Háromszék, 2011. július (23. évfolyam, 6326-6351. szám)

2011-07-23 / 6345. szám

HÉTVÉGE 2011. július 23., szombat KÁDÁR GYULA MINDEN MAGYAROK ÜNNEPE A nándorfehérvári diadal Örömmel fogadtuk, hogy a magyar Országgyűlés július 22-ét összmagyar ünneppé, a Hazaszeretet Napjává nyilvání­totta, mert a Kárpát-medence, a történelmi Magyarország virtuális, valóságos hazaként él a határon túl rekesztett ma­gyar nemzetrészek lelkében és szívében, mert ők tudják, mit jelent egy más állam vasgyámsága alatt élni. Július 22-e ezért válik minden magyar nemzeti ünnepévé is. A csata előzményei Amikor Mohamed szultán hadai élén megindult Nándor­fehérvár bevételére, Magyarország népét felkészületlenül érte. A kiskorú, alig tizenhat éves V. László volt a király, az ország irányítása néhány báró kezébe került. Ők a Hunyadi család el­lenfeleinek táborához tartoztak, és arra törekedtek, hogy még Nándorfehérvár elvesztése árán is megszabaduljanak a nagy­hatalmú Hunyadiaktól. Bár 1456. tavaszán - a királyi udvar­ban, Budán - tudtak arról, hogy a török hadsereg Magyarország ellen készül, már június elején értesültek arról is, hogy átlépte a szerb határt, ennek ellenére - a rossz termésre hivatkozva - augusztus elsejére halasztották a magyar haderő összehívását. Szerencsére az országos főkapitány, a tehetséges hadvezér, Hunyadi János, a déli határvonal alapos ismerőse felmérte a veszélyt. Hunyadi tudta, ha Magyarország kapuja, kulcsa, Nándorfehérvár vára török kézre kerül, akkor az ország is el­veszhet, mert a török portyázó erők és a reguláris hadsereg e várból kiindulva, bármikor az ország szívéig nyomulhat, Hunyadi gyors szervezésbe fogott. Sógorát, Szilágyi Mihályt kinevezte Nándorfehérvár parancsnokává, és a vár védelmére hétezer fős katonaságot rendelt. Épp jókor, mert a szultán hadserege megkezdte Nándorfehérvár körülzárását, készült az ostromra. Hunyadi látva a török erők felvonulását, a vár ostromát, gyorsan összegyűjtötte magánhadseregét és a hozzá csatlakozó néhány báró bandériumát, mintegy nyolc­tízezer fős katonaságot, s gyors ütemben Szeged felé vonult. Időközben a Kapisztrán János ferences szerzetes hívására összegyűlt harmincezer fős keresztescsapat is Nándorfehérvár felmentésére indult, csatlakozott Hunyadihoz. A magyar had­sereg reguláris és jól képzett katonasága a török seregek lét­számának harmada, míg az alacsonyabb harcértékű keresztes­csapatokkal együtt számolt haderő is kétszeres kisebbségben volt. A magyar hadsereg az akkori világ elsőrangú, katonailag szervezett, a rettegett, Hódítónak nevezett II. Mohamed szul­tán vezette birodalmával készült felvenni a harcot. E kiváló török uralkodó foglalta el 1453. május 29-én Konstantinápolyt, Európa kitűnően kiépített védelmi rendszerét. Nem lehet cso­dálkozni azon, hogy amikor Magyarországra megérkezett an­nak híre, hogy Mohamed Nándorfehérvár elfoglalására készül, sokan a vár elvesztését jósolták. Mohamed seregei valóban sikerrel fogtak a vár­ város ostromához. Az erődítmény két ol­dalát a Duna és a Száva vette körül, míg a harmadik oldalt meredek sziklafal tette megközelíthetetlenné. János vezetésével a Száva bal partján táboroztak. A harcok a következő napokban is folytatódtak. A török tüzérség kitartóan lőtte a falakat. A vár romhalmazzá vált. A szultán július 21-én kiadta a parancsot a végső rohamra. A hatalmas török hadsereg elözönlötte a külső várat, heves csata bontakozott ki. E szorult helyzetben Hunyadi négyezer fő keresztest rendelt a várba, a várvédők száma elérte a húszezret. A törökök utolsó rohamánál követte el önfeláldozó hőstettét Dugovics Titusz, Hunyadi egyik régi, hűséges katonája, hogy meg tudja akadályozni a török zászló kitűzését, a zászlót tartó török katonát magával a mélybe rántva vállalta a hősi halált. A csata sorsa még nem dőlt el. Július 22-én, amikor a keresztesek hirtelen megtámadták a tö­rök sereget, általános ütközet alakult ki, a szultán személyesen állt az anatóliai hadtest élére. Hunyadi hadvezéri tehetsége ek­kor mutatkozott meg igazán. Felismerte a kínálkozó lehetősé­get, lovasságával kitört a várból, és meglepetésszerű rohammal elfoglalta a török ágyúkat. A szultáni had két tűz közé szorult. Mivel a szultán maga is megsebesült, elrendelte a visszavonu­lást. A török haderő vesztesége nyolcezer főre tehető, köztük négyszáz válogatott janicsár is elesett. A harctéren maradt a tö­rök hadsereg egész ágyúparkja, mintegy háromszáz ágyú. Hunyadi János származású Hunyadi János nagyapját Serbának (Sarbanak, Serb) ne­vezték, aki a XIV. században élt, abban az évszázadban, amikor a Balkán-félszigetről érkező románokat (vlachokat) a kun vezetőrétegre támaszkodó mongol-kun származású herceg, Basarab (1330-ban) egy államba szervezi, és létre­hozza Havaselvét. Ha Hunyadi János magyar kormányzó nagyapja a havaselvi vezetőrétegből származik, akkor kun származása egyértelmű. Tény az is, hogy az Erdélybe áttele­pedett Serba fia, Vajk, Hunyadi apja, már kardjával szerzett magának hírnevet és birtokot. Márpedig katona csak szabad ember, nemes származású lehetett. Vajk fia, Hunyadi János az ország egyik leggazdagabb katolikus főurává lesz. Kezdet­ben Szörényi bán, később erdélyi vajda, majd Magyarország kormányzója és főkapitánya. Vajk nevéről a neves turkológus professzor, Rásonyi László azt állítja, hogy török eredetű. Az Erdélybe érkező, román fal­vakat telepítő kun kenézekről pedig ezt írja: „a kunok jó kato­nák voltak. A legfényesebb pályát egy Munténiából bevándo­rolt kenéz család futotta be, melyből Vajk, Zsigmond király udvari vitéze származott. Az említett Vajk vitéz Hunyad várát kapta a királytól, és a Hunyadiak őse lett. A Vajk név István királynak megkeresztelése előtti nevét juttatja eszünkbe.” A román eredet híveinek jól jön - az 1437 táján - a milánói herceg által írt levél. Ebben az udvarában tartózkodó Hunyadit „Oláh Jánosnak” írja. Bizonyára arról lehet szó, a hercegnek tu­domása volt arról, hogy Hunyadi valamelyik elődje Havaselvéről származik, és a mai napig élő szokás szerint a származási hely szerint nevezi Oláhnak. Elképzelhető az is, hogy a magyar király környezetében tudnak arról, hogy a kiváló udvari katonát, Hunyadit hamarosan kinevezik a középkorban Kisoláhországnak ____________________________nevezett Szörényi bánság, a mai Olténia bánjává. Ez nem lehetetlen, mert Hunyadi 1439-ben valóban Szörényi bán. A XV. század első felében már Milánóban is tisztában vannak azzal, hogy a Déli- Kárpátok és a Duna közti terü­leteken románok (oláhok) él­nek. Erre az időre már a kun vezetőréteg többsége is beol­vadt a vlachok tömegébe. Ezek után Hunyadi nagyapja származásának megállapításá­nál jó az óvatosság: Serba le­hetett kun, türk blak, délszláv és elszerbesedett vlach is. Úgy tűnik, Hunyadi származásánál figyelembe kell venni, és el kell gondolkodni azon, hogy egy egyszerű kenéz unokája miképp válhat néhány évtized alatt 28 vár, 50 mezőváros és közel 1000 falu, mintegy négymillió holdas földbirtok urává. Talán igaza lehet Heltai Gáspárnak, aki Hunyadi Jánost - az 1557-ben kinyomtatott Chronica az magyaroknak dolgairól cí­mű históriában - a magyar király törvénytelen gyermekének mondja. Ő és később a Cholnoky család történetének kutatói, Cholnoky Jenő és Tibor, azt állítják, hogy Luxemburgi Zsig­mond a mai Krassó-Szörény megyében, Marsina helység kör­nyékén gyakran vadászott, s beleszeretett egy Morzsinai nevű ősi nemesi család leányába, e frigy eredményeképpen született Hunyadi János. A király az áldott állapotba került leányt férj­hez adatta Serba fiához, Vajkhoz, és birtokot, valamint Hunyad várát adományozta neki. E származtatás révén teljesen érthető lenne a Hunyadi család gyors felemelkedése és az általuk befu­tott fényes pálya is! Hunyadi János szobra a budapesti Hősök terén A nándorfehérvári csata A kalendárium az ostrom kezdetén 1456. július 4-ét írt. A maroknyi őrség hősiesen ellenállt, védte a várat II. Mohamed többszörös túlerejével szemben. A szultán Nándorfehérvár el­foglalásában azért (is) bízott, mert úgy vélte, hogy az erős török flotta meg tudja akadályozni, hogy a magyar hadvezetés, sze­mélyesen Hunyadi csapataival bejusson a várba, élelemmel lás­sa el. Hunyadi azonban megpróbálta a lehetetlent, kisméretű hajóit a július 14-i ütközetben, a víz sodrásától is segítve, ne­kikormányozták az összelán­colt török hajóknak, amelyek az igen heves ütközéstől meg­rongálódtak. Néhány órai küz­delem után Szilágyi Mihály újabb flottát küld a már összegabalyodott, harcban ál­ló magyar hajósok segítségére. Az elkeseredett küzdelemben a magyarok áttörték a dunai hajózárat. Miután a vízi csatát megnyerték, megnyílt az út a várba. Hunyadi csapatainak élén bevonult az erődítmény­be. A keresztesek Kapisztrán Miért szól a déli harangszó? 555 éve minden keresztény templomban megszólal a dé­li harangszó, hirdeti a nagy magyar győzelmet, a nándorfe­hérvári diadalt. A déli harangszót még Nándorfehérvár ost­roma előtt, 1456. június 29-én elrendelte a Bulla oratórium, amely arra szólított fel, hogy könyörgő imával segítsék elő a keresztények győzelmét. III. Calixtus pápa tehát e bullát a harcosok buzdítására adta ki, ennek ellenére a köztudatban ez vált a nándorfehérvári győzelem emlékét hirdető pápai felhívássá! Valójában ezt egy másik bulla rendelte el. Amikor a pápa tudomást szerzett a törökök fölött aratott győzelemről, augusztus hatodikán újabb bullát adott ki, ez alkalommal már valóban a győzelem megünneplését rendel­te el. Míg az első bulla könyörgésre, a második már a hála­adásra buzdít. TÖRTÉNELMÜNK A nándorfehérvári győzelem üzenete 1456. július 22-én a magyar hadsereg legyőzte a Török Birodalom többszörös túlerőben lévő, kitűnően szervezett hadseregét. Amikor Hunyadi János Kapisztrán János és Szilágyi Mihály irányításával a magyarok Nándorfehérvárnál, a mai Szerbia fővárosánál legyőzték a törököket, akkor nem­csak Magyarországot védték meg, hanem Európát is, mert megállították a török előnyomulást, és hetven esztendőre biz­tosították a magyar nép állami függetlenségét. E győzelmet követte a középkori magyar állam fénykora, Mátyás király dicsőséges uralkodása. A középkori magyar királyság, a magyar nép küzdelmei, honvédő háborúi a szomszédos népek megmaradását is szol­gálták. Épp ezért érthetetlen az 1920-as békediktátum. Cherfis francia tábornok és író nemcsak azért tartotta Franciaország szégyenének Trianont, mert az „igazságtalan és képtelen intéz­kedéseket tartalmaz”, hanem azért is, mert „Magyarország tör­ténete századokon át dicsőséggel telve volt, s tudjuk, hogy vé­dőbástya volt a kereszténységnek a törökök ellen, és ezért megérdemelte volna, hogy ne csonkítsák meg”. A nándorfehérvári győzelem emlékét kongató keresztény harangok talán azt is hirdetik, hogy az önrendelkezés joga ma is megillet bennünket. Azok a szomszédos népek, amelyek szá­mára az 1456-os magyar győzelem szintén áldást hozott, gon­doljanak arra, hogy a diktátummal megszerzett magyar terüle­teken élő magyarság számára is biztosítani kell az önrendelke­zés jogát. Gondoljanak arra, hogy a magyar nemzetegyesítés határok fölött átívelve is megvalósítható, nincs szükség hatá­rok mozgatására, de ezért nekik is tenniük kell! A valamit vala­miért elv alapján meg kell teremteniük az uralmuk alá jutott magyarság területi, helyi és kulturális önkormányzatát. Ez bé­kés úton megvalósítható és minden itt élő nép érdekeit is szol­gálja! Tegyünk érte, hogy így legyen, mert ez a Hunyadi János által kivívott győzelem üzenete.

Next