Háromszék, 2005. február (17. évfolyam, 4380-4404. szám)
2005-02-03 / 4383. szám
CSALÁD______________________________________ ÉLET HATVAN UTÁN Idősek a családban 2. Ideális esetben a család óvja, védi az idős embert, és ahogy öregszik, ő is visszakapja azt a gondoskodást, amit eddig ő adott. Nem megoldásában. De az is előfordulhat, hogy a család nem tölti be a szerepét. Sok idős ember szenvedését és kétségbeesését éppen a rossz családi háttér okozza. Gyakori, hogy a fiataloknak csak addig fontosak az idősek, amíg valami hasznot húzhatnak belőlük, kihasználhatják őket. Kicsalják a pénzüket, elszedik esetleg még a lakásukat is, aztán magukra hagyják őket. Nézzük, mit jelent és milyen problémákat vet fel a generációk együttélése. Az öregkorral bizonyosfajta kellemetlen tulajdonságok is együtt járnak. Kérdés, hogy ezt a fiatalok hogyan tudják elviselni, tolerálni. Az idősebb emberek nagyon különbözőek, ezért a másokhoz való alkalmazkodást, beilleszkedést különböző módon élik meg. Zsörtölődök, kötekedők lesznek, gyanakvó marad így egyedül betegségében, problémái vá válnak. Szeretnek beleszólni a fiatalok életébe, féltik, amijük van, nem is mindig szorulnának támogatásra, néha csak sajnáltatják magukat. Környezetüket az őrületbe kergetik azzal, hogy állandóan csak saját valós vagy vélt betegségeikkel, problémáikkal terhelik a családot, nem kíváncsiak a többiek életére, csak saját magukkal vannak elfoglalva. Vajon származnak-e előnyök abból, ha a család együtt él, vagy szoros kapcsolatot tart fenn az öregekkel? Vannak esetek, amikor anyagi előnyt jelent, ha az idős családtagok helyet, szerepet és feladatot kapnak a családban. Ezt sokan ki is használják, és nemcsak élnek ezzel a lehetőséggel, hanem visszaélnek vele. (csaladinet.hu) Szerepcsere Az oldalt szerkeszti: Incze Ibolya Farsang idején álarcot öltünk, átváltozunk valakivé, valamivé, és elfelejtjük e rövid időre hétköznapi önmagunkat. Ez az átváltozás magával hozza a megszokott, jól beidegződön gesztusok, önként vállalt szerepünk biztonságának elvesztését. Ha nem tudunk megválni régi énünktől, bár a külső álarc tökéletes, az összhatás nem hiteles, diszharmonikus. A családi életnek is megvan a maga szereposztása, melyben mindenki tudja a maga helyét, betanulja vagy betanulja a rá háruló szerepkört. Senki sem születik szülői adottságokkal, hanem a saját szüleitől, nagyszüleitől veszi át észrevétlen ezt a modellt, és próbálja átültetni a saját családjába is. Az apa az, aki a munka nehezét végzi, óvja és felügyeli családját. Az anya gondoskodik a táplálkozásról, rendről, és ő irányítja az otthoni tevékenységeket. A gyerek feladata megérteni, elfogadni a döntéseket, aztán megtanulni önállóan dönteni és cselekedni. Ez az a hagyományos, harmonikusnak tekinthető modell, mely a gyermek életét elindítja egy jól kitaposott ösvényen. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy a szerepek halmozódnak — az anya egyben apa is, vagy fordítva—, néha pedig felcserélődnek. Egy húsz év körüli fiatalembert hallgatok, aki megosztja velem ,,családi titkait". Évek óta ő neveli kisebb testvéreit, beosztja a pénzt, bevásárol, főz, intézi a család ügyes-bajos dolgait. Emellett dolgozik, versenyszinten sportol, és a maradék időben tanul. Teszi mindezt önzetlen természetességgel, önsajnálat nélkül. A szülők már beszámíthatatlanok mind az anyagiak, mind az erkölcsiek szempontjából, mert szenvedélybetegek. A fiú nem vádol, szinte együtt érzően beszél szülei életéről. Mint sokan mások, ők is egy kis faluból kerültek a városi forgatagba. Sosem tudták otthonosan érezni magukat ebben a számukra idegen világban. Életüket a kisközösségre jellemző párválasztási szokás kötötte össze, és később sem alakult ki közöttük mély érzelmi kapocs. A nagyszülők, a rokonok is távol maradtak, így a gyerekek előtt nem állt a jól kitaposott „ösvény”. Ez a fiatal ebben a helyzetben átvette az apa és az anya szerepét, gyerekei közé sorolta szüleit is. Úgy gondolta, érezte, hogy a család az a kis „vár", amit meg kell védeni, amit újra kell és újra érdemes építeni, ha falai omladozni kezdenek. A családnak nemcsak a látszatát, a lényegét is megőrizte. Járta Kocsis Edit 2005. FEBRUÁR 3. Háztmalék Gyermekeink GYÓGYÍTÓNK A TERMÉSZET Visszajelzések 2 Mindig diétásan étkeztem. Sárgaságos voltam gyermekkoromban, azután epebántalmaim voltak, s azóta diétázom. Ennek ellenére mindig is magas volt a koleszterinszintem. Legalábbis amióta mérik, 1989-ben fedezték fel. Nem, nem vagyok túltáplált, édesanyámtól örököltem a magas koleszterinre való hajlamot, aki 40 kilósan is ettől szenvedett, s a legszigorúbb diétával töltötte az életét. Ez örökletes dolog, azonkívül stressz is okozhatja, s okozza is, amire ő is tanárnő volt — alkalma volt bőven. Gyermekeket nevelt, bizonyára ez volt az oka. Nos, én ezt a hajlamot örököltem. Velem az orvosnőm szedeti a Regadrint. Mindenféle mást is kipróbáltunk, volt olyan is, amire érzékeny vagyok, kiütést okozott, abbahagytuk, megmaradtunk a Regadrinnál. Négy hónapja nekifogtam a mézeshagyma-kúrának a természetgyógyász tanácsa alapján. A kúra szerint nekem minden étkezés előtt egy órával egy kiskanál hagymaleves mézet kellene elfogyasztanom, ezt nem tehetem meg, mert a hagyma érzik, ezért csak este használom. Vacsora előtt egy órával iszom meg három kiskanállal. Vagy ha vendéget várok, akkor vacsora után két órával. A következőképpen készítem el. Két-három vöröshagymát lereszelek, gézbe teszem, kicsavarom jól a levét, beteszem egy fedeles üvegbe, s úgy szemmértékre, amennyi a hagymalé, ugyanannyi folyékony mézet rátöltök. Ezt jól összekavarom. Este három kiskanállal elfogyasztok étkezés előtt vagy után. Előtte felkavarom. Három hagymából két, két és fél hétig használom. Adódott egy laborvizsgálati alkalmam. Az orvosnőt megkértem, hogy mérje meg a koleszterinszintemet, hogy végül is értem-e el valamit ezzel a módszerrel, vagy sem. És a legnagyobb meglepetésünkre a koleszterinszintem nonnális lett, ami eddig nem fordult elő. A hagymalékúrának tulajdonítható, s az olajrágás is tisztította a szervezetet. Nekem ez nagyon nagy boldogságot jelent, mert a magas koleszterin veszélyes dolog, és pláne az én családomban már hármat tudok, aki agyvérzéses volt. A hajlam tehát a családban van. Nekem nagyon kell vigyáznom, s nagyon örvendek ennek a megoldásnak. (A. E. 65 éves nő, Marosvásárhely) Bernád Ilona Todor Abelka és Prezsmer Xénia, Sepsiszentgyörgy 7 PttíMhJl Farmi»5 (atILa, tff)*6›19C*tit9·t9fL A szokások és hiedelmek zömét tekintve többnyire farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyó kedd alkotja az igazi farsangot. A záró három napot „farsang farkának” is nevezik. Ezek a felszabadult mókázás, vagy ahogyan mondják, a fordított világ napjai. Ezt mutatják a zárt körű kocsmai asszonymulatságok, a farsangi paródiák (pl. temetésparódiák) és az áleskü . A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák („Inkább a hal fakadjon, mintsem az étel megmaradjon.” - Kórógy). Ez volt a zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök. A következő naptól kezdve azonban valóban nem ettek az em wl Lawk berek húst és zsíros ételeket húsvét vasárnapjáig. Tehát húshagyó kedden éjfélkor a megkonduló harangszó már a farsang végét jelezte, melynek hossza a húsvéthoz igazodik, így hol rövidnek, hol hosszúnak bizonyul. (Idén február 8-án már itt a húshagyó kedd.) A népi szokások évszázadok múltával mit sem változtak. Különösen víg volt a „farsang farka”, amely szombat estétől húshagyó kedd éjfélig tartott. Ehhez az időszakhoz igen gazdag szokáshagyomány kapcsolódott. A farsangfarki asszonyverés megtiszteltetésnek számított, ugyanis ha valamilyen ajándékkal megváltották magukat a veréstől, cserébe a legények termékenységet ígértek. Sírkerínyi Szatmárban húshagyó kedden úgy csúfolták ki a pártában maradt lányokat, hogy pléhdarabokat kongattak az ablakuk alatt, és azt kiabálták: Húshagyó! Itt maradt az eladó. Akinek van nagy lánya, Hajtsa ki a gulyára. Ennek egy változata a szegedi tőkehúzás hamvazószerdán. Ekkor szoknyába öltözött legények váltakozva olyanokkal, akiknek fél lábukon magyar nadrág, a másikon bugyogó, fejükön kakastoll van, arcuk tűzszínűre festve, járnak fel s le a városban. Egyik lámpást tart a kezében, a másik bográcsot fog, benne víz és meszelő, s ezzel csapkodnak jobbra-balra, a harmadik meg húzza a tőkét, tambura, cintányér, rossz bogrács verése mellett. A negyedik ostorral hajtja a tőkést. Menet közben azt kiabálják: Ijju-ju! Vén ju’! Kimaradtam A farsangba'! A farsang végén, a nagy evések és ivások, a nagy bálozások és vidám alakoskodások után számba vették az eladó lányokat. Kicsúfolták a pártában maradottakat, ugyanis annak bűnhődnie kellett, aki ki akart bújni a családalapítás kötelessége alól. Carnevál is így kezd beszélni népéhez. ..Urak! asszonyságok! tudjátok tisztemet, Amelly most közzétek vezérlett engemet. Ámén azért jöttem ide mostanában, Hogy tudjam, ki van még, s ki nincs már pártában. Hogy megköszönthessem az újj asszonyokat, S más fársánggal férjhez adhassak másokat. Igaz, hogy a mennykővén Dubranovszkija, Már elkomorítván a hypocondria, S irigyelvén a más gyönyörűségeit, Kurtára szabta ki a fársáng ideit. De mégis, azt tartom, elég idő annak Hat hét is, akiben virgoncerek vannak. Sőt öt hét alatt is férjhez lehet menni. Akit a legények el akarnak venni. Egy hét leánynézés, második szerelés, harmadik, negyedik, ötödik hirdetés. — Most nincs egyéb hátra hanem hogy tudhassam A férjhez menteket, s őket felírassam(...) Carnevál elbámult, melly kevés a számok, Akiknek készülnek a vénuszizámok, Látta, miilyen sokak itt a subjectumok, De sem copulájok, sem praedicatumok. Látta, melly szomorú képpel búsonganak, Akiken külömben rózsák virítanak: S mint rideg violák a puszta homokon, Magánosan sírnak lint árvaságokon!...) Ezt jól észbe vévén Carnevál, ezennel Helyére téteti a könyvet Hímennel. " (Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya) Gúnyrajz pártában maradt lányról