Háromszék, 1996. április (8. évfolyam, 1699-1721. szám)
1996-04-01 / 1699. szám
HÁROMSZÉKEN JÁRT AZ RMDSZ SZENÁTUSI FRAKCIÓJA Az elmúlt hét végén Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baráton találkozott a választókkal az RMDSZ szenátusi frakciója. Szabó Károly frakcióelnök, Seres Dénes helyettes, Buchwald Péter titkár, Incze Tibor, dr.Csapó József, Hajdú Gábor, Hosszú Zoltán, Kozsokár Gábor, Magyari Lajos szenátorok, Márton Árpád parlamenti képviselő, valamint Mezei József, a frakció szakértője aktuális politikai és gazdasági kérdésekről folytatott eszme- és tapasztalatcserét az érdeklődőkkel. Markó Béla, Frunda György és Verestóy Attila objektív okok miatt nem vehetett részt a találkozókon. Sepsiszék leszerepelt Sofőrökkel, újságírókkal és hasonlókkal együtt összesen 42 résztvevője volt a megyeszékhelyen szombat délutánra időzített lakossági fórumnak. Megyei, városi elöljáró még mutatóba se jött. A képviselők közül is csak Márton Árpád. A jelen levő RMDSZ-szenátorok nem is tudták elrejteni csalódásukat: minden eddigi találkozón többen fogadták őket. Még a szórványban is, ahol egyébként több fizető tagja van a szövetségnek, mint a dédelgetett tömbmagyarságnak. Ennyi Demeter J. Ildikó Mérsékelt érdeklődés Kovásznán A bemutatkozás után az érdeklődő közönségé volt a szó. A törvényhozás menetéről, a helyhatósági választásokról, privatizációról, az autonómiával kapcsolatos kérdésekről, társadalmi biztosításról, az egyházi vagyon visszaadásának lehetőségeiről és gazdasági kérdésekről érdeklődtek, és tájékoztatták a szenátorokat a kovásznai erdőkatasztrófával kapcsolatos kérdésekről. Szó került az RMDSZ-en belüli Bodor János (folytatás a 2. oldalon) HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK ELŐTT Nem született konszenzus Nagyajtán csak viszonylagos a csend. Ha kérdezzük , mindenkinek van valamilyen véleménye, nem mondják, de érződik egyfajta nyomasztó feszültség. Sokan abban reménykednek, hogy a választások majd feloldják ezt, és közös nevezőre jut egy sor rakoncátlanul összegubancolódott közgond. A nagyajtai RMDSZ — bár szerényebb létszámú közgyűlésen — kikérte az érdekszervezet tagjainak véleményét. Polgármester- és tanácsosjelöltek nevei kerültek papírra, az alpolgármesteri szék várományosai felől még nem nyilatkozott a tagság. S bár itt zöld a lámpa, ellenzéki, avagy szélsőséges pártok csatározásaitól nem kell tartani, nincs kizárva, hogy nem jelenik meg a horizonton időközben valaki, aki függetlenjátékosként lép majd a pályára. Mindenképpen figyelemre méltó az a tény, hogy a községközpont Nagyajtához tartozó Középajta különálló érdekszervezetének is van saját elgondolása, s ezek bizony nem egybevágóak a nagyajtai elképzelésekkel. Konszenzus nélkül azonban — ebben a „felállításban” — aligha lehet előrelépni. Otthoni párbeszédre van szükség. Kisgyörgy Zoltán . ---------------------------- Máról holnapra ISZÁLLÓPÁLYA? A politikai sakkjátszmák szovjet nagymesterévé avanzsált egykori disznópásztor, Hruscsov állítólag megkérdezte Kádár Jánost: nem túl nagy Budapesten az országháza az országhoz képest? Kádár, úgy hírlik, szellemes volt válaszában: eredetileg nem ekkora ország számára készült. Az Erdélyből induló (hivatali ügyeket intéző, rokoni látogatásra érkező, feketemunkát vállaló, kitelepedő stb.) mindig magával viszi a hazai tennivalót is, hogy Sütő András szép szókapcsolatát elevenítsük, az itthoni acsarkodások ártalmát, a pártoskodás intelmeit, de az ország háza előtt a méretektől, arányoktól és a szépségtől elbűvölten az egykori országra gondol, ennek ezerszáz esztendejére, hatalmára és erejére, szorongattatásos évszázadaira, a kupolák, tornyok mintha a történelem orgonasípjai volnának, a „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” igéjével dobolnak az agy két, hallásra teremtett bejáratán. Engem ott a magyar sorsot összegező töprengések felé vezetett Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke is. Éppen a magyar parlament szomszédságában került a kezembe a Magyar Nemzet ama száma, amelyben Helyünk és sorsunk Közép-Európában feleimmel közölt esszéjében engem is, másokat is szorongató történelmi meditációra késztet. A címet szándékosan kölcsönözte Bajcsi-Zsilinszky Endre 1941-ben megjelent könyvének borítójáról, jelezve, hogy a világháború előestéjén is voltak gondolkodó (és cselekvő) férfiak, akik számot vetettek a magyarság századforduló óta kialakult válsághelyzetével. Pomogáts Jókait is idézi a millenniumi emlékünnepségek kapcsán: „A honfoglalás első évezrede befejeződött. Jól végződött be. A magyar nemzet rátaláltönmagára. (...) Harcias erényeit megtartva, kifejtve, mégis a békének őrét látja benne a világ. (...) Nem harcol az idegen nemzetekkel, hanem versenyez velük: nem ellenségekkel, szövetségesekkel veszi magát körül. (...) Magyarország új meghódításra vár, a szellem, az ész, a munka teremtő eszközeivel. Terjeszkedni nem feladata Magyarországnak, de emelkednie igen.” Lehet, hogy 1896-ban Jókai jó helyzetelemzőnek bizonyult, de mindenképp rossz jósnak. Azt az országot azóta kétszer is a földre roppantotta a történelmi széttörés. A felvilágosodás évtizedeiben megindult polgárosodás, az 1867-es kiegyezés után európai szintre és élre lendülő gazdaság összeomlott, az ország területe töredéknyire zsugorodott, az egykor igen jelentős etnikai súlyú magyarság számbelileg is drasztikusan apadni kezdett, miközben a peremállamokban és a leszaggatott országtesteken milliós nagyságrendben szaporodtak a más etnikumhoz tartozók. A magyarság, mondják az elemzők, olyan kollektív lelki sérüléseket is szenvedett, vesztes világháborúk, levert forradalmak és szabadságharcok, igazságtalan békeszerződések következményeként, amelyek a későbbiekben az önostorozás és önfeladás felé mozdították el a közgondolkodást. Európa legpesszimistább nemzetévé váltunk, jövőképünk nincs. Egyetlen mentségünk ezeregyszáz esztendős európai történelmünk fordulóján az lehet, ha az anyaországgal együtt lehetünk részesei az európai integrációnak. Ha valami folytán mi, erdélyiek a balkáni politikai pancsolás habjában rekedünk, örökre elvesztünk. És nélkülünk súlyát, erejét veszti a maradék anyaország is. Egyet kell értenünk Pomogátscsal, hogy (...) „...az elszakított magyarsággal, a nemzet létszámának egyharmadával csakis a közép-európai integráció sikere esetén újíthatjuk fel azt a természetes lelki, szellemi közösséget és szolidaritást, amely a nemzeti lét alapfeltétele. ” Sylvester Lajos. Egyetlen lehetőség: autonómia A baróti művelődési ház nagytermében félszázan találkoztak pénteken este a képviselőkkel. Az információcseréről, illetve a pontos napi tájékoztatás szükségességéről kialakult eszmefuttatás során Szabó Károly kiemelte: az információáramlásnak a helyi szervezetektől az országosig és fordítva megszakítás nélkül kell működnie, s a polgárokat arra biztatta, hogy ha a helyzet megkívánja, azonnal telefonál Benkó Levente Mar Sport SEPSISZENTGYÖRGY 1996. ÁPRILIS L-1699. szám ÁRA 300 lej Előfizetőknek 193 lej ■■Ill«» Illyefelvi hírhalom • Nem a medve bőrére ivott a helyi tanács, amikor mérlegelte, mit bíz meg a láthatáron sem jelentkező költségvetés állami forrásból táplálkozó része. Idén az önkormányzat székházának belsejét kellene rendezniük, és egy másológépet is akarnak vásárolni. • Megnőtt az állatlétszám a községben. 580 szarvasmarhát tartanak, ebből 258 tehén. A sertések száma 1029, a juhoké 1584. 49 kecske tölti be itt a „szegény ember tehene” szerepét • Megkezdték a legelőtakarítást a Hosszúbérc és a Kerekavas területén. Az állatlétszám arányában határozták meg, hogy melyik állattartónak menynyit kell dolgoznia a hegyi pusztákon. Több mint 10 tonna műtrágyával javítják fel a legelőket. • Már szállítják a jövő téli tüzelőt a tanintézeteknek. Bükkfát vásárolt az önkormányzat a Dél-Hargitán kitermelő egyik bardóci kft.től, s lesz ideje kiszáradni. • A tanács kézhez kapta a társadalmi segélyek egységes megállapítását szabályozó kormányhatározatot. Mintegy 90 család anyagi helyzetét kell azonnal felülvizsgálni és ahhoz igazítani a hivatalos aktacsomókat. • Érdekes módon csatát nyert a prefektúra a falutanács magyarországi testvérközségi kapcsolat felvételére irányuló perében. Csakhogy a felperes elhamarkodta a dolgot. Még meg sem kötötték a helybeliek a kétoldalú szerződést — ez lett volna szükséges a külügyminisztériumi jóváhagyáshoz —, s máris megtámadták a helyiek határozatát Ez ellen is van orvosság: egy újabb határozat. Szerfelett résen van a kormány helyi megbízottja. (Árkosi) TESTVÉRKAPCSOLATOK Szemerja és Paks Harmadik évébe lépett az a gyümölcsözőnek mondható kapcsolat, mely az anyaországi paksi és a szemerja-sepsiszentgyörgyi gyermekek között igazi barátsággá ványolódott. „Ha Paks, akkor atomerőmű” — úgy tudja a közvélemény. Nem baj ez, mert az a közel száz szentgyörgyi gyerek, aki a szemerjai református egyház paksi kapcsolatai révén ismerte meg ezt a városkát és annak nyaralótelepén a „magyar tengert”, a Balatont, tud többet is. Pontosabban azt, hogy az említett atomerőmű ötmillió magyar ember villamosenergia-szükségletét biztosítja. A szemerja-szentgyörgyi gyermekek már azt is tudják, hogy ez a közel 25 000 lakosú Duna menti városka büszkélkedik egy Makovecz Imre tervezte Szentlélek-templommal, hogy itt főiskolai kar is működik, hogy a város 1992-ben választotta díszpolgárává „Atom Antit” — Kovács Antalt, a barcelonai olimpia cselgáncsos aranyérmesét Az éremnek azonban két oldala van. A paksi gyermekek most éppen Erdővidékkel ismerkedtek. Rácsodálkoztak arra, hogy itt egy „magyar oázist” találtak, minthogy arról is kevesen tudtak, hogy az általuk ismert Elek apónak itt ringatták bölcsőjét. A fél évszázada száműzött kölcsönös megismerés szála feszült ki Paks és Szemerja között. Bár hosszúsága több mint félezer kilométer, mégis mégis... „egyenes kapcsolás”. Kgy. 7. IRODALMI VERSENY SZATMÁRON Tizenkét díjazott Háromszékről Idén március 25—30. között Szatmárnémetiben szervezték meg a Mikes Kelemen Magyar Nyelv-és Irodalomversenyt, melyen Háromszék megyéből 17 VII—XIII. osztályos tanuló vett részt. Az országos irodalmi verseny házigazdája a szatmári Kölcsey Ferenc Elméleti Líceum volt. A háromszéki diákok ezúttal is kiváló eredményt értek el, a 17 versenyző közül 12-en díjat és dicséretet nyertek. I. díjasok: Antal Ildikó (Bőd Péter Tanítóképző, XII. osztály), Bokor Zsuzsa (Bőd Péter, XIII), Bartha Katalin Ágnes (Székely Mikó Kollégium, XII.), II. díjasok: Barba Zonga (Nagy Mózes, Vili.), Bartha Gabriella (Székely Miró, Vili.), Simon Ágnes (Művészeti Líceum, X.), III. díjasok: Gyerkó Mária (Mikes Kelemen, IX.). Dicséretben részesült: Boros Kinga (Mikes Kelemen, Vili ), Gereöffy Andrea (Mikes, IX ), Fórizs Anikó (Nagy Mózes,XII), Benedek Iringó (Székely Mikó, VII.) és Dregus Ágnes (Székely Mikó, X.). Háromszék, akárcsak a tavaly, idén is a megyék közti rangsorban országos első helyen végzett 8,64-es általános osztályzattal. Gratulálunk a győzteseknek és az őket felkészítő tanároknak. (Dévai)