Háromszék, 2015. július (27. évfolyam, 7532-7558. szám)

2015-07-22 / 7550. szám

8®Háromszék 2015. JÚLIUS 22., SZERDA MAGAZIN 1456. JÚLIUS 22. A nándorfehérvári diadal 1456. július 22-én győzedelmeskedtek Hunyadi János várvédő vitézei és Kapiszt­­rán János keresztes seregei a Nándorfehérvárt ostromló II. Mehmed (ur. 1451-1481) szultán hadai felett. A csatamezőn aratott győzelmet követően az oszmánok elmenekültek a Duna-parti vár alól, ezzel Magyarország és Európa hosszú évti­­­­zedekre elhárította a török terjeszkedés veszélyét. Hunyadiék diadalára azóta a déli harangszó emlékezteti a keresztény világot. Az ambiciózus II. Mehmed 1451-ben lépett az Oszmán Birodalom trónjára, és uralkodása második évében Kons­tantinápoly elfoglalásával adott tanú­­bizonyságot hódító szándékairól. (...) Bizánc meghódítója állítólag kijelen­tette, hogy következő háborúja során reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben kí­vánja majd elfogyasztani. Mindennek dacára Magyarországon az összefogásnak csupán minimális jele mutatkozott. Bár az erdélyi vajda a török elleni harc ünnepelt bajnoka volt, sikereit gyakran éppen a király környe­zetében befolyást szerző Garaiak és Cil­­leiek gáncsolták el. (...) A tétlenség gyakorlatilag azt ered­ményezte, hogy Szilágyi Mihály várka­pitánynak és sógorának, Hunyadinak saját költségen kellett szembenéznie a várható török támadással. (...) 1456 tava­szán Szilágyi Mihály körülbelül hétezer főnyi várőrséget toborzott, a Szegeden táborozó Hunyadi pedig hivatali és ma­gánbirtokai erőforrásait felhasználva ehhez újabb 12 ezer katonát tudott hoz­zátenni. Ezenkívül Kórógyi János macsói bán csekély katonaságára és Kapisztrán bizonytalan harci értékű keresztes hada­ira lehetett számítani. Bár Mehmed ereje kapcsán túlzóak a 150 ezres létszámról szóló jelentések, túlzás nélkül állíthat­juk, hogy reguláris csapatai - szpáhik, janicsárok - kitettek 20-30 ezer főt, ezt a létszámot pedig legalább kétszeresére duzzasztották a folyamatosan csatlakozó akindzsi és aszab egységek. Hunyadi és Szilágyi tehát a legóva­tosabb becslések szerint is többszörös túlerővel nézett szembe, a támadást pedig jó eséllyel az 1429 óta magyar kézen lévő Nándorfehérvárnál kellett visszaverniük. (...) A Nándorfehérvár­ban rejlő lehetőségekkel II. Mehmed is tisztában volt, ezért 1456. július 4-én ostrom alá vette a Száva és Duna talál­kozásánál fekvő várost. A szultán a Konstantinápolynál szer­zett tapasztalatok nyomán a várvívás első napjaiban mozsárágyúira hagyatko­zott, hogy kímélje erőit a felesleges áldo­zatoktól. (...) Mivel Nándorfehérvár még az ágyúk térhódítása előtti korszak köve­telményeinek megfelelően épült, vékony falai és magas tornyai hamar megadták magukat a záporozó lövedékeknek, és úgy tűnt, teljesül a szultán azon célki­tűzése, hogy a döntő rohamot lehetőleg minél nyíltabb terepen indíthassa meg. Hogy a magyar felmentő seregek beju­tását megakadályozza, a szultán arra utasította Baltoglu admirálist, hogy 200 hajóból álló flottájából állítson hajózárat a vártól északra. Mehmed és alvezérei azonban komoly mulasztást követtek el azzal, hogy nem szállták meg a Duna és a Száva szemben fekvő partjait, így aztán Hunyadi seregei kiépíthették állásaikat, naszádjaikkal, és szerb dereglyék segít­ségével pedig július 14-én javarészt meg­semmisítették a Baltoglu-féle hajózárat. A törökverő vezér aztán az éjsza­ka során erősítést és élelmet juttatott az ostromlottak számára. Ettől kezdve Mehmed szultán volt lépéshátrányban, ugyanis táborában felütötték fejüket a különféle járványok, Kapisztrán szerb­magyar felkelő seregei pedig megjelen­tek a Száva túlpartján. A fejlemények nyomán a szultán július 21-én döntő ro­hamra szánta el magát, és a támadás so­rán seregei kis híján megkaparintották a várat. A legenda szerint a hadiszeren­csét Dugovics Titusz hősiessége fordítot­ta meg - róla máig nem tudjuk egyértel­műen, hogy létezett-e, feltehetően egy 19. századi nemes kreált őséről van szó­­, miután a mélybe rántotta a lófarkas zászlót kitűző török katonát. Nem tudni, hogy a történetnek van-e igazságalapja, vagy egyszerűen a védők elszántsága törte meg az oszmán rohamot, minden­esetre Szilágyi és Hunyadi csapatai júli­us 22-én reggelre megtisztították a vá­rost a támadóktól. Mehmed ezen a napon újabb rohamot akart indítani, de a döntő összecsapást végül a véletlen idézte elő: Kapisztrán fe­gyelmezetlen csapataiból néhány keresz­tes vitéz átkelt a folyón, és a török tábor szomszédságából nyilazni kezdte az el­lenséget. Példájukat egyre többen követ­ték, a szpáhik és janicsárok pedig lassan hadrendbe álltak. Kapisztrán meg akarta akadályozni az összecsapást, ezért - Hu­nyadi utasítására - hamarosan csónakba szállt, ám katonái úgy vélték, a szerzetes rohamra buzdítja őket, ezért hamarosan követték példáját, és átúsztak-eveztek a Száván, hogy összecsapjanak a törökkel. A meglepett oszmánok őrizetlenül hagy­ták táborukat és tüzérségüket, Hunyadi János pedig élt az alkalommal, kitört a várból, és egy lovasrohammal elfoglalta az állásokat. Hamarosan a törökök azt tapasztalhatták, hogy a frontális táma­dás mellett ágyútüzet kaptak a hátukba. Rövid öldöklő csata következett, melyben a fanatikus keresztesek és a várvédők felmorzsolták a támadókat, és megfuta­mították őket. Mehmed a világ akkori legerősebb seregével vesztesként távo­zott Nándorfehérvár alól. Az 1456. július 22-én kivívott győzel­met egész Európa kitörő lelkesedéssel és megkönnyebbüléssel fogadta, a pápa az örömhír érkezésének napját - augusztus 4-ét, Urunk színeváltozásának ünnepét - főünneppé nyilvánította, és az Ima­bulla korrekciójában a déli harangszó­hoz hálaadó imádságot rendelt. (...) A nándorfehérvári diadal, történelmünk egyik legfényesebb győzelme hatalmas traumát okozott az oszmánoknak. A szultánok sokáig rettegve emlegették a nagy törökverő nevét, és egészen az 1521. évig nem terveztek komolyabb hadjáratot Magyarország ellen. TARJÁN M.TAMÁS­ (Rubiconline) Hunyadi visszaveri a törököket Nándorfehérvárnál DOMBORMŰ A BUDAPESTI MILLENNIUMI EMLÉKMŰ TALAPZATÁN A templom védelmében Aláírásgyűjtés indult a kolozsvári főtéri koncertek betiltásáért, miután a Szent Mihály-plébániatemplom mennyezetéről nagy darab vakolat hullt le.­ ­ A vakolat a Schlegnig-kápolna bejára­ta fölötti boltszakaszról hullt le hétfőn délelőtt. Maksay Ádám tartószerkezet­tervező mérnök szerint az évtizedek során bekövetkezett kisebb-nagyobb földmozgások és a boltozat nedvesedé­se is hozzájárult ahhoz, hogy a vakolat 2-2,5 négyzetméteres felületen levált a boltfalazatról - nagy valószínűség szerint azért, mert a hétvégén sörfesz­tivál zajlott a téren. A színpadot a szo­kásostól eltérően nem a tér nyugati, hanem keleti oldalán helyezték el, a kihangosított koncert hanghullámai pedig a nyugati épületsorról a temp­lomra verődtek vissza. A Szent Mihály Egyházközség főgondnoka is úgy véli, a főtéri hangos rendezvények ártanak a műemlék templomnak. A Kolozsvár szimbolikus értékei rombolásának megállítását követelő petíció felszólítja a polgármesteri hi­vatalt, hogy ne engedélyezzen koncer­teket a város főterén. A polgármesteri hivatal szóvivője szerint a decibeleknek nincs olyan fel­ső határértéke, amit tilos lenne átlépni. Továbbá olyan különleges feltételek sin­csenek, amelyeknek műemléki környe­zetben szervezett rendezvények esetén meg kell felelni. Amennyiben a kárval­lott kártérítést igényel, felmérést kell ve­eltakarítják a törmeléket geztetnie a károkat illetően, amit aztán le kell adnia az illetékes hivatalban. Romániában nincs érvényben olyan jogszabály, amely tiltaná a mű­emlék épületek környékén koncertek vagy nagyobb zajjal járó rendezvények szervezését Az oldalt szerkesztette: Szekeres Attila FOTÓ: MÁRKÓ LACI * BAZSALYOG, DERÜL EBBEN AZ ÉVBEN MOLYIRTÓ BOR EDÉNYDA­RAB! ‹ v A SZOBÁBA HIRTELEN BETÖR NEWTON RÉSZVÉNY­TÁRSASÁG SZÉLHÁRFA# POÉN► N/ \/ \/V E 1 IDŐBEN A HELYSZÍNEN VAN ‹ ANGOL FIÚNÉV KICSINY. KÉPZŐ › SZAKÁCS‹ INDOK‹ V­ELEK!!› KELET VÉREDÉNY TÖRLŐGUMI DIÁKOKNAK N/ P V* ÉSZAK RAGADOZÓ­MADÁR ‹ SZÁLLÍTÓ­TARTÁLY ‹ IDEGEN MŰVÉSZET› KÉR ANGO­LUL‹ I­ LITER NANO KUKADA­RAB! KISSÉ DURVA! \/ J¡ \/ FARKAS­JELZŐ A RÓZSÁT VÉDI › \/ GYORS KISVAD TANÍT, NEVEL‹ V MAGÁVAL CIPEL ÉDES MÁRTÁS › GIGA‚ VAN FELESÉGE‚ V­EZER! ASSZONY­NÉVKÉPZŐ › RÓMAI 1 -ES LÓBIZTATÓ SZÓCSKA › - A feleségemnek van a legrosszabb fajta memóriája, amit valaha láttam! - Mindent elfelejt? - Dehogy! ... (Poén a rejtvényben!) MAGA UTÁN HÚZ› V GÉPKOCSI RÖV. NORVÉG, KAMBODZS. › V SZEZON, ÉVAD ‹­­/ SIEMENS ÁSVÁNYI FŰSZER › APRÓ› V

Next