Háromszék, 1998. november (10. évfolyam, 2487-2511. szám)
1998-11-03 / 2488. szám
Kétéves a Sepsiszentgyörgyi Családsegítő Központ A család hétköznapjai... Együttélési nehézségek... Bizalmatlanság... Gyermeknevelési gondok... Közlési nehézségek... Házasodás... Válás... Újraházasodás... Van, akit meghökkent, felháborít, zavarba ejt, ha ezek a problémák szóba kerülnek, de talán éppen e nehézségekről való beszélgetés a megfelelő szakemberrel jelentheti a megoldást. A nehézségek megoldásában nyújt segítséget a sepsiszentgyörgyi családsegítő központ 10 tagú, fiatal szakemberekből — pszichológus, szociális munkás, pedagógus — álló csapata. Közjót, lelki egészségvédelmet szolgáló civil szervezetként 1996 novemberében jött létre, a Famterra Alapítvány keretén belül, szakmai munkatársai önkéntesek. Abból az elgondolásból indulunk ki, hogy minden családban akad probléma, ez azt jelenti, valami nem úgy működik, ahogy elképzeltük. És akkor képtelenek vagyunk újragondolni, alkalmazkodni az új problémahelyzethez. Az alkalmazkodás erőfeszítéseket igényel, aminek elsősorban a magunkra és a másikra való figyelésben kellene megnyilvánulnia. Mivel ez nagyon nehéz dolog, és nem tanítottak meg rá, ilyen helyzetben nem tudjuk, mit kezdjünk. Ráadásul ma nagyon nehéz egy olyan barátot, embert találni, akiben megbízhatunk. Akinek elmondhatjuk a gondjainkat, és segítséget is kérhetünk, anélkül hogy felmerülne a kérdés bennünk: nem fog-e visszaélni az illető a mi kis titkunkkal? Problémáink mindig, szinte kivétel nélkül saját viselkedésünknek, viszonyulásunknak az eredményei. A családsegítő elve és célja az, hogy a nehéz helyzetbe jutott embert segítse saját megoldási lehetőségeinek a megtalálásában, ill. olyan pozitív gondolkodásmód kialakításában, amely által embertársunk megtanulja hatékonyan kezelni a felmerülő problémákat. Hasznos információk Címünk: Sepsiszentgyörgy, 1918. December □ telefonszolgálat hétköznapokon, 1991. utca 2. szám, 20 óra között, a 316 433-as telefonszámon polgármesteri hivatal, 3-as szoba. □ Egyéni-, pár-és családterápia esetén a Telefonszám: 316 433. találkozások időpontját megbeszélés alap-Működési programján rögzítjük. □ személyes fogadás minden kedden. A kapcsolatfelvételt megkönnyíti, ha tele- 17—19 óra között fokon előre bejelentkeznek! « Kik vagyunk? SZABÓ ÉVA, pszichológus: Égi ajándékként éltem meg, hogy a szakmámban dolgozhatom, és hogy ilyen csapatnak lehetek a tagja. A csapat a második családom, a hozzánk fordulóktól pedig nincs nagyobb ajándék, mint mikor megkérdezik: jöhetek jövő héten is? Szerencsésnek érzem magam még akkor is, ha tudom, lehetne a családsegítő szebb is, jobb is. Merthogy ezen is dolgozunk , hogy szebbek és jobbak legyünk. Ebben segíthetünk másoknak is, ha úgy érzik, szükségük van változásra, hiszen a változás bennünk kezdődik, rajtunk múlik. A problémát mindig magad oldod meg, de jól jöhet egy kis segítség. Ezért vagyunk. PAPP ADOLF, szociális munkás: „Én sohasem hittem, hogy ide jutok” — mondta a hölgy, aki kezét tördelve, kipirult arccal egy alig hallható kopogás után szembe találta magát velem. Én erre azt kérdeztem, hogy mitől olyan utolsó ez a hely? Bizony, nem könnyű a családsegítő ajtaján kopogtatni, mi ezt nagyon jól tudjuk. ...Cipőkopogás zaja hallatszott be a folyosóról. Elment valaki az ajtó előtt, majd vissza. Akárcsak a fogorvos behívására várt volna, és közben már majdnem biztos abban, hogy elmúlt a fogfájása, és azon gondolkodik, hogy tulajdonképpen ő mit is keres itt? Kinyitottam az ajtót, és láttam a hölgy arcán a „váratlanul beszólított páciens” arckifejezését, aki éppen elnézést akart kérni azért, amiért a folyosó csendjét megzavarta. Mindannyiunkat mindig arra neveltek, hogy a probléma szégyen, azt el kell rejteni minél mélyebbre, nehogy valaki meglássa. Ha valaki elmegy egy pszichológushoz, az bolond, hülye. Nagyon sokszor az első beszélgetés úgy kezdődik, hogy „nekem tulajdonképpen semmi problémám nincs, csak annyi, hogy... ” És legtöbbször ez a kis probléma éppen egy élethalál kérdésről szól. BAGOLY MELINDA, szociális munkás: Sokan kérdezték az eltelt két évben: miért csinálod? Hogy bírod? Nem fárasztó? Ezekre a kérdésekre most válaszolok: igen, megéri, szeretem, amit csinálok. Néha fárasztó, de amikor meglátom az örökbe fogadó szülő arcán a sok aggodalom, félelem, várakozás után a mosolyt, ölében a gyereket, az aggódó anyuka szemében a megértést, a beteg arcán a reményt, ha csak egy kis változás is történik, energiaforrás ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Mindenki életében vannak nehéz pillanatok, megpróbáltatások, ellenségeskedések, kudarcok, bukások... Az élet ezen nehézségére mindenki másképp reagál, egyesek úgy érzik, egyre lejjebb csúsznak, és a szakadék mélyébe zuhannak. Ilyenkor én úgy érzem, „kötél” vagyok, mely segít, hogy a sziklacsúcs újra elérhető legyen. Talán még annyit: „A legfőbb dolog az életben, hogy ne féljünk embernek lenni.” (Pablo Casals) PALTÁN ENIKŐ, pszichológus: Cseng a telefon... megtöri a hallgatás csendjét. Kezem villámgyorsan nyúlna érte, de megállok egy pillanatra... Arra gondolok, aki a vonal túlsó végén lehet — tele izgalommal, kétségbeesetten, kérdések-kételyek sűrű felhőjében, magányosan, megbántottan vagy csak kíváncsian —, meg arra, hogy minden attól függ, én hogyan szólok bele a telefonba: biztatóan, kedvesen... Aztán felveszem a kagylót, és minden pórusommal figyelek , mint virágszirmok egy gyorsított filmen, bomlanak ki a hívó személy gondolatai, érzései, helyzete a családban, munkahelyén... Izív a betegségével nehezen küzdő magányos nő... Hív az apja által többszörösen bántalmazott kisgyerek, összetört lelki világát akarja megmenteni... Hív a gyermeknevelésbe belefáradt harmincéves anyuka... Hív a kedveséért aggódó fiatal fiú (lehetséges a teherbeesés?)... Hív a 16 éves kislány, akit soha nem úgy hallgatnak meg a szülei, ahogy ő szeretné... Van, aki csak beszélgetni akar, tanácsot kérni, van, aki egy pszichológussal szeretne találkozni. De egyvalami közös bennük: saját sorsukért aggódó emberek ők, akik bátrak tenni valamit a jobbra fordulásért. Nagyon jó érzéssel tölt el, ha segíthetek rajtuk, ha csak egy mosolyt, egy napsugarat belophatok szavaik közé... Ez ad értelmet a családsegítőnek. SZABÓ PÁL, közgazdász: Örvendek, hogy a családsegítő munkáját pénzügyileg egyengethetem, és prózaibb, gazdasági kérdésekben segítségükre lehetek. RENTEA RODICA: Eltelt két év ebben a „családi együttlétben”. Megtaláltam a helyem, és jól érzem magam ebben a munkacsapatban. Szeretem, ahogy dolgozunk, ahogy gondolunk a dolgokra. TÓTH MÁRIA, pszichológus: Miközben társaim telefonon kerestek meg, hogy egyhónapos kisfiam mellett tudnék-e írni néhány sort családsegítés élményeimről, egy kép villant fel: anya, apa, kisfiú, még egy kisfiú — ő a „problémás gyermek” az iskolában — együtt a családsegítőben. Az apa kicsit dühösen arról beszél, hogy nem érti, mit csinálhat a fia egész délután az íróasztala mellett ahelyett, hogy tanulna. És akkor végre megszólal a kisfiú: ábrándozom, álmodozom jó dolgokról. Majd komoran mesél arról, hogy miről álmodozik délutánonként. A teremben döbbent csend, majd az apa halk hangon megszólal, de nekünk nem mesélt arról, hogy ő ilyesmiken gondolkodna. Én most nem moralizálni szeretnék afölött, hogy egymás mellett élünk évekig, és nem tudjuk, hogy ki mit érez, mit gondol, hanem azt hangsúlyoznám inkább, hogy ez a találkozás a családsegítőben létrejöhetett. Elindult a családtagok közti kommunikáció, kezdtek beszélni önmagukról, tettek egy lépést egymás felé, önmaguk és a másik megértése irányába. És ami még a családsegítőhöz kapcsolódik: szorongásom, hogy tudok-e segíteni neked, és a válaszom: tudok, ha te is segíteni akarsz magadon. BARBÓCZ ZSUZSA, szociális munkás: Napról napra erősebb bennem az az érzés, hogy szeretem, amit csinálok. És hogy miért szeretem? Egy anya képe jelenik meg előttem, aki nagyon sok megoldatlan gonddal, tele lelkiismeret-furdalással, önváddal keresett meg. Segítő beszélgetéseink során ébresztett rá, hogy meggyötört, megalázott, de érzelmileg nagyon gazdag, őszinte, nyitott és változni akar... MENNYI ÉRTÉKET HORDOZ MAGÁBAN! Ezzel kapcsolatban csak annyit:. „Jó, hogy azt érzed, amit érzel. Az érzések se nem jók, se nem rosszak. Egyszerűen csak vannak. Nincs senki, aki meg tudja mondani neked, mit kell érezned. Jó és fontos, hogy beszélj az érzésekről.” (John Bradshaw) PÁLFFY ALIZ, pedagógus: Nem könnyű megfogalmazni és papírra vetni a családsegítés munkámmal kapcsolatos élményeket... Talán elég érzékletes, ha elmondom, hogy számomra a legnagyobb elégtétel, ha a munkafolyamat végére eltűnik a hozzánk forduló szülők és gyermekük arcáról az ijedtség, az aggodalom, és ezek helyére a nyugodt és odafigyelő mosoly kerül. PÁSZTOR BOGLÁRKA, pszichológus: (1. STÁCIÓ: Próbatétel). Izzad a tenyerem, és alig jön ki hang a torkomon. Ők ott ülnek, távol tőlem, az asztal túlsó oldalán (bárcsak én is ott ülhetnék), és mintha mustrálgatnának. Meglepően komolyak és hivatalosak. Kérdéseik csak úgy áradnak, és egyre inkább elborítanak. Mindent akarnak tudni rólam, ami szakmai pályafutásomat és főként segítő munkára való motiváltságomat illeti. (2. STÁCIÓ: Kétség és várakozás). Olyan magabiztosnak és céltudatosnak tűntek. Már két éve elindultak egy olyan irányba, ahol klienseikkel együtt, de nem helyettük próbálnak összekovácsolni a problémamegoldások lehetséges útjaiból néhányat. Már két éve együtt dolgoznak. Lehetséges az, hogy nekem is helyem lehet ebben a folyamatban? Egy elnémult telefon mellett várakozom abban a reményben, hogy felhívnak és hívnak. (3. STÁCIÓ: Beavatás vagy mégsem). Közéjük tartozom — mondják, a hivatalos papírok ésszabályzatok súlyával is nyomatékosítva. Aztán lavinaként zúdul rám a számukra oly minden heti hétfői megbeszélés összes lehetséges témája: reklámanyag és telefonszolgálat, ügyfélfogadás és könyvtárosi munka, konferenciaszervezés és esetmegbeszélés. Fuldoklom, közben közlési kényszerem is egyre növekszik. Mondani vagy inkább kérdezni kellene sok-sok mindent. Egy hang sem jön ki a torkomon. Párhuzamosan futok az eseményekkel. (4. STÁCIÓ: A történet vége vagy kezdete). Túl néhány ügyfélfogadáson és telefonszolgálaton, megint hétfő van. Újra együtt ülünk, és mintha melegebb és világosabb lenne a szoba. Újra cikázni kezdenek a megbeszélnivalók. Észreveszem, hogy egyre hevesebben vágok bele az éppen esedékes téma tárgyalásába. A dolgok már csak karnyújtásnyira vannak tőlem. Megfertőződtem. És nagyon várom első kliensemet. BRASSAI LÁSZLÓ, pszichológus: Októberben a felvételi beszélgetés alkalmával úgy éreztem, ezek az ért berek parádéztak, színjátszás folyik itt. Mindenki olyan komoly és méltóságteljes, mint a bíróságon, és én arra gondoltam, vajon tényleg ennyire, fontos nekik ez az egész, vagy pedig inkább csak pótolnak? Ma már egészen másképpen látom ezeket a „komoly” embereket. Magam is megszerettem komolyan, a felelősség tudatában gondolni és gondozni dolgokat, ügyeket, személyeket, és jól érzem magam attól, hogy kollégáim mindezt komolyan gondolják. Hogyan segítünk? TANÁCSADÁS Felvilágosítás, információnyújtás — a különböző élethelyzetekben adódó lelki problémáikra (váratlan terhesség, családalapítás, szeretett személy elveszítése, házastársi konfliktusok, gyermeknevelési gondok, válás stb.). DE! Nem kell feltétlenül problémával, zavarral küzdened ahhoz, hogy tudd még jobban, még hatékonyabban irányítani életedet, s ehhez is kaphatsz segítséget. TELEFONOS TANÁCSADÁS Biztosítjuk minden ember számára a lehetőséget, hogy telefonon kapcsolatot teremtsen egy pszichológussal, aki kész és felkészült őt meghallgatni, vele segítő beszélgetést folytatni. A beszélgetés során névtelenséged megőrizheted, és teljes titoktartást biztosítunk — ezúttal könnyebben felszabadulhatsz gátlásaid alól, és zavartalanul beszélhetsz problémáidról. Hívható hétköznapokon 19—20 óra között, a 316 433-as telefonszámon! EGYÉNI, PÁR- ÉS CSALÁDTERÁPIA Az egyén, ill. a család tagjainak beleegyezésével, többüléses, hosszabb időtartamú (hetek, hónapok) segítő beszélgetéssorozat. Ezt a szolgáltatást igénybe veheti bárki: ♦ házassági, élettársi kapcsolatokban jelentkező nehézségek esetén ♦ többgenerációs családban kialakult együttélési problémáknál ♦ családban történt traumatikus eseményekkor (betegség, haláleset stb.). Tehát fordulhatnak hozzánk serdülők és idősek, nők és férfiak, magányosak, családosak, bárki, aki úgy érzi, hogy külső segítségre van szüksége ahhoz, hogy problémáit megoldja. Minden kérdésre, gondra, problémára odafigyelünk, és a szakmai titoktartás értelmében az elhangzottakat, megbeszélteket teljes bizalommal kezeljük. Ha mi nem tudunk segíteni valamilyen probléma megoldásában, tanácsot mindenképpen adunk, hogy hová fordulhatnak még segítségért. Az oldalt írták a családsegítő központ munkatársai, szerkesztette: Incze Ibolya