Háromszék, 2006. július (18. évfolyam, 4810-4834. szám)
2006-07-01 / 4810. szám
Mit akar az RMDSZ? Mennyire lenne életképes egy Székelyföldi Régió? Milyen intézményrendszert kellene kialakítani majd benne? Milyen ágazatokat és hogyan kellene fejleszteni? — ezekre a kérdésekre keresték a választ a nagyobb székelyföldi városok RMDSZ-es polgármesterei, tisztségviselői a tegnapi sepsiszentgyörgyi tanácskozáson. Az autonómia témakört elsősorban a megnyitóbeszédekben érintették, a továbbiakban, az RMDSZ programjához hűen, elsősorban a regionális átszervezésről, a három megyét (Maros, Hargita, Kovászna) magában foglaló fejlesztési régió kialakításáról folyt a vita. (részletek a 3. oldalon) Csökkent a munkanélküliség A májusi 7,2 százalékról júniusra 6,9 százalékra mérséklődött a hivatalos háromszéki munkanélküliségi arány — közölték a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatalban. A 6653 bejegyzett állástalan kisebbik része (2015) segélyben részesül, míg 4638-an már tartós, vagyis egy évnél régebbi munkanélkülieknek számítanak. A szakintézményben az előző hónapban 560 üres munkahelyet jegyeztek, 85 állástalant a sepsiszentgyörgyi textilgyárba irányítottak, de közülük csak tízen vállaltak ott munkát. Június folyamán 466-an maradtak foglalkozás nélkül, miközben csak 307 személy lépett kenyérbe. Az elmúlt időszakban látványos elbocsátások nem voltak, a sepsiszentgyörgyi hegyivadász-alakulattól tizenegyen távoztak, a kézdivásárhelyi Elco vállalattól tizenöten, míg a Petromtól — megyei szinten — tucatnyian. (L.) Ma kezdődik az Incitato művésztábor Az Incitato művésztábor Fortyogófürdőről annak bezárása miatt immár negyedik éve Bálványosra költözött. 1993 óta ez az egyetlen kelet-európai művésztábor, ahol lovakkal kapcsolatos témákat dolgoznak fel. Kép és szöveg: Sochom István (folytatása a 3. oldalon) Miholcsa József fortyogófürdői Incitato-szobra Dilettánsok Mint a bomba robbant a csütörtöki híradásokban a liberális párt elnökének, Călin Popescu Tăriceanunak és az ugyancsak liberális hadügyminiszternek, Teodor Atanasiunak ama bejelentése, hogy jövő esztendő elejéig Románia kivonja csapatait Irakból, s az erre vonatkozó javaslatot mihamarabb a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé terjesztik. Nincs olyan épeszű ember az országban, aki egy ilyen hírnek ne örülne, már igen sokan érzik, nem természetes dolog, hogy az ország határaitól ezer kilométerekre, idegen hatalmak érdekében folytasson háborút és áldozza fel embereit. Sajnos, már a bejelentés pillanatában tudni lehetett, hogy újabb huncutságról van szó, e súlyos kérdést nem így szokás megoldani, nem elég, ha erről a miniszterelnök és hadügyére dönt, van védelmi tanácsa az országnak, van államfője, mit ad isten, parlamentje is, és vannak partnerei. Az ilyen súlyos döntést jó előre diplomáciaikatonai úton egyeztetni kell, ahogyan megtették a spanyolok, a magyarok, az olaszok vagy a norvégek, ahogyan elhagyta az iraki hadszínteret Japán vagy a Fülöp-szigetek. S bár Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök azt állította, hogy a felvetést megtárgyalta a brit és az amerikai féllel. Traian Băsescu több tévéállomáson elmondta, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű, a szövetségeseket váratlanul érte a bejelentés, és sorban mindeniket meg kellett nyugtatnia, hogy az ország teljesíteni fogja kötelezettségeit, olyan csapatkivonásról, melyről a hadügyminiszter és a miniszterelnök beszél, szó sem lehet. Október-novemberig a román kontingenst mintegy 260 fővel csökkentik, de Románia azt a régi beidegződését, miszerint menet közben cserben lehet hagyni a szövetségest és átugrani egy másik csónakba, nem kívánja gyakorolni. Még azzal a céllal sem, ahogyan Bogdan Olteanu, a képviselőház ugyancsak liberális elnöke fogalmazott: Románia NATO-kapcsolata már nem elsőrendű fontosságú, most az európai csatlakozásra kell az országnak összpontosítania. A demokraták elképedve fogadták a liberálisok bejelentését. Cristian Rădulescu frakcióelnökük szerint a csapatok visszavonására vonatkozó kérést a kormánynak kellett volna megtennie, nem a Nemzeti Liberális Párt Állandó Bizottságának ülésén dönteni erről. Hab a tortán, hogy az RMDSZ elnöke, Markó Béla, egyedüliként a kormánykoalícióból, a csapatkivonásról magától Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnöktől a hivatalos bejelentés előtt két órával értesült, és üdvösnek tartotta, hogy elkészüljön a román katonák Irakból való visszavonulásának ütemterve. Sok jót e tudással nem ért el az RMDSZ, legfeljebb Traian Băsescu ama gúnyos megjegyzését, miszerint úgy látszik, a liberálisok a kényes kérdésekben újabban csak az RMDSZ-szel egyeztetnek. Teljesen fölöslegesen különben, mert sem az első, sem az utolsó szót nem ők mondják id, a csapatkivonást a miniszterelnöknek — nem a pártvezérnek, nem a hadügyminiszternek — kell kérnie, az állaamelnök joga azt elrendelni, ebben még a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak is csak konzultatív jogköre van. Épp ezért Băsescu Tariceanuék lépését a nemzeti érdek durva megsértésének minősítette, politikai éretlenséggel, hazudozással vádolta meg, ezért lemondását méltánylandó gesztusnak tartaná. Nehéz eldönteni, mi ütött Tăriceanuba. Igaz, a katonák hazarendelését a lakosság zöme helyeselné, majt mégis kissé zavartan áll a kormányfő és párttársai üvöltő dilettantizmusa előtt. Máról holnapra Református templomot avatnak Baróton Sok küzdelemmel érkeztek el a baróti reformátusok a jeles naphoz, amikor végre istenházát, a saját templomukat avathatják: tizenkét évnyi munka, s még azelőtt pár évszázados viaskodás a mindenkori, mindenféle nehézségekkel. Vasárnap ft. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdeti a felszentelő igét helybelieknek és vendégeknek, mindazoknak, akik kivették részüket a templomépítésben. Első templomukat a baróti reformátusok 1783-ban kapták, egy hatvan férőhelyes istenházat építtetett Cserei József és Raksányi Anna az akkor még csupán hatvan lelket számláló helybeli református közösségnek. A 20. század elejére számbelileg gyarapodott reformátusság Kós Károlyt kért fel kétszáz férőhelyes templom megtervezésére, ennek kivitelezése azonban a gazdasági válság miatt elmarad. A közben beszerzett építőanyagból 1933-ban református kultúrotthont építenek, az épületet 1947-ben istentisztelet tartására alakítják át, azóta ez a hajlékuk a református híveknek. Egy évtized múlva tornyot építenek Debreczeni László tervei alapján, aztán 1994-ben elkezdik az igazi templom építését. Kós Károly terveit Levien de Putter holland műépítész alakította át az immár kétezer fősre duzzadt gyülekezet igényeinek megfelelően. Tizenkét esztendőnek kellett eltelnie, hogy a torony másik oldalán elkészülhessen a négyszázötven férőhelyes új templom, melynek alapkövét 1994. május 28-án Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület akkori püspöke szentelte meg. A tucatnyi küzdelmes esztendő során a templomépítést számtalan magyar, holland, német és svájci támogató segítette, a templomszentelésre — mely kettős ünnepség, hiszen erre az alkalomra időzítették a hagyományos baróti egyházi zenei találkozót is — mindannyiukat meghívták, akárcsak a gyülekezet testvérfelekezeteinek lelkészeit. (vop) Fotó: ifj. Krizbai Imre BÁRÓT Pályázatot hirdettek Egyesületek, alapítványok és intézmények számára hirdet ismét pályázatot a polgármesteri hivatal. A negyvenezer új lejes keretből ötezer lejt saját programjaira tart meg az önkormányzat. A pályázási feltételeken nem módosítottak, pályázatot továbbra is csak Barót város közigazgatási területén bejegyzett civil szervezet nyújthat be, legtöbb kétezer lejt lehet igényelni, a kért összeg pedig a tervezett program költségeinek legtöbb felét jelentheti, a többit önrészként kell fedezni. A pályázatokat július huszadikáig fogadják el. (hecser.) Lemondott a múzeumigazgató Július 19-i hatállyal lemond a Székely Nemzeti Múzeum igazgatói tisztségéről Kató Zoltán. Ezt az intézmény csütörtöki vezetőtanácsi ülésén jelentette be. A felmondási időszakot rászámítva, Kató augusztus 18-ig vezeti a múzeumot. Az igazgató a személye elleni összehangolt támadással magyarázza tettét, s hangsúlyozza: ,,gesztusommal mindenki számára és egyértelműen nyilvánvalóvá akarom tenni, hogy igazgatói állásom megőrzésénél sokkal fontosabbnak tartom több mint fél évtizede felvállalt hivatásomból származó egyik legfontosabb feladatomat! ’’ Azaz a múzeumból 1971-ben Bukarestbe vitt tárgyak, köztük Gábor Áron ágyújának visszaszerzését. (Szekeres) Simó Erzsébet