Háromszék, 2010. szeptember (22. évfolyam, 6074-6099. szám)
2010-09-16 / 6087. szám
független Ára: 1 lej Előfizetőknek: 77 banios) ORSZÁGOS SZAKSZERVEZETI MEGMOZDULÁSOK A háromszékiek is tiltakoznak FEKETE RÉKA Kétszázötvenen utaznak Kovászna megyéből a szeptember 22-i bukaresti tiltakozó felvonulásra, legtöbben az egészségügyből és a tanügyből, de jelezték részvételüket közigazgatási alkalmazottak, pénzügyiek, valamint kereskedelmi társaságok dolgozói is. Az országos megmozdulást vesznek ki. Kiemelte az egészhez csatlakozó háromszékiek többek között az elbocsátások, a fizetések 25 százalékos csökkentése, a nyugdíjtörvény megváltoztatása, az egységes bérezési törvény ellen tiltakoznak, illetve követelik a minimálbér 750 lejre emelését, a 25 százalékos fizetéscsökkentés megszüntetését 2011. január elsejétől, munkahelyek teremtését. Vasile Neagovici, a Sanitas szakszervezet háromszéki elnöke lapunknak elmondta, a szeptember 22-i tiltakozáson részt vevők szabad napos légügyi dolgozók kilátástalan helyzetét: elveszítették fizetésük negyedét, a pótlékok megvonásával fenyegetik őket, de még az ebédjegyet sem kapják mindenütt, a kovásznai kórház például három havi ebédjeggyel maradt el. Neagovici leszögezte, nem kirándulni mennek Bukarestbe, a szakszervezeti nagygyűlés fél napot tart majd, és ha a kormány nem mutat hajlandóságot a követelések megoldására, további tömeges tiltakozó akciókat szerveznek. ELKEZDŐDTEK A BERUHÁZÁSOK Marad a bölöni polgármester HECSER LÁSZLÓ A Bölön népe által az elmúlt hónapokban átélt megpróbáltatások az összmagyarság együttérzését váltották ki. Az állami szervek mellett az erdővidéki községet jelentős támogatásban részesítették a civil szervezetek is — Tőkés Lászlón keresztül a magyarországi Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségétől érkezett pénzbeli és építőanyag-segítség, de jól fog a Kárpátok— Tisza Szövetség által szervezett építőtábor is —, ám az igazán fontos beruházások késlekedtek, esetenként végleg elakadni látszottak. Emiatt a község polgármestere, Sikó Imre és alpolgármestere, Rudolf Béla azt is fontolóra vette, hogy lemond tisztségéről. Mivel az elmúlt napokban a helyreállítási munkák egy része elindult, úgy érzik, egyelőre elállhatnak szándékuktól. (folytatása a 3. oldalon) MEGYEI INTÉZMÉNYVEZETŐK Nem javult a nemzetiségi arány FARKAS RÉKA - -------------------------------------------------------- Összeállította a Kovászna megyei prefektúra az intézményvezetők jelenlegi helyzetére vonatkozó jegyzéket, az elmúlt fél évben ugyanis követhetetlenné vált, hol maradt helyén a korábbi vezető, hol került vissza posztjára a régi igazgató, és melyik hivatalt irányítja új főnök. A kormányhivatal listáján 41 megyei intézmény szerepel, jelen pillanatban 24-nek román vezetője van, 17-nek magyar. (folytatása a 2. oldalon) A NYOMOR BIRODALMÁBAN Újabb haladék Eredményesnek bizonyult a sepsiszentgyörgyi szociális otthon lakóinak és a megyeközponti közösségi igazgatóság képviselőinek múlt heti egyeztetése, mert a hír hallatán, hogy keddtől kikapcsolják az áramot azoknál a családoknál, amelyeknek adóssága meghaladja a 300 lejt, többen megkezdték a törlesztést. A lakók másfél milliárd lejjel tartoznak az áramszolgáltatónak, emiatt az egész épület áraír nélkül maradhat, a fenntartó ezért kezdeményezte munkacsoport létrehozását. A Csíki negyedi nyomorházban—köznevén Sing-Sing — nem egyforma a lakók hozzáállása. Vannak, akik maguk körül rendet és tisztaságot tartanak, ők fizetik legrendszeresebben a közköltséget, a házbért és a villanyfogyasztást. Akik hangoskodnak, törnek-zúznak, és még lopnak is (csapot, vécékagylót, kilincset stb.), azok halmozzák fel a legtöbb adósságot, és miattuk akarta múlt héten kikapcsolni a szolgáltató az áramot a nyolcemeletes épületben. Az otthon és a szociális igazgatóság emiatt javasolta, hozzanak létre közös munkacsoportot, amelyben a Sing-Singet minden emelet egy-egy lakója képviseli és közösen próbálják rávenni a száztizenkét szoba lakóit a szabályok betartására. A múlt napokban tartott első találkozón az önként jelentkező emeletfelelősök kérték, hogy tűzzék ki a keddi határidőt az adósságok kifizetésére, és kapcsolják ki az áramot azoknál, akiknek adósság£ meghaladja a háromszáz lejt, mert nem hajlandóak némelyek miatt több százan szenvedni. Azt is megfogalmazták, hogy amíg nem lakoltatják ki azokat, akik évek óta nem fizetnek, addig az emberek nem ijednek meg, és nem veszik komolyan a fenyegetéseket. Panaszáradatukból kiderült, nem életkörülményeikkel a legelégedetlenebbek, az fáj a legjobban: sorsukat megpecsételi, hogy a Sing-Sing lakói, azt mondják, emiatt sem a hivatalok, sem a munkaadók nem veszik őket emberszámba. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE A krónikus nem fizetők egyelőre haladékot kaptak tartozásuk törlesztésére, de az áram kikapcsolását, illetve a kilakoltatást továbbra is kilátásba helyezik, ha újból az adósok listájára kerülnek. Fekete Réka riportja a 6. oldalon Az adósok toronyháza YMÁRÓL HOLNAPRA Kormányzati mérleg Elégedettséget igyekszik sugározni Markó Béla RMDSZ-elnök, kormányfő-helyettes. Próbálja elhitetni a nagyvilággal s talán magával is: kormányzati szerepvállalásuk nem teljes csőd, van, lesz hozadéka az ország polgárai és a magyarság számára is. Nincs könnyű dolga, hisz a kabinetnek, melynek túlélésében jelentős szerepet vállaltak, egyetlen elfogadható, koherens lépése sincs, hibát hibára halmoznak, kiútkeresés helyett fokozzák a zűrzavart, mélyítik a válságot. A Markó által sorozatosan dicsért, s elmondása szerint nekik, no meg a magyar Cseke Attila miniszternek köszönhető egészségügyi decentralizáció rákfenéi nap mint nap előtűnnek, a jó elképzelés sebbel-lábbal, átgondolatlan intézkedésekkel történt megvalósítása miatt hol egyik, hol másik kórházban robban ki botrány, tüntetés, olykor akár verekedés is. Az önkormányzatok miatt érdemes kormányon lenni, hisz így pénzt kaphatnak beruházásokra—hangzott oly sokszor, ám most ez sem látszik megvalósíthatónak. Üres az államkassza, nem jut sem iskolák, sem megkezdett sportcsarnokok befejezésére, utak feljavítására. Befektetésekre csak pályázatokon, többnyire EU-s alapokból elnyert pénzek kerülnek, ezek odaítélése pedig — reményeink és hivatalos állítások szerint—nem politikai színezettől függőek. Az RMDSZ hatalmi regnálása nemzetpolitikai kérdésekben sem hozott előrelépést. Gyermekeink továbbra is románul tanulják a történelmet, földrajzot, ugyanolyan zsúfolt órarend szerint, központosított iskolákban próbálják fejükbe pumpálni az információhalmazt. Újabb tanévet veszítenek, s jelenleg csak a halovány RMDSZ-es fenyegetőzések próbálják éltetni a reményt, hogy egy esztendő múlva talán másképp lesz. A kisebbségi törvény ma már csak arra alkalmas, hogy időnként követelés vagy ígéret szintjén emlegessék, a regionális átszervezésről, a Székelyföldi Fejlesztési Régióról mind ritkábban szólnak a magyar politikusok, s ha megteszik, kormányzati partnerük élesen utasítja rendre őket. Még a megyei intézményvezetők cseréjét sem sikerült véglegesíteniük itt, Háromszéken sem, ahol pedig már január közepén bejelentették a gyors és sikeres megállapodást a demokrata-liberálisokkal. Nagyon erős meggyőzőképességre van szüksége Markó Bélának, hogy elhitesse: van értelme hatalmi szerepvállalásuknak, mikor már azt sem mondhatják el, legalább néhány kilométer leaszfaltozott utat nyertek az autonómia feladásáért cserébe. Farkas Réka