Háromszéh, 2003. május (15. évfolyam, 3847-3872. szám)

2003-05-08 / 3852. szám

FALUVILÁG Egy falu, ahol a jelenhez kötik a múltat Száguldhat a személygépkocsi a h­egyek-dombok közé rej­tett erdővidéki település, Bodos felé a bekötőúton. Soha nem volt ilyen jó az út ebben a kisrégióban, pedig állandó jelleggel dübörögtek rajta a külszíni fejtésből szenet fuvarozó, tizenhat tonnás kocsik. Szép a szorgalommal megművelt határ is. „Igen, mert többen hazaszorultak a vámosból, a föld és a zöldséges­kert mellé kell hogy álljon, aki élni akar” mondják a helybe­liek. Feltűnően sok a majorság, s ahol még nem bontja rügyeit a gyümölcsfa, nagyapa és fiú, unoka a tetejében van, taka­rítják ágairól a zuzmót. Az is­kola még hangos volt, de már érződött a tavaszi vakáció hangulata. A Budai Józsefről elnevezett intézetben a XIX. századi politológus és geo­lógus emlékét ápolják. „Székelyudvarhelyi rokona, Budai Ella néni egymillió le­­jes pénzadományából mind könyvet vásároltunk a Ma­gyar Könyvklubtól” tájé­koztatott Dávid Anna Gyön­gyi­ igazgatótanító. Ha jól tudom, kis székely kaput szándékoztak állítani a szépen tatarozott iskola bejáratához... — Nem mondtunk le még erről a tervünkről. Annál is inká­bb, mert Albert Dénes, Barót polgármestere fel­ajánlot­ta, hogy besegít. Mi erre az ígéretre számot tartunk. A bodosi gyermekek jól szerepeltek a nemrég lezajlott szavalóversenyen. A II. osztályos Sándor Boróka első díjat hozott a baróti vetélkedőről, dicséretben részesült Kézdivásárhelyen. Máthé Emőke tanítónő tanítványai, Sándor Anikó és Józsa Tímea a második és a harmadik díjat hozták haza az anyanyelvi vetélkedőről. Otthon van a bo­dosi iskolában az ének és a zene. Az I IV. osztályos intéz­ménynek hattagú dalcsoportja és nyolctagú furulya­­együttese van, melyekkel már részt vettek a régió egyik dalostalálkozóján. Jeles esemény volt a falu életében a kultúrotthon névadó ünnepsége. Erről és a helybeli eklézsia gondjairól-terveiről tiszteletes Sándor István református lelkipásztort kérdeztük. — Már a Budai József-táblaavató ünnepségen megfo­galmazódott, hogy a falu jeles kántortanítójáról, a kultú­rotthon épületének építtetőjéről, Egyed Gézáról kene elne­vezni a magyar kőművelődés hajlékeit, melyet a baráti ön­kormányzat és a faluközösség összefogásaként sikerült szé­pen kijavíttatni. Igazgatótanító volt, népszerű közéleti sze­mélyiség és nem utolsósorban katonaember. Valóban, az épület homlokán álló névtáblán ez áll: „Vitéz Egyed Géza Kultúrotthon ". A névadó 1892. július 10-én szü­letett Bodosban. Itt volt elemista, a négy polgárit Baróton végezte. Tanítói oklevelet Kolozsváron kapott, ahol a Rákóczi önképző kör elnöke volt. Tanítóként, a kolozsvári tartalékos tiszti iskola végzettjeként került az akkori északi harctérre 1914- ben. A krasznojarszki fogolytáborba került, ahol barátságot kötött a költő Gyóni Gézával (1884 -1917), kinek halálakor ő tartott emlékbeszédet. Részt vett a második világháborúban is, angol fogságból jött haza. Nagyajtán, Köpecen és szülőfa­lujában oktatta a gyermekeket. 1951-től gyűjtött a kultúrott­hon építésére, melyet 1958. december 20-án avattak fel, Írásai, versei a korabeli lapokban, így a Baróton kiadott Erdővidéki Hírlapban, a Tanító költők és írók második gyűjteményes kötetében jelentek meg. 1964. október 7-én hunyt el. Síremlé­ke a bodosi temetőben van. Emlékét egy márványtábla is őrzi a falu református templomában. A névadó ünnepségen jelen volt fia, dr. Egyed Ákos történész, akadémikus. A bodosi pedagógusok elmondták, hogy megható jelenet volt, amikor közkívánatra Dávid Anna Gyöngyi tanítónő elő­adta Egyed Géza kedvenc énekét, Petőfi Távolból című meg­zenésített versét, melynek utolsó szakaszait a teremben levők is énekelték. A névadó születésének 110. évfordulója alkal­mából koszorút helyeztek el a bodosi temetőben levő sírjára. Az ünnepségen jelen volt a falu magyarországi testvértele­pülése, Biharugra küldöttsége is. Tájékoztattak arról, hogy az eklézsia visszakapta 30 hek­tárra terjedő, vegyes állagú erdőbirtokát, és így most az erdő­­gazdálkodás mikéntje foglalkoztatja a presbitériumot. 250 köb­méter fa kivágására kaptak engedélyt, de még a fa nincs kibé­lyegezve, üzemtervet kell készíttetniük. A szárazajtai részen van egy fenyvesük, ebből szeretnének egy kis pénzt a költsé­gek fedezésére, no meg épületfa is kellene, a kántori lak egy részének tetőácsolatát újra kellene rakatni. Ebben az épület­testben lesznek az orvosi rendelő szobái is. Vezetik a vizet, és szállítják a megrendelt bútorzatot is. Orvosi szolgálatait dr. Deitk Brigitta körorvos ajánlotta­­fel. Nyárára vendéget is várnak Bodosba. Látogatását jelen­tette be a miskolci Lévay József Gimnázium igazgatója, Budai József emlékének ápolója. A biharugraiak 2004-ben teszik tisz­teletüket Rodosban. FALU LEXIKON Felsőcsernáton A Bodoki-hegységből eredő Nagypatak felső folyása men­tén fekszik. Történelmi település, évszázadokon át külön kálvi­nista eklézsiával rendelkezett. Most itt székel a Kézdtordai Re­formátus Egyházmegye esperesi hivatala. Területén régészeti ásatásokat végeztek, melyek bizonyították, hogy a hely régóta lakott. A Hegyesben feltárták a vaskor maradványait. Erődített település az, amit Óvóirnak nevez a nép. Felsőcsernátonból ke­rült ki egy pleisztocén kori orrszarvú és mamut csontmaradvá­nya. Fenn, a falu erdejében gyógyerejű édes-kénes ásványvi­zek törnek felszínre (egykori Csókás-feredő). A falutól nyugat­ra, a nevezett patak völgyében részben ma is áll lka várainak XIII. századi zömtornya (felvételünk), a felsőcsernátoni Szent­kert nevű helyen román kori kápolna maradványait tárták fel. lka vára a Nagy- és az lka patakok által közrefogott Várbércen épült. A keskeny bércet hajdanában egy 200 méter hosszú és 10 méter széles, orsó alakú vár koronázta. Ennek két (belső) végén egy-egy kör alakú torony (donjon) állt. Mára csak az egyik maradt meg, még a várfal is elpusztult. A monda szerint a vár alatti malomban egy jámbor lelkű molnár lakott, akinek volt egy elvadó felesége. Az elkeseredett ember elhatározta, hogy malmát, feleségével együtt, elpusztítja. Felment a hegyre, és kezdte bontani a torony talapzatát, hogy ráomlassza az átko­zott malomra. De a karja azon nyomban elszáradt. A hirtelen kerekedett záportól a patak megáradt, s a malmot molnámestó­ elsodorta. Más is próbált kezet tenni ezekre a romfalakra, de azt villám sújtotta agyon. A vár építéséről mondák is születtek. Egyik szerint az óriá­sok építették. „Ezek az óriások akkorák voltak, hogy az egyik a fél lábával beállott a patakba, s társának adogatta a köveket, aki a hegytetőn rakta is be a torony falába.” Feljegyezték azt is, hogy „a Bálványos várából megszökött Póka király vezére épí­tette ezt a várat, de nem sokáig lakhatott benne, mert egy közeli helyen vívott csatában életét vesztette”. Ma is őrzi emlékét a Csernátontól nem messze levő Póka-halma nevű magasabb dombocska. A toronyba aztán egy másik monda szerint a szárnyas óriás költözött, utána meg egy óriáskígyó. Utóbbi a farkával a tornyot körülölelte, és fejével, ha szomjas volt, beha­jolt vizet inni a vár alatt elfolyó patakba. Addig garázdálkodott, míg egy messziről jött vitéz meg nem ölte. A vár környéki mol­nárok körében él még az a hiedelem, miszerint a torony alatti pincékben, kádakban áll a kincs, de azt egy veres és egy fekete mérges kakas őrzi, s amikor az egyik alszik, a másik ébren van. Fia valaki megközelíti a pinceajtót, az őrkakas kukorékol, s a vasajtó azonnal becsapódik. A Székely Nemzeti Múzeum munkatársai a várfalak mellett készített kutatóárkokban szárnyas nyílhegyeket és egy öv­csatot találtak. Alighanem magyar őseink viselték. A vár tor­nyába csak felvonható híd és elmozdítható lépcső segítségé­vel lehetett feljutni. Emeletes beosztása volt, felül körkörös megfigyelőtornáccal. Építési módja nagyon hasonló a kalota­szegi Sebesvár, a szlovákiai Szepes várának tornyaihoz. A vár alatti tisztáson, kis patak mellett táborozóhely található. Kö­zelében nyílt vizű­ fürdőmedence is van. Felsőcsernáton szülötte volt Bod Péter, a neves iroda­lomtörténész, a Magyar Athenas szerzője. Nevét felvette a felsőcsernátoni általános iskola. Sírja a magyarigeni te­metőben van, s azt hazai kopjával jelölte meg a községben működő közművelődési egyesület. Ugyancsak emlékkop­jával jelölte meg Felsőcsernátonban az RMDSZ azt a helyet, ahol a Bod Péter szülőháza állt (1995). Általános érdeklődésre számot tartó turisztikai érték a tele­pülés központjában az a monumentális köobeliszk is, melyet a magyar szabadságharc és a két világháború áldozatainak emlékére emeltek (1997) A patak magas teraszán áll a refor­­mátus templom (a régi, középkori templomot 1836-ban lebon­tották). Belső falán egy márványtábla Bod Péter (1712 1769) itteni református lelkész emlékét idézi. Török Sándor (1901 1985) lévita tanító, a falu szülötte állíttatta saját költségén 1970-ben. A templomban a Szentkatolnai Bálint Benedek ipar­művész által 1905-ben készített, díszes úrasztal látható. A nagyvilágban szétszóródott Bőd rokonság a jeles elődre em­lékeztető emléktáblát ajándékozott a falunak 1999-ben. Ezt is a templomban helyezték el. A millecentenárium és Bőd Péter emlékére kopjafákat állítottak a templom előterében. A két kopja mellett látható a barátság kopjája, mely a helybeli és a holland-fríz Dr. Compagnie vallásos közösség kapcsolataira emlékeztet (a Haszmann-műhely munkája, 1999). Felső­­csernátonból származott Bodor János (1861 1949) emlékiratíró, református lelkész, valamint Rákosi József (sz. 1857) közíró és versfaragó. A falu római katolikus templomának titulusa a magyarok Nagyasszonya. Érdeklődésre tarthat még számot két szép, monumentális székely kapu: a kultúrotthon előtt álló (a mú­zeumalapító Haszmann Pál munkája 1942-ből) és a Bardocz András-féle (920. szám). A Főút mellett található az egykori Végh-kúria. Ipartörténeti emlékek a Nagy-patak völgyében a Bíró Árpád- és Szántó Gerő-féle vízimalmok. A községből jelzett turistaösvények vezetnek a szentkerti romokhoz (sárga pont), valamint a Bodoki-havasra, kék há­­­romszög a Mikócsa pusztájáig, majd kék kereszt a gerincen levő sárga sáv jelzésig. Az oldalt írta: Kisgyörgy Zoltán Albert Levente felvételei 2003. MÁJ­US 8. • Harminc év népművelés A kerti és mezei munka kezdete a vidéki esti népműve­lés pihenőjét is kijelöli. Nincs olyan település megyeszer­­te, ahol olyan gazdag tevékenységre és múltra tekinthetne vissza egy szabadegyetem, mint azonban. A harmadik évtized végén csak egy rövid visszapillantásra szorítko­zunk, a nagyközség szabadegyetemének históriáját ugyan­is Ambrus Anikó tanár már összefoglalta, és része lesz egy majdan nyomdafestéket igénylő uzoni monográfiának. A népművelés beindításának e formája Zsigmond Ben­jámin egykori biológiatanár, majd Széplaki Károly iroda­lomtanár nevéhez kapcsolódik, akik a régi rendszerben is megtalálták a legmegfelelőbb formát, alkalmat és sze­mélyt arra, hogy hasznosat, szépet, jót nyújthassanak évtizedeken át az uzoni közönségnek, amely mindig telt házzal, érdeklődéssel viszonozta az értelmiségiek fárado­zását. A rendszerváltás kezdetétől a helybeli Jókai Mór Közművelődési Egyesület, mint a magyar közművelődés összetartója, is segítette-szervezte a szabadegyetem elő­adásait. Kapuzáráskor az új szervezők, Szalay Árpins irodalom- és Ambrus László testnevelő tanárral a rangos tematikát, az előadókat tekintettük át. A szabadegyetem emlékköny­vében ott láttuk Sombori Salamon Sándor, Beke György, Balogh László aláírását, vendége volt az uzoniaknak Magyari Lajos, Farkas Árpá­d, Sylvester Lajos, a Három­szék napilap több szerkesztője, Kónya Ádám, Albert Ernő, dr. Szőts Dimre­ és sokan mások. Helyszűke miatt csak jelezzük a gazdag tematikát: tudomány, irodalom, kultúra — melyet, ha kötetbe lehetne fogni, Téli uzeni olvsókönyv gyanánt haszonnal forgathatná a mai generáció is. Ősz kezdetével ismét új tervekkel nyitja majd kapuit - ahogyan egy falusi bácsi nevezte — az „uzoni műveidé”.

Next