Háromszék, 1991. június (3. évfolyam, 385-405. szám)

1991-06-04 / 386. szám

HÁROMSZÉK társadalmi-politikai napilap A kör négyszögesítése, avagy az „egynemű“ Erdély A közelgő vihar miatt recsegő-zúgó rádióban hallom: a Vatra Marosvásárhelyen tartott országos közgyűlése nyomatékosan kéri Iliescu államelnöktől, romboljanak le minden magyar jellegű emlékművet Erdélyben. Ez így, első hallásra, legalább olyan nevetségesnek hangzik, mint morbidnak. Nevetséges, mert egy ilyen ,títfogó“ rombolás kivitelezésébe azért még minekünk is lenne némi beleszólásunk, s gondolom, a nemzetközi közvélemény sem maradna közömbös és tétlen. Morbid, mert „kultúrások“ már eddig is tettek egyet és mást azért, hogy emlékműveink gyérüljenek és csonkíttassanak, de legalábbis beszennyeztessenek mindmáig névtelen és arcátlan éjszakai „hősök“ által, kik a szent kultúra nevében — vélem, jó pénzért — indultak csákányos, olajfestékes, kalapácsos támadásokra Petőfi Sándor, Körösi Csoma Sándor, Bolyai Farkas és János, Kölcsey Ferenc, Eminescu (!!!) és mások erdélyi emlékművei, emléktáblái, helységnév-táblák, magyar nyelvű, utca- és intézménynevek ellen. Általában a jótékony sötétség leple alatt, ami különösen nagy jellemezőre és bátorságra vall. És vélhetően még Avram láncú marosvásárhelyi szobrát is ők „feliratozták", hiszen az arzenálhoz hozzátartozik az inszinuálás és a provokáció hatásos és bevált fegyvere is. Mert a háttérben nem csupán elborult elméjű fajvédők álltak, hanem felkészült „szakemberek“ is, kik tudják jól, hogy egy közösséget befeketíteni, az ellen vak gyűlöletet szítani úgy lehet leginkább, ha „bűnöket“ is gyártanak — helyette és a nevében. Erről most ennyit, mert a tér azért egyébbre kell, például arra, hogy elmondjuk: szívet-lelket melegítőek voltak az alig egy hét leforgása alatt megtartott iskolai ünnepségek, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum névadója, a nemzetközi érvényű és jelentőségű Mikes Napok, a kézdivásárhelyi Bod Péter-emlékezés. A Mikes névadó ünnepsége bebizonyította, hogy mostoha körülmények között is lehet — s rövid egy esztendő alatt." — erős tanintézetet szervezni, ahol a nevelők céltudatos elszántsága és jószándéka, valamint a diákok tettre mozgósított tehetsége, a brilliáns adottságok nyersgyémántból ékkővé való áldozatos kicsiszolása létrehozhatja a Csodát. A Mikes ünnepségsorozat annak volt a teljes fényben fölszikrázó bizonysága, hogy egy nagy múltú iskola szellemét még az évtizedekig tartó rügy — és terméspusztító fagy sem tudta elpusztítani, a hosszú-hosszú szellemi-lelki elvonókúra ellenére — ha kényszerűségből búvópatakként is — tovább élt és hatott az öreg Kollégium szellemi-lelki parancsa és hagyatéka, a jelszóból — Legyen világossági — faluidó és sugárzó intelem. Nem tudom pontosan, hányan is gyűltek össze, itthonról és nagyon messzi tájakról az öregdiákok, „világtalálkozójára“, de annyit tudok, hogy mindazok, akik fizikai törődés és anyagi áldozathozatal árán is fontosnak tartották jelentkezni az iskola mai kiváló vezetősége és a rendezvények ügyszerető, fáradhatatlan szervezői hívására, azok egy pillanatra sem feledték el, de nem is kótyavetyélték az Alma Matertől kapott súlyos és megtartó érvényű útravalót: légy ember minden körülmények között, szolgáld meg a rádbízott , rádköltött örökséget és szülőhöz illő törődést, szolgáld úgy népedet és nemzetedet, ahogyan csak erődből, emberségedből, tehetségedből telük. MAGYARI LAJOS (folytatása a 2. oldalon) Pénteken a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban a vén diákok II. Világtalálkozóját szervezték meg. A zsúfolásig telt iskolaudvaron Bíró Béla iskolaigazgató köszöntője után Harkó József az iskola történetét ismertette, Egyed Ákos és Czegő Zoltán Csutak Vilmosra emlékezett. De jelen voltak Galántáról, Pécsről, Kárpátaljáról, az Egyesült Államokból... Vasárnap, a Vártemplomban tartott ökumenikus istentisztelet után, több ezren vonultak a református temetőbe a mikos vén diákok által évfolyamonként állított kopjafasor köré. A volt osztálytársak koszorúkat helyeztek el, emlékezve elhunyt társaikra, tanáraikra. 99NSI4.LAZ“ Megyeszerte kifüggesztőben a földigényléseket elbíráló bizottságok által összeállított lajstromok. Nagy tömegeket mozgató esemény ez is, az aránylag rövid fellebbezési idő pedig a máról holnapra elhalaszthatatlan dolgok közé sorolja a névsorok tanulmányozását. Teljében a „lista-láz“. Tegnap reggel a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal előcsarnokában is nagy volt a forgalom. A keresgélő, nyaknyújtogató, jobbára őszhajú gazdák között társasszervezőket is véltem felfedezni. Az első fellebbezések pedig már befutottak a titkári hivatalba. Újabb „küszöb“ előtt tehát a gazdatársadalom legyen „átlépése“ a kedvükre való... (EFCSE) VÉN DIÁKTALÁLKOZÓK májusa Tegyük helyére az Ikarusz- mondát! A minap ünnepi pillanatban, véndiáktalálkozón hangzott el az Ikarusz-monda, igen szerencsétlen példázatként. A találkozó meghitt volt, bensőséges. Elbűvölt — mint mindig — a véndiákok megilletődött tisztasága, könnyes nosztalgiája, megélt tapasztalataik, érettségük mögül is kitetsző támaszkereső testi-lelki hazatérése még országhatárokon túlról is. Kimondva-kimondatlanul ott élt a hangulatban: „Úgy kell a szó, mint egy darab kenyér“. És mi nem fukarkodtunk a szép Szavakkal. Mintegy varázsintésbe mellénk telepedtek a megidézett költők, hogy a szellem „fényszárnyú“ szavakban élő erejével világítsa át újra azt az értékrendszert, amely nélkül az Alma Mater elveszti lényegét. Csak ezzel az erkölcsi - szellemi értékrendszerrel válhat erőforrássá, ahová érdemes visszatérni, amiből érdemes meríteni. A szimbólumértékében meghamisított Ikarusz-példázattal bomba csapódott a tiszta forrásba. A véndiákok számára nem volt ismeretlen a legenda. Ikarusz, Daidalosz fia viasszal összeragasztott szárnyakon repülve menekült atyjával Krétából. Atyja intelmei ellenére olyan közel repült a Naphoz, hogy a viasz megolvadt, s ő a tengerbe zuhanva elpusztult., „Alakja a vakmerően nagy vállalkozás szimbólumává vált.“ (Új Magyar Lexikon). Harminc és egy néhány évvel ezelőtt a mai véndiákok Tompa Mihály költészetével szívhatták magukba a 48-as szabadságharc bukása utáni kudarchangulatban NAGY SÁNDORNÉ, Bárót (folytatása a 2. oldalon) Tőke Csaba égő éves Tőke Csaba barátunk (és volt munkatársunk) tavaly halt meg, vonaton, tragikus hirtelenséggel. Ahogy Stanik István a Kelet Nyugat füzetek kiadásában megjelenő Szeplők című füzet elején pontosan megállapítja: „A halálba pusztította magát.“ 1947. június 4-én született Csíkszeredában, ma lenne tehát negyvennégy éves! Pályája egy pontján, a hetvenes évek elején, a Megyei Tükör gazdasági rovatánál dolgozott, a Fáklyához, a nagyváradi napilaphoz 1971 szeptemberében került. A kis gyűjtemény Szeplők című ebben a napilapban a Ceauşescu-rendszer rémálmához hasonlító években megjelenő „egyperce- BOGDÁN LÁSZLÓ (folytatása a 2. oldalon) Sepsiszentgyörgy 1991. JÚNIUS 1., KEDD 386. SZÁM ARAS LEJ Gróf Mikó Imre szobrát a véndiák-ta- Itikozó második napján leplezték le Zabolán. Petrovits István alkotása elől Magyari Lajos, Domokos Géza, Egyed Ákos... beszélt. Méltatva a Református Székely Mikó Kollégium alapítójának, a politikusnak, a történetírónak, iskolák, intézmények mecénások jelentőségét. Az eddiglegnagyobb fantáziával megszervezett Gyermeknapot az Ifjúság Alapítvány és a MADISZ rendezte a sepsiszentgyörgyi központi parkban. A szombat délelőtti vetélkedők közül: krétarajz, bicikli- és tricikliverseny, kötélhúzás, téglánjárás, zsákbamacska-halászat csalimadarakkal... Kép és szöveg: ATHTOrr | ITVDVnnE.