Háromszék, 2006. március (18. évfolyam, 4710-4736. szám)
2006-03-01 / 4710. szám
Ara: 60 Itani (6000 lej), előfizetőknek: IW Inuii (1846 lej) 4710. szám Scrreisenfigyenty, 2006. március 1., SZERDA FELLÁZADT AZ RMDSZ? Lelkiismeretük szerint szavaztak Ha mások számára nem kötelezőek a koalíciós egyezségek, akkor az RMDSZ-nek is jogában áll a lelkiismeretére hallgatva, kormányrendelet ellen szavazni — így magyarázta Márton Árpád képviselő, hogy tegnap a képviselőházban megbuktatták a korrupcióellenes harc eszközének tekintett beépítettügynök-törvényt. „Ez a jogszabály a ’89 előtti áldatlan rendszer visszaállításához vezetett volna, és életbelépése esetén gyanússá válhatna minden új kolléga, irodába betérő ügyfél, bárki, hisz lehetővé tenné, hogy akinél felmerül a gyanú, hogy szándékában áll nem járó javadalmazást elfogadni, amellé bírósági döntés alapján 30 vagy 60 napra beépített ügynököt ültessenek be, aki megfigyeli majd minden lépését. Ez a jogszabály nem a képviselőkre, szenátorokra vonatkozik, hanem bárkire, akiről feltételezhető, hogy kenőpénzt fogad el” — szögezte le a képviselő. (kas) (folytatása a 2. oldalon) Történetek, az élet apró örömei Ebben a tragikus, keleteurópai összezavarodott világban, amelyben éltem — ahol minden lehetséges, sőt, még egy kicsivel több is —, mégis, számtalan történet volt, ezeket próbálom átmenteni, különféle anekdotákból áll össze ez a furcsa regény — hangoztatta tegnap este a Képtárban hatvanadik születésnapja alkalmából tartott könyvbemutatóján Vári Attila, akinek Vanília című regényét a marosvásárhelyi Mentor Kiadó jelentette meg. A „halhatatlan” szerzővel, annak harmadik, „nagyon csavaros, nagyon fifikás regényéről” Bogdán László, Gálfalvi György és Káli Király István beszélgetett, szót ejtve a „hihetetlen” történeteknek is otthont adó, egykori marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és más városbéli asztaltársaságokról, amelyekből annak idején, miként Vári fogalmazott, „összeadódott a szellemi Erdély”. Farkas Árpád kérdésére, hogy van-e értelme kisvárosban élni, az ünnepelt kijelentette: ő maga úgy él Bukarestben és Budapesten, mintha kisvárosban élne, hiszen csak kisvárosban alakulhatnak ki olyan kapcsolatok, amelyek az embert emberré teszik. (mózes) Bogdán László, Vári Attila, Gálfalvi György és Káli Király István / Máról holnapra Egyetemet, autonómiát! Hétfőn este a Román (,királyi", azaz közszolgálati) Televízió Prim Plan című műsorában újabb, a magyar nyelvű állami egyetem körüli vitának lehettünk részesei. Dan Cristian Turturică műsorvezető mindennemű riporteri szakmai illetékességet túllépve a román állami nacionalizmus és kizárólagosság védőügyvédjének szerepkörében kardoskodott. Varujan Vosganian szenátor, liberális párti szószóló örmény nemzetiségét is hadműveleti hatáskörbe vonva pufogtatta ,, érvei!", miszerint a jelenlegi román egyetemi rendszer a legtökéletesebbek közé tartozik, Cristian Diaconescu szocialista szenátortól természetesen semmi jót sem várhattunk, sőt, már az is eredmény, hogy nem sokallja azokat az egyetemi jogokat, amelyek a magyarság számára ma elérhetőek. Eckstein Kovács Péter RMDSZ-szenátor szereplését, aki a szövetségen belül a liberális frakciót képviseli Varujan Vosganian kollégája minősítette a legtalálóbban: ,,nyelvezete visszafogottabb, mint valaha". Az örmény szenátor az állami magyar nyelvű egyetem jövőjének útját is skiccelte, mivel a román törvényhozás ebben a matériában a legtökéletesebb, a jelenlegi kolozsvári multikulturális egyetem jó, ha magyar egyetemre igény lesz — néhány éven belül lehet szó róla. A román fél jobban tudja most is, hogy mi kell, mi jár nekünk, magyaroknak, s pláne azt is a maga megszokott módján minősíti, hogy mi ,,van”. Érvelésükből nyilván kiszálazható, hogy az igény kinyilvánítását is úgy képzelik el, hogy a román fiatalokat, a román egyetemi oktatókat is megkérdeznék, kell-e magyar állami egyetem. Eckstein Kovács Pétert a vita egészét illetően nem kell elmarasztalnunk , tudja, hogy ,,kell” és ,jár" önálló vezetésű, de néhány alapvető érvről való megfeledkezését közös emlékezetünkbe kell idéznünk. A ,,ha bebizonyosodik hogy igény van rá” halogató taktika elfogadása az önálló állami magyar egyetem halálát jelenti. A cél éppen az, hogy az egyetemlétesítési tekli-meklizést kitolják az ország uniós csatlakozásának időszaka utáni periódusra, s akkor a 16 év alatt jól bevált módszerrel kezdődik minden elölről: a magyar egyetemi oktatók egy részének korrumpálása, az egyetemisták megosztása, az ügy „ráfizetéses" volta, az oktatás „minősége” stb., stb. Láthatóan ezt a halasztási szándékot szolgálja ki a Markó Béla által kifejtett újabb álláspont is, miszerint nem feltétlenül most és nem különválással kell megoldani ezt a kérdést. Jellemző, hogy a vita résztvevői el sem tudják képzelni azt, hogy az önálló állami magyar egyetem mellett kiállók nem a kaparj kurta, neked is jut elvét akarják érvényesíteni: úgy vélik, hogy az új egyetem új vezetői funkciókkal, rangokkal és címekkel, no meg persze fizetésekkel is jár, s ezért ez a nagy hajcihő. Azt hiszik, hogy a magyar egyetemi „káderek" nyaka is azért nyúlik, mint a Kárpátokon túliaké, hogy lássák, milyen állást kellene odaát megkaparintani. Eckstein Kovács Péter nem emelt ki néhány fontos tételt. A Babeş—Bolyai világszenzációs multikulturalitása egy nagy román humbug. A magyar oktatási „vonalakat" nem lehet összetéveszteni az önállósággal, ezen kívül nincs magyar döntéshozatali joggal felruházott önálló vezetés, hisz még egy árva magyar felirat sincs. Van viszont egy sajátosan román, egynyelvű multikulturálisság, amelyet mint most is, megalázó módon ráoktrojálnak a magyarokra. Másodszor: miért ők mondják meg nekünk, hogy mire van szükségünk, mi kell nekünk? Eckstein miért nem figyelmezeti a kollégáit az arányokra és a históriára? Az elrabolt egyetemünket kérjük vissza, s helyzetünk, bár kisebbségben vagyunk, nem azonos a múlt század elején az ifjú törökök által elűzött örményekével, sem néhány ezer romániai horvátéval. És mi a baj — kérdezzük a ,,mieinktől" —, ha március 15-én politizálunk (egyébként 1848 óta egyebet sem teszünk), és egyetemet, autonómiát követelünk itthon is, Brüsszelben is? _________________________ Sylvester Lajos Volt itt tél? Csak néhány hűvösebb fuvallattal merte magát jelezni tegnap délután a tél Sepsiszentgyörgyön, de attól nem vezettek be a Míves Ház farsangfarki komédiásai által vezetett tavaszváró gyerekek, így nagy viháncolással kísérték immár megszokott útjára — a múzeumtól a központi parkba s onnan vissza — a csattogva kelepelő gólyát, ugrándozó kecskét, táncoló medvét, cserépfejű bikát, illetve a beléjük bújt kedvcsinálókat. Volt aztán lakodalom is, meg tánc, ahogy illik, de ennek előtte elégették a telet és a minden lehető rosszat jelképező szalmabábut, hogy nyoma se maradjon. Lett is foganatja, mert csak órák múlva eredt meg az ég, s akkor is csak néhány ritka hópelyhet hintett szét az időjósokáltal ígért bőséges csapadék helyett. Most már egy langyos, tisztító tavaszi esőre vár a megyeszékhely... (demeter) Albert Levente felvételei MÁRCIUS 15. A románok nem ünnepelnek A román pártok képviselőit is várják a sepsiszentgyörgyi március 15-i ünnepségekre — jelentette ki Tóth B. Csaba városi RMDSZ-elnök. Kifejtette, ha december elsején a román nemzeti ünnepen részt vettek az RMDSZ küldöttei és a magyarság képviselői, akkor elvárható, hogy hasonlóképpen megtiszteljék nemzeti ünnepünket a román politikusok. Utóbbiak nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az RMDSZ-elnök ötletét. Gheorghe Baciu megyei DP-elnök kifejtette, március 15. nem hivatalos ünnep, így nem látja, miért kellene részt vennie a megemlékezésen, egyébként sem tud magyarul, semmit sem értene a szónoklatokból, még azt sem, ha éppen esetleg őt szidnák. Petre Străchinaru demokrata képviselő hasonlóan érvelt, de ő azt is hozzáfűzte, zavarja az 1848. március 15-i kiáltvány utolsó pontja (Unió — szerk. megj.), így nem hajlandó ünnepelni. Adrian Zaheu, az NLP megyei vezetője szintén távolmarad. „Nem az én ünnepem” — hangsúlyozta, majd leszögezte, a liberálisok senkit nem küldenek hivatalosan ünnepelni, de nem is tiltanak el a részvételtől, ki-ki belátása szerint cselekedhet december elsején és március 15-én egyaránt. Hobincu Zoltán elmondta, az NLP magyar tagjai részt vesznek a március 15-i rendezvényen, és koszorút helyeznek el a ’48-as emlékműnél. * (-kas)