazdálkodás, a pazarlás megakadályozása, a hulla­dékanyagok visszanyerése és értékesí­tése. Éppen ezért, a vállalat szakembe­rei, dolgozóinak többsége arra töreke­dik, hogy a kiutalt nyersanyagot a le­hető leghatékonyabban, a lehető legki­sebb veszteségekkel használja fel — csökkentve a selejtmennyiséget, töké­letesítve a gyártási technológiát. Az el­ső kérdéssel kapcsolatosan megemlít­jük, hogy a vállalat sebességváltót gyártó részlegén a termék gyártásbavé­­telétől eltelt időszak alatt ötszörösen csökkentették a selejtmennyiséget, a gyártási technológiákról beszélve pedig említésre méltó, hogy a vállalat szer­számgyártó részlegén ebben az évben az ötvözött acélból készülő menetfúrók gyártásánál bevezették a sajtolással va­ló megmunkálást, egyelőre az MI6-tól az M14-ig terjedő méreteknél, s ezzel az eljárással — a forgácsolással előállított szerszámokkal szemben — 2,7 tonna szerszámacélt takarítottak meg. A jövő évre tervbe vették az M14 és M20 kö­zötti méreteknél is az extrudálás beve­zetését. A gyorsacélból készülő menet­­fúrók száraz hidegnyújtással készítik az M4—M8-as méreteket, s ezzel több mint 1 tonna gyorsacélt takarítottak meg. Jövőre M12-ig tervezik bevezetni ezt a gyártási eljárást. Hogy csak né­hány, a drága, ötvözött acélok megta­karítására való törekvést említsünk. Szervezés alatt áll a hulladékanya­gokat begyűjtő, osztályozó és értékesí­tő részlege a vállalatnak. Működni ed­dig is működött ez a hálózat, de a hiá­nyos anyagi feltételek miatt munkájuk nehéz és kevésbé hatékony volt. A fé­­­lig-meddig felszerelt forgácsőrlő beren­dezést eddig még nem lehetett beindí­tani a járulékos berendezések hiányá­ban. A berendezéshez tartozó mágneses darut felállították, rövidesen üzembe is helyezik — a vállalások szerint de­cember 1-ig. Szükség van továbbá egy forgácsprésre is, amelynek a szállításá­val a gyártó vállalat késik. A berende­zéshez egy kaparóláncos és egy vibrá­toros adagolót a brassói gépipari ter­vezőintézet tervez, a vállalat házigép­­gyártói készítik el majd. A házigép­­gyártó részleg más, a hulladékanyagok megfelelő kezeléséhez szükséges beren­dezést is készített, más gépek kivitele­zés alatt állanak, ismét másokat most terveznek. A sebességváltókat gyártó részleg munkacsarnokából gépesítve oldották meg a forgács eltávolítását. Eh­hez készül újabb két forgácsőrlő és összepréselő berendezés. Ugyancsak a vállalat gyártja azt az első tíz forgács­­összepréselő gépet, amelyeknek egy része saját használatra készül, másokat különböző megrendelőknek szállítanak. Bukarestben pedig készül egy különle­ges forgácsmosó és -osztályozó beren­dezés terve, ezt a gépet, amely először készül nálunk az országban, a sepsi­szentgyörgyi vállalat készíti el. A be­rendezés megkönnyíti az ötvözött acél­­hulladék értékesítését. A gépesítéssel még nem oldható meg tökéletesen az értékes acélhulladék, színesfémhulladék és egyéb hulladék­anyagok begyűjtése, tárolása tiszta álla­potban az elszállításig. A jelenleg al­kalmazott konténeres hulladékgyűjtés­nél jól lemérhető az illető részleg vagy műhely dolgozóinak az öntudata ezen a téren. A különböző acélfajták­nak, a színesfémek mindenikének kü­lön konténere van. És van bőven sze­méttároló is. Mégis több konténerben látható, hogy különféle forgácsokat ömlesztettek bele vegyesen a tízórai maradékaival és az eldobott kéztörlő rongyokkal. A fémhulladék ára pedig a szennyezettségi fokával arányosan csökken, nem beszélve arról, hogy a gyengébb minőségű acél kilogrammja alig több egy lejnél, míg az ötvözött a­­célok esetében minden, az ötvözetben jelen lévő értékes fém egy százalékára külön plusz ár jár. Például, egytonná­nyi ötvözetben egy százalék kobaltért 6150 lej jár, egy százalék wolframért pedig 2 200 lej. S a gyorsacél például 17—19 százalék wolframot tartalmaz. Ezt a különbséget kellene minden dol­gozónak megértenie, azt, hogy miért nem mindegy a munkaközösség — s szélesítve a kört, a nemzetgazdaság — számára, hogy milyen körülmények között kezelik a hulladékot. Mert ilyen körülmények között nem magánügy, hogy hová dobom a piszkos, kéztörlő rongyot vagy a kitaposott cipőt, a sze­­métládába-e vagy az ötvözött acél közé. PÁLJANOS Mária Sok kicsi sokra megy Az Egyesülés évfordulójára. Izolytatás az első oldalról) netébe. Az egyesülésért az összes ge­nerációk harcba indultak. Ezt hirdették az 1848-as forradalmárok. S a nemzeti egység megteremtésében fontos lépést jelentett az 1859-es esztendő,­­amikor is Alexandru Ioan Cuza uralkodása alatt Moldova egyesült Munténiával. A ro­mán állam függetlenségéért vívott 1877- es háború is a nemzeti egység eszmé­nyének valóra váltását segítette elő. A hatvanhárom esztendővel ezelőtti esemény a román történelem egyik leg­dicsőségesebb fejezetét képezi. 1918. október 12-én a Román Nemzeti Párt nagyváradi konferenciája leszögezte, a román nép jogot formál ahhoz, hogy egyedül határozzon sorsáról, a szabad nemzetek közé emelkedjék. Ugyanezt juttatta kifejezésre a Szociál-Demokrata Párt kongreszusa is. Gyulafehérváron az 1918. december elsejei Nagy Nemzet­gyűlésen, az 1 228 választott küldött mellett több mint százezren voltak még jelen, akik egész Erdélyből érkeztek, s akik ugyancsak kifejezésre juttatták az egyesülésbe vetett hitüket. Most, hatvanhárom évvel az akkori esemé­nyek után, a román nép hazafias büsz­keséggel eleveníti fel az ország törté­netének a fontos fordulópontját. És felelevenítik az ország eddigi történel­mének leggazdagabb szakaszát, azt, amely a párt IX. kongresszusa óta telt el, amikor is Nicolae Ceaușescu elvtár­sat a párt főtitkárának választották. Az ország összes román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozói, akiket szoros­ egységbe fűz a munka és a ha­ladás eszméje, egyöntetűen részt vál­lalnak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésében és Romá­nia kommunizmus felé való haladásá­ban. Az RKP KB és Gazdasági és Tár­sadalmi Fejlesztési Legfelsőbb Taná­csának nemrég tartott közös plenáris ülése új távlatokat, új utakat nyitott alkotó munkánk előtt, az egész nép e­­lőrehaladása előtt. Ezekben a napokban erőteljesen megnyilvánul a világon a népek lesze­relési és békeakarata, s ebben a nagy akarategységben erőteljesen hallatja szavát a román nép. Az Egyesülés megünneplésére tehát az egész nép e­­rőteljes akarat- és cselekvési egységé­ben kerül sor, olyan feltételek között, ,amikor mindannyian egy emberként szállunk síkra a békéért és a leszere­lésért, a békés munka feltételeinek megteremtéséért. Szarvasmarha-tenyésztés új utakon (Folytatás az első oldalról) kiosztó kocsira, a gépesítés fejlesztésé­re gondoltak, de egyelőre hagyományos megoldással szekérrel járnak át, mert pillanatnyilag nincs pénz a szükséges kiosztókocsi beszerzéséhez. A középső folyosó szintjét erre a célra amúgy is meg kell emelni a jászolpárkány ma­gasságáig. A korszerűsítés azonban rendkívül hidegre sikerült. A típusépü­let terve valószínű, nem zordabb vi­dékre készülhetett, mert az állatállások­tól az egyáltalán nem hővisszatartó­­ hullámcserépig akkora légtér van, a­­mit a bekötött állomány dupla adag ta­karmány felhasználásával sem képes ki­melegíteni. A gondozók megfigyelése szerint alacsony hőmérsékleten az ön­­itatókban vékony jégréteg képződik, a cserepek közti hézagokon a szél befúj­ja a friss havat, s az ereszekről télvíz idején földig lógnak a jégcsapok a fe­délzetein át megszökő meleg miatt. Az istállóban pedig ettől eltekintve is ki­adós huzat van. Az épület két végén el­helyezett csűrkapunyi bejáratokon né­hány perc alatt annyi hideg levegő á­­ramlik be, hogy az állatok szőre felme­red tőle. A típusépület módosításokat kívánna meg, a helyi éghajlathoz iga­zodva, mert ebben a kivitelezésben ve­tekszik a szabadon tartással, annál vi­szont összehasonlíthatatlanul költsé­gesebb. Borzolt szőrű, a négy lá­bát egy helyre összeszedő tehéntől magas téli tejhozamot aligha lehet el­várni. A mezőn megszervezték a zöld futó­szalag első parcelláit. Pillangósokból, fakeverékekből, takarmányrozsból áll­nak az első táblák, ami a kora tavaszi takarmányhiány kiküszöbölését teszi le­hetővé. Kétségtelen, hogy az említett módosítások és a hozzák kapcsolódó számos kisebb jelentőségű intézkedés hozzájárulnak majd a továbbiakban az üzemág termelékenységének növelésé­hez, az állati termékmennyiség fokozá­sához s nagy általánosságban a téesz­ gazdasági-szervezeti megerősödéséhez. megyei tükör Vállvonasulás­­egymillió ellenében „Ha így megy tovább, rövidesen jó­tékonysági intézménnyé kell átalakul­nunk*4 — mondja Serban Valér, a La­kásgazdálkodási és Közszolgáltatási Vállalat igazgatója. És sorolja a ténye­ket. A város mintegy 1 043 000 lej fű­tés- és melegvíz-költséggel, valamint 161 000 lej lakbérrel tartozik a vállalat­nak. Ilyen hatalmas költségvetési összeg hiányát az IGO-nál szilárdabb gazda­sági egység is megérezné. A hiányt pillanatnyilag bankkölcsönből próbál­ják fedezni, a kérdés csupán az: med­dig, hisz fizetni kell az összeg kamata­it is, s ami még szomorúbb, maga az összeg is hónapról hónapra emelkedik, hisz azok a polgártársaink, akik eddig nem voltak hajlandók fizetni, tovább­ra sem fizetnek. Mert bármennyire is hihetetlennek tűnik, 163 sepsiszentgyörgyi család hó­napok vagy éppenséggel évek óta nem fizet lakbért vagy (és) fűtést, meleg vi­zet. Kilakoltatni nem lehet őket, hisz szocialista törvénykezésünk nem enged­heti meg, hogy kiskorú gyerekeket, a­­kik maguk is csupán áldozatai a szü­lői felelőtlenségnek, utcára rakjunk, s az összegeket nincs honnan vonni. m­ert a fentebb említett családok „fejei“ vagy sehol nem dolgoznak, vagy olyan serényen váltogatják munkahelyük', hogy mire a litartás megérkezne, ők TM4r nincsenek a tállalatnál. A kimuta­tásokban a k.st0­,, név után csak , a nf|Ut?.SC minikakly szerepel, sokuk­­n­­ azt sem mindg sikerült kideríteni, mi az uj munkagyak? listavezetőt, Lucaci Viorel nevezetűt (Csíki a».), aki 5 100 lej lak­­ki:!*,1,6.1 tart°zik a vállalatnak, maga a vállalat diáe­n^tes fizetéssel, b0.f. a «'/'* U'‘valahogy megkc fSP.. A más*5$**' hónapban már meglepett, abszolút listavezető Scher. Lajos (9)­ büntetéssel­­ együtt több mint 18 000 lej, elhagyta a várost is, melynek hosszú időn át megbecsült polgára volt, legutóbb Resicán bukk­ant fel, de a letartás már őt sem találta korábbi helyén. 4 163 családot felöle­lő kimutatásban a családfők túlnyomó többsége a 3G (MASA) alkalmazottja (legutóbb legalábbis még az volt). Hogyan gondolkodhatnak ezek az emberek, ha elemi kötelezettségüket, az igénybe vett szolgáltatások megté­rítését sem érzik kötelességnek? S mi­ben reménykedik, hisz az nyilvánva­ló, hogy a jelenlegi helyzet nem menet a végtelenségig, abban persze, hogy idáig jutottunk, a lakóbizottságoknak is szerepük van. Nem vették komolyan az összegek begyűjtését, s így olyan mérvű adósságok alakulhattak ki, me­lyeket már egy-két fizetésből, sőt, gyak­ran félévi fizetésből sem lehet kifizet­ni. Egyes lakóbizottságok, mint példá­ul a Csíki negyedi 21., 22., 23-as tömb­ház lakóbizottsága (120 181 lej), a Vár­a­­di József 2-es tömbház lakóbizottsága (84 734 lej), egyenesen elképesztő össze­gekkel tartoznak, de a 20 000 lejt meg­­haladó tartozása 13 lakóbizottságnak van, s csupán a tartozások után járó büntetések összege 20-tól 40 ezer lejig terjed. Egyelőre, hisz az új dekrétum alapján a büntetés napi egy százalék­ra nő, ami azt jelenti, hogy a 120 000 lejes tartozás rövid három hónap alatt megkétszereződik. A néptanács nemrégen újjászervezte a lakóbizottságokat is, számuk 230-ról az ésszerűbb 105-re csökkent, az új bizottságok azonban nem akarják át­venni az adósságokat, s ez még csak tovább fokozza a zűrzavart. Az adósok zöme pedig továbbra sem fizet. Duca Gheorghe (Barátság 8., 4 634 lej adós­ság), Nagy Zoltán (Lendület sétány 19. B./2­­4 979 lej adósság), Hermeneanu Gheorghe (Csíki negyed 26. B/11., 3 211 lej adósság), Zsunkuly András (Barát­ság 5/6., 2 848 lej adósság) és még so­kan mások csak a válluk­at vonják. Meddig? R. B. A hósén ló,­hátunk a filmsztnrházaknan­ ixTithzakra. Új román film : EGY TASAK SZITA­KÖTŐ (Punga cu libelule; Négyes Film­stúdió, színes; írta: Fănuş Neagu, Vin­­tilă Omnaru; rendező: Manole Marcus; operatőr: Nicu Stan; zene: George Gri­­goriu; díszlet: Mihai Ionescu; ruha: Ol­­tea Ionescu; vágás: Adriana Ionescu; hangmérnök: Suru Bujir; főszereplők: Marcel Iureş, Szilágyi Enikő, Ion Ca­­ramitru, Gheorghe Visu, Catrinel Pa­­raschivescu, Iancu Lucian, Olimpiu Ar­­ghir, Victor Rebengiuc, Mihai Palăd­es­­cu, Fazekas Erzsébet, Dan Condurache, Ştefan Sileanu). Manole Marcus számos emlékezetes politikai filmje közül ket­tőt említenék, mindkettő a román poli­tikai film klasszikusának számít, előbb a híres Hatalom és Igazságot, majd a művészileg teljesebb A színész és a vadakat a felejthetetlen Tom­a Caragiu­­val a főszerepben. Most is politikai fil­met forgatott, amelynek a cselekm­énye „egy dunai kikötőben“ játszódik: aki a forgatókönyv egyik íróját, Fănuş Nea­­gut közelebbről ismeri,­­ tudja, hogy B­răil­áról van szó. A hazafias erők, a kommunisták­­ vezetésével ekkor, 1943- ban már nagyszabású akciókat visznek véghez a párt vezetésével és ekkor már érnek az 1944. augusztus 23-a esemé­nyei. A film címét az egyik kiemelkedő szabotázsakció fedőneve adta. ..A film megragadhatja a figyelmünket kitűnő atmoszférájával, a környezet szokatlan­­ságával és egyes hőseivel (közöttük né­hány befejezetlen), a rendező terem­tette feszült pillanatokkal és egy olyan nagy operatőr fényképezésével, amilyen Nicu Stan, viszonygg maga a cselekmény erőtlen, háttérbe szorítj­ák a mellékes építkezések^ sőt, a színészi játék is. Pél­dául valv^H szenzáció '^*^-tor Reben­giuc alaki­ti a német ti­­'szerepében, kompozíciós szerep ez és teljesen új is e rendkívül tehetséges színművész karrierjében.44 (Călin Căliman — Con­temporanul): „A jó benyomások, me­lyekkel a néző távozik a film megte­kintése után, arra késztetett, hogy fel­te­gyem magamnak a kérdést, a több tu­cat ötlet vajon a forgatókönyvírók, a­­vagy a rendező leleménye-e. Mivel hogy a szcenárium­ot írók, Fănuş Nea­­gu és Vintilă Omnaru jegyezték. És ak­kor hát kiváncsi lettem, s elolvastam a forgatókönyvet. Az pedig igazolta azt a véleményemet, hogy egy jó forgató­könyv képes sugallni a rendezőnek, mit kell kitalálnia..44 (D. I. Luchianu — Románia Literarát A FOLYÓ ZUGIUSA (vietnami, feke­te-fehér; írta: Phan Vu; rendező: Nguyen Do Ngoc; főszereplők: Tuc- Minh, Huy Cang, Danh-Tan). Olyan vietnami film ez, amilyet nem sokat láttunk eddig: nem a háború keserveit és vietnami férfiak és nők szinte elkép­­zelhetetlem^.ősiess'gét feg^ hanem az ország k T^colt gyesit.'” TM^iráni békés építőmunka bokril problémáit taglalja „A dokumentáris stílusú képek panorá­mába fogják a rippant építőtelepet, számos ifjú vagy idősebb embernek a munka- vagy élettani ak­tusokban kiraj­zolódó vázlatos portréját rögzítik és a­­ verejtékes homlokkal, odaadó lélekkel megélt tettek levegőjét kölcsönzik a filmnek.“ (Simona Darie — Cinema). VILLANYLOVAS (Electric Ilorseman: amerikai, színes, 1980; Shelly Hurton elbeszéléséből írta : Robert Garland; rendező: Sydney Pollack; operatőr: O­­wen Roizman; zene: David Grusin; fő­szereplők: Jane Fonda, Robert Red­­ford, Valerie Perrin, Willie Nelson, John Savon, Nicolae Coster, Allan An­­bus). Az ,.úi“ Hollywood tényleg kitűnő rendezői közül a hazai forgalmazással talán éppen Sydney Pollacknak volt eddig a legnagyobb szerencséje — s ez nekünk,,sem volt közömbös ügy, hi­szen olyan kemény és őszinte filmeket láthattunk tőle, mint A lovakat lelövik ugye? az Ilyenek voltunk — A legszebb n éveink és a Bobby Deerfield. A Vil­­lanylovast már csak azért is megnéz­nénk mivel a mai amerikai film egyik legnagyobb színésznője, Jane Fonda játssza a főszerepét. A címszereplőt, A­­merika sokszoros, alkoholista rod­eóbaj­­nokát pedig Robert Redford alakítj­a ..Romantikus vígjáték Sydney Pollack meglehetősen gyenge új filmje. A vil­­lanycowboy is, de egy... hagyományos amerikai eszmény, a cowboy rehabili­­tásával már átvezet az újfajta zenés fil­mek csoportjához...“ (Berkes Ildikó — Filmvilág). „Egy lónak és egy cowboy­­nak ez a visszatérése a természethez annak a tünete, hogy Amerika beteg, mivel megtagadta azokat az eszménye­ket és azt az erkölcsöt, amelyre alapí­tották volt...“ (Fisches Du Cinéma). MATEKOVICS János Véri, véri a rászorulóknak ó terem szűknek bizonyul, annyi a véradó. Eí*­ — mondja dr. Ciortea Angéla, a vérke­z­ váróterem szűknek bizonyul, annyi a véradó. Es­szén idősek, középkorúak és fiatalok vegyesen — főleg a korosabbaknak igen nagy kedvük van a viccelődéshez, felődéshez. Ők már túl vannak azon, hogy különösebben izgalomba jöjjenek egy ilyen véradástól, így hát a fiatalo­kat ugratják. Legtöbbjük régi véradó, szinte megszokásból jönnek hát, éppen eszükbe kell hogy juttassa valaki, s falat ételt reggel a szájukba nem vennének. Jól tudják, mi­ a rend. Megszoktatták őket Magyari Sándor doktor úr és munkatársai. Hát igen, melyik falusi körnél tudnák­­­­mondani, hogy a megyei vérbegyűjtő központ kocsiján megérkezésekor legalább ötvenen várnak már a tűszár­­­ra? Elrendezkednek a központ munkatársai, hagyomány s munkabeosztás szerint ketten-hárman a nyilvántartó lap­o­kat, címkék írásával foglalkoznak, ketten vérképleteket,­lemzéseket végeznek, már amennyire el lehet azokat ne űr­­ben végezni. Az új véradók vérének alaposabb vizsgáj­a a levett vér egészének újbóli ,.átfésülése“ bent történik u­tán, megfelelő laboratóriumi feltételek között.­­^agV_ doktor a vérnyomásmérőt veszi kézbe, ez most az 5 fg ‘ _ ta, s no meg az, hogy szép szóval, kedvességgel.**^ ^tom rős mosolyával bátoríts­a az arra szorulókat. ■ (on viszont, különösebb bátorításra itt szükség int legény sápad el jobban a kelleténél, de bevallása s ^ nem azért, mert meglátta a fecskendőt, hanem. 111 j_n.uj, szébe jutott, hogy sietnie kell, a teheneknek hol kell tovább a szénát. Legyen neki igaza, döntöm-e gamban, annál is inkább, mert tényleg sorényen fm . ^ az ajtón, amikor a szeszes vattát ráhelyezik a tű­­­helyére. V­éradás — Itt mindig nagyon jól szokott sikerülni a­­ — mondja dr. Ciortea Angéla, a vérközpont igazgatója. — Ennél a körnél soha nem kell arra gondolnunk, hogy nem lesz elég véradónk, a véradási tervet a málnásiak egyet­len kiszállásunk alkalmával szokták teljesíteni, sőt, túl is szárnyalni. Igen, a véradásból is terv van, s ezt nekünk teljesítenünk kell, mert bizony aránylag sok vért kell biztosítanunk a kórháznak és másfelé is. Megkérdezheti a málnásiakat, ők jól tudják, mit jelent véradónak lenni, s talán ezért is jönnek olyan szívesen, önkéntesen. Közben feljegyzem az asszony nevét, akit elsőnek kül­denek a túlsó szobába, alibi fertőtlenítettek, s felállították az ilyenkor használatos gőzfalat. Kölcze Rozáliának hív­ják, hatvankét esztendős Az éle nem marad el, az uráról kérdezik. „Hát, mondtam eleget Ferinek, jöjjön el, mert annyi a vére, hogy nem bír vele, de nem akar!“ Vasúti munkás következik. Tóth György tizenharmadikszor ül le a véradói székbe. ..Mikor lejár az idő, én mindig jövök. Adtam én már vért Szentgyörgyön, Mikóújfaluban, itt, Málnáson.44 Hatvanéves ember Mihály János. Karja fel­ka** fájhat is nők- mert időnként felszisszen, de a jókedv njoMiagyja cserben. „Mennyi az a prémium, nagysága?44 J,z icj de magának most nem jár.44 „Hát az kicsi, akkora­ inkább adom ingyen, szóljanak csak nyugodtan, ha valakinek vér kell, én szívesen adok. Most is be kellett volna mennem a kórházba, nézzék meg, mi van velem, mert a karom széttörött. De addig nem megyek, míg a vérem le nem veszik.“ Fiatalabb házaspár jön, Kolumbán Sándor és feleségre. A férfi a téesz állatgondozója, az asszony a brassói trak­torgyárban dolgozik Mondja a férfi, nemrég hajtották ha­za a szarvasmarhákat a legelőről, most beszorultak az is­tállóba, egyáltalán nem leányálom velük bajlódni. „Ez az asszony volt a lógondozónk*” — szól oda Magyari doktor, mikor a hatvanon túli Várta Mária megjelenik az ajtóban. Talán ő a legrégebbi véradó a faluban. 1964-től errefelé sokszor jegyeztek bele véradói könyvecskéjébe. „Hát én most is sajnálom azt a jó lovat. Erősen igazságos volt, mint valami ember. Megtanultam én itt a körnél, mire való a véradás, adok is én szívesen, valahányszor kell. A vérnyomásom is nagy egy kicsit, de dolgozunk, s azzal le­megy.44 Kölcze András is 1964-től váradó, pedig alig negy­venhat éves, tűzoltó­ a málnásfürdői likőrgyárban. Szilágyi Dávid éppen a véradás napján töltötte be öt­­venhatodik születésnapját, ő is tíznél több alkalommal a­­dott már vért. Egyébként a bodfalusi cukorgyár megbí­zottja, a bodoki állomásnál ő veszi át a termelőktől a cu­korrépát. Elmondta, az idén kilencezer tonnánál is több ré­pát vettek át. Az idei répa nagyon jó volt, azok jártak jól, akik termesztésére szerződést kötöttek, mert a nyolc és fél kiló cukrot a mázsa répa után maradéktalanul megkap­ták. Olyan is van az ő körzetében, ki kétszáz kiló cukor­nál többet vitt haza. ..Nehéz a dolgunk az istállóban — válaszol kérdésemre Kölcze György állatgondozó. — Én húsz tehenet gondozok, a tejhozam elég gyenge. Most kap­nak naponta 15 kiló silót s három kiló szénát, valahogy helyrejöttek. Gondoljuk, jól kitelelünk 44 Míg mi az orvosiban beszélgetünk, túl­ a vérvételnél nem lankad a hangulat. Boldi András főasszisztens csodá­kat művel: a legfélénkebbek is felélénkülnek, jókat ka­cagnak a tréfás bemondásokon, egyik-másik a serényen sürgölődő asszisztenssel együtt dúdolja a népdalokat. „O­­lyan jókedvet tud csinálni, hogy eszünkbe sem jut, mit csinál a karunkkal a lepedőn túl44 — neveti el magát az egyik néni. Alig két óra alatt hetvenen esnek túl a vér­adáson, s egyetlen karba sem kellett kétszer szűrni a tűt­ő­vénakeresés miatt. Kellemetlen mozzanat zavarja meg­ a napot: Magyari doktor, a vérközpont munkatársai hiába hívják telefonon a málnásfürdői likőrgyárat, hiába kérik a községi pártbi­zottság titkárának segítségét, a gyártól nem hajlandók el­engedni azt az­ öt munkást, akik önkéntesen feliratkoztak. Pedig az erre vonatkozó rendelkezések világosak: az ön­kéntes véradónak szabad nap jár, s ki kell fizetni neki az átlagos napi keresetet. A kocsit is felküldik, nem is egy­szer, az emberek után. A felelős, Péter János hajthatatlan. Felmegyünk mi, a körorvos, az igazgatónő, a főasszisz­tens, az egészségügyi dolgozó, aki a véradásról őket érte­sítette. A fogadtatás nem túl meleg, s elég komor hangu­latban kerül sor a beszélgetésre. A felelős arra hivatkozik, hogy ő névsort nem kapott, kisül viszont, ezt a csoportfe­lelősnek adták oda, aki éppen az ő felesége. Az igazgató­nő a törvényre hivatkozik, a felelős a milliókra, amiket neki le kell gyártania. Erősítésképpen hangját is felemeli, s az asztalra is rácsap. Bejön a fiatal mérnök, ő is tudott a véradásról, az ő váltásából el is mentek, s páran akad­tak, akik a felelős váltásba sem­­jöttek be, ismervén a törvényt. Kiderül, hogy vagy tíz nappal azelőtt őt is tájé­koztatták a véradásról. Hiába. Az utolsó érv az udvaron dől meg: éppen egy asszony, jött velünk szembe, őt kér­dezi a felelős, készült e a mai véradásra? Ő igen, nem is evett. Csak hát, nem engedték el... Nem szaporítjuk a szót, a tisztázás nem a mi dolgunk. Csupán jelezni akarjuk, hogy ilyen is van ... ...Aránylag korán kerül az utolsó nyilvántartó lap is a helyére. PÉTER Sándor JOGI SZOLGÁI­AT M. E., Sepsiszentgyörgy 1. ) Nyugdíjazásának ügyében eljár­tunk a nyugdíjhivatalnál, megállapít­va, hogy nyugdíjának megállapításával kapcsolatban a hatályban levő törvé­nyes rendelkezéseknek megfelelően jár­tak el. 2. ) A 3/1977. sz. nyugdíjtörvény 41. szakaszának előírásai szerint a fele­ségnek (függetlenül attól, hogy férjé­nek első vagy második felesége volt), 55. életéve betöltésekor van utódlási nyugdíjhoz joga, ha legalább 15 évig házasságban élt. Ha a házasság időtarta­ma kisebb volt, de legalább 10 év, a nyugdíjat a házassági évekkel arányo­san adják. Úgyszintén egész életére u­­tódlási nyugdíjat adnak annak az 50. életévét betöltött feleségnek, aki a férj halálának időpontjáig több mint 4 gyermeket szült, a házasság időtartama pedig legkevesebb 10 év volt. A fele­ségnek függetlenül korától és a házas­ság időtartamától joga van az utódlási nyugdíjra arra az időre, míg I. vagy II. fokú rokkant, úgyszintén részesedik ebben a nyugdíjban, ha nincs munká­ba besorolva a férj halálának időpont­jában és egy vagy több 6 éves kort el nem ért gyermeket nevel. G. J., Kézdivásárhely Az érvényben levő jogszabályok nem tiltják meg azt, hogy a nyugdíjasok a termelőszövetkezetekben, nyugdíjuk ma­radéktalan folyósítása mellett, kizáró­lag termelési tevékenységet kifejthesse­nek és ennek ellenértékét megkaphas­sák Azonos álláspontra helyezkedtek az illetékes felsőbb szervek is. Dr. CSEREY Zoltán SZAG­OSZ­TOTT FOGKEFE — Hová, hová? — Csak ide, az illatszertárba, veszek egy fogkefét. — Vigyázz, kék nyelűt ne vegyél, mert fertelmesen büdös! Bemegyek az illatszertárba, de juszt is csak kék nyelű natúrszőrű fogkefe található. Nem veszek fogkefét, kibír a régi még néhány napot. Mivel az ön­­kiszolgálóban is árulnak fogkefét, meg­látni és megvenni a fehér nyelűt, pil­lanat műve volt. Aztán jött a meglepetés. Kiderült, hogy a fehér nyelű fogkefe is retten­tően büdös, s ez a budi- és áporodott lábszagkeverék-illat annál penetrán­­sabb lesz, minél többet használják a fogkefét. Már aki kibírja, hogy kétszer­­háromszor fogat mosson ezzel az illa­tosított kefével. Meghoztam ezt az áldo­zatot iparunk nevében: háromszor mos­tam fogat az új kefével, de mind job­ban áramlott belőle a fentebb említett szag. Bizonyára valamilyen új ragasz­tóanyagot alkalmaztak a szer beragasz­tásához az AURORA védjegyet viselő fogkefébe. Arra kérjük tehát a kereskedelmet, vonja ki ezt a szállítmány fogkefét a forgalomból, s küldje vissza gyártójá­nak. Penzé? • TISZTELT OLVASÓNK TISZTELT S2£RK£5ZÎ0SE­­ ! JOGOS KÉRDÉS A Hilibből Kézdivásárhely gyáraiba ingázó több mint hetven munkásnak nem kis bosszúságot okoznak az autószállítási vállalat alkalmazottai. A hirtelen jött tél, a sűrű havazások megrontották a közlekedési viszo­nyokat. Az illetékesek nem gondoskodtak a hó időbeni eltakarításáról, így no­vember 17-én nem jött busz az ingázókért, s aznap hiányoztunk a munkából. A kiküldött ekés 11 órától 3-ig a poharat forgatta, azután elázott állapot­ban távozott. A rábízott munka elvégzése nélkül, persze. Erre való hivatko­zással az autóbuszvezetők nem hajlandók fölmenni a hilibi megállóig, hanem csak az onnan 2 kilométerre levő eltérőig. Aki ezt a plusz gyaloglást nem vál­lalja, az a megállóban marad. S ha mégis el akar jutni a munkahelyére, gya­log kell megtennie a 7 kilométer távolságot az első autóbuszig. Erre kényszerült november 20-án reggel több mint 20 ingázó. Megjegyzen­dő, hogy november 19-én a hazautazók unszolására minden különösebb bonyo­dalom nélkül föl tudta vinni őket.­­ A forgalmi irodán félvállról beszélnek velünk: hányjuk el lapáttal, vagy takaríttassuk el, mi, ingázók — mondták. Egy esküvőjére készülő fiatalember november 21-én el is takaríttatta, sa­ját költségén. Mi, hibibi ingázók tartunk attól, hogy kálváriánk hosszas lesz, ha az idő­járás és az önkényeskedő sofőrök továbbra is szeszélyesek lesznek. A szállítási vállalat mikor tesz pontot e fejetlenségek végére, miért nem ellenőrzi érdemben alkalmazottainak a munkáját? Kérdi Tóth Lajos, Tímár Gábor, Gáli Jakab és felesége, Szabó Imre, Szőke János, Feh­ér Gáspár, Tí­már Katalin, valamint több ingázó iskolás és munkás nevében is. Palkó Sándor, Il­lib MAR 10 NAP MÚLVA ? Ez volt a kérdése a Község- és Lakásgazdálkodási Vállalat egyik­­illeté­kes 44 dolgozójának, Simionescu Mihai, Sepsiszentgyörgy, Esthajnal sétány, 61. számú tömbház, C. lépcsőház, IV. emelet, 17. lakrészben lakó olvasónk bead­ványára. Igen, tíz nap múlva ment érdeklődni afelől, mi történik a beázó födém javításával? Mi történik a rongálódó bútorokkal? Mi történik egyáltalán?! EGY JAVASLAT A bérletes felvásárlók hozzájárulhatnak a csomagolóanyag újrafelhaszná­lásához. Javaslatom abból áll, hogy egy héten keresztül tájékoztassák a bér­letes tejvásárlókat, hogy a következő héten az üres, kimosott tejzacskót adják le a vásárlóhelyen. Ha a zacskógyártó vállalat újra fel tudja használni a nyersanyagot, akkor a veszteség, legalábbis a bérletek számára kiosztott mennyiség szintjén, minimális lenne. Az üres zacskókat könnyen begyűjthetik a tejüzletekben. Kérem a szerkesztőséget, hogy amennyiben a javaslatot el­fogadhatónak tartja, úgy továbbítsa az érdekelt vállalathoz szakvéleményezés, esetleg gyakorlatba átültetés céljából. Tisztelettel: D. K. L. VISSZHANG A kovásznál Építők kisipari termelőszövetkezet, Király Sándor elnök alá­írásával a következő választ küldte szerkesztőségünknek, Deák István, Sípos Imre, Veress György, Sárkány Mihály lapunkhoz írott levelére : „A szövetkezeti részesedést, amit joggal követeltek, megkapták és a kése­­delmeskedőket megbüntették.“ Az érd°keltek írják meg, így volt-e? Szerkesztette GALIGER József 2,-3.

Next