Háromszék, 1997. november (9. évfolyam, 2183-2207. szám)

1997-11-01 / 2183. szám

HÁROMSZÉK független napilap SEPSISZENTGYÖRGY 1997. NOVEMBER 1. 2183. szám ÁRA 700 lej Előfizetőknek 375 lej SZOMBAT Őszirózsák halottak napján „ Gyertyámat most érted gyújtom szál virágom néked nyújtom " (Kányádi S.: Halottak napja) Az őszirózsák könyvek között préselődtek. Szám szerint három: egy fehér és két rózsaszín. Amikor elég karcsúvá lapultak, celofánba kerültek — a két rózsaszín közrefogva a fehéret —, majd a már előre megcímzett és felbélyegzett borítékba csúsztak és lezáródtak. Levél nem ment velük, csak néhány sor: — Vinnétek ki Györgyinek a temetőbe... A leragasztott boríték besiklott a postaládába, hogy további útja határon túlra vezessen, egy Duna-parti városba, közel a visegrádi hegyvonulathoz. Az persze nem biztos, hogy a címzett vagy családtagjai kivitték-e egyáltalán a temetőbe a szülőföld préselve is élő, nyár végi szirmait, a szeretet távoli üzenetét. Az emberi kapcsolatok ma már megszűnőben, mindenki rohan a „lehetőségek" után. Hajsza a megélhetésért, a jobb életért, mások utoléréséért vagy túlszárnyalásáért (milyen legyen a padlócsempe vagy a falburkolat?). Levelet már alig-alig ír valaki, a telefon is inkább csak az ügyes-bajos dolgok elintézésére szolgál, az üzenetrögzítőnél a süket semmibe beszélhetsz. Gyengülnek az érzelmi szálak, fogytán az egymás iránti érdeklődés, törődés, odafigyelés. A hétköznapi törtetések elmossák a vasárnapokat, a lélek magasztos ünnepeit, számítógépbe programozódnak az adatokkal együtt az érzelmek is. Ezredvég, 1997. november! Jó két esztendő múlva e véres és gyászos, váltakozó nyelvű és indulójú, ki- és bevonuló századdal — ami azért olykor napfényes és örömteli is tudott lenni, hiszen benne foglaltatnak gyermek- és ifjúkorunk táguló szemű emlékei —, e századdal együtt talán ki is halnak az utolsó romantikusok, a távoli sirkantra borítékban virágot küldők. „ Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd közte a szeretet" — írja a száz éve (1897) született nagy amerikai drámaíró, Thornton Wilder, a Szent Lajos király hídja című Pulitzer-díjas könyvében. De itt, a földön az élők között, itt mi a híd? Itt miért nem a szeretet? Miért engedjük el egymás kezét, mikor még meleg az a kéz, és emberi, baráti kapcsolatra vár? Nem csak az önös érdekű nagy örömök az igazi örömök. Egy új kocsival is bele lehet szaladni a halálba, az Elefántcsontpartra tartó repülőgép is lezuhanhat pénzes turistáival. Apró örömökből (is) tevődik össze az élet, amelyek adva vagy kapva átmelegíthetik az ember lelkét, a századvégi emberét, e kihűlni készülő bolygó magányos utasaiét. A túlsó parton lévőkért pedig, a halottak országába távozottakért, akiket már nem ölelhetünk magunkhoz, kötődjenek csokorba az őszirózsaszálak és lobogjanak a hidat alkotó szeretet gyertyalángjai most és mindörökkönörökké. Kudelász Ildikó SZÁMADÁS AZ ÍGÉRETEKRŐL Szőnyegre hívták a városatyákat Az 1996. nyári helyhatósági választásokat követően Baróton első ízben találkoztak az RMDSZ helyi választmánya és a szövetség színeiben önkormányzati mandátumot kapott városatyák. Az október 23-án lezajlott találkozón a polgármester és helyettese, valamint négy önkormányzati képviselő és az RMDSZ választmányának tagjai a választások óta eltelt időszakot elemezték. Demeter János polgármester örvendetesnek nevezte az önkormányzati képviselők meghallgatását és részletes tájékoztatót terjesztett elő a tanács munkájáról, illetve a város fejlesztésének főbb lehetőségeiről. Értékelése szerint az önkormányzat „a városgazdálkodás terén érte el a legtöbb erőd(benkő) (folytatása a 2. oldalon) November 4. — gyásznap Amint már jeleztük, ebben az évben, rendhagyó módon, a Volt Politikai Foglyok megyei szövetsége a tragikus végkifejletű magyarországi szabadságharcról és forradalomról november 4-én, kedden 17 órai kezdettel a parkban, majd a városházánál emlékezik meg. Ezt követőleg, 18 órakor, a Szent József római katolikus templomban ökumenikus mise lesz a forradalom áldozataiért és a megtorlás során Magyarországon és Romániában kivégzettekért. Ezután aki meghallgatná az októberinovemberi események hangfelvételét (kb. egy óra), azt szövetségünk szeretettel várja székházában. VPFSZ A Székelyföld elleni kampányról Pénteken, október 31-én az RMDSZ háromszéki szervezetének bővített ügyvezető elnökségi ülésére került sor. A tanácskozáson megvitatásra kerültek a Székelyföld elleni kampány legutóbbi fejleményei, döntések születtek arról, hogy a következő napokban milyen akciókra kerüljön sor. A KORMÁNY SEGÍT Fűtésgondok megoldása A kormány határozatot hozott támogatott kamatú hitelek folyósításáról. Ezeket a hőszolgáltató egyedáruságok üzemanyagkészletének beszerzésére kell használni. Megyénknek az igényelt mennyiség egyötödét irányozták elő. A megyei tanács 15 milliárd lejt kért, s 2,9-re kapott jóváhagyást. Az uzoni közművek 600 millió, a bodzafordulói Comfort Rt. 700 millió, a sepsiszentgyörgyi autóvillamossági vállalat hőközpontját működtető Sibo cég 1,7 milliárd lej kölcsönt kérhet a kereskedelmi banktól. A kormányhatározat értelmében a kamat egynegyedét a hőszolgáltató cégek állják, a fennmaradt részt a helyi tanácsok költségvetéséből kell kifizetni jövő év március31-ig. (Sz.) (Összeállításunk a 2. oldalon) Máról holnapra Röpke számvetés Egyéves számvetésre készül a Ciorbea-kabinet és a koalíciós pártok, most, a tél küszöbén, mikor a kegyelmi idő már lejárt, ráadásul megmozdultak a szakszervezetek, terjedőben a tiltakozó megmozdulások, szervezkedik az ellenzék, s olyan látható és láthatatlan erők próbálják kompromittálni a reformot és kormányt, melyek ha a dolgok kedvük és érdekeik ellenében alakult, mindig is összefogtak, hogy mentsék, ami még menthető, és megakadályozzák az ország demokratikus átalakulását, a piacgazdaság térhódítását. Igaz, a Ciorbeakabinet is bal lábbal indul útjára, hatalomátvételének első hónapjait — teljesen fölöslegesen — a NATO- csatlakozás propagandájának szánta, megkésett a reális reformintézkedésekkel, az iparkolosszusok lebontását, a felgyorsított privatizációt későn kezdte el. Közben egyik fő célkitűzését, a társadalom morális megtisztulási folyamatát sem sikerült a kívánt kerékvágásba terelnie. Kétszeri nekifutás után sem tekinthető eredményesnek a korrupcióellenes harc, a parasztpártban hatalmas belső válságot váltott ki a szekusdossziék lassan készülő törvénye, nem véglegesítették a magas rangú állami tisztségviselők vagyonbevallási kötelezettségét, és nem fogadták el az összeférhetetlenségi törvényt, így a régi korruptak mellé máris besoroltak saját kompromittált embereik, nem sikerült átvinni még koalíción belül sem az igazságosabb földtörvényt, a régi tulajdonosok kárpótlását időben még távolabbra tolták, nem került a parlament elé a felekezeti és közösségi javak visszaszolgáltatását szabályozó törvény — így a mások javainak gátlástalan eltulajdonításán alapuló kommunista rendszer erkölcstelenségei máig meghatározzák a társadalom morálját. Ha már számvetés készül, a jelen valóságát és a kormányprogram ígéreteit kell összehasonlítani. Sajnos, az összevetés nem javítja, hanem rontja a koalíció és a kormány hitelét, ígéreteik dacára alig csökkentették az adóterheket, ez nemcsak az alakuló középosztályt sújtotta mértéken felül, hanem több ezer kis- és közepes vállalatot juttatott csődbe. Igaz, az állam reális anyagi lehetőségeit meghaladó mértékben támogatja — a nagy pisszegő végkielégítésekkel— a nagyvállalatoktól elbocsátott alkalmazottakat, de mert a magánszektor egyre inkább leépül, ezeknek az embereknek a jövője bizonytalan, s úgy néz ki: pénzt adtak, de a munkanélküliség hosszú távú következményeivel egyáltalán nem számoltak. Bár ígéretükhöz híven 50 000 lejre emelték az állami gyermeksegélyt s 70—80 000 lejre a földművesnyugdíjakat, a lej folyamatos romlása és az élet drágulása miatt ez értékben alig haladja meg a Văcăroiu-kabinet juttatásait. A mezőgazdaság helyzete tovább romlott, a hektáronként 127 000 lej értékű támogatás az őstermelők kiadásainak töredékét fedezi, s bár ígérték, a terményfelvásárlást sem oldották meg, s mert nem hoztak létre mezőgazdasági terméktőzsdét, a földműves alig kap vevőt és pénzt árujáért. A hatalmas bankkamatok miatt , igaz, év eleje óta 150 százalékról 45-re csökkent — tovább nőtt a körbetartozás és az eladatlan árukészlet, mindenik külön-külön a nemzeti össztermék mintegy 17%-át teszi ki, s olyan gúzsban tartja az ipart, melyből egyhamar aligha tör ki. S bár a külföldi beruházásokat pártolja a jelenlegi hatalom, a nehézkes és bürokratikus ügyintézés, a terjedő korrupció s nem utolsósorban a túl gyakran változó törvények miatt az idegen tőke inkább csurran, mint csöppen, a potenciális érdeklődők még mindig kivárnak. A kormánykoalíció kétségtelenül sikereket is ért el. Az eddiginél nagylelkűbb szociálpolitikát folytatott, intézményt hozott létre a hárompárti társadalmi dialógus folytatására, a munkaerő-átképzésre, a Zsil völgye rehabilitálására, bátortalanul, de újra támogatni kezdte a lakásépítést és -vásárlást, készítik az új nyugdíj- és társadalombiztosítási törvényt. Sajnos, ezekkel párhuzamosan nem tudta megteremteni a liberális vállalkozóbarát környezetet, s ráadásul a külpolitika két nagy célkitűzése, a NATO- és az EU-csatlakozás is ködös messzeségbe távolodott. S ami számunkra fájó, kétkulacsos politikát folytat a kisebbségi kérdésekben is. Minden eddig nehezen kialkudott jogot — bizonyos parasztpárti körök igénye szerint— újra és újra kellene tárgyalni, s engedni belőlük. Segít-e az első kormányzási évforduló előttre tervezett kormányátalakítás a bajokon, még nem tudni. Azt ellenben a fenti röpke kis összegezés is bizonyítja, a második, harmadik esztendőre sok maradt az első kétszáz napra tervezett feladatból. Simó Erzsébet. Tanácsülés Sepsiszentgyörgyön Sepsiszentgyörgy tanácsa tegnap tartotta múlt havi soros ülését. A beharangozott nyolc napirendi pontot még kettővel megtoldották. A tanács nyolc határozatot hozott, két tervezet elfogadását elhalasztotta. A tanács elfogadta Nyugat-Szemerja övezeti városrendezési tervét, a Csíki negyedi 144-es tömházban működő szociális otthonban fenntartott éjjeli szállás működési szabályzatát, a Stadion utcai újjáépített 3-as tömbház lakásai eladásának lebonyolításával megbízta a közművek lakásgazdálkodási osztályát. A költségvetési tartalékból tízmillió lejt fordítanak a karácsonyi vásár keretében felállítandó gyermekváros létrehozására. Molnár Károly tanácstag bejelentette, ötmillió lejjel az Andi-Co cég is hozzájárul a költségek fedezéséhez. A közművek kezeléséből a város tulajdonába utaltak át hét parcellát, amelyekhez tartozó házakat azok lakói az államtól megvásároltak. Az Oltmező utcában, az 1-es tömbház mellett a város területet biztosít saját hőközpont létesítésére. A tanács határozatban rögzítette, hogy a parkolási díjakból befolyó összeget útjavításra fordítja. (Sz.)