Háromszék, 2005. január (17. évfolyam, 4357-4380. szám)
2005-01-27 / 4377. szám
CSALÁD ÉLET HATVAN UTÁN Az öregedés számos kihívást, buktatót, problémát és nehézséget is rejt magában, ezeket nem lehet nem létezőnek tekinteni. Az emberi öregedés témája egyre inkább az érdeklődés középpontjába kenik Az átlagéletkor növekedésével, az életkor kitolódásával lényegesen megnőtt társadalmunkban az idős emberek száma. Az élet meghosszabbodásának egyén és társadalom egyaránt örül, de a hosszabb életnek vannak olyan követelményei és következményei, amelyekkel feltétlenül foglalkozni kell. Az idős népesség számának és arányának növekedése eddig nem ismert gazdasági, erkölcsi és társadalomszervezési, -irányítási kérdéseket vet fel. A válaszok minőségétől függ, hogy az idős emberek életminősége hogyan alakul, tud-e idős korában is elhatározásának és elvárásainak megfelelő életet élni. Ahogy öregszik az ember, a szervezet alkalmazkodása számos környezeti és belső jelzéshez megváltozik. Ebben a kérdésben pótolhatatlan a család szerepe. A családok szerkezete a modern társadalmakban ugyan megváltozott, de idősek a családban még ma is az idős emberek nagyobb hányada családban él, illetve a családi köteléket szorosan fenntartja akkor is, ha nem közös otthonban laknak. Azok a családok, ahol ez a kötelék szorosabb az utódokkal, gazdagabbnak mondhatják magukat anyagilag és érzelmileg is, hiszen az idősek társadalmi, erkölcsi értékek hordozói, közvetítői. A társadalmi változások, a család funkciójának és helyzetének változása az idősebb korosztály számára sokszor a fiatalabb generációtól való elszakadást jelenti. Ezért a most felnövő gyerekek már nagyon kevés olyan modellt, családot látnak, ahol még természetes, hogy több generáció él együtt. Ez magyarázza talán azt a jelenséget is, hogy az új generációk inkább az önállóságot választják, és csak kevesen az együttélést. Az együttlakást a fiatalok közül sokan csak kényszerhelyzetnek vagy ideiglenes megoldásnak tartják (például fiatal házasok együttlakása a szülőkkel a házasságkötés után), amíg nem tudnak önálló életet kialakítani maguknak. Azok a családok, melyek minden nehézség és probléma ellenére mégis az idősekkel való együttlakást választották, élvezik és viselik az idősek életének örömeit és terheit, de élvezik az időskorúak óriási segítőkészségét is. Több generációnak együtt élni néha nagyon nehéz, de mégis nagy élmény és sok lehetőség. Nagyon sok fiataltól és felnőtt embertől hallhatjuk, hogy milyen fontos szerepet játszottak életükben a nagyszülők, és mekkora veszteség volt a haláluk. Sok emberbe mélyebben belevésődött a képük, mint a szülőké. Talán az unokák körüli tevékenységben van a legnagyobb szükség a nagyszülőkre. Fontos, hogy ott legyenek, mikor az unokák megszületnek, de a későbbiekben, mikor cseperednek a gyerekek, akkor is. Óvodába, iskolába kísérik, ebéddel várják, kikérdezik a leckét. Általuk esetleg azt kerülheti el a család, hogy a gyerek az utcára sodródjon. (csaladinet.hu) (folytatjuk) ÖRÖKZÖLDEK Tuják, ciprusok Az örökzöld fogalmat leggyakrabban a fenyőkkel és a héjákkal, ciprusokkal társítja a köztudat. Valóban, ezek a tájainkon is gyakori és legismertebb örökzöldek. Igénytelenségük és „alakíthatóságuk” (törpebokor, oszlop, élősövény) egyránt indokolja telepí- s (áj) tésüket. Nincs olyan park, városi zöldövezet vagy házi élőkért, ahol ne jelennének meg a tuják, a ciprusok. A két ismétlőbb tujafajta közül a nyugati tuja (életfa), Thuja incidentalis (I. ábra) gyakoribb a sepsiszentgyörgyi pariban is (felvételünk), de nem ritka a keleti fnja (életfa), a Biota (Thuja) orientalis (2. ábra). Az észak-amerikai eredetű, nálunk szintén díszfa, az óriás életfa (Thuja plicata) igen magasra megnő, és a fajokból előbbsbz egész kis életfaligetet fejleszt, maga körül. A címben jelzett fajok mindegyikének a hajtáshoz szorosan tapadó, háromszögű, egymásra simuló levelei vannak. Egy tőből több, felfelé törő hajtás nő szorosan egymás mellé, valamivel lazább az ún. „gömbtuja” A nyugati Metra levelei alsó oldalukon halványodnak (sárgászöldek), a keleti levelei egyformái öltötzöldek. A nyugati tobozai hosszúkásak (kb. 8 mm), a keletié inkább tojásdad alakúak, hosszabbak (10-15 mm). A többféle ciprusfaj közül (nálunk is) legelterjedtebb díszfaként az oregoni álciprus (Chamaecyparis lawsoniana, 3. ábra), amely szintén észak-amerikai eredetű, az összetévesztésig hasonlít a héjakhoz. Ugyanis lombozata, piramisszerűen felnyúló termete is hasonló, de ágai lehajlóak. Jól felismerhető különbség a gömbszerű, tüskés, pajzsos darabkákra nyíló toboz. Számos más ciprusfaj fordul elő út menti fasorként, vagy járdákat szegélyez, alakított lombozattal, egyedi vagy sorfaként (pl. a Scylandciprus, ritka álciprus stb.) Puskás Attila KUKTA Farsangi fánk Hozzávalók 20 darabra: 2 dl tej, 4 dkg élesztő, 5 dkg porcukor, 0,5 kg finomliszt, 2 tojás + 1 sárgája, 6 dkg margarin, 1 ekrum. Az élesztőt belemorzsoljuk 1 dl langyos tejbe, amiben előzőleg 1 kávéskanál cukrot feloldottunk. A keverőtálba szitált liszt közepébe öntjük, hozzákeverünk a szélekről egy kevés lisztet, konyharuhával letakarjuk, és 15 percig kelesztjük. Hozzáadjuk a maradék langyos tejben elkevert cukrot, egy csipetnyi sót, a tojásokat és tojássárgáját, majd beledagasztjuk a margarint és a rumot, meleg helyen letakarva kétszeresére kelesztjük (kb. 20 perc). Lisztezett deszkán átgyúrjuk a tésztát, 2 cm vastagra nyújtjuk, és 68 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval (vagy vékony falú üvegpohárral) kiszúrjuk (a hulladékot összegyúrjuk, és újra felhasználjuk). A korongokat lisztezett tálcára rakjuk, letakarjuk, és ismét kétszeresére kelesztjük. A fánkokat több részletben, mérsékelten forró bő olajba tesszük, fedő alatt 23 percig sütjük, majd megfordítjuk, és fedő nélkül szintén 23 perc alatt készre sütjük. Papírkendőre szedjük, lehatjuk, majd bőven megszórjuk vaníliás porcukorral. Langyosan tálaljuk, baracklekvárral vagy más finom lekvárral. 2005. JANUÁR 27. Gyermekeink Ödönbe Mindennapi illúzióink Nemcsak gyermekkorban, hanem felnőttként is megvan az a képességünk, hogy felruházzuk a dolgokat, eseményeket, személyeket előnyös tulajdonságokkal, s ezáltal szebbnek, színesebbnek látjuk a világot. Borús kedvünk ettől vidámabbá válik, és van erőnk az előttünk tornyosuló feladatokhoz. Bár valahol a lelkünk mélyén tudjuk, hogy ez egy játék a szivárvánnyal, mégis ez segít át sokszor a megtorpanások pillanatain. Van azonban az illúziókeltésnek egy másik formája is, mely veszélyes partokra sodorhat: a tévén, újságon keresztül felénk áramló reklámok sokasága. Ezek elsődleges hatása a tájékoztatás, a figyelemfelkeltés, és ez rendjén is van. A gond ott kezdődik, hogy ez egy finoman szövődő háló, melybe belebonyolódhat az elővigyázatlan, gyanútlanul naiv ember. Nézem a tévében a legújabb samponreklámot: gyönyörű, lágy esésű, fényes haj, mely mégis erős. A legújabb fogkrémtől nemcsak a fogaink lesznek fehérebbek, hanem a már meglevő hajszálrepedések is behegednek, fogínyünk is hibátlan. A pohárban megcsillanó ital tüzel önt ereinkbe. A mosószer patyolattisztát mos, a legújabb gépkocsimodell meg maga a földre szállt mennyország. Mi meg csak állunk e sok tökéletesség előtt, és valahogy gyámoltalannak, tökéletlennek érezzük magunkat. Igaz, a hajunk fényesebb, és talán nem korpásodik, de nem erősebb és nem is olyan dús, mint a filmen. A mosópor kivett ugyan néhány foltot, de a mocskosabbja megmaradt még dörzsölés után is. Az ital ugyan pár percre felvillanyozott, de utána mintha még szürkébb lenne minden. A fogkrémet is kipróbáltuk már. Volt is valami azonnali hatás, de mégsem lehet miénk a mennyország — bár igazán szófogadóak voltunk, igyekeztünk -, de az autónkat már nem cserélhetjük ki hetente. Rövid idő múlva következik az újabb felismerés. A mosószerből, fogkrémből és a többiből még tart a készletünk, de ma még jobbat, még eredményesebbet ajánlanak. Ezt már nem tudjuk megvenni, és csak úgy kidobni a régit. Biztosan bennünk van a hiba gondoljuk. A hajunk már gyermekkorunkban is gyengébb volt, fogaink korán kezdtek lyukadni, a foltok is csak nálunk ilyen makacsok, és csak a mi pénztárcánk nem állja a versenyt az újabb kínálattal. Ezen a ponton már lehangoltak vagyunk, szorongunk. Elvesztettük azt az illúziónkat, hogy tökéletesek leszünk egy tökéletesnek lefestett világban. Lelkünk mélyén tudjuk, hogy a bámulatosan gyors változás, a „mindenre csodaszer” receptje nem lehet igaz. Mi továbbra is álmodozhatunk, de nem irányítottan, hanem ki-ki a saját forgatókönyve szerint. Illúzióink így nem a mindennapos csalódások, hanem a felüdülések forrásai lehetnek. Jártó Kocsis Edit 7 Farsangi szokások 3. Kormozás, busójárás A kormozásnak, busójárásnak a téltemetés, a télüzés volt a célja. Az emberek ijesztő ruhákba bújnak, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. A beöltözött emberek „bao-bao” kiáltással és kürtszóval, kolompokkal végigjárták a házakat, udvarokat, és körbejárták az állatokat, majd hamut szórtak szét a portán. Ettől azt remélték, hogy távol tartja a gonosz szellemeket Az utcán pedig a nők haját húzgálták, hogy minél nagyobbra nőjön. Az ünnepség fénypontja volt a főtéri viaskodás a férfiak között, ami régen a férfivá avatást jelentette. A mohácsi busójárási menet három csoportból áll, tagjai az alakoskodók. Van egy fontos szabály, miszerint a gyerekek nem közelíthetik meg a csoportokat, mert akkor nem sikerül a varázslás. Az első csoportot a sajátos faálarcot, kifordított bundát viselők alkotják. Ők ruházatukat esetleg kiegészíthetik szalmával töltött fehér gatyával, valamint kereplővel. Ehhez a csoporthoz tartozik még a menet egyetlen kürtje is, amely 2—4 méteres. A második csoportot a maskarák alkotják, nekik nincsenek fa álarcaik. A harmadik csoport a bekormozott arcú „jankeléké”, ők viszik az oly fontos hamuszsákot.