Háromszék, 2016. május (28. évfolyam, 7786-7809. szám)
2016-05-04 / 7787. szám
RÉTY Nem iható a vezetékes víz Nincs rá bizonyíték, a rétyiek mégis azt gondolják, a vezetékes víz minőségének romlása összefügg azzal, hogy a Tricomserv márciusban egyoldalúan felmondta a helyi önkormányzattal kötött szolgáltatói szerződést. Tény ellenben, április végén a községvezetés kihirdette, hogy nem iható a rétyi vezetékes víz, kérik a lakosságot, mindaddig ne igyanak belőle, amíg az ellenkezőjéről nem értesítik őket. FEKETE RÉKA » A történet nem új keletű, évek óta problémás az együttműködés a szolgáltatóval - tájékoztatott Dálnoki Lajos, Réty polgármestere. A Tricomserv cég 2009-ben versenytárgyalás útján nyerte el a rétyi vízhálózat működtetését, a bajok 2012-ben kezdődtek, amikor Bodok és Gidófalva felmondta a szerződést. Réty ellenben nem egyezett bele, kétoldalú megegyezés alapján folytatták az együttműködést. Tavaly augusztusban felújították a régi szerződést, amelynek kiegészítő dokumentuma szerint hat hónapig tartják a régi árakat, majd újratárgyalják.»3 ALBERT LEVENTE FELVÉTELE www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,20 LEN • ELŐFIZETŐKNEK: 88 BANI Vásároljunk kézdiszéki tejterméket Hétfőtől kezdődően a felső-háromszéki állattartó gazdák tejét Székelykeresztúrra és Csíkszépvízre szállítják, ahonnan a hónap második felében már késztermékként kerül vissza Háromszékre. SOCHOM ISTVÁN : A Covalact fokozatosan mondja vissza a szerződéseket a kézdiszéki falvak tejcsarnokaival. Április 10-től Bereckből nem viszik el a tejet, majd május 10-ig a többi kézdiszéki településsel is megszűnik a szerződés. A felső-háromszékiek idejében léptek, és megalakították a Kézdi Laca Coop Egyesületet, a szövetkezet létrehozásával megoldást találtak a tej értékesítésére. »2 A SZERZŐ FELVÉTELE Lemhényből indul Hargita megye irányába a tejeskocsi Korlátozott szólásszabadság A hatóságok az előző évhez hasonlóan tavaly is több ízben próbálták korlátozni a magyar közösség szólásszabadságát, és időnként sikerrel is jártak-állapította meg az ActiveWatch nevű bukaresti civil szervezet, amely tegnap tette közzé a romániai sajtószabadságról készült legfrissebb jelentését. A 120 oldalas dokumentum a magyar közösségnek szentelt ötoldalas fejezetben felidézte, hogy a Székelyföldnek autonómiát követelő tüntetőket, a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztőit és a magyar közösségi jelképek kitűzőit is bírságokkal sújtották, magyar nyelvhasználatot korlátozó törvénytervezetek kerültek a parlament elé, Klaus Iohannis államfő pedig olyan kijelentéséért fosztotta meg Tőkés László EP-képviselőt román állami érdemrendjétől, amely a véleményszabadság keretei közé illeszkedik. Kitér a jelentés arra is, hogy a kolozsvári városháza egy Autonómiát Erdélynek feliratú hirdetőtáblát tiltott be, Nagyváradon pedig a székely zászló magántulajdonú épületekre történt kitűzését is törvénytelennek nyilvánították.5 Székelyföld fejlesztése az embernél kezdődik Székelyföld jelenéről, jövőjéről beszélt pénteken este a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház tanácstermében tartott vállalkozói fórumon Ambrus Tibor és Tankó László közgazdász. Elhangzott: szakmától és munkakörtől függetlenül mindenkinek tanulnia, fejlődnie kell, mert a székelység fejlődésének ez az egyedüli lehetséges útja. A fejlődést és a fejlesztést az embereknél kell kezdeni, ugyanakkor vállalkozás és egyház összefüggő fogalmak, nem két külön világ, hiszen az ember, a teljesítmény értékesebb, fontosabb, mint a pénzügyi szempontok.» 2 A 10. OLDALON ■1 máról holnapra ■ Az ajándéktas Anglia, Skócia, Észak-Írország, Wales. / Feliratok a négyzet négy oldalán. Angol Á. JL rózsa, skót bogáncs, walesi nárcisz, ír lóhere a jelképek középen, a négyzet belsejében. Alább az Egyesült Királyság zászlaja. Egy ajándéktasak, semmi több, számunkra mégis jelentőséggel bír, hisz a normalitás olyan jele, amely ismeretlen mifelénk, ahol zászlók, feliratok, homlokzatok vagy képzelt sárkányok ellen hadakoznak prefektusok, szolgálatos feljelentők, igazságot nem ismerő igazságszolgáltatók. Egy ajándéktasak, mely a maga egyszerűségében, banalitásában azért azt jelzi: ha nyomát nem is mindig látjuk, de figyelnek ránk a nyugati nagyhatalmak, s bár lehet, nem a legpontosabban, de valamelyest értik gondjainkat. Paul Brummell, az Egyesült Királyság bukaresti nagykövete nem az első nyugati diplomata, aki megfordult Székelyföldön, hétvégi látogatása illeszkedik azon fokozott média- és diplomáciai érdeklődés keretei közé, amelyet talán a székelyek nagy menetelése váltott ki, de amelyet talán a nagyhatalmak kiújuló és elmélyülő konfliktusai, a feszültségekkel terhes, olykor már-már hidegháborús állapotokra emlékeztető geopolitikai helyzet is fenntart. Az Európa egyik vezető hatalmának, az Amerikai Egyesült Államok stratégiai partnerének számító Egyesült Királyság képviseletében érkező brit diplomata Kézdivásárhelyt, Csíkszeredát, Sepsiszentgyörgyöt is érintő körútját nehéz lenne másként értelmezni, mint annak, ami volt: személyesen is tájékozódni kívánt a székelyföldi helyzetről, első kézből, választott önkormányzati vezetőktől akarta hallani, milyen gondokkal szembesülünk, milyen jogfosztások érnek. Persze, hiba lenne túlértékelni is a- megszakítással együtt - másfél napos vizitet. Naivitás lenne részünkről, ha azt hinnénk, hogy Paul Brummel Bukarestbe visszatérve sebtében forródróton hívta fel a londoni kormány külügyminiszterét, és zaklatott hangon, együttérzéssel ecsetelte a székelyföldi magyarság problémáit, kormánya azonnali felhatalmazását kérve, hogy London támogatásáról nyilvánosan is biztosíthassa közösségünket és erős hátszelet ígérjen önrendelkezési törekvéseinknek. De ugyanolyan vétek lenne alábecsülni is a diplomata látogatását, rezignáltan, önsajnálatba burkolózva magunkba roskadni, feladni küzdelmet, reményt, hitet. Az ajándéktasak ugyanis azt is jelzi: bár elsősorban csak magunkra számíthatunk, szövetségesek, támogatók kereséséről nem szabad lemondanunk, mert a világ más részein, erősebb országokban is jól tudják, mi az a normalitás, felemelt szavunk pedig nem marad mindig pusztába kiáltott szó. FARCÁDI BOTOND