Háromszék, 2016. május (28. évfolyam, 7786-7809. szám)

2016-05-04 / 7787. szám

RÉTY Nem iható a vezetékes víz Nincs rá bizonyíték, a rétyiek mégis azt gondolják, a vezetékes víz minőségének romlása össze­függ azzal, hogy a Tricomserv márciusban egyoldalúan felmondta a helyi önkormányzattal kötött szolgáltatói szerződést. Tény ellenben, április végén a községvezetés kihirdette, hogy nem iható a rétyi vezetékes víz, kérik a lakosságot, mindaddig ne igyanak belőle, amíg az ellenkezőjéről nem értesítik őket. FEKETE RÉKA » A történet nem új keletű, évek óta problémás az együttműködés a szolgáltatóval - tájékoztatott Dálnoki Lajos, Réty polgármestere. A Tricomserv cég 2009-ben versenytárgyalás útján nyerte el a rétyi vízhálózat működtetését, a bajok 2012-ben kezdődtek, amikor Bodok és Gi­­dófalva felmondta a szerződést. Réty ellenben nem egyezett bele, kétoldalú megegyezés alapján folytatták az együttműködést. Tavaly augusztusban felújították a régi szerződést, amelynek ki­egészítő dokumentuma szerint hat hónapig tartják a régi árakat, majd újratárgyalják.»­3 ALBERT LEVENTE FELVÉTELE www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,20 LEN • ELŐFIZETŐKNEK: 88 BANI Vásároljunk kézdiszéki tejterméket Hétfőtől kezdődően a felső-háromszéki állattartó gazdák tejét Székelykeresztúrra és Csíkszépvízre szállítják, ahonnan a hónap második felében már késztermékként kerül vissza Háromszékre. SOCHOM ISTVÁN : A Covalact fokozatosan mondja vissza a szerződéseket a kézdiszéki falvak tejcsarnokaival. Április 10-től Bereckből nem viszik el a tejet, majd május 10-ig a többi kézdiszéki településsel is megszűnik a szerződés. A felső-háromszékiek idejében léptek, és megalakították a Kézdi Lac­a Coop Egyesületet, a szövetkezet létrehozásával megoldást találtak a tej érté­kesítésére. »2 A SZERZŐ FELVÉTELE Lemhényből indul Hargita megye irányába a tejeskocsi Korlátozott szólásszabadság A hatóságok az előző évhez hasonlóan tavaly is több ízben próbálták korlátozni a magyar közösség szólásszabadságát, és időnként sikerrel is jártak-állapította meg az ActiveWatch nevű bukaresti civil szervezet, amely tegnap tette közzé a romá­niai sajtószabadságról készült legfrissebb jelentését. A 120 oldalas dokumentum a magyar közösségnek szentelt ötoldalas fejezetben felidézte, hogy a Székelyföldnek auto­nómiát követelő tüntetőket, a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztőit és a magyar kö­zösségi jelképek kitűzőit is bírságokkal sújtották, magyar nyelvhasználatot korlátozó törvénytervezetek kerültek a parlament elé, Klaus Iohannis államfő pedig olyan kijelenté­séért fosztotta meg Tőkés Lász­ló EP-képviselőt román állami érdemrendjétől, amely a véle­ményszabadság keretei közé illeszkedik. Kitér a jelentés arra is, hogy a kolozsvári városháza egy Au­tonómiát Erdélynek feliratú hirdetőtáblát tiltott be, Nagy­váradon pedig a székely zászló magántulajdonú épületekre történt kitűzését is törvényte­lennek nyilvánították.­­5 Székelyföld fejlesztése az embernél kezdődik Székelyföld jelenéről, jövőjéről beszélt pénteken este a sepsiszent­györgyi unitárius egyház tanácstermében tartott vállalkozói fórumon Ambrus Tibor és Tankó László közgazdász. Elhangzott: szakmától és munkakörtől függetlenül mindenkinek tanulnia, fejlődnie kell, mert a székelység fejlődésének ez az egyedüli lehetséges útja. A fejlődést és a fejlesztést az embereknél kell kezdeni, ugyanakkor vállalkozás és egyház összefüggő fogalmak, nem két külön világ, hiszen az ember, a teljesítmény értékesebb, fontosabb, mint a pénzügyi szempontok.» 2 A 10. OLDALON ■1 máról holnapra ■ Az ajándéktas A­nglia, Skócia, Észak-Írország, Wales. /­ Feliratok a négyzet négy oldalán. Angol Á. JL rózsa, skót bogáncs, walesi nárcisz, ír lóhere­­ a jelképek középen, a négyzet belsejé­ben. Alább az Egyesült Királyság zászlaja. Egy ajándéktasak, semmi több, számunkra mégis jelentőséggel bír, hisz a normalitás olyan jele, amely ismeretlen mifelénk, ahol zászlók, felira­tok, homlokzatok vagy képzelt sárkányok ellen hadakoznak prefektusok, szolgálatos feljelentők, igazságot nem ismerő igazságszolgáltatók. Egy ajándéktasak, mely a maga egyszerűségében, banalitásában azért azt jelzi: ha nyomát nem is mindig látjuk, de figyelnek ránk a nyugati nagy­hatalmak, s bár lehet, nem a legpontosabban, de valamelyest értik gondjainkat. Paul Brummell, az Egyesült Királyság buka­resti nagykövete nem az első nyugati diplomata, aki megfordult Székelyföldön, hétvégi látoga­tása illeszkedik azon fokozott média- és diplo­máciai érdeklődés keretei közé, amelyet talán a székelyek nagy menetelése váltott ki, de amelyet talán a nagyhatalmak kiújuló és elmélyülő konfliktusai, a feszültségekkel terhes, olykor már-már hidegháborús állapotokra emlékeztető geopolitikai helyzet is fenntart. Az Európa egyik vezető hatalmának, az Amerikai Egyesült Álla­mok stratégiai partnerének számító Egyesült Királyság képviseletében érkező brit diplomata Kézdivásárhelyt, Csíkszeredát, Sepsiszentgyör­­gyöt is érintő körútját nehéz lenne másként értelmezni, mint annak, ami volt: személyesen is tájékozódni kívánt a székelyföldi helyzetről, első kézből, választott önkormányzati vezetőktől akarta hallani, milyen gondokkal szembesü­lünk, milyen jogfosztások érnek. Persze, hiba lenne túlértékelni is a- megsza­kítással együtt - másfél napos vizitet. Naivitás lenne részünkről, ha azt hinnénk, hogy Paul Brummel Bukarestbe visszatérve sebtében forródróton hívta fel a londoni kormány külügy­miniszterét, és zaklatott hangon, együttérzéssel ecsetelte a székelyföldi magyarság problémáit, kormánya azonnali felhatalmazását kérve, hogy London támogatásáról nyilvánosan is biztosít­hassa közösségünket és erős hátszelet ígérjen önrendelkezési törekvéseinknek. De ugyanolyan vétek lenne alábecsülni is a diplomata látogatását, rezignáltan, önsajnálat­ba burkolózva magunkba roskadni, feladni küz­delmet, reményt, hitet. Az ajándéktasak ugyanis azt is jelzi: bár elsősorban csak magunkra számíthatunk, szövetségesek, támogatók kere­séséről nem szabad lemondanunk, mert a világ más részein, erősebb országokban is jól tudják, mi az a normalitás, felemelt szavunk pedig nem marad mindig pusztába kiáltott szó. FARCÁDI BOTON­D

Next