Háromszék, 1991. október (3. évfolyam, 471-493. szám)

1991-10-04 / 474. szám

TELEPÜLÉSEINK (28.) SEPSISZENTGYÖRGY (2.) A város hajdani piactere és köz­pontja a vártemplom és a papilak e­­lőtti kis téren volt (a mai Kálvin tér). A három vásárt az egyko­ri „Bálház“ körüli üres téren tar­tották, melynek „Vásármező“ volt a neve (a mai Csíki és Templom ut­cák kereszteződésétől délre). A barom­piacot a XVII. század végén áttelepí­tették a mai park egész területére, a­­honnnan a XX. század elején felviszik az Örkő alá. A XVIII. század köze­pén a Vártemplom alatti szűk térről a kirakóvásárt is átköltöztetik a mai vá­rosközpont térségébe. Számbavéve a város legfontosabb középületeit, a sort a Vártemplommal kezdjük. A XIV. sz. végén vagy a XV. század elején gótikus stílusban épült, mai formáját egy XVI. sz. kö­zepén történt átalakítás után nyerte. A sorozatos földrengések a templom boltozatát megrongálták, s csak a ke­leti részen maradt meg az eredeti há­lóboltozat. Az 1802-es földrengés al­kalmával nemcsak a boltozat szakadt be, hanem a torony földig haladt, a bástyatorony és várfal összeomlott. A templomot sikerült­ megmenteni, de tornyát nem. Az új torony 1829-ben é­­pült fel. 1885-ben Angster József pé­csi orgonakészítő új orgonájával sze­relik fel a templomot. A mai városközpont kialakítása a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdődött. Az első impozáns e­­meletes épület a huszárezred-parancs­noki székház vagy más nevén „Lábas - ház“ volt, melyet 1820—21-ben építet­tek. Ugyancsak katonai célra melléje épültek a kvártélyházak, istállók és mellékhelyiségek. A reformáció idején a Vártemplomot a katolikusok elvesz­tették. Új templomuk első formájában 1786-ban épült a székely huszárezred parancsnokságának a kezdeményezé­sére. Ugyancsak a székely határőrség anyagi támogatásával 1835-ben új templomot építenek. A hívek számá­nak növekedésével ez az épület is ki­csinek bizonyult. 1895—1902 között nagyszabású átépítési munkálatok foly­nak Az új templom befogadóképes­sége háromszorosára nőtt. Az építés idején az istentiszteletet a katolikus temetőben, a Bogdán család által 1868- ban épített kápolnában tartották. A barompiac és a kirakóvásártér folyamatos körülépítése a XIX. szá­zad első felében kezdődi­k. 1832-ben felépül a székház (Vármegyeháza, ma városi könyvtár), 1852—54-ben a Fe­­rencz József kórház (ma elmegyógyá­szat), 1854—56-ban a Városháza (a mai színház), 1868 körül az árulóház vagy Bazár épülete, melynek tornyába 1893-ban Müller budapesti óragyáros felszerelte az órát. A Mikó Kollégium épülete két részletben (1870—76; 1891— 92) készült el. Noha nem tartozott a városközpont épületei közé, de régisé­ge, építészeti és művelődéstörténeti értékei miatt ide kívánkozik a már említett klasszicista stílusban épített Bálház (1812—1816), melyet 1963-ban bontottak le. A város építészeti emlékeinek külö­nös színfoltja Kós Károly sepsiszent­györgyi épületei. A székely népi épí­tészet tanulmányozása alapján tervez­te meg a Székely Nemzeti Múzeum, Textilipari Líceum, Református Elemi Iskola (ma Iskolások Klubja), a kórház épületeit és néhány lakóházat (Keresztes-féle ház, dr. Csulak-féle ház stb.). Kós Károly épületei közül a legimpozánsabb a Székely Nemzeti Múzeum épülete. Tervezésénél­­ arra törekedett, hogy az épület „természe­tes, művésziesen mon­umentális lehes­sen“. A város központjában elterülő park kialakítása 1880-ban kezdődik, amikor a két felső sétány teraszos részének földmunkálatait végzik el, széleit vad­­gesztenyefa-sorral ültetik be. 1893-ben a parkosítás második szakaszaként, a főtér erre a célra kijelölt részén, a föld elegyengetése és a sétányok kialakítá­sa után, elkezdődtek a fásítási mun­kálatok is. Közművelődés terén első helyre kí­vánkozik a Székely Nemzeti Múzeum 1879. szept. 15-i megalapítása. Ez az intézmény ugyanis, mint a neve is mutatja, az egész székelység múltjá­nak, népi kultúrájának a kutatását vállalta fel. Tudományos céljain kívül a népnevelésben, a közművelődés te­rén kifejtett tevékenységében is elis­merést érdemel, ismeretterjesztő ren­dezvényein keresztül, melyek felölelik a történelmet, helytörténetet, termé­szettudományt, irodalom-irodalomtör­­ténetet, néprajz-népköltészetet, építé­szetet, zenét és képzőművészetet. A kulturált szórakozást és művelő­dést szolgálta az 1855-ben létrehozott sepsiszentgyörgyi kaszinó. Jótékony szeretetszolgálat céljai te­kintette elsőrendű feladatának az 1878-ban megalakult sepsiszentgyör­gyi Nőegylet özv. Cserey Jánosné el­nöklete alatt. Ugyanezt a nemes hi­vatást töltötte be az 1889-ben létesített és 1897-ben önálló épülethez jutó sze­gények menedékháza. 1893-ban, az impozáns épület elkészültével meg­nyílt az Árvafiú-szeretetház Sepsi­­szentgyörgyön. A szervezett tűzoltás érdekében 1872-ben önkéntes Tűzoltó-egyesület alakult a városban. A pallérozottabb életforma, az in­formáció áramlása, a nyomtatás a sajtó elterjedése nélkül elképzelhetet­lenné vált. 1874-ben nyomdát alapíta­nak, 1882-ben az immár nagyobb és igényesebb Jókai Nyomda kezdi el mű­ködését. 1874-ben a Brassóból Sepsi­­szentgyörgyre átköltözött Nemere című lap jelenik meg, 1883-ban helyét a Székely Nemzet című újság veszi át, 1906-tól 1944-ig pedig a város közön­ségét a Székely Nép című napilap tá­jékoztatta. A város művelődési életének külön színfoltja a színjátszás története. Az úgynevezett Bálház, a Daczó család bérháza volt az első épület, amely haj­lékot nyújtott a vándorszíntársulatok­nak 1851-ig, jelentős eseménynek szá­mított a város kulturális életében az 1899-es év, amikor a városháza épüle­­tében elkészült. Kolozsvár és Dézs u­­tán, Erdély harmadik állandó szín­házterme. A városban az első műked­velő együttes 1865-ben alakult, állan­dó színtársulata pedig 1948-tól van. A város zenei életében aranybetűvel jegyzik az 1927-es évet, ekkor hang­­versenyzett a Székely Nemzeti Múze­um dísztermében Bartók Béla. Sepsiszentgyörgy sportélete a múlt század végén kap szervezett kerete­ket, amikor 1889-ben megalakul az első egyesület, Testgyakorló Egyesület néven. 1899-ben felépül az első sport­létesítmény, a melegíthető öltözőkkel rendelkező korcsolyapálya (a Textilisko­la helyén). Sepsiszentgyörgy sportkró­nikájának mindmáig legnagyobb sike­rét a Székely Mikó Kollégium torna­­csapata szerezte, amelyik 1905-ben Budapesten az 5000 diáksportoló részvételével megrendezett országos tornaversenyen első helyezést ért el. A város polgármestere és a Székely Mikó Kollégium igazgató tanácsa nyomtatott programot bocsátott ki a győztes sportolók ünnepélyes fogad­tatása tiszteletére, amelyben többek között ez olvasható: „Budapesten tar­tott országos ifjúsági tornaversenyen a Református Székely Mikó Kollégium tornászcsapata az első díjnak és az if­júsági vándorzászlónak elnyerésével nemcsak a nevelőintézetünk, hanem városunknak és a székely névnek is országra szóló dicsőséget szerzett.C­íme a győztes tornacsapat és testnevelő ta­nárok névsora: Petrás György, tanár, Solyom Ferenc, Sztoján Aurél, Csutak Ferenc, Ráduly Dénes, Benkő Gábor, Nagy Gyula, Szabó András, Vajna Fe­renc, Jancsó Mózes, Antal Béla, Por­zsolt Kálmán, Nagy Endre, Kósa Mó­zes, Zágoni Dezső, Nagy Áron, Benke János, Fábián Gyula, Solymossy Al­­­­bert, Pap Árpád, Kali Kálmán. Az oktatás történetéből a legkorábbi adataink a XVII. századból származ­nak. 1668-ban Gidófalvi Ferenc Ist­ván a skólamester. 1679-ben már két tanítót említenek a feljegyzések: Ki­rály Istvánt és Kisbaconi Benkő Mi­­­hályt. 1689-ben Vásárhelyi István a tanító, 1699—1708 között Kovács Fe­­renc látja el ezt a feladatot, míg 1716 ban Szilágyi Mihály deákot említik a források. 1743-ban Fogarasi Drás György a ludimagister, 1774-ben pe­dig Kovács Gábor az iskolamester. II. József németesítő törekvéseinek megfelelően, Sepsiszentgyörgyön 1785- ban német iskolát állítanak fel. Az iskola azonban rövid életű volt. A hagyomány szerint, II. József halála után nemsokára megszűnt. Később új­ra találunk német iskolát, de azt már a katonáskodásra kényszerített széke­lyek építették, és tartották fenn. Be­nedek Elek erről az iskoláról szólva írja: „Vala pedig az 50-es években Sepsiszentgyörgy városában egy né­met iskola. Normaiskolának hívják, több a falusinál, kevesebb a Kollégi­umnál. Kitűnő iskola lehetett, két-há­­rom esztendőt jártak ide a fiúk és folyékonyan diskuráltak németül. Kü­lönösen nagy súlyt vetettek a számo­lásra meg a szépírásra.“ Ebben az is­kolában tanítottak Rieger József, He­­gyessy Alajos, Galgóczy Antal, Csá­szár Ferenc, András Ferenc s­tb. Az is­kola 1872-ben szűnt meg, helyét a fel­ső népiskola foglalta el. Sepsiszentgyörgyön a XIX. század közepéig hiányzott egy felsőbbfokú képesítést biztosító iskola. Ezt az űrt pótolta az­ 1859-ben alapított gimná­zium. A tanítást kezdetben a refor­mátus elemi iskola helyiségeiben tar­­tották. 1863-ig fokozatosan 4 osztályú­vá fejlődött. 1869-ben tervbe vették az állandó iskolaépület létrehozását. A közadakozás mellett a szükséges tőke legnagyobb részét gróf Mikó Imre 60 000 Ft. adománya jelentette. Az in­tézet a mecénás iránti tiszteletből . ..Székely Mikó Kollégium“ nevet kap­ta. 1890-ben elhatározták a 4 osztályú algimnázium 8 osztályú főgimnázium­má való­ emelését. Az új épület ter­veit Alpár Ignác készítette el, s a mun­kálatokhoz 1891 augusztusában fog­tak hozzá. 1893. szept. 10-én avatták fel a főgimnázium épületét, és az év végével megtartották az első érettségi vizsgáit A régi református és az 1850-es é­­vekben keletkezett római katolikus, valamint az görögkeleti iskolákat a város községi iskolává alakította át. 1874-ben Felső-Leányiskola nyílott, a­­mely 1878-ban Polgári Leányiskolává alakult át. 1880-ban Női Ipari Iskolát létesítettek. 1878-tól Polgári Fiúiskola nyílik meg Sepsiszentgyörgyön. 1892- ben 50 növendékkel megkezdi műkö­dését Erdély egyetlen óvónőképző in­tézete. Az óvónőképző később Állami Tanítóképzővé alakult át. 1911-re elkészült a Wellenreiter-féle sörgyár telkén (Mihai Viteazul Líceum) az álla­mi tanítónőképezde nagyméretű épü­lete. 1897-ben kereskedő-tanonc iskola kezdi el működését, 1903-ban pedig megkezdik az új elemi iskola építését. Elsősorban azokról a személyiségek­ről szeretnénk szólni, akik tevékeny­ségük által maradandót alkottak a modern városkép kialakításában, azok­ról a városatyákról vagy felelős be­osztású tisztségviselőkről, akik a köz­­szolgálatot hivatásnak tekintették. Eb­be a kategóriába tartozott Hatolyk­ai Pótsa József Háromszék vármegye főispánja. Marosvásárhelyen született 1836-ban, meghalt Sepsiszentgyörgyön 1903-ban, 1877-től haláláig a felelősség­­teljes főispáni hivatalt töltötte be. Nevéhez fűződik a Háromszéki Házi­ipari Egyesület megteremtése, szövő­én női ipar­ tanintézettel és az Első Székely Szövőgyár megalapítása. Dr. BINDER PÁL, CSEREY ZOLTÁN (folytatjuk) Korabeli kép a Szabadság térről Welk-m­ester János sörgyára ♦ A „Bálház“ U.UZOMSZER :-----­ ()

Next